A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

3, 2, 1, jump…

1 hozzászólás


végre újra itt!
Amikor a jógáról olvasok cikkeket, véleményeket, gyakran bosszankodom azon, hogy a jóga előnyös hatásairól áradozik mindenki, de szinte sosem hallani az árnyékos oldalról. Amikor jógáról beszélek, zsigeri, intenzív belső élményekre gondolok, szembesülésekre és mély, sokszor fájdalmas felismerésekre. Saját tapasztalataim azt támasztják alá, hogy ezek a nehézségek nem kerülhetők ki. Valahol olvastam, hogy egy tanár szeretné megkönnyíteni tanítványainak a fejlődését, hogy ne kelljen bejárniuk azokat a fájdalmas mellékvágányokat, ahonnan átugrani a helyes útra nem lehet, hanem lassan vissza kell tolatni, és újra kezdeni az egészet.
Nem kell megkönnyíteni, azt gondolom, és nem is lehet, ez csak az illúziót erősíti a gyakorlókban, és nem a valósághoz viszi közelebb. Bevezetőnek ennyi, jöjjenek a konkrétumok. Ha olyan dologgal találkozunk, ami kibillent a lelki egyensúlyunkból, mindig örülni kell neki, mert az megmutatja belső gyengeségeinket, és azt a területet ahol még fejleszteni, tisztítani, erősíteni kell magunkat.
Nekem a kranio egy ilyen újfajta élmény, aminek nagyon örülök, mert úgy érzem, olyan fókuszt ad, ami nagy segítség a fejlődésben. A konkrét élményekről lehet olvasni itt, illetve egy pár szót a harmadik alkalomról:
Csütörtök reggel mentem a masszázsra. Ismét sikerült mélyen relaxált állapotot elérni néhány másodperc alatt. Hogy utána mi történt, arról nincs sok emlékem, egyszer éreztem hogy az egyik kezem erősen összerándul, illetve egyszer egy könnyed érintésre a lábfejemen, éreztem hogy az energia végigfut a lábamon, a törzsemen, egészen tarkóm jobb oldaláig. Nem akarok mélyenszántó következtetéseket levonni, de a meridiánok amikről olyan gyakran beszélnek a jógások, reikisek, pránanadisok, mintha tényleg léteznének, legalábbis ez az érzés nagyon ezt támasztja alá. És hogy még mi történik a kranio alatt/után? Lövésem sincs. Az biztos, hogy közben és utána is olyan éles képek, és hozzájuk tartozó érzések úsznak be az elmébe, amiről soha az életbe nem gondoltam volna, hogy még valaha eszembe jutna, réges régi gyerekkori emlékek is. Aznap estére kezdtem kicsit kibillenni a lelki egyensúlyból. Az esti óra végére már kedvem lett volna csapkodni, üvöltözni, és gyorsan véget vetni az egész órának. Persze semmi ilyesmi nem történt, és mondták is hogy jó volt az óra, de belül már viharok dúltak. Kranio után állítólag kell egy éjszaka alvás, hogy a tudat és tudatalatti újrarendezze magát. Hát, biztos így van, de pénteken sem éreztem sokkal felszabadultabban magam. Miskolcig az autóban dumálgatva valahogy eltelt az idő, de az órán ott is szörnyű hangulatban voltam. Igyekeztem palástolni, több, de inkább kevesebb sikerrel. Lehet gondolni, hogy ez gyengeség, és ha valaki jógatanításra adja a fejét, annak kutyakötelessége uralnia az érzelmeit, és mindig tökéletes lelki kondícióban, vidáman vezetni az órákat. Nos, lóf…t!
Több dolog miatt tartok hitelesnek egy tanárt. Az első, hogy nem játszik szerepet a többiek előtt. Nem játssza el a tökéleteset és a megvilágosodottat. Bevallja, ha valamit nem tud, és vállalja adott esetben a hiányosságait is, de őszintén, nem becsapva azokat akik valamiért elfogadják a vezetését. Nem tökéletes emberek kellenek, hanem hitelesek. És még egy fontos szempont: nem szabad fanatizálni senkit. A fanatizmus rosszabb még annál is, mintha egyáltalán nem gyakorolna az ember semmit, legalább nem árt magának.
Vissza a kranióhoz. Szombatra kezdtem visszatérni régi önmagamhoz. Aznap csak három jógaórát kellett tartanom, reggel a központban, délután egy privát órát a Monsoonban, majd egy rendes órát, ahol meglepetésemre verőfényes szombat délután ellenére 5 ember eljött Ashtangázni. Respect!
Estére a már kezdett jóga és prána-mérgezésem lenni, úgy felpörögtem, hogy csak úgy dőlt belőlem a szó, izegtem-mozogtam. Végső soron ez a normális, ha a mérleg elbillen az egyik oldalra, utána át fog billenni a másikra is. Ez nagyon fontos felismerés, mert ha mindig meg akarjuk őrizni az egyensúlyt, akkor hogy fogunk egy magasabb szintű egyensúlyt találni? Szóval azt gondolom, bátran bele kell menni a belső egyensúlyunkat megingató helyzetekbe, mert ezek a fejlődés kulcsai, és a tudatos figyelem mindeközben, amely végül elvezet az önismerethez, ami nagyon nagy kincs. Az én értelmezésemben ezt (is) jelent a Tantra fogalma. A jóga egy jó út, nagyon jó út, de egyáltalán nem könnyű. Az egzotikus külsőségek csak a külső mázat jelentik, a lényeges dolgok mélyen a tudatunkban zajlanak, mint egy földalatti folyó. Azért bátornak kell lenni, és beleugrani, annál hamarabb kerülünk ki a partra. A megvilágosult galileai hippi-rabbi szavaival élve: “Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.” (Mt 10,34)
És lőn hetedik nap. Csakra-balansz workshop Ágival, nekem már másodszor. Újra csak ugyanazt tudom mondani: Ágitól érdemes tanulni. Kétezer forintért annyi sűrített tudást kaptunk a négyórás foglalkozás alatt, amit csak évek alatt lehet innen-onnan összevadászni. Még jobban tetszett a második alkalom mint az első. Ha valaki nem tudott eljönni, az pótolhatja az élményt a május végi jóga-elvonuláson. Itt lesznek olyan ínyencségek, mint tisztító kriyák, 108 Om meditáció, workshop a jóga-mudrákról, kiegészítve a jóga spirituális vonulatait a Pilates tartás-javító és testtudat-fejlesztő gyakorlataival. Jelentkezni lehet Áginál és nálam is (70/365 0815/info@akozpont.hu)

Advertisements

One thought on “3, 2, 1, jump…

  1. tetszik! igaz!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s