A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja


Hozzászólás

néha nem olyan könnyü…

bj

A minap ez járt a fejemben, és persze rá nem sokkal szembe is jött máshonnan is:
‘Sokan úgy tekintenek a spiritualitásra, hogy az csupa kellemes és felemelő élményt tartogat’

A ‘nyúédzs’ szagú és izü könyvek, reklámok, kurzusok, estébé, nem is nagyon igyekeznek kidomboritani, hogy ez a spiri út bizony kőkemény lemondásokkal teli Út, méghozzá nemcsak hétfőn és szerdán 17.30-19h-ig, hanem napi 24 órában NON-STOP! Persze nem szabad a másik végletbe esni, hogy ürügyként használjuk a spiritualitást mazochista hajlamaink kiélésére (arra ott vannak a dominák, feldolgozására a pszichológusok etc.) Vannak az útnak szép, kellemes és örömteli részei is. De az nem lehet spirituális, ami erőltetett, szerepet játszó, vagy nélkülözi a saját megtapasztalást.

Nem teljesen ide tartozik, de a manapság elterjedt jógaoktató-képzések ugranak be. Ezek sokszor arra emlékeztetnek, amikor a háborúban gyorsan kellett sok vadászpilótát kiképezni, és egy gyorstalpalót követően már küldték is őket a csatába harcolni, többnyire a biztos halálba. De akkor ez szükségszerü volt, ahogy ma is, az emberiség kollektiv fejlődésének ezen izgalmas idejében, amit élünk: kellenek a jógaoktatók, persze hogy a szakmányba gyártott ticsörök nem lesznek azonnal 100%-osak, de a legfontosabb, hogy ha jó kezdést kapnak, akkor idővel felnőhetnek a feladathoz. A tanulásnak ugyanis soha nincs vége, és pont ott hal meg az egész, ha valaki a végzettséget igazoló papir kézhez vételével ‘kész’-nek nyilvánitja magát, befejezettnek a tanulmányait, illetve a saját gyakorlását. Oktatóként csak egy újabb tanulási folyamatba kezdünk, ahol minden tanulónk egyben tükörként is funkcionál.

Milyen jó lenne, és szivesen részt vennék egy ilyen ‘kudarc’-szeminárium féle beszélgetésen, ahol kivételesen nem a sikereinket (26-an voltak a tegnapi órámon/egy dédnagymama fejenállt lótuszban etc.), hanem a kudarcainkat, problémás, nehezen kezelhető eseteinket, az órába beletrollkodó önjelölt ‘guru’ résztvevőkkel való bánásmódot oszthatnánk meg egymás épülésére. Nincs ugyanis két egyforma eset, ahogy tanár és tanitvány sincs, a variációk száma végtelen! Tanárként a saját reakciónkból, illetve annak megéléséből tanulhatunk a legtöbbet. Ez nincs benne sem az ősi jóga-szövegekben, sem a modern-kori tankönyvekben, ezt csakis a gyakorlatban lehet megélni.

Ez csak pár gondolat volt, ami hirtelen jött, lezárásként csak annyit tanácsolnék mindannyiunknak: tartózkodni a szélsőségektől. Nemhiába tanácsolta Buddha bácsi a középső utat…

Reklámok


Hozzászólás

a ‘templom’ céljaira…

újra – felújítunk aKözpontban… Utoljára 3 éve volt egy nagy felhőszakadást követő beázás a teremben, és idén nyár végén, bár megtettünk minden lehetséges óvintézkedést, ismét bejutott a víz valahogyan. Ez köszönhető az egyre szélsőségesebb időjárásnak, amelyet világszerte lehet tapasztalni.

Persze egy jógaközpontban mindig adódik felújítani való, esetünkben azonban a váratlan kár bőven millió fölötti nagyságrendben van, és ezt nem olyan egyszerü kigazdálkodni, a biztosító persze fizet valamennyit, de közel sem annyit, amiből vissza lehet állítani az eredeti állapotot, és persze azt is majd csak valamikor a beláthatatlan jövőben…

painting

Hogy áthidaljuk a vágyott állapothoz történő mihamarabbi visszatérést, ezért is találtuk ki kedves Barátokkal, hogy szervezünk egy ‘jótékonysági’ spirituális koncertet, más szóval: Kirtant! Egy ilyen esemény önmagában is szuper, és elősegíti a résztvevők jólétét és lelki fejlődését a szent mantrák meghallgatásával és/vagy együttes éneklésével, DE! Mivel ez alkalommal pénzt is szeretnénk gyüjteni a felújitások még hátralévő részére, azt találtuk ki, hogy az adakozó is jól járjon, ezért a 10 ezer Ft-ot elérő adományért 10 alkalmas jógabérletet adunk cserébe. (így 15 000 Ft helyett 5000 Ft-os kedvezménnyel lehet a bérlethez jutni) Ha nem akarod igénybe venni a jógabérletet, át is ruházható, illetve ajándéknak is kiváló! A helyszinen is lehet adakozni és átvenni a jógabérletet, de átutalással is lehet: számlaszám:10300002-10519407-49010016 MKB Sági Zsuzsanna (a megjegyzés rovatba ird be a nevedet légy szives!)

Illetve, ha van kedved megosztani az esemény FB event-jét, azt is megköszönjük, illetve ki lehet nyomtatni vagy elküldeni barátoknak a plakátot is!

kirtan.jpg

A résztvevő müvészek (lehet hogy még más is csatlakozik persze):
Julia ChantsVárnai ÁkosBence Erdősi-Bóta


Hozzászólás

Tradíció

Erről a témáról már régen szerettem volna írni, annyira szép, és egyúttal megosztó is egyben. Modern korban élünk, a Vízöntő szupergyors, változást változásra halmozó korában, ahol ami ma még vadonatúj, az holnapra már avítt és unalmas lesz. Mintha semmi sem lenne állandó, mibe lehet hát kapaszkodni? Mi az, ami változatlan értéket nyújt korszakról korszakra? Ez a dolog: a tradíció.

Traditions-and-beliefs-associated-with-gold

„A legmagasabb dolgokról való tudás népről népre, vallásról vallásra származott át. Mindegyik átöltöztette saját eszméibe. Metafizikai tartalma azonban végig ugyanaz maradt. Mindenütt megőrizték. Mit? A tradíciót. Mi ez a tradíció? A hagyomány az ember és a transzcendens világ között lévő kapcsolat folytonosságának fenntartása, az emberiség isteni eredetének tudata és az istenhasonlóságnak, mint az emberi sors egyetlen feladatának megőrzése.” (Hamvas Béla)

Azt hiszem, ennél többet nem is lenne szabad írni a témáról, néhány személyes tapasztalattal azonban szeretném alátámasztani a fentieket. Fontos adalék még, hogy a tradíció magasabb-rendű a vallásnál, amely gyakran kiüresedett héjként szolgál, miközben a valódi belső tartalmát már régen elveszítette. Ezzel persze nem szándékom leszólni a vallást, mint olyat, sőt. A tradíció nagyon is kapcsolódik a valláshoz, azzal a feltétellel, hogy a tradíció mindig élő, gyakorlatias, és soha nem veszíti el mélységét. Három tradíciót szeretnék megemlíteni, amelyek mind a mai napig a segítségemre vannak egyes élethelyzetekben. Az első természetesen nem lehet más, mint a jóga.

57c782484a0cc968ab82e80c709df206--yoga-ashtanga-yoga-fashion

A jóga olyannyira ősi, hogy gyökerei a régmúlt ködébe vesznek. Az olyan művek, mint a Jóga-szutra, vagy a Hatha Jóga Pradipiká segítenek megérteni a jóga útját, amelyen a megtestesült lélek halad a rendeltetése felé, amely nem más, mint a kozmikus Önvaló-val való teljes azonosulás. Ez közismert, nincs olyan jóga-tanfolyam, ahol ez el ne hangozzék (legalábbis reméljük 😉 )

a jóga, mint tradíció – egységes, azonban napjainkra megszámlálhatatlan irányzatra és stílusra szabdalódott, amelyek többségében az eredeti cél már teljesen feledésbe merült, sőt akár nevetség tárgyává vált (lásd sör-jóga és társai). Ezen nem kell azonban háborogni, teljesen felesleges, egy ilyen hatalmas kiterjedésű fának idővel elkerülhetetlenül kinőnek a vadhajtásai, idővel viszont szépen el is tűnnek, és azok az ágak maradnak meg, amelyek valóban zamatos és tápláló gyümölcsöt hoznak.

A személyes találkozásom az Ashtanga tradícióval eléggé sajátos. Éppen egy nehéz élethelyzet kellős közepén találkoztunk, és kezdtem el a gyakorlást, részben önkéntelenül is a tradíció szabályait követve, már ami a fokozatosságot és ami a rendszerességet illeti, másrészt viszont, személyes tanító hiányában a tradíció rengeteg részletét figyelmen kívül hagyva, sőt, akár el is utasítva. ‘inkább egy megtért bűnös, mint száz igazhitű’ – tartja a mondás, így én is a saját bőrömön kellett, hogy megtapasztaljam azokat a kellemetlenségeket, hosszadalmas mellékvágányokat, amelyek az útját állták a fejlődésemnek. Utólag viszont ezek a tapasztalások felértékelődnek, és ma már az utolsó lennék, aki megkérdőjelezi a gyakorlásra, illetve magára jógamódszerre vonatkozó előírásokat. Az egy másik kérdés, hogy a szabályok alkalmazásának tekintetében nem egészen tudok azonosulni a mainstream, főáramlatú vonallal, például mindenféle parama-guruzás meg listázások tekintetében, de ezeknek a fontossága eltörpül magának a tradíciónak a szempontjából, egész egyszerűen a kor, amelyben élünk, annyira megosztó jellegű és egyben anyagias, hogy lehetetlen elkerülni ezeket a dolgokat, viszont a lényeget szem előtt tartva könnyen ezek fölé lehet kerülni az egyes gyakorlónak, és kizárólag a gyakorlásra illetve saját személyes fejlődésére összpontosítani.


A második tradíció, amelyik fontos helyet foglal el az életemben, a harcművészet, a kínai Kung-fu. A Ving-Tsun, vagyis Gyönyörű Tavasz stílus. A Kung-fu iránti szerelmem kb. 10 éves koromban kezdődött el egy ajándékba kapott könyvvel, és 12 évesen kezdhettem el először edzésekre járni, akkor még más stílusokat tanulva, és kb. a húszas éveim közepén találkoztam a ma is gyakorolt irányzattal. Ennek a stílusnak a különlegessége, hogy kizárólag kézről-kézre tanulható, vagyis elengedhetetlen egy felkészült mester irányítása. Ez egyébként minden tradícióra igaz, maga tradíció lényege az azt továbbadó mesterek és tanítványok megszakítatlan láncolata.

Biztosan mindenkinek ismerősen cseng Bruce Lee neve, igaz? Hány és hány generáció tekinti joggal hősének, tudása, és Kung-fu egész világon történő elterjesztése miatt. Filmjei, könyvei, és egyedülálló karizmája miatt méltán vált csillaggá a harcművészetek egén. Halálával kapcsolatosan azóta is sok elmélet és találgatás született, olyanok, mint a maffia bosszúja, vagy bizonyos gyógyszer-érzékenység miatti allergiás reakció. Utólag lehetetlen bármelyiket is bizonyítani, de én hallottam, és szeretnék megosztani egy ennél mélyebb magyarázatot. A Kung-fu a kínai nép évezredekig titokban tartott művészete volt. Az idők azonban úgy hozták, hogy ennek a kincsnek immár közössé kellett válnia. A tradíciót övező szigorú szabályok, az évezredes múlt tehetetlen tömege azonban útját állták ennek a szükségszerűen bekövetkező folyamatnak. Szükségessé vált egy lázadó, egy olyan hős, aki személyében (az egyik nagyszülőjén keresztül) összekapcsolta a kultúrákat, és saját magát is feláldozva felszabadította ezt az évezredes ősi tudást a titkolózás súlya alól. Emiatt a tette miatt sokan már eleve nem nézték jó szemmel, és kapott figyelmeztetést is, illetve konkrét kihívást is azoktól, akik a titokban tartás mellett voltak. Nem szabad alábecsülni ennek a súlyát. Végül, bár bosszút álltak az ‘árulón’, de a folyamat már megállíthatatlan volt, és elterjedt az egész világon. Ezért végső soron Bruce Lee-t én vértanúnak tekintem, és ennek megfelelő tisztelet illeti meg.

astro.jpg

A harmadik ilyen hagyomány – az asztrológia. Itt most ne a Nők Lapja bulvár-asztrológia rovatára gondoljunk, hanem arra a mély és szakrális hagyományra, amelynek eredete úgyszintén az idők homályába vész. Az az elmélet, mely szerint távoli ráérős őseink addig-addig nézegették a csillagos égboltot, amíg végül ráébredtek az asztrológiának a teljes teremtést és annak összefüggéseit megvilágító tudományára, nos, ez az elmélet teljesen nevetséges. Ezt a tudást, akárcsak a jógát is, az emberiség készen kapta. Ettől is válik egy tradíció tradícióvá, hogy bölcsességét, értékeit olyan forrásból meríti, amelyik túlmutat a korlátozott emberi értelem és intelligencia lehetőségein. Mivel a tradíciók közös forrásból fakadnak, ezért összefüggések is felfedezhetők közöttük. Az Ashtanga jóga tradícióban Sri K.Pattabhi Jois apja példának okáért asztrológus volt, és egyesek szerint a Jois (Dzsois) név a dzsjótis szóból származik, melynek jelentése fény, világosság, ragyogás; csillagászat – vagyis a fénylő égitestek tudománya. Maga Pattabhi Jois állítólag maga is elkészítette egyes tanítványai horoszkópját, és én is nagyon szívesen csinálom ezt, mert nagyon sok élethelyzetbeli akadályra, illetve karmikus feladatokra lehet rálátást kapni, amely tudás támogatni tudja a gyakorlót az előrehaladásban, illetve segíthet fenntartani a motivációt.

Kell-e még ennél több/jobb érv a tradíció, a hagyomány hasznossága és kiválósága mellett? Minden egyes tradíció lényege azonban az elméleten túl a gyakorlás, ezért ezt tartsuk szem előtt, mert a könyvekből megszerezhető tudás hasznos ugyan, de élővé csakis a gyakorlás teheti.


Hozzászólás

Minden- logisztika.

AZ idők során sok gurunak volt egy, vagy több olyan mondása, amelyek annyira jók, hogy fennmaradtak, és immár több generáció száján forogva haladnak az idők során. Egy-egy ilyen mondás annyira találó, hogy az ember megjegyzi, és időről időre fel is idézi, ha úgy hozza a helyzet. A kedvenceim többek között: ‘practice, and all is coming’, vagy: ‘if you dont’t see god in all, you cannot see god at all’. Esetleg: ‘csináljuk, csináljuk, egyszer csak elkészül’. Velősek, igaz? Nos, bár a guruságtól távol állok, de nekem is van saját ‘aranyköpésem’: ‘az életben minden – logisztika’ 🙂

logistics.jpg

Sokan akik járnak az óráimra (esetleg csak kávézni óra után), hallották már. Azért szeretem, mert sok esetre alkalmazható. A logisztikán azt értem, hogy hogyan juttatunk el valamit az egyik helyről a másikra. Kezdjük a legelején. Gondolatban menj vissza korai gyerekkorodba, amikor még csak egy sperma voltál. Mi volt a legeslegfontosabb dolog ekkor az életedben, illetve a túléléshez? Eljutni ‘A’ pontból ‘B’ pontba, a lehető leggyorsabban, megelőzve 100 millió társadat. Ez aztán a verseny! Nem telik el sok idő, 9 hónap, és ismét logisztikai kihivás előtt állunk: meg kell születni, kijutni belülről, az ismert jó helyről (kaja, pia, fütés csövön, ingyen) az ismeretlen kevésbé jó helyre (cső elvágva, a kajáért melózni kell, a hőmérséklet ingadozik stb.)

Az okosok azt mondják, a megszületés, feltéve ha hagyományos úton történik, akkora erőfeszitést igényel az újszülöttől, amekkorát soha életében nem fog tenni még egyszer. Ha valaki pl. császármetszéssel jön a világra, akkor ez az ún. ‘véres csata’ kimarad, ami kimutatható változást okoz az ilyen szülöttek személyiségében. Gondoljunk csak bele, életük legelső élménye nem az, hogy gigászi, de sikeres erőfeszitést kell tenniük a túlélés érdekében (akárcsak sperma korukban), hanem az, hogy minden erőfeszités nélkül ‘kiemelik’ őket, és igy jutnak el ‘A’ pontból ‘B’-be. Logisztika, igaz?

Az Ashtanga jóga számomra úgyszintén – logisztika. Hogyan tudom eljuttatni a testemet az egyik pozicióból a másikba a lehető leg-gazdaságosabban? A közkedvelt oktató, David Swenson mondta ezt egy Workshopon, még pontosabban úgy fogalmazott: a legkisebb erőfeszitéssel. Egy kezdő számára 10 Napüdvözlet olyan energiába kerül, hogy könnyen leizzad alatta, a pulzusa felszökik, esetleg kapkodni kezdi a levegőt. Ahogy újra és újra gyakorolja az ember, évekig, napról napra, egyre kevesebb izom feszül meg, azok is csak a szükséges mértékben, a pulzus és a légzés pedig nem, vagy csak alig észrevehetően változik meg. Ahogy a gyakorló továbbhalad a sorozat(ok) gyakorlásában az évek során, egyre jobban kitolódik az a pont, ahol megizzad, illetve a pulzusa megemelkedik. A mozgása, a testének használata egyre gazdaságosabbá válik minden egyes gyakorlással. Egyre jobban meg lehet közeliteni az optimálisat, de elérni természetesen lehetetlen, mert a testünknek megvannak a maga korlátai.

De nemcsak maga a gyakorlás folyamata egyfajta logisztikai kihivás. Eljutni hajnalban az álomok világából, a puha, meleg ágyból a hideg jógaszőnyegre, adott esetben a város másik felén lévő tanárunkhoz: ez is logisztika. Hogy veszed magadat rá? Hogyan tudsz a leghamarabb elkészülni, hogy még öt perccel tovább alhass? Ha két apró gyereked van pl., akik éjfél előtt nem akarnak elaludni aznap, akkor az ilyen 5 perc pluszok is felértékelődnek! Ha lekésed a repülőt, mert addig szüttyögsz a duty-free-ben, az is egyfajta el…tt logisztika.

A jógán kivül a Kung-fu a másik, amelyen keresztül sokat tanultam a gazdaságosságról, a mozgáson keresztül. Mig sok stilusban látványos, ugró-forgó stb. mozdulatokra fecsérlik az energiát, az a stilus, amelyet én gyakorolok, az elképzelhető leggazdaságosabb. Az ütés és a rúgás is: ponttól pontig halad, kizárólag egyenes vonalban. A taoista filozófiát követve úgy áramlanak a mozdulatok, mint a viz: mindig csak előre, sohasem hátrafelé.

A jóga és a kung-fu is tanit valamit a gazdaságosságról, ha úgy tetszik – az Életről. Sokan egész életükben sem jönnek rá, hogy mire is hivatottak valójában, évtizedekig morzsolják a napokat egy olyan munkahelyen, amelyet esetleg ki nem állhatnak, aztán a munkanap végeztével bámulják a TV-t, valóság-show-kat a Valóság helyett. Ha azonban erőfeszitést teszünk egy valódi cél elérése érdekében (vagyis ami tényleg a miénk, és nem a főnökünk óhaja), akkor meg fogjuk becsülni az energiát, amit be kell fektetni.

time

Ahogy szaladnak az évek – és szaladnak -, egyre kevesebb felesleges dolgot, mellék- és pót-tevékenységet fogunk végezni, mert egy ponton mindenki rájön: az időnk és energiánk véges ebben az anyagi világban.

Az emberi kapcsolatok is átértékelődnek. Nincs jobb dolog, mint az olyan emberek társasága, akik megértik, és támogatják erőfeszitéseinket, ez a Sangha, vagy Sangat, a jó társaság, amely Buddha szerint a megvilágosodás elősegitője. Ahogy érettebbek leszünk, egyre kevesebbet fogunk akarni, vagy egyáltalán leszünk hajlandóak negativ társaságban lenni, ahol az idő elfecsérlődik, és nem leszünk inspiráltak. Sajnos ez a legközelibb emberi kapcsolatokban, családon vagy párkapcsolaton belül is megtörténhet.

De ami a lényeg: amennyire lehet, ne vesztegessük az időt, az életünk egyetlen percét sem felesleges dolgokra, mert egyetlen percet sem kapunk vissza. Jógázzunk, meditáljunk, olvassunk, beszélgessünk valódi témákról olyan emberekkel, akik inspirálnak. Együnk egészséges, jó minőségü ételeket, felesleges kalóriák helyett. Mindezzel időt nyerünk, és sok kicsi: sokra megy! 😉

Én most indulok edzeni (vasárnap este), Ti pedig állitsátok be a vekkert, mert reggel jógaóra! 😉


Hozzászólás

Oktató-képzés 2018

‘Ha most elkezded, nyárra már taníthatsz!’ Ilyen, és ehhez hasonló csalogató felhívásokkal találkozni az oktatóképzések immár tekintélyessé vált magyarországi kínálatában. A marketing persze jó dolog, oktatóképzésekre pedig szükség van. Szeretnék megosztani néhány gondolatot ebben a témában, amely annál is időszerübb, mivel hamarosan elkezdődik nálunk aKözpontban is a 2018-as szezon 200 órás oktatóképzése!

_SIN5426

Amikor az ember autót vásárol, egy időben több szempontot is meg kell vizsgálnia, mielőtt döntést hoz, és mivel egy autó nem olcsó, jó ha odafigyel a részletekre, nehogy később kelljen szembesülni azokkal a dolgokkal, amelyek problémát okozhatnak. Legyen kényelmes, természetesen, jó motor-teljesítménnyel, de persze ne fogyasszon sokat! Ne legyen benne túl sok km, de az ára legyen kedvező, stb, stb.

Első pillantásra látszik, hogy választanunk kell, mert minden vágyott feltétel teljesülése egy időben – ez nem lehetséges! Ugyanezen a döntési folyamaton kell átmennünk az élet szinte minden területén, lakásvásárlástól a megfelelő kutyafajtán át a párválasztásig, nem kivel ez alól a jógaoktató-képzésünk sem. Ha már egyszer döntenünk kell, döntsünk okosan!

Szeretném hangsúlyozni, hogy egy 200-300 órás Teacher Training elvégzésétől még nem válunk automatikusan tapasztalt tanárrá! Tudom, hogy némelyek irreális elvárásokat táplálnak, de legyünk reálisak: egy 200 órás képzés maximum jó ALAPOT tud adni az oktatás elkezdéséhez, de ez a maximum. Egy ismert és nemzetközileg elismert oktató ajánlása szerint 10 év gyakorlás lenne a feltétele annak, hogy valaki oktatni kezdjen. Hol van a 200, vagy akár 500 óra a tíz éven át végzett mindennapos gyakorláshoz képest? Persze olyan is van, hogy valaki már évtizedes gyakorlással a háta mögött szerzi meg a képesítést, nyilvánvalóan előrébb lesz, mint aki nem is jógázott még előtte.

Nemrégiben barátaink társaságában az oktatóképzésekre terelődött a szó, a következő szempontokat vetettem fel: az oktatóképzést végzettek közül 10-ből kb. 2-3 ember kezd el hamarosan órákat tartani, a többi részvevő vagy nem is szándékozik egyelőre oktatni, vagy még további gyakorlást/fejlődést tervez mielőtt késznek érezné magát az oktatásra. Érzésem szerint ez teljesen rendjén való! Ha valaki úgy érzi, hogy még nem áll készen: igaza van. Oktatóképzést, amely külsőségeiben egy formális képzés, meghatározott időtartammal és tananyaggal, vizsgákkal etc., mindenki óriási haszonnal végezhet akkor is, ha egyelőre nincsenek tanári ambíciói, ‘csak’ a saját gyakorlását szeretné magasabb szintre fejleszteni, illetve szélesíteni a látókörét a jóga elméleti aspektusaiban is, anatómia, filozófia, pedagógia etc.

A legjobb oktató abból válik, aki a legjobb gyakorló is egyben. Ugyanakkor az oktatáshoz kellenek bizonyos emberi kvalitások is, amelyek a gyakorláshoz nem feltétlenül szükségesek, gondoljunk itt csak pl. a kommunikációs készségre, a másokkal való bizalommal teli kapcsolat kialakításának képességére. Természetesen ezek a készségek is fejleszthetőek. A végkövetkeztetés mégis az, hogy ne CSAK és kizárólag akkor merj belevágni egy oktatóképzésbe, ha azonnal tanítani is akarsz! Kezdd el bátran, és a többi majd menet közben kialakul. Van, aki az oktatóképzés befejezése után 2 vagy 3 évvel később érkezik el magában oda, hogy megpróbálkozik megszerzett tudását másoknak is továbbadni. Kapkodásra, sietségre a világon semmi ok.

Szempontok:

– Milyen papírt ad?
Személy szerint nem túlzottan sokat adok erre a szempontra, mert sokszor ki van az próbálva, hogy a legmenőbb képzéseken, legigényesebb papírt megszerző oktató sem biztos, hogy akárcsak az alapokkal is tisztában lenne, vagy rendszeresen gyakorolna (márpedig a szüntelen gyakorlás az egyik kulcs ahhoz, hogy oktatónak mondhassa magát valaki).

Ha már viszont papír, azzal nem okozunk problémát magunknak, ha olyat választunk, amely megfelel a nemzetközi Standard-eknek, az indiai vagy az USA YogaAlliance a legismertebbek, mi korábban az indiai szervezettel müködtünk együtt, tavaly azonban váltottunk az USA-beli szervezethez, mert a tapasztalat szerint ezzel a leginkább a zökkenőmentes a munkavállalás angolszász nyelvterületen. Egyéb tradíciók, iskolák saját Certificate-et állítanak ki, amelyek szintén elfogadottak.

– Ki az oktatás vezetője, a kurzus névadója?
Világhírü jógatanárok rendszeresen turnéznak országról országra, és természetesen Teacher Training-et is tartanak sok helyen. Ezek általában magasabb árfekvésüek, és időben rövidebbek, ami érthető, hiszen nem szoktak egy-két hétnél tovább időzni egy helyen, valamint a szervezőnek még a saját költségét is be kell építenie a kurzus árába. Én is részt vettem több hasonlón, és rengeteg nagyszerü információt, technikát sikerült felcsípni, DE azért gondoljuk át, 5-6 nap alatt mennyit tud egy tanuló mélységében megtanulni bármilyen kiváló tanártól? Néha ez csak 1-2 nap, amit valóban a szuper-teacher-rel töltenek el a résztvevők, ami semmilyen érdemi tanításhoz nem elég. Az ilyen típusú képzéseket nagyon hasznosnak tartom továbbképzés szempontból, de az alapok megszerzésére és elmélyítésre arra van szükség, hogy egy tanárral töltsön el a tanuló hosszabb időszakot (több hónapot), hogy kialakuljon személyes kapcsolat, rendszeres kommunikáció. Lehessen kérdezni, csoportosan is, de legyen lehetőség a privát kérdésekre is. A jógaoktató egy kicsit pszichoterapeuta is, és ezt csak úgy lehet megtanulni, ha az ember először megtapasztalja a maga bőrén. Összegezve, jobban hiszek az elköteleződésben hosszú távon egy nem feltétlenül sztár-oktató mellett, aki lelkiismeretesen végzi a dolgát.

– Mennyibe kerül?
A képzések ára Magyarországon lényegesen olcsóbb, mint pl. külföldön, és nagyságrendileg nincs óriási eltérés közöttük. Nem biztos, hogy a legdrágább feltétlenül a legjobb is egyben, de a túl olcsó szintén gyanús, mert ott valószínüleg a különbözetet le fogják spórolni valamin, pl. időtartamban vagy kontakt órákban (ami a tanár(ok) jelenlétében történik, elméleti vagy gyakorlati oktatás).

– Van-e vizsga, és milyen?
Azokon a képzéseken, amelyeket volt szerencsém elvégezni az elmúlt 10 évben, nem emlékszem olyanra, ahol ne lett volna valamilyen számonkérés a tanultakból. Én is vizsga-párti vagyok, mert az ad valamilyen keretet, formát az egész tananyagnak, nem csak úgy a levegőben lóg az egész. A jóga világa egy hihetetlenül összetett labirintus, könnyü benne eltévedni, szóval jó ha van rendszer és tematika az oktatásban.

Néhány dolgot szeretnék még megosztani aKözpont január végén induló saját 200 órás Ashtanga Vinyasa képzéséről:

Fontosnak tartom, hogy a kurzus nem gyorstalpaló, összesen minimum 8 hónap gyakorlás van benne, amihez még hozzácsapódik extraként a nyári 3 hónap, amikor a vizsga után még lehet jönni gyakorolni, illetve kérdezni, gyakorló-órákat tartani egymásnak, illetve lesz egy 3-4 napos jógaelvonulás is Balatonon, ahol szintén sokat lehet tanulni, tapasztalatokat cserélni.

Fontosnak tartom a kezelhető létszámot. Ha 20 főnél többen vesznek részt egy képzésen, ott már érzésem szerint csökken az egy emberre jutó figyelem, a legjobb dinamika tapasztalatom szerint egy 9-15 fős csoporttal valósítható meg.

A végére írnám a legfontosabbat, amit személy szerint a legjobban szeretek a képzéseinkben; és ez a jó társaság! Ha kialakul egy bizalommal és jókedvvel teli légkör a csoportban, akkor a tanulás élvezetes lesz, és a fejlődés optimális. Egy képzés színvonalát nemcsak a tanár(ok) tudása, hanem a részvevők színvonala is erősen meghatározza. Ha jó kérdéseket tesznek fel, azokból már félig következik is a jó válasz. Én azokat a képzéseket élveztem a legjobban, ahol a résztvevők szuper, lényegre törő kérdéseket tettek fel, és persze én is szeretek sokat kérdezni, ebből profitálhat a legtöbbet az egész csapat, és maga az oktató is!

Ha kíváncsi lettél, hogy zajlik nálunk egy tipikus nap a képzésen, jelentkezz bátran a január 27-i Oktatóképzés Nyílt napra, minden további elköteleződés nélkül. A puding próbája az evés: talán pont itt fogsz megerősítést kapni, hogy elkezdj valami újat, de ha nem, akkor is egy szuper élménnyel térhetsz haza! Jelentkezni lehet e-mail-ben vagy személyesen nálam 🙂


Hozzászólás

Fejben dől el!

Egy tökéletes világban, az ünnepi időszak alatt mindenki nagyon jól ki tudná pihenni az év végi hajtás fáradalmait, és feltöltődve tetterővel, energiától duzzadva lépne be az új év kapuján. Ellenben a világ, amelyben élünk, korántsem a tökéletességéről hires, ezzel együtt viszont megvannak azok a belső törvényszerüségei, amelyek irányitják, és időszerüvé, illetve időszerütlenné tesznek bizonyos dolgokat.

Molecular Thoughts

Az asztrológia, a számmisztika, a térrendezés tudománya, és még sorolhatnánk a régi korokból ránk maradt bölcs módszereket, segitenek abban, hogy megértsük, mi miért történik, miért éppen akkor, és ha nem időszerü valami, azt is megmutatják.

Éppen hogy csak eltelt az első hét a 2018-as évből. A jógaórák, az edzőtermek ilyenkor rendesen dugig vannak azokkal, akik újévi fogadalomként törődni akarnak az egészségükkel, izmosodni, fogyni stb. óhajtanak. A tavalyi év első jógaóráján azt kértem mindenkitől, hogy nézzen jól szét maga körül, mert ennyi embert idén már nem fog látni jógaórán – és igy is lett! 😉

Idén viszont elmaradt ez a fajta ‘roham’, aminek egy kicsit örülök is, mivel a jóga nem olyan jellegü tevékenység, ahol a rövid fellángolások kora müködik. Az órákon ugyanazokat az arcokat látom, és szeretem is látni. Igaz, hogy nyugaton a jóga rengeteget veszitett eredeti spirituális tartalmából, de az elkötelezett gyakorlók akiket nem a divat fúj egyik irányzatból a másikba, egyik stúdióból a másikba, ők nyugodtak lehetnek: a fejlődésük nem marad el.

Visszatérve az évkezdésre, több emberen láttam, és magamon is észrevettem a fáradtság jeleit. Micsoda?? – merülhet fel a kérdés? Egy jógi nem lehet fáradt, vagy pl. beteg! Legalábbis ezt gondolják sokan, akik a jógát csak hirből, vagy felszinesen ismerik. Az igaz, hogy a rendszeres gyakorlás mellett sokkal ritkábban, és általában rövidebb ideig betegek a jógások, de azért érdemes reálisan látni, mi is emberek vagyunk. Emberek, és ezért tudatosan oda kell figyelnünk az apró jelekre. Nem lenne szerencsés pl., ha egy olyan napon, amikor láthatóan kóvályog az emberek feje a jógaóra előtt, erős órát tartani. Ilyen esetben röviditeni lehet az órát, illetve könnyiteni az egyes gyakorlatokon, és a hatás nem marad el: a test és az elme is meghálálja az odafigyelést. Pláne az Ashtanga jóga vonzó lehet a militáris fegyelemre, illetve az önsanyargatásra vágyók számára. A jóga viszont nem a fentiekről szól, hanem a tudatosságról. A gyakorlásunk legfőbb szempontja hosszú távon az, hogy ÖRÖMTELI legyen. Ha bünteted magadat a sorozatokkal, jobb ha abbahagyod az egészet, és keresel valami értelmesebb időtöltést!

Visszatérve az év eleji fáradtságra, ha Te is észlel(t)ed magadon, szeretnélek megnyugtatni: ez teljesen normális most! (ha nem érezted, akkor szerencsés vagy, hurrá! 🙂 ) Szeretnék megosztani ezzel kapcsolatban némi információt, ami nagyon egybevág azzal, amit én is tapasztalok. Nevezetesen, hogy egy energetikai átállás időszakát éljük, amely 1-3 hétig is elhúzódik. Ezután viszont rendeződnek az energiák, és ismét ‘normális’ szinten fogunk müködni. Addig azonban legyünk türelmesek, és ne hajszoljuk magunkat a szükségesnél jobban. A jógát azonban ilyen időszakban sem szabad hanyagolni, épp ellenkezőleg, tudatosan változtatva, minden nap az aznapi állapotunknak megfelelően gyakoroljunk! A kimerültség jele lehet pl. ha nem emlékszünk reggel az álmainkra (persze van aki sohasem emlékszik, de az más eset). Ez annak a jele, hogy az információ az elménkben torlódik, és ‘nem érünk a végére’. Ebben a krónikus fáradtság-szindrómában amúgy is sokan szenvednek – legtöbbször tudtukon kivül. Odafigyeléssel, megfelelő pihenéssel azonban helyrebillenthető az egyensúly, és onnantól sokkal termékenyebbek leszünk fizikailag és mentálisan egyaránt. Bizonyos elméletek szerint kb. már 7 éve világunk egy magasabb rezgési tartományba jutott, amelynek jelei gyakran észrevehetőek, pl. olyan spirituális felismerések, új érdeklődések formájában, amelyet korábban nem tapasztaltunk. Ugyanakkor a magasabb rezgéssel az IDŐ is látszólag a többszörösére gyorsult. Ti nem érzitek néha, hogy amire korábban egy nap elég volt, annak manapság kb. a negyedére elég? Mivel az idő és a tér is = rezgés, ez a folyamat teljesen normálisnak tekinthető.

Hogy a legtöbbet kihozhassuk a változásokból, nem hagyhatjuk ki a meditáció valamely formáját a napi rutinunkból. Ez lehet ászana-gyakorlás, sima elcsendesedés, pránájáma, Kundalini jóga, etc., bőséges a választási lehetőség, kinek kinek habitusa, igénye alapján.

Ha viszont nem leszünk képesek erőt venni magunkon, és felkelni reggel korábban az ágyból, gyakorolni nap mint nap, akkor a változások ólomsúllyal fognak egyre jobban ránk nehezedni. Ezért aztán tartsuk észben: minden fejben dől el!

Kitartást, erőt, és jó gyakorlást kivánok 2018-ra mindannyiunknak!


Hozzászólás

Jóga-amnesztia 2018

A jóga olyan dolog, amelyben a gyakorlás sohasem vész kárba! A Bhagavad Gítá is kijelenti: ‘ezen az úton nincs veszteség vagy fogyatkozás’. A fejlődés, illetve a jó karma amelyet felhalmozunk a gyakorlás által, akkor is velünk maradnak, ha ebben az életben nem sikerül elérni a végső fokozatot a fejlődésben, ekkor visszük magunkkal a felhalmozott tudást a következő életünkbe, ahol a jógi megmagyarázhatatlan módon ismét vonzódni kezd a jóga alapelveihez, és folytatja a gyakorlást.

2018-New-Year-b78a4a20

De nem kell ahhoz levetni a fizikai testünket, hogy újjászülessünk. Egy új év is újjászületés lehet bizonyos szempontból. Minden egyes új nap is egyfajta újjászületés, és minden reggel ott van az esély, hogy fejlődjünk, hogy legyőzzük a belső ellenállásunkat, a lustaságot, és tegyünk a fejlődésünkért! Ahogy Paramahamsa Yogananda guruja fogalmaz: nem számít, mit követtél el korábban, minden megváltozik, ha hajlandó vagy MOST erőfeszítéseket tenni!

Hogy miért pont most írok ezekről a dolgokról? Az évek alatt megfigyeltem (saját magamon is), hogy az év-váltáskor egy új ‘kapu’ nyílik meg, amely minőségi változást, illetve energia-löketet tud adni a váltáshoz, változtatáshoz. Jó ilyenkor diétába, tisztítókúrába kezdeni, de nem hiányozhat valamilyen fajta testmozgás sem. Az ünnepek alatt általában mindenki kevésbé figyel oda az étkezésre, hajlamosak vagyunk egy kicsit ‘elengedni’ magunkat, ami rendben is van; mert mindennek megvan a maga ideje. A testmozgásban sem jeleskedünk az ünnepek alatt, sokszor idő sincs rá a nagy jövés-menésben, előkészületekben, vendégeskedés közepette.

detox

Amint azonban eljön a január, tudatosítsuk, hogy még több hónapnyi hideg és sötét vár ránk addig, amíg újra eljön a tavasz, és vele a jó idő. A nyomott hangulat legjobb hosszútávú ellenszere a rendszeres testmozgás, amely a hormontermelésre is bizonyitott hatással bír (lásd endorfin). A testmozgás mellett a másik pillére a kiegyensúlyozott belső világunknak a napi rendszeres meditáció lehet. Meditálni azonban nem könnyü csak úgy, egy gyakorlott vezető irányítása azonban sokat segíthet.

Számomra a ‘szent grál’ egyebek mellett az Ashtanga jóga gyakorlása, amely egyesíti magában a két aspektust: a fizikai mozgást, illetve az elmét elnyugtató meditációt is. Ha valaki a naponta történő jógagyakorlás mellett többre vágyik, emellett még nyugodtan sportolhat, edzhet, futhat stb., de ha nincs valakinek ennyi ideje/energiája, akkor már napi 15-20 perces rendszeres jógázás érezhető javulást hozhat a kedélyállapotában, illetve a testi jólétében!

Gondolkozzunk tehát el, és határozzuk el erősen, hogy az eljövő évben a lustálkodást hanyagoljuk, helyette pedig elköteleződünk a rendszeresség mellett, ami a gyakorlást illeti, illetve hogy belefogunk új dolgokba is, tanuljunk valamit, megőrizvén gyermeki énünket, és a boldogságra, tudatos életre való képességet! A jóga-amnesztia cím arra is utal, hogy ha nem gyakoroltál már egy ideje ezért vagy azért, az nem jelenti azt, hogy ne kezdhetnéd el újra! A jógaszőnyeged úgy vár, mint egy szerető szülő: nem számít hogy meddig hanyagoltad el, ugyanúgy fog örülni ha újra együtt lesztek, mintha csak egy nap telt volna el!

Egyik tanítóm tanácsával zárnám a bejegyzést: ahogy 2017 inkább az anyagi dolgokra való koncentrálás éve volt, 2018 a szellem éve lesz, ezt szem előtt tartva próbáljuk erőfeszítés-mentesen végrehajtani az átmenetet új minőségbe. BUÉK Mindenkinek!

ps. ha az alapoktól szeretnél elkezdeni/újrakezdeni jógázni, január 15-én indul ismét 4 alkalmas Alapozó Tanfolyam, ha pedig már gyakorolsz, de szeretnél komolyabban elköteleződni a fejlődés mellett, akkor a 2018. évi 200 órás Képzésünket bátran tudom ajánlani, amelynek Nyilt napja jan.27-én lesz, amelyre minden érdeklődőt szeretettel várok!