A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Hard night’s day

1 hozzászólás


Ezt a bejegyzés nem fogom reklámozni fészbúkon, az biztos.

A jógának arról az oldaláról szeretnék kicsit említést tenni, amiről a jógakönyvek többnyire hallgatnak, a tanárok sem igen feszegetik, mert ha nagyon belemennének, a tizede ember sem menne el a jógaórára rendszeresen és keményen gyakorolni. A Bhagavad Gítában ez áll: ezer és ezer ember közül talán egyet érdekel komolyan az önmegvalósítás, és még az önmegvalósítottak közül is alig tud rólam (Krisnáról) valamit bárki. Szabadon idézve.
Bhagavan Osho, egyik kedvencem (bort prédikált, de bort is ivott) két megállapítása:
1. az elme maga az őrület. Ezt aláírom, saját tapasztalatból. Az az érdekes, hogy minél hosszabb ideig gyakorolja az ember a jógát, a meditációt, annál nehezebb lesz az élete. Mert az elme, a szenvedélyek nem múlnak el csettintésre, hanem először csak elkezdenek tudatosulni. Ugyanúgy át fogjuk élni a haragot, az irigységet, félelmet, kapzsiságot, bosszúvágyat etc. mint bárki más, csak még sokkal nehezebb lesz, mert lassan elkezdünk ráérezni, hogy a felelősség kizárólag a miénk, az egész valóságot, az összes embert, helyzetet mi teremtjük meg, és már nem hibáztathatjuk a sorsot, a véletlent, a másik embert, mert átéljük a szabad akarat csodáját, azt, aminek a segítségével millió és millió évnyi fejlődés után a tudománynak kikiáltott isten segítségével lassan sikeresen kipusztítjuk magunkat a Föld színéről. Ahogy a Smaragdtábla tanítja: ‘Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd.’ Szép kis világ lehet a fejünkben, és azt megelőzően a szívünkben, ha ilyen világot varázsoltunk magunk köré!
Vissza a saját átélésekre, a napokban sikerül átélni kőkemény belső harcokat, volt tűzijáték, autóban verekedés, kurvanyázás. Minden. Nem dicsekvésből, és nem is akarom szépíteni. Persze az első gondolatom ilyenkor az, hogyan merem venni még ezek után a bátorságot, hogy leüljek keresztbe tett lábakkal, és a meditáció előnyeiről szónokoljak. Súlyos kérdés. Ebből következik Osho második briliáns megállapítása:

2. Ha az elme felszínét megtisztítjuk, attól a mélye még telis-tele lehet kosszal. Jóga-nyelvre lefordítva, hiába éljük át a meditációt (dhyana), ha egyszer a célt (szamádhi) nem érjük el. Ha a konyhába akarok kimenni csinálni egy szendvicset, akkor hiába ülök le elégedetten az előszobában, az éhségem nem fog elmúlni ettől.

Újra szabadon idézve, Srí Yukteshwarjí a következőt mondta Yoganandának: amíg az ember el nem éri a Nirvikalpa (szamádhi) állapotot, addig a szíve és az elméje telis-tele lesz negatívumokkal. Ezért nem is érdemes túlzásba vinni az ezen való aggódást, helyette inkább még többet kell gyakorolni. A koszon való elmélkedés nem tisztítja meg az ablakot kicsit sem, csak a tisztítószer és a szorgalmas dörzsölés használ. Vagyis vissza a gyökerekhez: gyakorolni, gyakorolni. Ászana, pránájáma, pratyahára, dhárána, dhyana, újra és újra, és közben nem visszariadni, nem feladni. Nnna, kipanaszkodtam magam… 😉

Reklámok

One thought on “Hard night’s day

  1. Kezdtem aggódni, hogy valamit nagyon rosszul csinálok. Már szinte visszasírtam boldog tudatlanságban eltöltött koromat.
    Haladni kell tovább az úton, majd az idő eldönti mi igaz, és mi nem az.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s