A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Sárkányok pedig vannak!

Hozzászólás

A Kopaszi gáton már egy-két éve figyelemmel kísérhettük a lágymányosi öbölben versengő sárkány-hajókat, tegnap pedig végre sikerült kipróbálni hogy milyen egy evezős élete a sárkányban. Az IWI szervezésében csapatépítés/barátkozás céljából verbuválódott kis csapatunk rövid bemelegítés és eligazítás után vízre szállt, hogy legyűrjük a Vác és Nagymaros közti 14 folyami kilométert. Fitness-es kis csapatunk mondanom sem kell, elég jól odatette magát az evezőkhöz…
Amiről beszélni szeretnék – a jóga tükrében – a felszín alatt megbúvó tanulsága az első sárkányhajós tapasztalásnak. Nem mondhatom magam túlzottan gyakorlottnak az ilyen jellegű mozgásokban, mint az evezés, így – jó jógás módjára – kipróbáltam több stílusát is az evezésnek. Azt vettem észre (csodák csodája), hogy ha sikerül úgy mozogni egész testből, ‘a központból’, ahogy az a jóga nagykönyvében is meg van írva, akkor a mozgás a légzéssel ugyanúgy egységbe olvad mint jógagyakorlás közben, és nem emészt fel sok energiát, azaz bírja az ember a strapát. Amikor az ellenkezőjét próbálgattam, csak karból, izomból húzni, néhány perc alatt feladták az izmok a küzdelmet, és vissza-kényszerültem a helyes tartáshoz/mozgáshoz. Ebből azt a következtetést sikerült leszűrni, hogy minden tevékenység egyfajta jóga, avagy bármi amit tökéletesen próbálunk csinálni, jógává válik. Minden misztikum nélkül.

Másik, számomra érdekes megfigyelés volt a csoport-dinamika. A jógában Yogi Bhajan nyomdokában haladva nagyon lényeges a csoport egymást emelő ereje – “Keep up and you will be kept up”. Hogy néz ez ki a gyakorlatban, egy sárkányhajóban evezve?
Két működést figyeltem meg. Az egyik aki húzza az evezőt ezerrel, itt azt figyeltem meg, hogy ha a másik véletlenül kiesik a ritmusból, vagy megáll, esetleg összegabalyodnak az evezők, akkor rögtön éreztem belül a feszültséget, dühöt. Mi a megoldás: természetesen nem adunk utat az ilyen érzésnek, hanem jó buddhista módon, objektíven megfigyelve tudatosítjuk a helyzetet, visszaveszünk ha kell, így a belső feszültség romboló helyett építővé válik. És ami a lényeg, amitől ‘spiri’ az egész sárkánykodás, az az a felismerés, hogy minden helyzetben ugyanazok vagyunk: a hajóban és a hajón kívül – nincs két külön énünk. Így, ha a hajóban sikerül tudatosnak maradni és kontrollálni a belső energiákat, akkor a nagybetűs Életben is sikerülni fog.
A kiegészítő fele ugyanennek a dolognak, hogy ha valaki nincs annyira jó erőben, neki is össze kell szednie magát és kihozni magából a maximumot, rá van kényszerítve a csoport által, ami önbizalmat ad majd – ugyanúgy a kint világban is. Így mindannyian közös nevezőre jutva evezhetünk be a Nirvánába a Buddha bácsi által előszeretettel ajánlott Középúton.

A Vízöntő kor üzenete ez: a közösség. Nem hiába jött el a kommunizmus eszméje is e korszak hajnalán, azzal az apró hibával, hogy a Vízöntő szellemi, önátadó minősége még ütközésben volt a tudatosság hiányával. Ahogy egyre beljebb kerülünk a Vízöntő érájába, egyre több jelét tapasztalhatjuk az emberi tudatosság kiterjesztésének, egyre több fény tűnik fel kívül – és belül is, a múlt terhei egyre kevésbé terhelik az életünket, lassan valóban Beérkezünk, mind, együtt. Az ‘Aquarian Teacher’, Yogi Bhajan terve fokozatosan teret nyer, és kivétel nélkül mindannyian részt vehetünk a végrehajtásában, mert egy csónakban evezünk!
SatNam 🙂

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s