A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja


Hozzászólás

Mosolyog-e?

Mosolyogsz reggel ötkor vagy fél hatkor, amikor megszólal a vekker?  Mosolyogsz, amikor kő-merev testtel odaállsz a jógaszőnyegre az első Napüdvözlethez? Az Instagram-jógik persze mindig mosolyognak a képeken, de ez egy kicsit a valóság eltorzitása, mert az életben mindennek két oldala van. Erről pont egy IG post gondolkodtatott el, nagyon jogosan.

face

Persze egy jó reggeli gyakorlás után remek érzés hátradőlni, és elkortyolni egy finom kávét és/vagy teát, de az odáig vezető út, az bizony nem sétagalopp. Felkelni, elmenni a jógastúdióba, végigtolni a gyakorlásodat. 15 év gyakorlás után is ugyanolyan nehéz. De megéri? Persze. Csak a gyengék és a lusták nem képesek legyőzni a belső akadályokat.

A jógagyakorlás pont olyan, mint az élet. Mindennap meg kell küzdeni, minden nap egy csata, amit jól vagy rosszul, de meg kell vívni. Persze jobb, ha közben is tud valaki mosolyogni, főleg ha őszinte az a mosoly. De az életben sem mosolygunk mindig, sőt, bizonyos helyzetekben kifejezetten illetlenség volna.

Pontosan annyi öröm vár ránk az életben, mint amennyi fájdalom. Ez a fajta valóság igy van berendezve, Yin és Yang.

yinyang


Hozzászólás

aKözpont jövője

Egyvalami biztos az életben, és ez a változás. aKözpont már majdnem 15 (!) éve áll nyitva a jógázni vágyók előtt. A jóga, mint olyan, ez idő alatt mit sem változott, a jógastúdiók világa azonban annál többet. És persze változtunk mi, oktatók is, de hogy csak a saját szemszögemből beszéljek, én biztosan 😉

varazsgomb

Mennyi izgalmas dolog történik majd’ 15 év alatt… Mennyi jógaóra, workshop, tanfolyam, elvonulás, oktatóképzés… Lehetetlen volna mindet fejben tartani, olyanok, mint a téglák a falban: beépülnek, és onnantól szerves részét képezik, eltávolithatatlanul. Mennyi barátság, emberi kapcsolat szövődött ez idő alatt! Mennyi szerelem lobbant lángra, és mennyi baba született? Lassan már számolni se lehet… Ahogy visszanézem a FB oldalunkon a képeket, egyrészt százszor meghatódom, másrészt rá kellett jöjjek, aKözpont múltja a FB előtti időkbe nyúlik, úgyhogy a legelső időkről nincsenek is fent fotók! A legkorábbi dátum 2010 márciusi!

Amikor elkezdtük aKözpont óráit, Bp-szerte még talán két kézen meg lehetett számolni a jógás helyeket. Ma már viszont, bár pontos számot nem tudok, de hallomás alapján 200 fölött van a stúdiók száma a fővárosban, és ez a szám csak növekszik. Ahogy a jógastúdiók egyre több oktatót bocsátanak útjukra, a végzett tanárok újabb és újabb helyeket hoznak létre, egyre több a lehetőség, és még messze nem értük el a végső potenciált, hiszen nagyjából 2 millió ember a potenciális jógagyakorló, leszámítva az egészen kis gyerekeket, nagyjából mindenki más haszonnal gyakorolhatja a jóga egy, vagy más módszerét, amelyekből szintén egyre több az elérhető, bezárólag a meztelen-jógával… (ez utóbbi nálunk nincs és nem is tervezzük).

A múlt és a jelen után most már rátérek a jövőre is. A mottónk: vissza a kezdetekhez. Az egyik legjobb időszak volt, amikor a Ráday utcában a lakásban, ahol éltem, ugyanott tartottam az órákat. Minden nap elsétáltam a piacra, és sütöttem vagy főztem valamit a jógaórán résztvevőknek, és óra után beszélgettünk, nem rohant haza senki. Ezt a szokást próbáltam, és jóval később már Zsuzsival közösen is próbáltuk fenntartani. Ahogy nőtt a csoportok létszáma, és már nem a stúdióban laktunk, hanem jóval távolabb, ezek az alkalmak ritkábbá, ugyanakkor különlegesebbé is váltak, jobbára nagyobb rendezvények, WS-ok alkalmával.

Most azonban úgy áll a helyzet, hogy vissza tudunk térni a gyökerekhez, és ismét lakás-stúdióként fogunk visszatérni az I. kerületben a Széna téren, ahol sok-sok újdonsággal, és meglepetéssel fogunk majd szolgálni! A nyitás pontos időpontját még nem lehet tudni, valamikor az ősszel tervezzük, addig is, amíg ezen dolgozunk, hétfő és szerda este 19h vezetett, szerda reggel mysore (6-9h), szombat reggel 9.30h-tól pedig szintén vezetett Ashtanga órára várunk mindenkit szeretettel a Batthyány utcában átmenetileg bérelt helyünkre!

 


Hozzászólás

Mi lesz a gyerekekkel?

Minden generáció aggódik a következő generáció sorsa miatt. Szüleink éppúgy, ahogy a nagyszüleink is, felették a kérdést: mi lesz a gyerekekkel ebben az őrült világban? Akárhogy is aggódtak, itt vagyunk, élünk, köszönjük jól vagyunk. Amennyire. Nincs háború, étel van bőven (feleslegben is), és a jó öreg Föld is kitart – egyelőre. A helyzet mégsem rózsás, sőt. Hogy mi lesz 10, 20 év múlva, azt senki se tudja…

gardeninglittlegirl

Néhai mentorom/terapeutám javasolta, hogy nehéz szituációban vázoljuk fel a legjobb, és a legrosszabb esetet magunkban, hogy fel tudjunk mindenre készülni. Ha a jobbik forgatókönyv jön be, akkor kellemes mediterrán éghajlat lesz mifelénk, maximum a téli havazásról kell lemondani. Bárcsak igy lenne. A legrosszabb esetben viszont jön a kataklizma, és talán az egész bolygónk lakhatatlanná válik. Ami valószinübb: a kettő között bármi, ami még nem látható a jelen pillanatban. Ha folytatni akarjuk a gondolat-kisérletet, megtörténhet az is, hogy szépen látjuk meghalni a saját gyerekeinket, persze saját magunkkal karöltve. Hát igen, szarul hangzik. Az emberi elme úgy van tervezve, hogy nemigen szeret a saját múlandó létével szembesülni, mert az komoly zavarokhoz vezetne a napi létünkben. Inkább szeretjük kizárni a tudatunkból a halállal kapcsolatos gondolatokat, bár tudat alatt mindig ott lebeg az elmúlás gondolata. Emiatt olyan szép és értékes az élet, és minden pillanat, amelyet együtt tölthetünk azokkal, akiket szeretünk.

Szegény ártatlan gyerekek. Ha rosszra fordulnak a dolgok, ők aztán tényleg nem tehetnek majd semmiről, biztos hogy nem ők szemetelték teli az óceánt, és nem ők irtották ki az esőerdőt, meg szórták teli mérgekkel a földeket és az égboltot. Hanem mi. Ugyanakkor, gyógyitó/tanitóm szerint ezen sem érdemes túl sokat aggódni, egyrészt mert nem segit, másrészt mert minden lélek okkal, és szabad elhatározásából választja meg a születésének körülményeit, szülőket, társadalmi helyzetet, az adott világkorszakot, egyszóval mindent.

Azért nagyon remélem, hogy nem a legrosszabb forgatókönyv válik majd valóra, hanem az emberiség észbe kap, és menti, ami menthető. A tudás, a technológia már megvan, az akarat egyelőre csak elszórtan, de ez a helyzet a dolgok természetéből fakadóan változni fog, mert muszáj lesz neki. Amúgy meg, ha véletlenül mégis bekövetkezik a legrosszabb, és elpukkantjuk a Földet, az is jobbára csak a mi egyéni szempontunkból lesz tragédia. A bolygó túlél, az élet utat tör majd nélkülünk is. Ne feledjük: az egész csak egy gigantikus video-játék, virtuális valóság. Ha kikapcsol a készülék, felébredünk, és az jó lesz…;)

 


Hozzászólás

Félelmeink vs. oktatóképzés

Mielőtt valami újba vágjuk a fejszénket, természetes, hogy a tudatalattinkban megbúvó félelmek, szorongások müködésbe lépnek. A fejlődés abban rejlik, hogy megtanuljuk kezelni, sőt, a javunkra forditani ezeket. A jóga: elme-kontroll, ahogy Pattabhi Jois mondta. És az elme a legjobb barátja is lehet az embernek, de kontroll nélkül hagyva: a legnagyobb ellensége.
Funny-yoga-meme-Worrier-pose-Gemma-Correll

– Mi van, ha nem tudok végrehajtani minden gyakorlatot a sorozatból? – Mi van akkor, ha olyan ember téved be az órámra, aki sokkal gyakorlottabb, hajlékonyabb nálam? – Nem vagyok már túl öreg elkezdeni? – Ha nem Budapesten lakom, akkor hogy fogok fejlődni, ha nem tudok minden órán ott lenni? – Minden nap 2-2,5 órát kell gyakorolnom? És ha nincs ennyi időm aznap? – Mi van, ha szeretnék jönni, de nem engedhetem meg magamnak a részvételt?

Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket kapok minden induló jógaoktató-képzés előtt. Hál’istennek, mindig sikerül megnyugtató válaszokat adni a kérdésekre. A legeslegfontosabb, hogy az Oktatóképzés legeslegelsősorban RÓLAD szól, a saját fejlődésedről! Egyelőre még nem arról, hogy te tanitasz másokat, az majd a következő lépés lesz. Előtte felépitünk egy olyan szilárd alapot, amelyre életed végéig tudsz majd épitkezni. Lépésről lépésre, türelmesen! A világ rohan körülöttünk, és a sodrása gyakran magával ragad a hétköznapokban, ÉPPEN EZÉRT kell a jógagyakorlásunknak egy nyugodt szigetté válnia, ahová nap mint nap vissza tudunk vonulni megpihenni, és feltöltődni. Kutatások szerint a stressz az, ami a legjobban felgyorsitja az öregedést. A jógában a negativ stresszt egyfajta ‘pozitiv’ stresszel semlegesitjük: erőfeszitést teszünk az ászanákban, és idővel a teherbirásunk a sokszorosára növekszik, és az elme fokozatos elcsendesülése pedig a fejünkben történő zsongást halkitja el – ez a meditáció.

Vegyük akkor a kérdéseket és rájuk egyenként a válaszokat:
– Mi van, ha nem tudok végrehajtani minden gyakorlatot a sorozatból?
Teljesen mindegy. Senki sem tud minden ászanát végrehajtani, mindig van új és újabb. A jóga nem egyenlő az ászanákkal, bár azok fontos részét képezik a gyakorlásnak. A fontos, hogy rendszeresen gyakorolva folyamatosan fejlődj – a saját tempódban. Mélyülj el fokról fokra a pózokban, tanuld meg őket ‘belülről’ érezni, és máris a jógában vagy.

– Mi van akkor, ha olyan ember téved be az órámra, aki sokkal gyakorlottabb, hajlékonyabb nálam?
Ezt a kérdést én is hallottam feltenni egy tanáromnak régebben. A válasza megjegyzésre érdemes: ha maga Iyengar mester tévedne be az órádra, akkor is ki kell javitanod. Ha valaki részt vesz egy jógaórán, a tanitvány szerepét kell elfogania. Résztvenni természetesen nem kötelező, de ha már ott van, a tanár szava az elsődleges. Ez minden résztvevő javát szolgálja, és kialakitja a helyes hozzáállást mindkét részről.

– Nem vagyok már túl öreg elkezdeni?
Nem. 🙂 (soha sem leszel az, amig csak a testedben élsz.)

– Ha nem Budapesten lakom, akkor hogy fogok fejlődni, ha nem tudok minden órán ott lenni?
Ezen a kérdésen őszintén szólva én is eltöprengtem anno, amikor megnyitottuk a képzéseket a nem Bp-en élőknek is. Hiszen tény, hogy a tanár intenziv jelenléte a kezdeti szakaszban kiemelkedő fontosságú. Misztikus módon azonban, az derült ki, hogy minél nagyobb a kihivás, annál jobban nőtt a teljesitmény. Ma már több vidéki városban is vezetnek remekül müködő jógaiskolát a nálunk végzett tanitványok. Sose becsüljük alá a saját gyakorlás jelentőségét és átformáló erejét.

– Minden nap 2-2,5 órát kell gyakorolnom?
Jó lenne, de legyünk reálisak. Van akinek van ennyi szabad ideje, illetve energiája, de nem vagyunk egyformák. Munka, gyerek, stb. mellett nem könnyü az embernek optimálisan beosztani az idejét. Ami fontos viszont: hogy gyakorolj valamennyit aznap, amennyit éppen lehetőséged van. Talán csak egy óra lesz, de ha az fókuszált, akkor az eredmény, a folyamatos fejlődés nem marad el!

– Mi van, ha szeretnék jönni, de nem engedhetem meg magamnak a részvételt?
Ez is jó kérdés. Az oktatóképzések nem éppen olcsók, ezért is próbálunk olyan fizetési konstrukciókat és személyre szabott kedvezményeket adni, hogy biztosan mindenki meg tudja oldani a részvételt. Ha a vágyad erős és őszinte, bár közhelyesen hangozhat: de az Univerzum támogatni fog hogy megtaláld a forrásokat, hiszen a jógaoktató-ság egy segitő foglalkozás, amely az emberek szenvedésnek enyhitésére szolgál, éppen ezért a befektetett áldozat nagy jutalmat hordoz magában, ha mást nem: a boldogabb és egészségesebb embereket magad körül!

És végezetül: a képzéseink első napja mind nyitott, tehát ha még vacillálsz, illetve további kérdésid vannak, akkor minden további elköteleződés nélkül eljöhetsz megnézni, kipróbálni, megnézni a társaságot, és még utána is ráérsz dönteni. De ha egyszer eldöntötted: akkor már ne legyen kétség, visszaút, hozd ki magadból a legjobbat, és a siker nem marad el!

Június 22. Nyári Ashtanga Vinyasa 200 órás jógaoktató-képzés Nyílt Nap

Július 13. Nyári Hatha-jóga Terápia 200 órás oktatóképzés Balatincz Miklós vezetésével (myofasciális alapokon)

A fizetési kondiciókat még egyszer ideirom a biztonság kedvéért:
Nyári 200 órás Oktatóképzés árak és kedvezmények:
(mindegyik képzésünk a YogaAlliance USA által akkreditált)

Ashtanga Vinyasa 200hrs TT
Teljes ár: 220 000 Ft (minden költséget tartalmaz, a jógaórák árát is a képzés ideje alatt)
Kedvezmények:
– early bird price: az előleget június 15-ig  befizetők 20 000 Ft kedvezményt kapnak)
– diákoknak 20% kedvezmény a teljes árból (a kedvezmények nem összevonhatóak)
– részletfizetési lehetőség: az előleg 70 ezer Ft, a fennmaradó összeget három egyenlő részletben lehet kifizetni 2019. szeptember 30-ig)
– EXTRA KEDVEZMÉNY: ha mindkét képzésre jelentkezel, akkor a kettőt együtt 440 ezer helyett 330 ezer Ft-ért kapod, PLUSZ INGYENESEN vehetsz részt 3 napos szeptemberi Jóga/SUP táborunkban!

200 órás Hatha jógaoktató alapképzés – myofasciális/mozgásterápiás megközelítéssel
(részben távoktatásos formában, a részletekről érdeklődj személyesen!)
Teljes ár: 220 000 Ft (plusz költségek: kötelező jógaóra látogatás, nagyságrendileg 20 ezer Ft) FONTOS! Az ár a három napos tábor költségét tartalmazza!
Kedvezmények:
– early bird price: az előleget június 20-ig  befizetők 20 000 Ft kedvezményt kapnak)
– diákoknak 20% kedvezmény a teljes árból (a kedvezmények nem összevonhatóak)
– részletfizetési lehetőség: az előleg 70 ezer Ft, a fennmaradó összeget három egyenlő részletben lehet kifizetni 2019. szeptember 30-ig)
– EXTRA KEDVEZMÉNY: ha mindkét képzésre jelentkezel, akkor a kettőt együtt 440 ezer helyett 330 ezer Ft-ért kapod, PLUSZ INGYENESEN vehetsz részt 3 napos szeptemberi Jóga/SUP táborunkban!

 


Hozzászólás

Jártál már Indiában?

Te hány éve jógázol? Jártál már Indiában? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket kapok a leggyakrabban az újonnan érkező gyakorlóktól. Természetesen mindig érthető a kiváncsiság, de sajnos semmilyen figyelemfelkeltő válasszal nem tudok szolgálni. Helyette inkább sokkal jobb kérdés feltételére próbálom sarkallni a kérdezőt.

Sadhu_in_Varanasi

Például: ennyi idő után még mindig élvezed a gyakorlást? Illetve: jobb lett az életed a hosszadalmas gyakorlás által? Mivel a válasz igen és igen, máris azon a vágányon vagyunk, ami miatt nekem igazán fontos és értékes a jóga.

Általában véve is igyekszem nem a kérdésre figyelni, hanem a kérdés mögött megbúvó, ki nem mondott kérdésre. Jártál-e már Indiában? Nos, nem, de India, illetve India szellemiségének értékes részei sokszor eljöttek hozzám az évek alatt. Egyrészt kiváló tanárok személyében, akiket most nem sorolnék fel, mert hosszú lenne, és a nevek úgysem mondanának sokat. Másrészt eljött hozzám a filozófia, számtalan könyv és tanitás formájában. Itt a felsorolás még hosszabb lenne, de mégis muszáj megemlitenem néhányat, a Mahabharata, a Bhagavad Gitá például, illetve olyan tanitók életrajzai, mint Paramahamsa Yogananda, Rámakrisna, és még sorolhatnám – mélyen átformálták az az emberi lét céljáról való megértésemet. Ahogyan nincsen Yin a Yang nélkül, a filozófiát nem érthetjük meg Sadhana, gyakorlás nélkül. Összegezve: igaz, hogy nem találkoztam a szó szoros értelmében India területén egy guruval sem, akinek a lábát megérintve a megvilágosodás élményét tapasztalhattam volna meg. Az én élményem itthon, a lakásomban, a jógasúdiómban, saját gyakorlásom által történik, már hosszú évek óta. Az is igaz, hogy idén készülünk a családommal Indiába, de ami fontos: nem azért, mert itthon bármi hiányérzetünk lenne. A jóga (ahogyan Pattabhi Jois is mondja): univerzális módszer. Nem indiai, és nem is európai. Valaki megtapasztalhatja a jótéteményeit a lakása sarkában, de el is mulaszthatja őket akár egy erdei Ashram kellős közepén.

Hány éve jógázol? Magyarán, más szóval: mennyi időre van szükségem ahhoz, hogy olyan ‘ügyes’ legyek, mint te? Ez a második leggyakoribb kérdés, amelyre nem lehet jó választ adni. Egyrészt nem vagyok ügyes, mint ahogyan senki sem az a jógában. Mert az az ügyesség, ami kivülről látható, a hajlékonyság és akrobatika, sohasem volt jóga célja. A tanitók, bár demonstrációs célra felhasználták ezeket, a jóga terjesztése érdekében, amikor már-már Indiában a kihalás fenyegette ezt a gyakorlást. Sri Krishnamacharya, és néhány közeli tanitványa, Pattabhi Jois, B.K.S. Iyengar, stb. visszahozták a Hatha jógát a köztudatba, és ismét népszerüvé tették – világszerte. A kihalás veszélye elhárult, de egy másik veszély viszont felütötte a fejét: az eszköz, a látványos gyakorlás céllá változott sok esetben. Ennek viszont az a veszélye, hogy egy ‘normális’ ember, aki szeretne tenni a testi-lelki egészsége érdekében, az extrém gyakorlatokat látva inkább elfordul a jógától, mintsem az útjára lépne. Pedig a legjobb egészségre gyakorolt hatásai a legkönnyebben végrehajtható gyakorlatoknak vannak, amelyek semmiféle extra képességet, vagy extrém hajlékonyságot nem igényelnek.

B212DD00-5C5A-44AC-8EB6-775C3AD3D92E.JPG

Tehát: ha mondjuk összesen 30 éve gyakorolok jógát, 14 éve Ashtanga jógát, ebből az égvilágon semmilyen következtetést nem lehet levonni. Leginkább azt mondanám, hogy bárki más, ugyanennyi gyakorlással csak ügyesebb lehet, mint én. De a lényeg nem az, hogy milyen ügyes vagy hajlékony valaki, hanem a meditáció által a hétköznapokban megélt öröm mértéke. Emberi kapcsolatai minőségének a javulása. Türelmes és szeretetteli kommunikációja. Ha ezekben sikerül fejlődést elérni, akkor mindegy, hogy valaki a nyakába rakja-e a lábait, vagy eléri e a lábujját.Ami miatt a mai napig is gyakorolom a jógát, az az, hogy rengeteg örömet okoz, igazság szerint egyre többet. És a másik fontos dolog, hogy olyan társaság vesz körül, olyan barátokkal járhatom együtt ezt az ösvényt, akiknél jobban senki mással nem érzem magam a kerek világon. 🙂


Hozzászólás

2019 Nyári jógaoktató-képzések

Jógaoktatót képezni – lehetetlen. A legtöbb, ami elérhető: olyan széleskörü elméleti/gyakorlati/ filozófiai alapokat adni a résztvevőnek, hogy a későbbiekben fel tudja épiteni saját magát, mint tanárt. A jógaoktatás tudomány és müvészet is egyben. A keleti megközelités az, hogy először jó szakembert képezzen ki, és a hosszú évek gyakorlata majd spontán magával hozza a többit.  Szeretnék megosztani néhány gondolatot ebben a témában, amely annál is időszerübb, mivel hamarosan elkezdődik nálunk aKözpontban is a 2019-es év két nyári oktatóképzése: az Ashtanga TT jómagam, és a Terápiás megközelitésü Hatha, Balatincz Miklós vezetésével.

img_7822

Amikor az ember autót vásárol, egy időben több szempontot is meg kell vizsgálnia, mielőtt döntést hoz, és mivel egy autó nem olcsó, jó ha odafigyel a részletekre, nehogy később kelljen szembesülni azokkal a dolgokkal, amelyek problémát okozhatnak. Legyen kényelmes, természetesen, jó motor-teljesítménnyel, de persze ne fogyasszon sokat! Ne legyen benne túl sok km, de az ára legyen kedvező, stb, stb.

Első pillantásra látszik, hogy választanunk kell, mert minden vágyott feltétel teljesülése egy időben – ez nem lehetséges! Ugyanezen a döntési folyamaton kell átmennünk az élet szinte minden területén, lakásvásárlástól a megfelelő kutyafajtán át a párválasztásig, nem kivel ez alól a jógaoktató-képzésünk sem. Ha már egyszer döntenünk kell, döntsünk okosan!

Szeretném hangsúlyozni, hogy egy 200-300 órás Teacher Training elvégzésétől még nem válunk automatikusan tapasztalt tanárrá! Irreális elvárások táplálása helyett legyünk reálisak: egy 200 órás képzés jó ALAPOT tud adni az oktatás elkezdéséhez, de ez a maximum. Egy ismert és nemzetközileg elismert oktató ajánlása szerint 10 év gyakorlás lenne a feltétele annak, hogy valaki oktatni kezdjen. Hol van a 200, vagy akár 500 óra a tíz éven át végzett mindennapos gyakorláshoz képest? Persze olyan is van, hogy valaki már évtizedes gyakorlással a háta mögött szerzi meg a képesítést, nyilvánvalóan előrébb lesz, mint aki nem is jógázott még előtte.

Nemrégiben barátaink társaságában az oktatóképzésekre terelődött a szó, a következő szempontokat vetettem fel: az oktatóképzést végzettek közül 10-ből kb. 2-3 ember kezd el hamarosan órákat tartani, a többi részvevő vagy nem is szándékozik egyelőre oktatni, vagy még további gyakorlást/fejlődést tervez mielőtt késznek érezné magát az oktatásra. Érzésem szerint ez teljesen rendjén való! Ha valaki úgy érzi, hogy még nem áll készen: igaza van. Oktatóképzést, amely külsőségeiben egy formális képzés, meghatározott időtartammal és tananyaggal, vizsgákkal etc., mindenki óriási haszonnal végezhet akkor is, ha egyelőre nincsenek tanári ambíciói, ‘csak’ a saját gyakorlását szeretné magasabb szintre fejleszteni, illetve szélesíteni a látókörét a jóga elméleti aspektusaiban is, anatómia, filozófia, pedagógia etc.

A legjobb oktató abból válik, aki a legjobb gyakorló is egyben. Ugyanakkor az oktatáshoz kellenek bizonyos emberi kvalitások is, amelyek a gyakorláshoz nem feltétlenül szükségesek, gondoljunk itt csak pl. a kommunikációs készségre, a másokkal való bizalommal teli kapcsolat kialakításának képességére. Természetesen ezek a készségek is fejleszthetőek. A végkövetkeztetés mégis az, hogy ne CSAK és kizárólag akkor merj belevágni egy oktatóképzésbe, ha azonnal tanítani is akarsz! Kezdd el bátran, és a többi majd menet közben kialakul. Van, aki az oktatóképzés befejezése után 2 vagy 3 évvel később érkezik el magában oda, hogy megpróbálkozik megszerzett tudását másoknak is továbbadni. Kapkodásra, sietségre a világon semmi ok.

Szempontok:

– Milyen papírt ad?
Személy szerint nem túlzottan sokat adok erre a szempontra, mert sokszor ki van az próbálva, hogy a legmenőbb képzéseken, legigényesebb papírt megszerző oktató sem biztos, hogy akárcsak az alapokkal is tisztában lenne, vagy rendszeresen gyakorolna (márpedig a szüntelen gyakorlás az egyik kulcs ahhoz, hogy oktatónak mondhassa magát valaki).

Ha már viszont papír, azzal nem okozunk problémát magunknak, ha olyat választunk, amely megfelel a nemzetközi Standard-eknek, az indiai vagy az USA YogaAlliance a legismertebbek, mi korábban az indiai szervezettel müködtünk együtt, 2 éve azonban váltottunk az USA-beli szervezethez, mert a tapasztalat szerint ezzel a leginkább a zökkenőmentes a munkavállalás angolszász nyelvterületen. Egyéb tradíciók, iskolák saját Certificate-et állítanak ki, amelyek szintén elfogadottak.

– Ki az oktatás vezetője, a kurzus névadója?
Világhírü jógatanárok rendszeresen turnéznak országról országra, és természetesen Teacher Training-et is tartanak sok helyen. Ezek általában magasabb árfekvésüek, és időben rövidebbek, ami érthető, hiszen nem szoktak egy-két hétnél tovább időzni egy helyen, valamint a szervezőnek még a saját költségét is be kell építenie a kurzus árába. Én is részt vettem több hasonlón, és rengeteg nagyszerü információt, technikát sikerült felcsípni, DE azért gondoljuk át, 5-6 nap alatt mennyit tud egy tanuló mélységében megtanulni bármilyen kiváló tanártól? Néha ez csak 1-2 nap, amit valóban a szuper-teacher-rel töltenek el a résztvevők, ami semmilyen érdemi tanításhoz nem elég. Az ilyen típusú képzéseket nagyon hasznosnak tartom továbbképzés szempontból, de az alapok megszerzésére és elmélyítésre arra van szükség, hogy egy tanárral töltsön el a tanuló hosszabb időszakot (több hónapot), hogy kialakuljon személyes kapcsolat, rendszeres kommunikáció. Lehessen kérdezni, csoportosan is, de legyen lehetőség a privát kérdésekre is. A jógaoktató egy kicsit pszichoterapeuta is, és ezt csak úgy lehet megtanulni, ha az ember először megtapasztalja a maga bőrén. Összegezve, jobban hiszek az elköteleződésben hosszú távon egy nem feltétlenül sztár-oktató mellett, aki lelkiismeretesen végzi a dolgát.

– Mennyibe kerül?
A képzések ára Magyarországon lényegesen olcsóbb, mint pl. külföldön, és nagyságrendileg nincs óriási eltérés közöttük. Nem biztos, hogy a legdrágább feltétlenül a legjobb is egyben, de a túl olcsó szintén gyanús, mert ott valószínüleg a különbözetet le fogják spórolni valamin, pl. időtartamban vagy kontakt órákban (ami a tanár(ok) jelenlétében történik, elméleti vagy gyakorlati oktatás).

– Van-e vizsga, és milyen?
Azokon a képzéseken, amelyeket volt szerencsém elvégezni az elmúlt 10 évben, nem emlékszem olyanra, ahol ne lett volna valamilyen számonkérés a tanultakból. Én is vizsga-párti vagyok, mert az ad valamilyen keretet, formát az egész tananyagnak, nem csak úgy a levegőben lóg az egész. A jóga világa egy hihetetlenül összetett labirintus, könnyü benne eltévedni, szóval jó ha van rendszer és tematika az oktatásban.

23755690_1360429654066272_9169020129052994772_nIMG_4809

A végére írnám a legfontosabbat, amit személy szerint a legjobban szeretek a képzéseinkben; és ez a jó társaság! Ha kialakul egy bizalommal és jókedvvel teli légkör a csoportban, akkor a tanulás élvezetes lesz, és a fejlődés optimális. Egy képzés színvonalát nemcsak a tanár(ok) tudása, hanem a részvevők színvonala is erősen meghatározza. Ha jó kérdéseket tesznek fel, azokból már félig következik is a jó válasz. Én azokat a képzéseket élveztem a legjobban, ahol a résztvevők szuper, lényegre törő kérdéseket tettek fel, és persze én is szeretek sokat kérdezni, ebből profitálhat a legtöbbet az egész csapat, és maga az oktató is!

Ha kíváncsi lettél, hogyan is zajlik nálunk egy tipikus nap egy jógaoktató-képzésen, jelentkezz bátran a akár az Ashtanga, akár a Terápiás Hatha Oktatóképzés NYILT NAPJÁRA, minden további elköteleződés nélkül! A puding próbája az evés: talán pont itt fogsz megerősítést kapni, hogy elkezdj valami újat, de ha nem, akkor is egy szuper élménnyel térhetsz haza! Jelentkezni lehet e-mail-ben, telefonon (70/3650815)  vagy személyesen nálam 🙂


Hozzászólás

8 másodperc

Azt hiszem, nagyon sokan sokkolódtunk le a szerda esti hajóbaleseten. Emberek halnak ugyan mindennap, természetes vagy kevésbé természetes úton, katasztrófákban is, de ha mondjuk Guatemalában történik, az annyira távol van, hogy kicsit mintha nem is lenne… Ez viszont itt van, a szemünk előtt történt.

hajo

Persze hogy azóta a csapból is ez a sztori folyik. Miért írok róla egyáltalán? Végül is közöm? Nem sok, az igaz. Azt hiszem, próbálom ‘kiírni’ magamból a sokkot. Ez van. Egészen addig csak átlagosan érintett meg a történet, amíg nem olvastam, hogy egy 6 éves kislány is meghalt. Ez ütött be. Mert a felnőttek, azok még csak rendjén, de egy gyerek?!

A Mahabharata-ban felteszik a kérdést Yudhisthira királynak: mi a legcsodálatosabb dolog a világon? És ő azt feleli: a legcsodálatosabb, hogy mindenki meghal, de úgy tesz, mintha a halál nem létezne. Nem biztos hogy szó szerint emlékszem, nem kaptam most elő a könyvet, de kb. ez az értelme. Ha nem így lenne, akkor nem tudnánk azt az életet élni, amit. Nézzük csak meg a videót, milyen békésen úszik a sétahajó közvetlenül az ütközést megelőzően? Vajon látta az utasok közül valaki a közeledő végzetes fenyegetést? Vajon mi futott át a fején abban a néhány utolsó másodpercben, és mi az ütközés után, a süllyedés 8 másodperce alatt? Le tudta zárni magában ezt a mostani életet, és nyugodt lélekkel várta a folytatást? Pánikba esett, és kétségbeesetten próbált kapaszkodni az életbe? Persze, hál’istennek volt aki megmenekült, és sikerült a partra vergődnie. Ki és mi döntötte el, hogy ki az aki megy, és ki az aki marad? Sors? Karma? A véletlen?

Vajon akiknek nem sikerült, azok most hol vannak? Úgy értem, nem a testük, hanem az, ami éltette őket. Lélek? Tudatosság? Milyen létállapotot tapasztalnak? Látják a túlsó partról ezt a világot, amelytől elszakadtak? Visszavágynak, vagy ott már minden jó és békés? Átélik a fájdalmat, amit az itt maradottak éreznek? És a legfontosabb kérdés: egyáltalán van BÁRMI, a másik oldalon?

Tudom, rengeteg vallás és spirituális tradíció pontos értesülésekkel bír a túlvilágról, hogy hová megyünk, és ott mi történik. Könyvek tárgyalják részletesen a témát. Olvastam őket, legalábbis sokat közülük. És még mindig halvány fogalmam sincs. Ezt, sajnos nem lehet könyvből megtanulni. Mint ahogyan az itt maradottak fájdalmát sem csillapítják a könyvek sorai, vagy bölcs mondások.

Nincs sok választásunk, akár elfogadjuk, akár nem: a halált csak megtapasztalni lehet, emberi ésszel felfogni, megérteni nem. De hogy valami praktikusat is mondjak a parttalan bölcselkedés után: a jógikban és a szamurájokban van egy hasonlóság. A szamuráj minden napot úgy kezd, mintha az lenne élete utolsó napja. Felkészül a halálra, büszkén, félelem nélkül várja (persze csak Igazi, legkiválóbb szamurájok, a többiek ugyanúgy félnek mint egy közönséges halandó).

A jógi is hasonlóan cselekszik. Meditációjában nap mint nap próbálja tudatosítani, hogy nem azonos a testével, nem azonos a gondolataival, nem azonos az érzelmeivel, nem azonos voltaképpen semmivel, ami múlandó, márpedig ezen a világon minden múlandó, átmeneti. De ha semmivel sem azonos, ami e világról való, akkor mivel? Kedvenc galileai tanítónk megadja a választ erre a kérdésre: ‘az én országom nem ebből a világból való’. Ugyanez más szavakkal a Gítá szavaival: ‘létezik egy másik valóság, amely e feltételekhez kötött világhoz képest transzcendens.’ (ahogy emlékszem, nem szó szerinti fordítás).

A lényeg: reménykedhetünk, hogy lesz valami más, talán valami jobb, de biztosak nem lehetünk benne, amíg át nem lépjük a kaput. Erre a pillanatra, amely mindannyiunk életében eljön, lehet hogy utóbb, de az is lehet hogy előbb – csak készülni tudunk, remélve, hogy tiszta tudattal sikerül megtenni, pánik és ellenállás nélkül.

úgy legyen, Ámen!