A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

A bátor fiúk nem sírnak

Hozzászólás

Csak egy kicsit, igaz befelé 🙂 Ashtanga jóga 2. sorozat az Atma-ban, 36 fokon. Szóval a fiúk nem sírnak (egy filmben hallottam), igaz nincsenek is olyan sokan, tegnap este legalábbis elsöprő női többség volt az órán. A fiúk talán megsejtettek valamit? Újat tanulni mindig izgalmas. Nem régóta kezdtem el otthon gyakorolni a kettes sorozatot. Kb. érzi az ember, hogy mikor jön el az ideje, bár az életben legtöbbször kicsit mohók vagyunk, és siettetnénk a dolgokat. Végső soron az is előrevisz, tapasztalatot jelent. Kb. a Titibhászanánál készültem el véglegesen, talán ismerős az érzés, amikor a bandhát már nem bírod tartani, és vele együtt a koncentráció és az erő is lassan távozik, és imádkozol hogy gyorsan véget érjen a szenvedés. Ilyenkor kéne még jobban koncentrálni, és még erősebben tartani a bandhákat, mindenesetre megteszem amit lehet. Az Ashtangában az a fantasztikus, hogy minden órán akad legalább egy olyan mozdulat, ami jobban sikerül mint előző alkalommal, és ez segít fenntartani a motivációt. Sikerélmény, ezt általában mindannyian szeretjük.
A lányok látszólag rezzenéstelen arccal végignyomják, nekik nem nehéz? Vagy csak jobban uralkodnak magukon? Tapasztalatom szerint a nők jobban elviselik a fájdalmat mint a férfiak. Talán a bölcs természet a gyerekszülésre való tekintettel kicsit feljebb tolta náluk a fájdalomküszöböt, ki tudja?
István is benézett az órára, eddig még csak a weben találkoztunk, most viszont alaposan ’berakott’ egy ászanába, láthatólag profin igazít. Látszik is a tanítványain, az egyik lány másfél hónap gyakorlás után már szépen keni-vágja a témát, ismét visszakanyarodunk a jó tanár szükségességéhez. Néhány szót beszélgettünk óra után a fenti leányzóval, felmerült a sírás, és az érzelmi blokkok kérdése. Ezekkel mind rendelkezünk, ki jobban, ki kevésbé, és amikor a blokkok elkezdenek feloldódni, az intenzitástól függően meglepő kísérőjelenségek tapasztalhatók (lásd. Gauranga írását: http://hotashtanga.blogspot.com/2009/09/nadi-sodhana.html). Az egyik pl. a sírás. A sírás nagyon jó dolog, ez le kell szögezni! Sajnos a porosz típusú nevelési rendszerben fiúként már korán megkapjuk a szikár intést sírás esetén. Így sokszor már kora gyerekkorban elkezdődik az érzelmek elfojtása, ami persze egyre több energetikai blokk építését hozza magával. A lányok sírhatnak kedvükre, lehet hogy a blokkjuk is kevesebb ettől, ezt nem tudhatom, de hál’Istennek azt látom gyerekes barátaimnál, hogy már nagyon szépen, tudatosan kerülik azokat a nevelési hibákat, amelyek a szüleink generációját többé-kevésbe általánosan jellemezték. Vissza a jógához, nem feltétlenül a sírás az egyetlen lehetséges kísérőjelenség, sokszor előfordul pl. a megállíthatatlan nevetés is. Végső soron mind a kettő csak jele a belső energetikai tisztulási folyamatnak. A tisztaság pedig fél egészség – kívül-belül. Szóval gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni…
Találtam egy jó kis videót a 2. sorozatról, 3 lány, érdemes megnézni, nem ügyetlenek:

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s