A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Advanced

Hozzászólás

A tradicionális Ashtanga tanítás, ahogy tudom, különféle feltételekhez köti az egyes sorozatok gyakorlását. Még az első sorozaton belül is úgy van meghatározva, hogy addig nem mehetsz tovább, amíg nem tudod megcsinálni az adott ászanát. Persze muszáj engedményeket tenni, mert pl. a Kukkutászana, vagy a Szupta-kúrmászana tökéletes végrehajtása még több év gyakorlás után sem sikerül mindenkinek, ilyenkor szoktak azért engedményt tenni a tradicionalisták is. Személy szerint nem hiszek az ún. tradicionális Ashtanga tanításban. A tradíció egy olyan dolog, amit senki sem látott még, igazából egy elképzelés a fejünkben, ami abból táplálkozik, hogy egyszer hallottunk valakitől valamit, aki szintén hallotta valakitől, akinek maga Pattabbhi Jois tanítványa mondta, etc, etc…

Az Első sorozat mindenkinek, a második tanároknak, a harmadik pedig bemutatókra való – állítólag Pattabhi Joistól származik ez a mondás. Ezek szerint az első két sorozat gyakorlásával el lehet érni minden eredményt amit az Ashtanga gyakorlás megcéloz. Aki gyakorolta a második sorozatot, valószínűleg elhiszi ezt, tekintve az ászanák nehézségét, ld. pl. Karandavászana.

Szóval az Ashtanga harmadik sorozata csak rajoskodásra lenne jó? Hogy lehetne kideríteni, azon kívül, hogy elkezdjük gyakorolni, és figyeljük hogy mi történik? Az egyetlen általános érvényű tradíció, amiben hiszek: a gyakorlás. Minden más szabály, tiltás és korlátozás, amelyek nagy része Pattabhi Jois tanítványaihoz fűződik, gyakran inkább hátráltatják a fejődést. Nem azt akarom mondani, hogy bárki elkezdheti hátulról a gyakorlást, és a hármas sorozatot az első elé teheti. Inkább arra gondolok, hogy van a gyakorló, és van a gyakorlás, és a kettőt a lehető legjobban összhangba kell hozni. Ahogy hallottam, Richard Freeman-nek egymás után megtanította Pattabhi Jois a sorozatokat, nem várt két évet az egyes sorozatok között, és azt sem hinném hogy Freeman-nek háromszor fel kellett állnia hídból, mielőtt megkapta a második sorozatot 🙂 ezek a szabályok – mint minden merev és megcsontosodott elképzelés – szerintem arra jók, hogy viszonyítási pontokként szolgáljanak. A jóga első és másodsorban a tudattal foglalkozik, a merev elképzelések elengedése közelebb áll a jógához, mint szabályok merev betartása.

Ezek a gondolatok a csütörtök esti ‘haladó’ óra benyomásaiból táplálkoznak, amelyen elkezdtük a harmadik sorozat első ászanáit gyakorolni. Ameddig eljutottunk (az első három ászana), addig mindenki meg tudta csinálni, és a legszebben az egy Judit, aki életében ha két Ashtanga órán vett részt, de Iyengar stílusban profi 🙂

A konklúzió: hogy nem szabad félni megpróbálni azt ami nehéz, ami még nem megy. Azt szoktam mondani az órákon: ha megpróbálod, lehet hogy nem sikerül, de ha meg sem próbálod, biztosan nem. Így toljuk ki a határát a fizikai gyakorlás segítségével a tudatunknak, és ha a tudatuk rugalmassá és erőssé válik, akkor automatikusan befogadja azokat a tapasztalásokat, amelyeket Patanjali körvonalaz Jóga-szútrájában.

Végezetül itt egy kép Krisnamácsárjáról.
Nézzétek meg a szemeit, és próbáljatok hasonlóra szert tenni a gyakorlás által!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s