A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

3 óra a telihold árnyékában

Hozzászólás


Szombaton gyönyörű telihold volt. A holdnapokon az Ashtanga tradícióban szüneteltetik a gyakorlást, mert a teli- és újhold hatásai interferenciába kerülhetnek a gyakorlás keltette energiákkal. A koncentráció nehezebb ilyenkor, és az ilyenkor szerzett sérülések gyógyulása is hosszan elhúzódhat.
Ennek ellenére úgy érzem, hogy a nagyvárosi létet élők amúgy is annyi zavaró rezgés közepette élnek, hogy egy kis telihold ráadásként már szint meg sem kottyan, plusz van aki csak szombaton ér rá, úgyhogy az OSE ellenére megtartottuk a gyakorlást a Közpiben. Kicsit módosított óra volt: 108 napüdvözlet helyett lenyomtunk 18-at, 10 A-t és 8 B-t, ezután az álló gyakorlatokat 5 helyett 8 légzéssel. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a bandhák helyes használatát a gyakorlás során, én is ezt igyekszem minél több oldalról megvilágítani az órákon, mert egy nagyon egyszerű, mégis nehezen megfogható, belső működésről van szó. Gyakorlásom első fél évében egyáltalán nem használtam a bandhákat, utána még vagy fél év kellett hozzá hogy valami fogalmam legyen róluk, és még mindig úgy érzem hogy bőven van mit fejleszteni rajtuk. A bandhák használata az Ashtanga legfinomabb, energetikai részéhez tartozik, a csakrák és a kundaliní anyagi érzékekkel nem tapasztalható működéséhez. Bár a megvilágosodás a koronacsakrában végződik, de a gyökércsakrából indul ki, itt van tehát gyakorlásunk gyökere is. 2 dolog segíti elő a bandhák (energiazárak) fejlesztését: egy jó tanár aki érthetően és egyszerűen elmagyarázza, valamint a saját gyakorlásunk, mivel ezek a dolgok belül, kívülről ellenőrizhetetlenül működnek, bár tapasztalt szem már a floatingból meg tudja állapítani, hogy mennyire van ‘belső erő’ a mozdulatban. A kézenállás, alkartámasz, és még sok nehezebb ászana kivitelezéséhez óriási támogatást ad a bandhák helyes használata. Ezért is van az Ashtangában egyre több ‘erőpóz’ a haladó szint felé: nem akrobatikus magamutogatás céljából, hanem a finom pránikus mozgások erősítése érdekében.
Node tovább a gyakorláshoz: az álló sorozatok után átkapcsoltunk 2. sebességbe, az Ushtrászanáig mentünk csak el, nem akartam túlságosan meghajtani a csapatot, különösen mivel kezdők is voltak. Az mindig jó ha kezdők haladókkal gyakorolnak együtt, a haladók húzzák a kezdőket, a kezdők pedig motiválják a haladókat hogy ‘megmutassák’, hogyan is kell ezt csinálni. Ego-ego, de mire jó: hát pl. erre: ez maga a tantra: egy önmagába hátrányos vagy negatív dolog átminősítése pozitívvá, építővé. A relaxáció hosszú és mély volt, Imola szerint élete legmélyebb relaxációja. Óra után beszélgettünk egy kicsit, főleg a jóga egészségügyi vonatkozásairól, és a Thai-masszázzsal való összefüggésekről. Bali ismerősei között sok érdekes ember akad, többek között egy Anastas nevű görög Ashtanga-teacher, aki a Thai-ban is otthon van, tavaszra megpróbálunk összehozni vele egy Thai-Ashtanga workshopot.
2-től következett a második órám az Oxygen-ben. Érdekes kísérlet a jógát becsempészni a fitness világába. A fitness világa ellenáll 🙂
Nem is csoda, ha vannak akik még testgyakorlás is közben egy plazma-TV képernyőjét bámulják. Az ilyen alkatú és beállítottságú embereknek még nehezebb a jóga (az elme elcsendesítése), mivel már a koncentráció szintjét is nehezen tudják megtartani. Hál’istennek mégis nagy és élő érdeklődés van az Ashtangára. 13 szinte teljesen kezdő vágott neki az Első Sorozatnak, kegyetlenül lenyomattam velük a 18 SuryaNamaskart, látszott az ellenállás néhány arcon, de ez is tanulási folyamat része: felismerni és tudatosítani belső ellenállási mechanizmusainkat, és megszabadulni tőlük – nem könnyű! A légzéssel volt a legnehezebb dolgom, azt hiszem ez a legnehezebb az elején: elkezdeni valóban mélyen átlélegezni a tüdőnket. A blokkok azonnal elkezdenek oldódni mihelyt elmélyül a légzés, és ez az ismeretlen élmény ijesztő lehet eleinte, ezért nehéz az Ashtangával barátkozóknak erőt vinni a légzésbe, de idővel megszeretik, akár a vinjászákat 🙂 Így elsőre a csónakig mentünk el, majd levezetés, relax.
Következett a 3. órám aznap a Monsoonban. Egy first-timer mellett csupa tapasztalt róka, kaptak is rendesen, 18 SN, állók nyolc légzésig, majd kettes sorozat ugyancsak a tevéig, folyt a víz mindenkiről patakokban.
Nekem is tanulságos élményekkel szolgált a nap. 3 egyenként másfél-kétórás jógaórát zsinórban lenyomva, pláne az érzelmileg egyébként is labilis holdnapon. A jóga nemcsak ászanázás, hanem sokkal több: tökéletes koncentráció is, amely automatikusan átfordul meditációba: ebbe az időtlen és örömteli állapotba. Gyakorlás során, akárcsak óratartás közben – sokszor belekerülünk ebbe a sávba, valami kizökkent, az elménk meglódul, de a légzésre való koncentráció újra és újra visszarántja az elménk igáját. Ez megéri a küszködést. Azt szoktam mondani: a jógik a legnagyobb kéjencek az egész világon: nem érik be a fizikai érzékek adta gyönyörökkel, még többet akarnak: a finom spirituális érzékszervek felélesztését, és az időtlen, tökéletes boldogságot, a szamádhit.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s