A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Re: kapaszkodj a jógába II.

2 hozzászólás

A sok rendezvény, nyílt napozás után kicsit tovább szeretném fejtegetni ezt az oly hálás témát. Hogy jutottam el a grafikusságtól a jóga-tanításig, milyen utat kellett ehhez bejárni. Ha nincs az embernek választása, egyszerű a képlet: ha impotens valaki, felesleges azt mondania hogy önmegtartóztató. Nekem azonban volt választásom, grafikusként meglehetősen jól kerestem, futotta mindenre amit ma általában a boldogság feltételének tartunk: lakás, autó, szórakozás, utazás etc. Reggel bementem a munkahelyemre, este kijöttem. Valamilyen hiányérzet mindig maradt, nem beszélve arról, hogy egy kicsit mindig elszigeteltnek éreztem magamat a munkatársaimmal való barátinak nevezhető kapcsolatok ellenére. Ezt az érzést könnyen megértik azok, akik valamilyen szektába lépnek be, a lényeg hogy találj egy helyet, ahol elfogadnak a hozzád hasonlók. Ha nem volnék örökös lázadó mindenféle szabállyal és dogmával szemben, valószínűleg én is egy szektába léptem volna be, a Krisna-tudat pl. mindig is vonzott.
Az otthont már egészen korán a hasonlóan gondolkodó, érdeklődési körű emberek között találtam meg, legelőször a harcművészet körében, ahonnan még most is sok nagyon közeli barátom van. Egy ponton, a szaturnuszi visszatérés után (29 évesen) nem bírtam tovább a céltalannak tűnő mókuskereket, és kerestem a kitörés lehetőségét. Átmenetileg vidékre költöztem, ami életem egyik legszebb időszaka volt. Közben építgettem a jógastúdiómat, mert úgy gondoltam (tévesen), hogy ha a hely megvan, lesznek tanítványok is. Később bebizonyosodott hogy fordítva áll a dolog. A stúdió máig nem épült meg, ellenben visszaköltöztem Bp-re, és végre elkezdtem azt, amit mindig is akartam tenni: jógát tanítani. Egy frissen végzett jógaoktató barátommal béreltünk közösen termet egy lepattant stúdióban a nyolckerben. Óra alatt egyszer lecsót főzött az albérlő az előszobában, szóval tiszta India feelingben lehetett gyakorolni. Bettina hamarosan ’emigrált’ is Indiába, azóta ott nyomja, meg is értem.
Reggel és este is tartottam órát, gyakran nem jött egy lélek sem, de nem zavartattam magam, ugyanúgy megtartottam az órát mintha tanítványok lettek volna. Sríla Prabhupáda életrajzában olvashatjuk, hogy egyszer egy padon ülve és beszélgetve mondta. “nem vagyok szegény, gazdag vagyok, ott vannak a könyvek és a templomok, csak az idő választ el tőlük”. Én is biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb sikerül továbblépni. Eleinte hatha órákat tartottam, és az esti órák után főztem a résztvevőknek a lakásomon, néha 8-10 emberre, általában valamilyen zöldségételt és édességet, mindenki imádta. George Harrison mondta: meditálsz és utána enni adnak: ez áldás. Ha már így felfejlődött a létszám, továbbköltözött a központ a Ráday utcába. Itt is tudtam főzni, és itt kezdtem el az Ashtanga órákat, hihetetlen lelkesedéssel, ami ellensúlyozta a technikai/szakmai hiányosságaimat, amelyek ellenére így is sok embert sikerült bevezetni az Ashtanga jóga flow-élményébe, pár hónap alatt az emberek már fejen álltak, lótuszban ültek, szépen fejlődtek. Időközben Miskolcon is indítottam csoportot, ahol szintén szépen fejlődik mindenki. Az első évben nem is igazgattam az embereket, mivel engem sem igazított senki. Nem kaptam hagyományos kiképzést, a saját belső érzéseimre hagyatkozva oktattam, nem az Ashtangás tradíciók szerint. Az első nagyobb bemutatkozási lehetőség az Adidas Yoga Day volt. A rendezvényt követően Gauranga prabhu építő jellegű kritikájának indíttatására elmentem az Atma Centerbe Hot Ashtangára, kb. erre az időszakra tehető a blog-írásom kezdete is. Némi technikai jellegű önellenőrzés után úgy találtam, hogy jó irányba haladok a gyakorlásban és oktatás terén. Az Atmába egyébként a mai napig szeretek járni, nemcsak gyakorolni hanem enni is. Egyszer beszélgetés közben mondtam Gaurangának, hogy én is olyan stúdióról álmodozom, ahol ételt is lehet kapni a jóga mellett. Különben is sok párhuzamot sikerül felfedeznem a sorsunkban, Gauranga is asztrológiával kezdte, és utána jött a jóga. Az ő működése mindig motivációt jelent, ahogy Dev Kapil is megjegyezte: a lelkesedése egyszerűen magával ragad, akár akarod akár nem.
Úgy érzem elégedett vagyok az eddig elértekkel, nem bántam meg hogy ebbe az irányba fordítottam az életemet. Az utóbbi napokban a stúdióban aludtam néhány jógaszőnyegen, úgy éreztem mint egy jógi a Himalája barlangjában (azzal a különbséggel, hogy itt azért van fűtés, meleg víz), mégsem bántam a dolgot, mert azt tehetem amit szeretek, amiben megtalálom magamat. A jövőben szeretnék olyan irányban tevékenykedni, hogy a jóga sokkal több ember életének váljon szerves részévé, amire több ötletem is született már, az elkövetkező években kiderül hogy mi fog valóra válni közülük, egy dolog biztos: jógázni és jógát tanítani jó. Egy közeli ismerősöm kórházba került a napokban, gépek tartják életben, a tüdeje és a keringése összeomlóban, mégsem hajlandó lemondani a dohányzásról. Ez is egy lehetséges alternatíva, de ha csupán 10 percet szánunk gyakorlásra minden nap, vagy 1-2 órát hetente 2-3 alkalommal, elfelejthetjük az orvosokat és a gyógyszereket. Csodálatos dolog a szabad akarat…

Reklámok

2 thoughts on “Re: kapaszkodj a jógába II.

  1. ez igazi lelkesítő !!! hajrá yogik !!!

  2. Ez az igazi lúzerség! Halálodig függeni egy dohányrudacskától!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s