A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Szökésben – Berlin calling 1.

Hozzászólás

Már úgyis észrevettétek hogy nem vagyok otthon, legalábbis azok biztosan akik eljöttek jógaórára 🙂
Ilyenkor direkt nem szeretek szólni, hogy senki ne hagyjon ki egy gyakorlást sem azért, mert helyettesítés van. Nagyon jó minél több tanár óráján részt venni, mert mindenkinek egyedi megközelítése van ugyanarról a témáról, és mindenkitől fel lehet csípni egy-két hasznos részletet a gyakorlással kapcsolatosan. Másrészt utálom a személyi kultuszt, a tanár-függőséget is, annál is inkább, mert az Ashtanga legindividuálisabb módszer, amit mindenki a saját adottságainak megfelelően ‘állíthat be’, még ha látszólag ugyanarról a gyakorlatsorról is van szó. A legtöbb órát Fruzsi helyettesíti, akinek a hozzáértése és őszinte lelkesedése a tanítás iránt vitán felül áll. Úgyhogy mindenki menjen el szombaton gyakorolni 10-re a Közpibe, Miskolcon ugyanúgy, practice, practice… Egyszóval Berlinből írok most, ahol Németh Balázs hétnapos Thai-masszázs tanfolyamán veszek részt mint tanuló, ezenkívül a reggeli Ashtanga jógaórákat vezetem a résztvevőknek, és itt van Bali asszisztenseként Gábor is, akinek a masszázsát már sokan élveztétek. Jöjjön hát a beszámoló első része:

day1
Itt ülünk egy Berlini gyárépület legfelső szintjén tegnap megnyitott jógastúdióban, Balival és Gáborral. Rám a reggeli meditáció és Ashtanga jógaórák irányítása hárul, valamint szeretném egy kicsit felfedezni a berlini menő Ashtanga-tanárok óráit is. Egy kicsit nyaralás is az ittlét, mert otthon hétfő reggeltől szombat estig tart a munka, többnyire jógaóra, közöttük egy kis ügyintézés, este pedig alvásba zuhanás. Így aztán rengeteg dologra nem jut idő otthon, pl. írni, olvasni, weblapot szerkesztgetni, ezért az ittlét alatt megpróbálok időt szakítani ezekre is (kevés sikerrel).
Egy pár szó a stúdióról (majd mellékelek képeket is): a kisterem akkora, hogy aKözpont elférne benne tokkal-vonóval, a nagyteremnek alig látni a végét, óriási hely van itt, hihetetlen tágasság, nagyvonalú bánásmód a terekkel. Értelmetlen az összehasonlítgatás, de otthon Bp-en vajon mikor lesz egyáltalán egy kb. 400 nm-es jógastúdió, aminek csak a kiépítése tízmilliókba fájna, és akkor még a helyiségről nem is beszéltünk. Szóval más itt az élet egy kicsit. Rengeteget hallottam a közelmúltban Berlin dícséretét zengeni, az emberekről, a biciklikultúráról, a kutyákkal való bánásmódról, a tömegközlekedés színvonaláról, és valóban, az eddig látottak meg is erősítik a hallottakat. Egy percre talán még az írigység is elfogott: lám, itt mennyivel könnyebb lenne élni, tekintve hogy olyan kultúrája van a jógának, hogy meg lehet élni a tanításból úgy, hogy még jut utazásra, tanulásra is, és nem kell heti 10-12 darab órát megtartani. Magyar fejjel ez szinte érthetetlen.

A repülőút is jó volt, igazából a felszállást szeretem meg a landolást, a kettő között dögunalom az egész, sikerült egy IPM-et kiolvasni az út alatt.
Holnap Andrea Lutz iskolájába tervezek egy vezetett Ashtanga órát kipróbálni, még mielőtt a hajtós hét elkezdődne.

day2
Sikerült fél 10-ig szundikálni, hiába nem csináltunk semmit előző nap, az utazás, repülés, környezetváltozás mégis jól elfárasztott. Este még egy török étteremben feltankoltunk lencselevesből, és egy Halumi nevű rántott sajtos szendvicsből, ami egy nagyon fonom és ropogós tésztafélébe volt rengeteg salátával és szószokkal felhalmozva. Ma szó szerint a hasunkra sütött a nap, az ablakon át pont az ‘ágyra’ tűz, úgy kellett jobbra balra manőverezni hogy nem gyulladjon ki a fejem 🙂

Napközben tettünk egy nagy sétát Berlinben, a bolhapiacon, ahol tényleg minden elképzelhető bizgentyű megvehető, meg helyben készült finom kaják tömege, a többsége itt is török, török büfékből egyébként Dunát, vagy inkább Spree-t lehet rekeszteni, ma pl. egy libanoni helyen sikerült egy nagyon finom szendvicset enni, amiben sült padlizsán, karfiol, kaliforniai paprika, és cukkini volt az elmaradhatatlan szószokkal. Ja, majd elfelejtettem, a reggeli cseresznyés pite volt egy nagy mézes latte macchiato-val. A helyi ételek mindig is jobban érdekeltek mint az épületek, bár azokból is láttunk nagyon szépeket, de hiába sütött hétágra a Nap, én majdnem megfagytam, miközben a helyiek úgy vették hogy itt a tavasz, és ingujjban ücsörögtek a kávézók teraszain, úgy tűnik teljesen érzéketlenek a hideggel szemben. A vezetett Ashtanga óráról végül lebeszéltem magamat, mert az van a weboldalra kiírva, hogy a Navasanáig mindenképpen megcsinálják, ebből arra következtettem hogy az óra a teljesen kezdőket célozza meg inkább, de minden este 7-től van Mysore gyakorlás, úgyhogy valamelyik nap szerét ejtem hogy eljussak rá.

Este Lucie-éknál vacsoráztunk, Lucie a helyi szervező, egyébként Acro-jóga tanár, aki már többször tartott workshopot Mo-on is, legutóbb a Központban. Balival még egyeztettek néhány dolgot a tanfolyammal kapcsolatban, és nagyon finom vacsorát kaptunk, 3 féle zöldséges ételt, krumplit, salátát többféle zöldséggel, és egy kézzel őrölt búzából készült édességet. Luciék négyen laknak fiatalok egy lakásban, ami nagyon extvagánsan van dekorálva, mintegy mini-kommunában. A napirend egyébként a következő lesz: 6-8 óra között vipasszana meditáció, kis mantrázás, utána Ashtanga jóga. 8-9 között megreggelizünk, és 9-től kezdődik a masszázs-tanfolyam, amely tematikájában a Sunshine Network-beli tematikát követi.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s