A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

2010 – A kapcsolat éve

Hozzászólás


Belegondolva, hogy miért kezd el valaki jógázni, sok ok felmerülhet. Az egészség javítása, stresszoldás, pszichés állapot javítása, testtartás, a sor a végtelenségig folytatható. Ugyanakkor magamból kiindulva eszembe jut még valami. Kicsit talán megfoghatatlan hiányérzet, amikor tulajdonképpen mindenünk megvan, de mégis elszigeteltnek érezzük magunkat, az esetlegesen meglévő sokszínű emberi kapcsolataink, barátságok, szerelmek ellenére. Hogy mi hiányzik ilyenkor? Ezer vallási irányzat ezerféleképpen közelíti meg a kérdést filozófiailag, de amit a fejünkben, pusztán racionálisan tudunk, az olyan mintha nem is lenne. Valódi, tapasztalati élmény az, ami egyedüli megoldást jelent(het) a kérdésünkre – ha úgy tetszik, a jóga. Sokféle megközelítés van a jógán belül, vannak mozgékonyabbak, meditatívabbak, mindenki választhat a saját ízlése szerint, és mindegyik út lassan feltárja azt az egység-élményt, amelyre maga a ‘jóga’ kifejezés utal. Szépen lassan, a gyakorlásunkkal párhuzamosan változnak az emberi kapcsolataink is, a meglévőkön belül jobban fogunk működni, és új kapcsolatokat is könnyebben teremtünk.

Kezdetben azonban egyedül állunk a jógaszőnyegen, azt sem tudjuk ki áll a mellettünk lévő szőnyegen, nem tudjuk helyesen végrehajtani az ászanákat, és a már meglévő elszigeteltség-érzés akár erősödhet is. Esetleg hozzáérünk a mellettünk lévőhöz, és megijedünk, egy pillanatra máris kiszakadtunk a biztonságosnak tűnő elszigeteltségből. Vannak emberek, akik nehezen viselik el az érintést. Ennek hátterében mindig valamilyen érzelmi blokk, szorongás áll. Kb. másfél évig hozzá sem nyúltam senkihez a jógaórán, annyira igyekeztem tiszteletben tartani a másik ember határait, azután megtapasztaltam a jó igazítások hatásait, és óvatosan elkezdtem adagolni az igazításokat én is.

De mi van a többiekkel, akik gyakorolnak, ők kit érintsenek meg? Egymást. Nemrég tanultam egy Acro-jóga workshopon a közös munkáról, és nagyon megtetszett az a megközelítés, hogy a gyakorlás végén a párok megmasszírozzák egymást, ami gyorsítja a szövetek regenerációját, és energetikailag is áldásos stimulációt nyújt a fontos meridiánvonalaknak. Mindig igyekszem beépíteni az újonnan tanultakat a repertoárba, ezért rögtön el is kezdtünk kísérletezni jógaóra végén egymás masszírozásával, és meg kell mondanom hogy mindenki imádja, mert adni és kapni is jó.

Tegnap a jógaórán belekóstoltunk egy kis kranioszakrális terápiába, hogy milyen volt, olvassátok első kézből.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s