A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja


Hozzászólás

Egy szem rizs

Amikor a Krisna-tudatos mozgalom alapítója, Srila Prabhupáda az akkori Szovjetunióban járt, rögtön egy követőre lelt egy fiatalember személyében. Erre azt mondta: az orosz föld készen áll a Krisna-tudat befogadására. Amikor megkérdezték, honnan tudja, azt felelte: ha rizst főzöl, elég egyetlen szemet megvizsgálni, és tudni fogod, hogy a többi szem is készen van-e.

rice

Sokszor eszembe jutott ez a kedves, de mélyenszántó történet az elmúlt években, az ehhez hasonlók valahogy megmaradnak a fejemben, és jól teszik, mert ha szükség van rá egy élethelyzetben, bölcsességet lehet meríteni belőlük, kéznél vannak.

Én is úgy szoktam a jógázókra tekinteni, ahogy egy szem rizst vizsgálunk meg főzés közben. És azt kell mondjam, gyakran elégedettség tölt el, amikor egy-egy jógázót nézek óra közben. Különösen a reggeli órákon, ilyenkor jelenik meg a ‘kemény mag’. Egy ilyen óra más, mint a többi. Egy nagyobb létszámú vezetett jógaórán a tanár jó, ha a gyakorlók nevét tudja, esetleg, ha nagyon ott van a szeren, akkor tudja kinek-kinek az esetleges sérüléseit, fájdalmait. De a reggeli gyakorlások résztvevőivel ennél sokkal mélyebb kapcsolat alakul ki. Ez az a közeg, ahol valahogy létrejön az a közeg, amelyben megnyílunk egymás felé egy mélyebb szinten, ami a gyógyulás feltétele, egyben közege.

IMG_1328

Ezért van az, hogy akik rendszeresen járnak reggeli gyakorlásra, azok biztosan fejlődnek, és nemcsak az ászanákban. Így, a 45. életévem felé már kevésbé esek hasra egy-egy nehéz és látványosan kivitelezett póz előtt. Ahogy ma olvastam egy David Swenson-nal, egyik kedvenc Ashtanga oktatómmal készült interjúban: a jóga-gyakorlás előkészíti a talajt, de hogy mit vetünk bele: az számít igazán. A külsőségek sokszor elviszik a fókuszt a belsőről, a lényegről. A ‘Két pápa’ c. filmben, amely kötelező darab szerintem, a régi pápa azt mondja: egyikünk sem mentes a spirituális gőgtől. Ha ‘kapunk’ egy új ászanát, vagy új sorozatot, persze, nagy az öröm. De a fejlődés nem akkor következik be, amikor szárnyalunk, hanem akkor, amikor nehezen mennek a dolgok. Például megsérülünk, ami hónapokra, vagy akár évekre visszavet a fejlődésben, persze csak kívül.

Ilyenkor dől el a belső csata: ki tudunk-e tartani, a nehézségek ellenére? Pattabhi Jois így fogalmaz: mind-capacity-control. Megerősödik a belső erő, az akarat. 20 vagy 30 év múlva valószínűleg nem fogjuk tudni a nyakunkba tenni a lábainkat, és talán ez nem is lesz fontos szempont. De ha kitartunk a gyakorlásunk, sadhanánk mellett, akkor remélhetőleg jobb emberré válunk általa. De erre semmi garancia nincs.

Éppen ezért nem a szuper-jógikat keresem a jógaszőnyegen. Azokat keresem, akik közel állnak hozzám, akiknek ismerem ügyes-bajos dolgait, problémáikat, fájdalmaikat – és persze az örömeiket is. A mi jógaiskolánkban nincsen semmi különleges, egyvalamit kivéve: azok, akik ebből a műhelyből kerülnek ki, azt hiszem, magukkal viszik ezt a minőséget, ezért akárhol is tanítsanak, az jógázók megszeretik őket, mert ez a mélyebb dolog átüt a felszínen.

Om Tat Sat

 


Hozzászólás

Képek a falon Vol.1.

Talán már észrevettétek, hogy néhány kép lóg aKözpont falain. Némelyik már 15 éve kísér helyszínről helyszínre, de vannak újabbak is. Számomra minden egyes képnek története van, amelyek számomra nagyon személyesek. Megosztok néhányat ezek közül, és ha legközelebb megállsz valamelyik előtt egy percre, áll meg, csendesedj el egy pillanatra, és próbáld átadni magadat a képből áradó rezgéseknek. Ha bármi kérdés, vagy megosztani való érzés felmerül, nagyon szívesen venném a visszajelzéseket, illetve hogy melyiket szereted a legjobban, és hogy miért? Tehát:

D1D9D8DD-FC9B-4D41-9878-0FCE9C309294.JPG

A nagy Shiva kép, ami most az öltöző falát ékesíti, egy bhakta (Krisna tudatú) festőművész alkotása, amelynek minden apró részlete a sásztrák (szentírások) leírásai alapján, meditatív állapotban készült el. A kép amúgy reprodukció, mindössze 1000 db sorszámozott példány készült belőle, szóval igazi ritkaság a maga nemében. Úgyis mindenki tudja, de azért fixáljuk: Shiva a legelső (Ádi) jógi, minden jógi védelmező istensége. Minőségei és képességei felfoghatatlanok, de érdemes hozzá fohászkodni, különösen most február 21-én lesz Shiva ünnepe, amelyet mantrázással és speciális gyakorlással is ünnepelhetünk!

384728E2-D400-4DD4-80F2-EFB0CF584CFD.JPG

Következzen egy olyan kép, amelyet még nem is láthattatok. mert jelenleg nincs kifüggesztve, de hamarosan ki lesz (újra szeretném kereteztetni), és nekem a gyógyító minőséghez kapcsolódik. Az érdekessége, hogy eredetileg a nagyapámé volt, majd a szüleim idejében is ott függött a falon, abban a helyiségben, ami anno orvosi rendelőként funkcionált, és misztikus módon kezdi visszavenni a helyét: gyógytornász rendelőkén és ayurvédikus kezelések helyszíneként. Ezt az irányvonalat nagyon fontosnak tartjuk a jógaórák kiegészítéseként, mivel sokan már eleve sérülten, illetve különféle egészségügyi problémával küszködve érkeznek jógaórára, és ilyenkor nem árt minden lehetséges plusz eszközt bevetni a javulás érdekében. A képre visszatérve: magáról beszél, szerintem nem is érdemes szavakat fűzni hozzá, elég csak átérezni azt a szerető gondosságot, ahogy a két gyógyító a készülő szere fölé hajol. Ez a kép mindig néhai apukámat juttatja eszembe, aki orvosként, fehér köpenyében, méltóságteljes megjelenéssel, olyan megnyugtató, gyógyító minőséget képviselt, amely azóta is meghatározó az életemben.

3DCF0D2D-B2DB-45DC-BCDD-AD27655776D3.JPG

Érdekes, hogy a mellékhelyiségben is van kép: ezt szerintem még több mint 15 éve készítettem egyfajta éber meditációban. Számítógéppel készült, többféle grafikai program segítségével. A központi motívum könnyen felismerhető, de ez az a kép, amelyet kontemplációs célokra javasolok, ezért nem szeretnék kommentárt fűzni hozzá, ki-ki saját intuíciójára bízom, hogy mit lásson ’bele’, illetve hogy milyen jelentést hordozzon a kép. Én nagyon szeretem, mindenesetre, sajnos már nincs meg az eredeti fájl, szóval ebből ez az egy nyomtatott verzió maradt fenn.


Hozzászólás

Hétvégi Workshopok

Az elmúlt szombaton Feri és Réka prezentálták a reggeli Ashtanga vezetett gyakorlást, utána pedig meséltek indiai élményeikről és jógagyakorlásukról Lino-nál. Ezeket a hétvégi alkalmakat mindig nagyon élvezem, mert nemcsak fáradtan beesnek az emberek egy végigdolgozott nap után egy kicsit feltöltődni, hanem van idő beszélgetni, leülni együtt teázni, ebédelni… És nem utolsó sorban új dolgokat tanulni.

2A79B47D-C986-42EC-BB7D-94C52F564E90

Egy vezetett Ashtanga, vagy reggeli mysore óra is kicseréli az embert, de olyankor általában nincs annyi ideje a résztvevőknek, hogy egy gyorsan felhajtott kávénál vagy teánál több időre maradjanak, vár a munka, vagy este a párod, a család etc. Ugyanakkor a gyakorlás egyes aspektusainak kiemelésére, részletes körüljárására adott lehetőség is korlátozott egy szimpla óra keretein belül (bár én igyekszem időről időre becsempészni valami meglepetés pluszt). A jógának megannyi aspektusa van, és mindegyik megér ‘egy misét’, vagy, ahogy Iyengar mester mondja: a jóga egy nagy gyárhoz hasonlítható, ahol az egyes részlegek ‘melléktermékei’ is igen értékesek! Ott a testgyakorlás aspektusa, amely az egészség javitását és fenntartását szolgálja, ott vannak ez energetikai aspektusok az életerő, vitalitás fejlesztésére, illetve a kettő ötvözete a hormonális egyensúly beállítására. Beszélhetünk még az idegrendszerre gyakorolt kedvező meditatív hatásokról, amelyek a köznapi stressz enyhítésére és a szorongások, álmatlanság csökkentésére kiválóak, nem beszélve az filozófiai mélységekről, amelyek az egyén létünk célját és okait tárják fel a törekvők előtt. És minden ilyen aspesktus még számtalan további részre bontható, így a tanulási folyamatnak soha nincs vége!

Ebben a szellemben próbáljuk úgy összeállítani a hétvégi programjainkat, Workshopokat, hogy minden aspektusból szemezgetünk, a teljes kép érdekében. A nagyon közeli jövőben, azaz most hétvégén két Workshop is lesz:

Február 22. Jógafilozófia előadás Purusa Sukta Das tolmácsolásában. Nagyon merem ajánlani, mivel én már korábban oktatóképzés keretén belül volt alkalmam hallgatni Purusa fejtegetéseit: a mély tudást úgy tudja átadni, hogy a kezdőbbek és a filozófiát már régebb óta tanulmányozók is megértik, illetve új dimenziók tárulnak fel!

Február 23-án rögtön egy Kézenállás és BodyWeight Workshop lesz Yasin-nal, aki már visszatérő oktató, és mindig szuper órát tart, ahol azok is sokat tanulhatnak jógás megközelítésben a kézenállásról és a kapcsolódó tudnivalókról, akik még sohasem próbáltak kézen állni, vagy félnek tőle. Ezen a Workshopon felbátorodva mindenki túl tud lendülni a korábbi korlátain.

Tavasszal indul majd újra 4 alkalmas Kezdő Tanfolyam, bevezetni az érdeklődőket az Ashtanga gyakorlásba, illetve tervben van Feri és Réka Workshop sorozata a biztonságos gyakorlás felépítéséről.

Lesz tavaszi Ayurvédikus méregtelenités Workshop Hana-val, erről, és a már elérhető Ayurvédikus kezelésekről hamarosan irok külön is!

Igy készül a naan… 🙂
Joey pedig segit megenni…;)


Hozzászólás

Ki akar még dolgozni?

Úgy értem, magán. Azért jutott ez eszemben, mert látok egy olyan irányvonalat a jóga oktatásában, hogy minden de szinte MINDEN arra van kihegyezve, hogy nehogy a gyakorlónak nehéz legyen, neadjisten’ ki kelljen mozdulnia a komfort-zónájából, saját erőfeszitést beletenni a fejlődésébe.

Majd a tanár. Az megcsinálja hogy jó legyen neked. Hangfürdőztet. Illatos aromákkal ken be. Ajánl neked hónaljig húzható jóga-nadrágot, hogy trendi legyél. Lefotóz a telefonoddal ha kéred az ászanában.  Ne értsetek félre, ez mind rendben van, és elfogadom, ezek valóban jó dolgok, amennyiben.

Amennyiben az arányok nem fordulnak meg. Az étteremben, ha a diszités a tányéron lenne a nagyobb adag, maga a főétel pedig egy pár tetszetős morzsa a tányér szélén, meg egy csik kence elhúzva, mit szólnál?

A fő kérdés nem az, hogy milyen jóga-nadrágban és topban vagy lefotózva. A fő kérdés: hányszor gyakorolsz egy héten? Egyszer? Kétszer? Az is jobb a semminél, de ha mindennap gyakorolsz, legalább egy kicsit, legalább 15-20 percet. Az már valami. ALO nadrágban, vagy anélkül…;)

Chuck Miller

« It is said that at first, we must make an effort to practice, and we strive to become a yogi. When you become a yogi then everything you do is Yoga! » Chuck Miller

 


Hozzászólás

Surya Namaskara Workshop

Tegnap tartottam a legelső ilyen Workshopot, ami, nézetem szerint hiánypótló a maga nemében. Bár a jógaórák többségén szerepel ez a gyakorlat, mégis, alig látni valakit – még jógaoktatók között is – akik apróbb hibáktól, vagy ne is nevezzük őket hibáknak: pontatlanságok nélkül végeznék.


Nem élünk minden világok legtökéletesebbikében, ezért elfogadhatóak a kisebb pontatlanságok, de ha van rá lehetőség és élő érdeklődés, miért is ne javítanánk ki a hibákat? Azt szerettem a legjobban a tegnapi Workshopon, hogy vegyesen voltak régebb óta gyakorlók, és olyanok, akik még soha nem jógáztak korábban, mégis mindenki megtalálta a magának való ‘feladatot’.

Alapvetően két blokkra osztottam a kétórás etapot: először azt jártuk körül, hogy MIÉRT csináljuk a Napüdvözléseket, a másik, hosszabbik blokkban pedig a HOGYAN-t. Bevallom, mivel ez volt a legelső ilyen WS, egy kicsit izgultam az elméleti bevezetőnél, mivel annyi mindenről szerettem volna beszélni, hogy semmi ne sikkadjon el, végül aztán utólag végiggondolva néhány dolgot elfelejtettem, de annyi aspektusa van ennek a kivételes gyakorlatsornak, hogy talán lehetetlen is ennyi idő alatt mindegyikről szót ejteni.

Így aztán hamarosan áttértünk a gyakorlati aspektusokra, azaz a ‘hogyan’-ra. Ha nem lenne egyértelmű, akkor itt kifejezetten az Ashtanga Vinyasa jógából ismert Surya Namaskara A és B verzióját gyakoroltuk, amely különbözik más Surya Namaskara gyakorlatoktól, például a klasszikus hatha-jóga féle megközelítéstől. Mégis, azt hiszem, a legtöbb flow jellegű, és Vinyasa stílusú órán az Ashtangás verziót szokás beiktatni. Ennek megfelelően a gyakorlatsorok összes fázisát egyenként kielemeztük és be is gyakoroltuk, ami nem egyszerű, különösen, ha teljesen kezdő jógázók is vannak, de szerintem kihoztuk a maximumot a dologból, ez összesen legalább 10 póz volt, és csak utána kezdtük el egyáltalán összekapcsolni őket. Végül összesen mindenki kb. 20 Napüdvözlést végzett el, gyakoroltunk még egy-két adjustment-et, illetve rávezető gyakorlatokat is, hogy pontosan melyeket, azt nem árulom itt le, ha kíváncsi vagy rá gyere el a következő alkalomra, ami valamikor februárban lesz!

A legvégére jutott néhány levezető gyakorlat, és egy hosszabb relaxáció természetesen. A végén sütivel és teával búcsúztunk. Ez a Workshop ahogy láttam, nagyon jó alapot tudott adni a most pénteken kezdődő 4 alkalmas Ashtanga jóga bevezető tanfolyamhoz, néhányan azonmód jelentkeztek is a résztvevők közül. Még van néhány szabad szőnyeg, szóval ha kedvet kaptál, akkor gyorsan jelentkezz!


Hozzászólás

A gyakorlás fontossága

Ma reggel, kung-fu edzés közbeni pihenőidőben került szóba a folyamatos gyakorlás fontossága. A minap láttam egy szuper idézetet Csíkszentmihályi Prof-tól, amelyben a koncentrált gyakorlás fenntartásának fontosságát ecsetelte. Ha egy zenész nem gyakorol egy ideig, egy sportoló nem edz pár hetet, a megszerzett és kigyakorolt készség viharos gyorsasággal kopni kezd. Bruce Lee, amikor megsérült a gerince és hosszú ideig ágyhoz volt kötve, azt mondta: évekbe telik felépíteni egy embernek a csúcs-formáját, de elveszíteni néhány hónap alatt el lehet. 

Saját magamon is bebizonyosodott ez a tétel, kb. egy-másfél hónapig nem gyakoroltam rendszeresen a kung-fu-t, és a visszaesés a reakcióidőben, a pontosságban, és erőnlétben már ennyi idő alatt is látványos, DE sebaj, a már megszerzett készség sokkal gyorsabban épül fel ismét, mintha a nulláról kellene megtanulni. Ebből is leszűrhető, hogy a kung-fu nemcsak fizikai edzés, hanem nagyon erőteljes idegrendszeri tréning is. Egy kezdő gyakorló semmiképpen nem bírná ki azt a sokk-szerű idegrendszeri terhelést, ami egy ilyen gyakorlással jár, és akkor még nem beszéltünk a fizikai fájdalomról, amit persze van, aki jobban bír, van, aki kevésbé. Egy jó mester viszont be tudja lőni azt a legmagasabb határt, amelyre kényszerítve a tanítvány a legtöbbet tudja kihozni magából, de még nem túl sok neki. Ez az optimális fejlődés záloga. És mivel emberek vagyunk, nem pedig gépek, ezért ez a tartomány is napról napra sokat változhat: függhet attól, hogyan aludt az ember, mennyi stressz érte az előtte való napokban, az időjárástól etc.

Hogy egy kicsit haza is beszéljek, bár minden harcművészeti stílust tisztelek, de nekem a legjobban a Ving Tsun Kung-fu stílusa vált be az elmúlt majd’ 20 évben.  Ezt tanulom és gyakorolom. Már sokszor írtam róla, hogy a jógagyakorlatokat nagyon jól kiegészíti a harcművészet. Bodhidharma, a legendás Shaolin harcművészet pátriárkája, egyben nagy meditációs mester, szintén hangsúlyozta az ilyen jellegű gyakorlás fontosságát, amely robbanékonyságot, erőt, magabiztosságot ad.

A Ving Tsun stílus előnyei:
– nem igényel akrobatikus képességeket, ezért késő öregkorig gyakorolható és használható
– nem igényel extrém fizikai erőt, ezért akár nők, vagy átlagos erejű férfiak is tudják használni, ami erő kell hozzá, az a gyakorlás folyamata alatt kialakul
– relatíve kevés technikát alkalmaz, zömében kéztechnikákat, és kevesebb rúgást, főleg az alsótestre. Összesen 3 pusztakezes formagyakorlat rögzíti a technikai repertoárt, kiegészítve egy ún. fabábú-formával, ami a stílus speciális gyakorlóeszköze, illetve két fegyveres formával: az egyik egy hosszú bot, a másik egy pár rövidebb, kés-szerü kard
– így az egész stílus repertoárja 1-2 év rendszeres tanulással elsajátítható, nyilván ezt még életfogytig csiszolni kell
– a stílus legfontosabb gyakorlata, ‘esszenciája’ az ún. tapadó kéz gyakorlat, amelyet csak egy képzett tanártól lehet elsajátítani – kézről kézre terjed ez a stílus
– élő tanítványi láncolat: a mostanában általa ihletett mozifilmekből ismert Yip Man, az ő legjobb harcos tanitványa, Wong Shun Leung (akitől Bruce Lee is tanult), és jelenleg Philipp Bayer képviseli a lehető legmagasabb színvonalon a stílust, akinek hazai képviselője az én személyes tanárom: Czakó Norbert stílusvezető Mester. (a képen a fabábúval látható)

Norbi baba

Ha valaki Ving Tsun stílust óhajtana tanulni, vagy gyakorolni, csakis azon a módon tegye, ahogy a fenti úriemberek tanítják, ez az én véleményem, és személyes tapasztalatom. Az elmúlt évek alatt volt szerencsém kipróbálni a technikámat más stílusok, illetve más tanárok ‘ellen’, és szerénytelenség nélkül állíthatom: a magam nem tökéletes tudásával is kiválóan megállta a helyét Ving Tsun technikám.

neuss

Namármost a fejlődés záloga a folyamatos gyakorlás, ezért tervezem már egy ideje saját gyakorló-csoportot indítani az érdeklődőknek. Korábban már helyettesítettem hosszabb-rövidebb időszakokra a tanáromat, ezért a kezdők oktatása nem áll távol tőlem. Ha szeretnéd kipróbálni magadat a Ving-Tsun Kung-fu gyakorlásában, írj vagy jelezd ahogy jólesik. CSAK komoly szándékúaknak! info(kukac)akozpont.hu vagy 70/3650815

egy videó a filmből

és egy a valódi Kung-fu-ról

 

 


Hozzászólás

Melyik üzletben vagy?

Talán láttad, nem is olyan régen jött ki egy film, a McDonald’s-ról, hogy hogyan futott be tündöklő karriert egy kisvárosi gyorsbüféből a világ egyik legnagyobb és legsikeresebb multijává. A filmet könnyed esti szórakozásként merem ajánlani, de most nem is ez a fontos, hanem.
IMG_1221

Van a filmben egy jelenet, amire utalni szeretnék. Hősünket megszólítja egy bankár, és rövid beszélgetés után a következőt mondja neki: “Úgy tűnik, nincs tisztában vele, milyen üzletben is utazik valójában. Ön nem a hamburger-bizniszben van, hanem az ingatlan-bizniszben…”

Mi ugyan 15 éve a jóga-bizniszben vagyunk, mégis. Folyton rágjátok a fülünket, hogy milyen jól főzünk, meg hogy éttermet kellene nyitnunk, meg hogy írjunk szakácskönyvet… Persze, érthető, hiszen számtalan workshopon, oktatóképzésen, jógatáborban ki lett az próbálva, hogy tényleg finom a kaja. Mit finom… király!

Néhány egyszerű oka van annak, hogy miért:
1. mi is ugyanazt esszük, a gyerekeinkkel együtt, amit nektek adunk, és mivel szeretünk jól, s jót enni, nem bízzuk a véletlenre. Mindenféle konyhával jóban vagyunk, magyar, olasz, kínai, indiai, thai, stb.

2. Próbáljuk a legjobb minőségű alapanyagokat használni. Minden ezen múlik. Ha hozzáférhető, akkor bio- vagy organikus alapanyagot, termelőtől. Persze nincs mindig minden, pl. nincs szezonja, vagy eleve mangót, avokádót nehéz a néniktől venni a termelői piacon. De amiből csak lehet, megkeressük a jót.

3. Frissen készítjük el, odafigyeléssel. 

Ennyi. Karma jóga.

Na, mármost, nem szándékozunk nagyüzemben étkeztetni, kb. annyi embernek tudunk alkalmanként enni adni, amennyi jógázni tud jönni. (max. 8-12 fő)

A szabályok egyszerűek, és a következők:

1. hetente 2-3 nappal kezdünk: kedd este, csütörtök este, szombat dél. A menüt, ami mindig egy fogás, előtte való nap írjuk ki a FB-oldalunkon illetve a csoportban. Ha szeretnél: jelezned kell, mert pont annyit készítünk, amennyit. (max. 1-2 extra adagot a későn eszmélők kedvéért) Jelezni lehet (időben): kommentben, üzenetben, vagy SMS-ben.

2. A kaja vega, vagy vegán. Ha aznap mondjuk vega, de te vegán vagy – szólj, és megoldjuk külön, ha lehetséges. Az étel ára egységesen 1000 Ft. Néha egzotikusabb hozzávalókat is tartalmaz, néha csak egyszerűbbeket, de nem fogunk 100-200 forintokkal variálni se plusz, se mínusz. Amúgy sem elsősorban az alapanyagért kérünk pénzt, hanem a befektetett időért-energiáért, plusz: szeretünk táplálni benneteket 🙂 Az adagok nem hatalmasak, de biztosan jól fogsz lakni vele.

3. Elvitel: hétköznap este lehet elvinni óra után, 8.30-9h között. Szombaton pedig 11.30 körül, de olyan is lehet, hogy együtt megesszük helyben. Persze lehet kérni a családnak is, és vinni magaddal haza is, imádni fogják, és így biztosan elengednek (mit elengednek, elküldenek) jógázni! DOBOZOD legyen!! Mert ha nincs, tudunk adni, de az extra 200 Ft, és csak lebomlóval dolgozunk, környezetvédelmi szempontokból.

Vegyünk egy egyszerű példát, a mai napot:
Kedd este, Ashtanga vezetett óra 19h-tól. A menü: vegan-bowl: rizs, sütőtök, narancsos káposzta, hummus, falafel-golyók. Ha kérsz, és még nem jelezted: szólsz. Másnap ebédre is jó még. (a kép illusztráció)