A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

go, and sin no more

6 hozzászólás


Néhány gondolatot idéznék egy neves terapeuta előadásából:

“… Most a szeretről és a szégyenről fogok beszélni nektek. És egy harmadik dologról, ami a kettő között van: ez a bátorság. Azt is elmondom, miért a bátorságot találjuk a szégyen és a szeretet között.
Nemrég volt egy látomásom. Persze pszichiátereknek nem mondanám el, hogy volt egy látomásom, de nektek elmondom.
Teljesen tisztán láttam és tudtam, hogy két nagy tudatállapot van. Az egyikben nagyon egyedül érzi magát az ember, szégyelli magát, haszontalannak tartja magát, rossznak, valamilyen formában fogyatékosnak. Ebben a tudatállapotban hideg és sötét van, ebben az állapotban bujkál az ember. A legjobb az, hogyha senki nem talál meg, hogyha senki nem lát. Ez egy kemény tudatállapot. Sokan itt töltjük az életünk legnagyobb részét.
Ettől teljesen függetlenül van egy másik tudatállapot. Ebben úgy érezzük, meleg van, világos, nincs egyedül az ember. Abban a pillanatban, amikor ebben az állapotban van valaki, úgy érzi magát, mintha egy lenne mindenkivel – vagy legalábbis sok más emberrel.
Ebben az állapotban nincs szeparáció, a másikban csak szeparáció van. Ebben az állapotban elengedheti magát az ember, a másikban feszültség van. Sajnos amikor az elsőkét leírt tudatállapotban voltam, nem tűnt valódinak a másik. De valahogy mégis tudtam, hogy létezik. Itt jön be a bátorság. Hogyha elhiszem hogy létezik a másik tudatállapot, s már meguntam az elsőben lenni, akkor elindulok a másik felé, és talán sikerül kimásznom a nagy kő alól, ami alatt egész életemben bujkáltam, és besétálok oda, ahol süt a nap és meleg van, ahol vannak emberek akik nagyon élvezik az életüket.
Elindulni egyik állapotból a másikba: egyszerű dolog, de mégsem könnyű. Egyik oldalon ott a szégyen, a másikon ott a szeretet, s hogyha a szégyenből a szeretet felé tartok, megtorpanok, mert rettenetes félelem tölt el.
Miért? Mitől félek? Hát, attól tartok, hogy kidobnak, ha átlépem azt a határvonalat, amelyen túl a szeretetben lennék. Rám néznek és azt mondják: nem szégyelled magad? Mit keresel itt? Menj vissza oda, ahol eddig voltál. Ha pedig tényleg visszakullogok oda, ahol voltam, még sokkal rosszabbul érzem magam, mint hogyha soha meg sem próbáltam volna odamenni. Ha mégis átlépek a küszöbön és belépek, akkor bátor vagyok. Annak ellenére hogy rettegek, mégis belépek. Mikor átléptem a határt, akkor már teljesen nyilvánvaló, hogy semmitől nem kell félnem. Itt nincs félelem. Olyan nincs hogy innen kidobnának. Itt elfogadnak.Vallásos emberek úgy mondanák, hogy a bűnöző, a bűnös, ha belátja a bűneit, megbocsátást nyer. Ha bűnöző vagyok, de hátat fordítok az addigi életemnek, és többé nem bűnözök, akkor minden meg van bocsátva. csak ezt nehéz elhinni. A határ túloldaláról visszanézni – kész röhej. Onnan nem lehet megérteni, hogy miért van valaki – bárki is – abban a másik, pokoli tudatállapotban. Teljesen hihetetlen, értelmetlen. …”

No comment.
No, egy kicsi mégis.
A jóga is erről szól. Gyakoroljuk!

Reklámok

6 thoughts on “go, and sin no more

  1. Nagyon jó idézet, plusz a komment is igaz. Be is fogom szerezni a könyvet.

    • Gondolom akkor tudod is melyik könyvről van szó.
      Feldmár András: ‘Szégyen és szeretet’
      mindenkinek ajánlom, az összes többi könyvével együtt.

  2. A könyvet nem ismertem, de a stílust igen, úgyhogy hamar megtaláltam gúglival. Egyébként nekem régen valamiért nagyon nem volt szimpatikus Feldmár, bár igaz, hogy nem is ismertem eléggé, de ez az idézet abszolút telitalálat tőle.

  3. Ha idézel, illik kiírni, hogy kitől idéztél. anélkül más tollaival ékeskedsz, azaz lopsz. a jóga pedig nem erről szól

    • Kedves Yrupe, ha megnezed a kommenteket alant, lathatod hogy ott a szerzo neve. Nem allt szandekomban mas tollaival ekeskedni, ahogy mas esetekben sem. Ha idezek valakitol, azert teszem mert kulonosen tanulsagosnak talalom es szeretnem masokkal megosztani. kepzeld el, mar ettol olyan jo fej vok, hogy nincs is szuksegem arra hogy masoktol lopjak.
      a joga a tanulasrol is szol, tanulni pedig mind masoktol tanulunk. `elcsenjuk` a techikakat, trukkoket, filozofiat. aki irigy a tudasara, az meg is erdemli, hiszen minden tudas egy forrasbol jon, es kozos.
      ps. hogy a joga mirol szol vagy mirol nem, arrol a sajat blogomon nem Te fogsz kioktatni, semmi.hu.

    • meg valami. a regi beidegzodesekrol amiktol oly nehez szabadulni. Yrupe kommentjet olvasva kicsit pipa lettem, oroszlan leven nehezen viselem ha a felsegteruletemen tamad meg valaki. a kritika megszulte bennem a szegyent, az a haragot, en hasonlokeppen reagaltam, es maris messze-messze kerultem attol amit szeretetnek nevezunk. Szoval a jogatol meg nem lesz szent az ember. ha egy kicsit tudatosak leszunk arra, mi tortenik es miert, az mar felig siker. koszi Yrup a jo lecket. Love an Peace!

      Igy az idezet gyakorlati proban ment at, es bigazolodott a mondas is: a sajat eletunkbol kell pszichologiat csinalni… hogy kinek a mondasa ez? talald ki… 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s