A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Hátrahajlás – szorongás – önbizalom

Hozzászólás

Az előző írást tulajdonképpen bevezetésnek szántam a mostanihoz. Hátrahajlítások. A hátunk mögött lévő dolgok a múltat szimbolizálják. Ha valamitől nem tudok szabadulni: púp a hátamon. Testünk elülső fele a jövő, az ismeretlen, amitől szorongunk. Fizikailag a test sérülékeny részei (szem, arc, torok, gyomorszáj, nemi szervek) elől helyezkednek el. Ezeket védjük leginkább, természetes reflexünk hogy veszély esetén oldalt vagy háttal fordulunk a veszélyforrásnak. Sok harcművészet törekszik arra, hogy ezt a természetes reflexet helyettesítse egy másik mozgással, egy újfajta szemléletet rögzítsen az elmében (konkrétan a szembefordulás taktikáját). A lényeg a jógában is hasonló. A hátrahajlásokkal az ismeretlen felé közelítünk, a gyakorlás során felépített önbizalom, bátorság az élet más területein is felhasználható lesz. Az introvertált ember háta előregörnyed, karjukkal gyakran védekezően átfogják magukat, gyakoribb a depresszió az ilyen típusoknál. Ez nem betegség, hanem egy rossz szokás-halmaz következménye. A hátrahajlításokat rendszeresen végezve fizikailag kinyílik a test elülső fele, energetikailag kinyílnak a gerinc menti energiaközpontok (csakrák), pszichés változásként pedig nyitottabbak leszünk, bátrabbak és jobban elébe megyünk a dolgoknak. Nem szabad azonban túl hamar túl sokat végezni ezekből a gyakorlatokból. Az Ashtanga jóga rendszerében a hátrahajlításos ászanák többsége a második sorozatban kezdődik, ami legalább egy éves intenzív tisztító-előgyakorlást tételez fel. A félelem, bár negatív érzelemként tartják számon, ebben az esetben hasznos védelmet lát el, a ’Küszöb őreként’ megakadályozza hogy a természetes fejlődési folyamat túlságosan felgyorsuljon, ami fizikai sérülésekhez, kiégéshez és súlyos lelki zavarokhoz vezethet. Ezért is ajánlják tapasztalt tanár vezetését a jógagyakorlatokhoz, amik nem játékszerek.


Az általánosságokon kívül, amelyeket tucatnyi jógakönyvben el lehet olvasni, szeretnék saját belső változásaimról is képet adni valamennyire. Örülök hogy be tudom csempészni egy kicsit az asztrológiát ide, ami a szememben nem jóslás, hanem egy kiváló önismereti segédeszköz. A születési horoszkópomban a Mars (agresszió) és Plútó (tudatalatti) szemben állnak. Mit jelent ez a szimbolika? Azt, hogy külső-belső agresszív magnyilvánulásaim olyan folyamatok következményei, amelyeknek nem vagyok tudatában, és amelyeket igyekszem a tudatalattiba ’száműzni’. Hogy ezek a rejtett tartalmak tudatossá válhassanak, szükség van olyan gyakorlatokra, melyek fellazítják a tudatalatti határterületeket. Érzésem szerint a hátrahajlítások (a múltból a jövő felé irányulás) pontosan ezt teszik. Ami még időszerűbbé teszi nálam a hátrahajlítások intenzívebb gyakorlásának kezdetét, az hogy a Mars bolygó jelenlegi helyzetében 90 fokos fényszöget alkot a születési (radix) Marssal és Plútóval a horoszkópomban, ezt a fényszöget T-keresztnek is szokták is hívni, óriási feszítő, ugyanakkor nagyon kellemetlen hatású fényszögként tartják számon, de szerintem pont olyan, mint egy jól irányzott seggberúgás, ami segít kimozdulni egy adott holtpontról. Nem szégyellem ideírni: félelmetesek ezek a gyakorlatok. De akkor miért hasznosak mégis? A szorongás egy olyan félelem, aminek nincs tárgya, vagy legalábbis nem tudatos. Vagyis a szorongás ellen nem lehet mit tenni! Ezt nagyon a figyelmébe ajánlom mindenkinek aki szorongott már valaha (és nem hiszem hogy sokan volnának olyanok akik nem). A szorongáscsökkentő gyógyszerek mellékhatása általában rosszabb mint maga a szorongás. A kiút: az önismeret, vagy, ha úgy tetszik a jóga. Az intenzív jógagyakorlás által a szorongás oka tudatosul, maga a szorongás pedig félelemmé finomodik. A félelemnek azonban már van tárgya, így szembenézve a konkrét félelemmel már legyőzhető, és ha nem is szűnik meg, de már nem akadályoz meg a cselekvésben, egyszerűen tudomásul veszem hogy félek, és utána csinálom amit akarok. Ez pedig megerősíti az önbizalmat, ami önbecsüléshez vezet. Ezt az utat mindenkinek önállóan kell bejárnia, sem jós, sem guru nem teheti meg helyettünk. Idézzünk fel egy Zen koant:
– Mester, mondd el nekem a tanítás lényegét! – szólt a tanítvány.
– Sajnos, most nem állhatok a rendelkezésedre, pisálnom kell! – felelte a mester, és figyelmeztetően felemelte az ujját: – Látod, még az ilyen csekélységeket is magam intézem el.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s