A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Advaita kontra Bhakti :)

Hozzászólás


Gauranga blogbejegyzése indította el a gondolataimat a témában, néha hasznos lehet a spirituális utak különbözőségének ill. hasonlóságának boncolgatása. Természetes, hogy minden elkötelezett gyakorló a saját ösvényét szereti a legjobban. Kedvencem, Paramahamsza Rámakrisna azt ajánlotta, hogy ki-ki a neki legkedvesebb vallást kövesse, ragaszkodjon erősen a szabályaihoz, gyakoroljon kitartóan, és az odaadást siker fogja koronázni. Rámakrisna sok tanítványának tapasztalata megerősíti, hogy a vallás gyakorlati dolog, és kézzelfoghatóbban átadható, mint bármi más.

Rámakrisna egyébként a Bhakti ösvényét tartotta a jelenlegi világkorszak vallásának, az advaitát csak nagyon kevés ember számára javasolta. Sok más nagy tanítóval egyetértésben hangsúlyozta a különböző irányzatok lényegi egységét, és a különbségeik látszólagos voltát. A puszta logika is ezt sugallja: az Abszolút nem lehet ilyen vagy olyan, mert akkor nem Abszolútum. Neti-neti (sem Ez, sem Az), Sat-Cit-Ananda, sokféleképpen rugaszkodik neki az elme leírni az elme felfogását meghaladó felfoghatatlant. Szeretnék egy ideillő történetet felidézni P. Rámakrisna híres tanítványától:

“… Egy ilyen nevezetes alkalom volt, amikor tanítója a nemkettősség tapasztalatában részesítette Vivékánandát.
Mestere már első pillantásra látta, hogy a fiatal tanítvány képes az advaita tanainak befogadására, annak ellenére, hogy Vivékánanda istenkáromlásnak, sőt ateizmusnak vélte azt az elképzelést, hogy azonosnak tartsa magát Istennel. “Én Isten vagyok, te Isten vagy, minden teremtett dolog Isten; mi lehet nagyobb képtelenség ennél?” – kérdezte Vivékánanda, még az épelméjűségét is megkérdőjelezve azoknak az ősi bölcseknek, akik ezt az igazságot hirdették. Rámakrisna azonban csak mulatott a hebes vérmérsékletű tanítvány ilyetén kirohanásain. Egyik nap az egyéni lélek és a Brahman azonosságáról próbálta meggyőzni őt, de megint csak hiába. Vivékánanda kiment a szobából, és beszélgetni kezdett valakivel ugyanerről a témáról. “Hogyan lenne lehetséges? Ez a kancsó Isten, ez a pohár Isten, bármit látunk, az Isten, és mi is Isten vagyunk. Semmi sem lehet ennél lehetetlenebb!” A másik beszélgető is egyetértett vele, és jót nevettek a dolgon. Vivékánanda nevetését hallva Rámakrisna kilépett a szobájából. “Hé, miről beszéltek?” – kérdezte mosolyogva, majd megérintette Vivékánandát. Az érintés hatását így írja le a tanítvány:
“A Mester varázslatos érintése azonnali változást eredményezett a tudatomban. Elképedve úgy találtam, hogy valójában nincs semmi más az univerzumban, csak Isten! Tisztán láttam ezt, de de csendben maradtam, hogy megbizonyosodjak róla, tartós lesz-e ez az érzés. Ám a nap során a hatása mit sem csökkent. Hazatértem, de ott is mindent a Brahmanként láttam. Leültem, hogy elfogyasszam az ételemet, ám úgy találtam hogy minden – az étel, a tányér, az, aki kiszolgált, sőt én magam is – nem más mint Az. […] Amikor ez az állapot kissé megváltozott, a világ kezdett úgy tűnni számomra, mint egy álom. Amikor a Cornwallis Streeten sétáltam, a fejemet a vaskorlátba vertem, hogy érzékeljem, valódi-e, vagy csak álom. Ez az állapot néhány napig tartott. Amikor újra normálissá váltam, felismertem, hogy biztosan az advaita-állapotba kaptam bepillantást. Ekkor rádöbbentem, hogy a szent iratok szavai nem hazudnak. Attól kezdve nem utasíthattam vissza az advaita bölcsességének igazságait.”

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s