A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Tradíció és önállóság

3 hozzászólás

Astangini beszámolója, illetve az érkezett kommentek ihlették ezt a bejegyzést. Rengetegszer találkozom a jelenséggel, amikor az Ashtanga jóga hagyományos szemléletére hivatkoznak. Hmm. Sok szemszögből meg lehet közelíteni ezt a kérdést. Pattabhi Jois hagyománya? Égre emelt szemekkel rebeghetünk hála-imákat a nagy gurunak, de vajon tudjuk, hogyan tanított? Ki volt ott Mysore-ban személyesen, ki tanult évekig Pattabhi mellett? Hogy értelmezzük, hogy gyakran rácsapott a női tanítványok fenekére? Ez is tradíció? Én nem csinálnám.
Azok a tanárok, akik személyesen tanultak tőle, a legvadabb történeteket mesélik, Krisnamácsárjáról még vadabbakat. Garantálom, hogy a mai ‘tradicionális’ fertőzésben szenvedőknek igencsak leesne az álla, ha azt látnák, hogy gurujuk Kapotászanában lévő tanítványuk hasán állva szónokol, miközben egy tüske a tanítvány vállába fúródik, egyre mélyebben, vére sebet ejtve. Vagy összekötözné a tradícionális szemléletű tanítványt Baddha Padmászanába, és úgy hagyná 4 óra hosszat. Ez elég tradícionális? Garantálom hogy nem lennének tömve a jógastúdiók ha így menne a tanítás.
Mysore-ban, az Old Shala-ban 6 ember fért el. Vajon ők ugyanúgy tanultak mint ma, amikor 50-60 ember van egy teremben, és jó esetben kap valaki 1, max két igazítást egy nap, azután csinálhatja a levezetést az öltözőben, vagy akár a WC-ben? Ez lenne a tradíció? Esetleg 4 órán keresztül egyetlen tanítvánnyal foglalkozni?
A Dev Kapil WS-on is felmerült a tradícionális oktatás kérdése. Dev, akinek a tudása nagy tiszteletet érdemel, azt válaszolta: nem ismerek más tradíciót, mint a jógalétra: Yama, Niyama, Asana, Pranayama, Pratyahara, Dharana, Dhyana, Samadhi. Kész, passz. Én is ezzel a szemlélettel értek egyet. Lehet vitatkozni módszertani dolgokon, ászanákon, hogy kilégzésre vagy belégzésre állok-e fel, stb, de elég felesleges: ugyanazt a 80 ászanát gyakorolják minden jógairányzatban, Indiában, Amerikában, Magyarországon. Leragadhatunk a külsőségeknél, de a jóga lényege nem az Ászanában, hanem a tudatunkban gyökeredzik. A merev tradíciókhoz való ragaszkodás nem vezet sikerhez, ha a fejlődésünket akadályozza.
Ha valaki megérti az Ashtanga jóga felépítésének tiszta logikáját, a sorozatokon belül, és a sorozatok egymáshoz való viszonyát, és rendszeresen gyakorol, akkor nem lesz jelentősége annak, hogy kihagy egy Ászanát, vagy egybe lenyomja az Egyes-Kettes sorozatot (ahogy Mysore-ban is csinálták Pattabhi tanítványai, délután pedig a haladó sorozatok valamelyikét). Nem erről szól a dolog, a jóga csak eszköz. Lehet sokféleképpen használni, akár egy kalapácsot, de a lényeg: a belső fejlődés, a tudatosság növelése, a finom spirituális érzékszervek felébresztése. Ha ez nem történik meg a gyakorlás során, persze nem azonnal, hanem bizonyos idő alatt fokozatosan, akkor hiába gyakorolja valaki betűről betűre az adott sorozatot. Robotokként követni az előttünk járó generációk példáját, megértés nélkül, sokkal kártékonyabb, mint megkülönböztető-készségünket használva önállóan gondolkodni. Még egyszer bemásolom Papají tanácsát:
“Minden tanítás csak prédikálás. A tanítónak nincs tanítása, sem módszere, sem útja. Nincs szükséged tanításra ahhoz, hogy megismerd az Önvalód. Mindig az vagy, ami valóban vagy, és erre senki sem fog megtanítani. Magadnak kell felismerned, ki vagy. Itt és most, ebben a pillanatban. … adok egy jó tanácsot: ne hallgass semmilyen tanácsra! Még az én tanácsomra se! Fordulj befelé, és hallgass a belső hangra! Mit hallasz? … Ne fogadd meg senki tanácsát, mert minden tanács a múlthoz tartozik. Tanácsok alapján nem ismerheted meg önmagad. Maradj csendes, ez a legjobb tanács. Ne gondolkodj, és ne tégy semmilyen erőfeszítést! Ha ezt megfogadod, akkor vagy leginkább hasznára önmagadnak és a világ minden élőlényének.”
A jóga gyakorlása során is ez a legbölcsebb amit tehetünk. Nem a technika, nem a tanító: a Lélek az igazi Guru. Kívül is meg lehet találni, de belül: bizonyosan. Nem robotok vagyunk, hanem halhatatlan Isteni lelkek. Az élettelen és merev tradíció robotoknak való.

Reklámok

3 thoughts on “Tradíció és önállóság

  1. De felhúzott valaki Csabi! De követlek, ez a fantom-tradíció emlegetése valamiféle menekvés, gyenge embereknek való, akik ezáltal próbálnak másokat diszkreditálni, olyanokat, akik élik a jógát és sugározzák magukból.

    • Köszönöm, tényleg eldurrant az agyam egy kicsit. De igaza van Sríla Prabhupáda-nak: a kutya ugat, a karaván halad… 🙂

  2. Visszajelzés: Kosztel Zsu Masszázs » jóga

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s