A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Vinyasa day

2 hozzászólás

Ma elmentünk Fruzsival az Atma Centerbe egy Hot Ashtangára. Mostanában nem nagyon sikerült időt szakítani erre, de most végre sikerült. Már hiányzott is a forró teremben végzett gyakorlás, mert ilyenkor sokkal lazábbak az izmok, valamivel könnyebben mennek a nehezebb ászanák is. Igyekeztem minél több vinjászát csinálni, mert Fruzsi a szemközti szőnyegen nem lazsált: mindegyiket lenyomja lány létére, ami szerintem már teljesítmény 😉 Aki szeretné megtudni hogy hogy sikerült megtanulnia vinjászázni, azoknak ajánlom Fruzsi Tűzraktér-beli Ashtanga óráit.
Az Atmába szeretek egyébként a legjobban menni órára, mert mindig jó inspirációt jelent a többi gyakorló, és utána még a finom vega kaját is lehet tolni 🙂

A Vinjásza mozdulatba való előre és hátraugrás sok jógagyakorló mumusa, David Swenson szerint rengeteg olyan tanár is van, aki soha életében nem fogja tudni végrehajtani ezt a mozdulatsort. Ha már sikerül úgy hátra illetve előreugrani hogy a lábunk nem ‘gyűri a szőnyeget’, lehet még tovább cifrázni, nyújtott lábbal csinálni, esetleg felmenni kézállásba és onnan lassan engedni le a lábakat hátra, vagy akár a kettőt kombinálva. Nyújtott lábbal még videón sem sokat lehet látni, élőben még kevesebbet… 🙂

Lányoknak még nagyobb a kihívás mint fiúknak (mivel a lányok csípője szélesebb, a válluk keskenyebb, a fiúknak pedig a csípője keskenyebb és a válla szélesebb). Izomerő is kell hozzá, de nem lehetetlen lányoknak sem:

Ha nem elég erős a karunk, lenyomhatunk napi 20-50 fekvőtámaszt abból a változatból, amelyiknél a könyök végigsúrolja a törzset, ha a hasizmunk nem elég erős, 50-100 felülés vagy lábemelés jót tehet, de a legjobb gyakorlat a felkészülésre a Navasana (csónak), ahol minden kör után felemeljük a térdeket magasra, ha megy, akkor át is hintáztathatjuk a lábakat a test alatt, vagy akár itt is megcélozhatjuk a kézenállást. Lehet hogy eleinte kisebb lendület kell hozzá, de később a bandhák-ból kell emelni. Ha valaki komolyan gyakorol, lemérheti a bandhák megfelelő működését: ha nem megy a hátraugrás, gyengék az energiazárak. Akár még azt is megkockáztatom, hogy a Vinjásza mozdulat a nagy vízválasztó a komoly szándékú Ashtanga-gyakorló és az átlagos között, félreértések elkerülése végett: nem ezen áll vagy bukik a gyakorlás sikere, de hatalmas lélektani gátat képez ez a mozdulat, és csak akkor fog sikerülni, ha nagyon erősen eltökéljük magunkat mellette, nem szabad elkedvetlenedni a kudarcoktól sem, valahogy szenvedjük át a lábakat magunk alatt, nem baj ha eleinte kicsit súrolja a talajt, idővel jobban fog menni. Az Ashtanga igazi ‘belső’ világa a légzés és a bandhák használatából fakad, pedig általában hajlamosak leragadni a külsőnél, az Ászanáknál. A Vinjászához mindennek egyidőben kell stimmelni: légzés, bandhák, mozdulat – tökéletes egységben. Amíg a tudatunk zaklatott, nem fog sikerülni megteremteni ezt a tökéletes összhangot a részek között. Jóga = egység. Így tudjuk fejleszteni tudatosságunkat a fizikai testünkön keresztül, a híd, amely összekapcsolja a testet a tudattal – a légzés.

Reklámok

2 thoughts on “Vinyasa day

  1. Kiváló bejegyzés! Magamon egyébként azt figyeltem meg, hogy a navasana utáni hátraugrás mindig az egyik legjobban sikerült az összes közül.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s