A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

2010 évzárás

Hozzászólás

Rengeteg pozitív fejlődésről lehet beszámolni a Központ látogatottságát tekintve, meg kell említeni az idei év két sikeres elvonulását is, amelynek már szervezzük a folytatását májusban. Az év egyik csúcspontja volt a személyes találkozás David Swenson-nal, amit remélhetőleg még több további fog követni, mert az általa képviselt irány gyakorlás szempontjából és emberileg is nagyon hiteles.

Hogy személyes élményt is megosszak az év utolsó postjában, elmesélem a ma reggeli óra gondolatait. Gyakran megfigyelhető Ashtanga órán, hogy a légzés az óra elején még együtt halad, de már néhány perc elteltével elkezd gyorsítani valaki, és ez egy önmagát gerjesztő folyamatként felgyorsítja az egész csapat légzését. Ilyenkor szólok hogy lassítsunk le, de gyakran semmi sem történik, vajon miért?
Érdekes elgondolkodni a kérdésen: a légzésünk módja, minősége leképződik az élet minden területére, árulkodik a viselkedési mintáinkról. Két típus van: az egyiknek a belégzés a nehezebb – nekik az elfogadással, a kapással van dolguk, a másik típusnak kilélegezni nehezebb – nekik az elengedést, az adás minőségét kell fejleszteniük.
Előfordul az is, hogy a ki és a belégzés kb. egyensúlyban van, de rövid, felszínes. Az ilyen típus egy kicsit introvertált, nincs óriási bizalma a világban, az emberekben. A jó hír, hogy mindegyik problémán lehet segíteni, a gyakorlás és a tudatosítás nagyon rövid idő alatt meghozza a fejlődést, és ez az élet minden területén javulást eredményez, nyitást önmagunk és másik felé. A gyakorlás a legjobb tanító, ezeket a nyilvánvaló összefüggéseket nem olvastam egy könyvben sem (ami nem jelenti azt hogy nem is írnak róla), ezért fontos hogy minél több tapasztalt tanát óráján vegyünk részt, mert mindenhol lehet tanulni valami újat, még ha csak egy nüansznyi apróságot is, ha be tudjuk építeni a saját gyakorlásunkba, már megérte!

A légzésben rejlő hatalmas, rejtett erő betegségeket gyógyíthat, és olyan mély átalakító hatásai vannak, amit soha nem hinnénk. A reggeli óra végén csináltunk egy kis pránájámát, 2 kör Kapalabathi légzést,a végén egy kis kumbakhával zárva. Nagyon érdekes tapasztalás volt: az összesűrített prána hatására a testem elkezdett vibrálni, bizseregni, és amikor résnyire kinyitottam a szememet, olyan vakító fényt láttam, hogy egy rövid pillanatra az a kérdés merült fel bennem, hogy ki kapcsolta fel a villanyt és nyitotta ki az ajtót hirtelen. Persze senki, ez csak az energia játéka volt, amelyről sok helyen lehet olvasni a jógairodalomban (pl. Satyananda, ha jól emlékszem fejtegeti a kundalini különféle hatásait az egyes gyakorlási formákban). Mindenhol figyelmeztetnek azonban a pránájámákkal való kísérletezés veszélyeire is. Pattabhi Jois 2 évig egyáltalán nem ajánlja a pránájámát (kivéve az udzsáit természetesen), ezt is napi szintű gyakorlás mellett értve. De egy keveset, nagyon lassan, türelemmel próbálgathatunk.
Jövőre az érdeklődők kezdő szintű, az alapoktól építkező Ashtanga jógaóra keretein belül tudják felfedezni a légzés és az tudat rejtélyes birodalmát, hétfőnként a Központban.

Az összes gyakorlónak és tanárnak köszönöm a munkáját és a támogatását, BUÉK mindenkinek!!!

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s