A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Sérülések – mumus vagy áldás?

Hozzászólás

A sérülések kérdése mindennapos a jógában. Eyal Chehanowsky találóan fogalmazta meg: még nem tallkoztam egy komoly (Ashtanga) gyakorlóval, akinek ne lett volna valamilyen sérülése. A testépítőknél is van egy mondás: azt akarod hogy ne fájjon a térded? szerezz váll-sérülést. 🙂

A jógában mégis egy kicsit árnyaltabb a kérdés. Mivel nem a testünket akarjuk fejleszteni elsősorban, hanem mentálisan és spirituálisan szeretnénk fejlődni, ezért a gyakorlás során igyekszünk megtisztítani finomfizikai testünket a gócoktól (blokk vagy granthi), amelyek akadályozzák az energia (prána) szabad áramlását. Ahogy a blokkok oldódnak, sok minden megváltozhat bennünk, ez nem feltétlenül kellemes folyamat. Mivel tisztításról van szó, az egészet a lakásunk takarításához hasonlíthatjuk. A takarítás végeredménye, a tiszta és rendezett lakás élvezetes, de maga a takarítás fárasztó, és közben magunk is bekoszolódunk. Ez a kulcsszó. Érzelmi blokkjaink a gyakorlás során megjelenhetnek fizikai szinten is – sérülés formájában. Az analógiák törvényszerűségei alapján következtethetünk a sérülés természetéből (melyik testrész sérül, milyen jellegű sérülés: húzódás, szakadás, törés stb.) arra, hogy milyen jellegű a blokk, és mit kell megtanulnunk általa. Eddig az elmélet, jöjjön néhány gyakorlati példa a saját tapasztalatom alapján.

1. térd-sérülés. Nekem is szerencsém volt evvel bajlódni több mint fél évig a közelmúltban. A térd általában az alázattal (Ego) van kapcsolatban. Akarunk, akarunk, de nem megy. Ez a sérülés megtanít az elfogadásra, hogy engedjük történni a dolgokat, ahelyett hogy akarnánk. De ez csak az én megközelítésem, lehet hogy másnak teljesen mást jelent, mindenkinek a saját szimbólum-rendszerén lehet a legjobban tanulni. Hogy a test jobb vagy bal oldala sérül-e, az is árulkodik, a jobb testfél a férfi, a bal fél a női működés energeikájára utal (fordítva mint az egyféltekéknél, mivel a test beidegzése keresztben történik)

2. Lágyék-érzékenység. Ezt csak mostanában kezdem tapasztalni, intenzív gyakorlás után kicsit bedagad és húzódik, kis fájdalommal jár. Még én sem tudom pontosan mit jelent, de a gyakorlásomat máris módosítottam, lassabban és koncentráltabban kell mozognom, és fokozottan ügyelni a központ strukrúrájára (bandhák). Ha valakinek van tapasztalata hasonló sérüléssel, szívesen venném ha megosztaná – mindannyiunk okulására.

3. Igazítás alatt történő sérülések
Nagyon összetett kérdés. Mivel a seggberúgáshoz két ember kell, ebből az egyik aki odatartja, nem hibáztathatjuk EGYEDÜL a jógatanárt, ha igazítás közben megsérülünk. Lehet nemet mondani! Bár a bizalom fontos a tanár-diák viszonyban (szándékosan nem gurut írtam), mégis alkalmaznunk kell a megkülönböztető képességünket (szanszkritül viveka), és NEM hagyni hajmeresztő ostobaságokra rávenni magunkat. (pl. a kettes és ötös csakra megnyitása a férfi tanár és a női tanítvány viszonylatában, ha értitek mire gondolok, ha nem, jobb is, mert tényleg előfordul ilyen eset is, és nem poona-ban Oshonál, hanem kis hazánkban is).

Vissza az igazításokhoz, amelynek a következő az alapelve: addig szabad terhelni (belenyomni, csavarni – póztól függően), amíg megérezzük az ellenállást, az alany teste felkeményedik, megmerevedik. Itt lehet hagyni (gyakorlott jógi esetében) hogy magától mélyítse a légzést, belelazuljon, kezdő tanítvány esetében pedig finoman felszólítani ugyanerre. Ha minden rendben megy, 2-3 lélegzetvétel után jobban bele fog lazulni a pózba, és akár 10-15-20 centivel is nőhet a nyújtás (csavarás). A fő: soha ne törjük át erővel az ellenállást, mert fizikailag és érzelmileg is komoly sérülés lehet a következménye, ami csak a jóga és a tanár megítélését ronthatja. Itt fel kell hoznom egy tanulságos esetet, amikor túlzott lelkesedéssel majdnem sérülést okoztam. Fruzsinak próbáltam Kukkutászanába segíteni, és ahogy túl nagy lendületet adtam neki, előreesett a halántékára, és még a kezét sem tudta maga elé rántani, mert az ugye be volt szorítva lótuszban a lábai közé. Persze mindketten nagyon megijedtünk, de szerencsére nem szerzett maradandó sérülést. Ebből az esetből egy életre megtanulhattam: a kevesebb gyakran több!

Végső konklúzióként leszűrhetjük a tanulságot: szeressük és tiszteljük a sérüléseinket, mert tanítanak. A fizikai test ‘csak’ a közeget jelenti, amelyen keresztül a lélek tapasztaláshoz jut. Ahol a betegség, ott az orvosság is. Vagyis – ha megsérül a térdem, mert helytelenül gyakoroltam a lótusz-pozíciót, akkor a lótusz HELYES kivitelezése lehet a gyógyszer, amely helyreállítja az egészséges állapotot. Ugyanakkor igyekezzünk mindig tökéletes precízitással kivitelezni az ászanákat, mert a sérülés kellemetlen, a gyógyulás pedig hosszadalmas lehet.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s