A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Az idők változása

Hozzászólás

Hány és hány korábban ismeretlen szellemi irányzat és mozgalom tűnt fel és erősödött meg az utóbbi néhány évtizedben? A korszakváltás nem olyan egyértelműen éles határt jelent, mint mondjuk a határátkelő Hegyeshalomnál. Az új kor eszmeisége akár évszázadokon keresztül, lassanként itatja át az emberek érzés és gondolatvilágát. Az első jelek a több hullámban érkező szellemi (vízöntő) újjászületésről már a 19.században elkezdődtek. Érdekes, hogy a kollektív tudattalan elméletét megerősítendő, szinte egyidőben, egymástól mégis függetlenül több helyen is megjelentek az Új Kor (New Age) hajnalának, a szellem világosságának hírnökei. Az első hullámból néhány fontos tanító (a teljesség igénye nélkül):


A Himalája nagy szentje, Babají, aki mintegy leporolta a jógameditáció ősi, majdnem elveszett módszerének egy változatát, és tanítványa, Lahiri Mahasaya révén elterjesztette először Indiában, majd nyugaton. Lahiri Mahasaya tanítványa volt az a szent, Sri Yukteshwar, akinek Babají feladatul adta a nyugati kereszténység és a hindu szentírások, a Védák lényegi egyezésének leírását, a Szent tudomány (?) c. könyvében.


Érdekesség, hogy Lahiri Mahasaya barátja, a híres benáreszi szent, Trailanga Swami találkozott a azzal a Rámakrisnával, aki (Sri Yukteshwar-hoz hasonlóan) szinte az összes jelentős vallási rendszer gyakorlását a végsőkig vitte: a hindu Káli-kultusz, a Vaisnava bhakti, az Advaita tanítása, a mohamedán vallás és a kereszténység tanait egymás után gyakorolva mindegyik úton elérte a legmagasabb szellemi állapotot. Rámakrisna tökéletes lélekként utalt Trailingára, aki pedig Lahiri Mahasayat tekintette tökéletességet elért léleknek. Tehették ezt őszintén, mert egyik tanító sem gyűjtött követőket, gyülekezetet, az eddig említettek mindegyike fontosabbnak tartotta a tanítványaik magas szintre emelését, amely tanítványok végül nyugaton és keleten egyaránt hatalmas tömegeket nyertek meg később a materializmus csapdájába került embertömegek körében.


Meg kell említeni Rámakrisna kortársaként a másik nagy szentet, Ramana Maharishit is, aki az advaita filozófia iskolájához lenne sorolható, ha egyáltalán lehet sorolni valahová egy tökéletességet elért lelket. Ramana tanításáról (illetve nem-tanításának módjáról) beszámol az a Paul Brunton (India titka c. kötelező olvasmány könyvében), aki Haich Erzsébet (Selvarayan Yesudian szellemi tanítója) segítségére volt meditációs gyakorlatainak során, és átsegítette Haich Erzsébetet az utolsó kapun a szamádhi, vagy megvilágosodáshoz vezető úton, Haich asszony bevallása szerint (H.Erzsébet Beavatás c. érdekfeszítő könyvét nemrégiben újra láttam kiadva, kötelező alapmű úgyszintén).


Ha már itt tartunk, meg kell említeni Selvarayan Yesudiant is, mint a Hatha jóga egyik nagykövetét Nyugaton, aki először Magyarországon tanított a II.Világháborút megelőző években, az ő könyve, a ’Sport és jóga’ c. köny bestselleré vált, és rengeteg kereső útjának kiindulópontjává vált a jóga gyakorlásához, illetve az ő néhai tanítványai indították el a jóga szélesebb körű mozgalmát Magyarországon. Yesudian a kommunisták elől Haich Erzsébettel Svájcba emigrált, és ott tanította a világ minden pontjáról érkező tanítványokat.


Ha már Hatha jógánál tartunk, mivel ez talán a legkönnyebben elfogadható szellemi út a nyugati típusú gondolkodás számára (mivel nem szigorúan egy valláshoz kötött), meg kell említeni korszak másik híres tanítóját, aki Rámakrisna, Babají és Ramana nyomdokát követve szinte az ismeretlenség övezte korában, később két híres tanítványa révén viszont tanítása az egész világon tíz és százmilliókhoz jutott el: Sri T.Krishnamacharya. Élete egyszerű és példamutató volt, a Himalájában élő mestere utasítására visszatért tanulmányai befejeztével a világba, és családos emberként tanította az embereket a Hatha jóga és az Ayurvéda tudományára. Fontos megemlíteni, hogy körülbelüli kortársa, Lahiri Mahasaya is a kolduló szerzetes helyett a családos ember eszményét valósította meg, elutasítva azt a gyakorlatot hogy a szellemi kereső a társadalom nyakán élősködjön. Krishnamacharya olyan szegény volt az első időkben, hogy a családjával egy szobában laktak, és amikor kezelésre vagy jógát tanulni jött hozzá valaki, a szoba egyik sarkát függönnyel választották le. Egyik leghíresebb tanítványa, B.K.S. Iyengar hasonló szegénységben kezdte a saját oktatását, mígnem irányzata ma azt hiszem a legelterjedtebb Hatha-jóga stílus az egész világon. Másik említésre méltó tanítványa Sri K.Pattabhi Jois, aki hasonló indulás után szintén világszerte milliók és milliók Gurují-ja lett, ő integrálta Hatha jóga elemeit az Ashtanga Vinyasa rendszerré. Míg Iyengar az ászanák (testhelyzetek) tökéletes kivitelezése felől közelít a meditáció eléréséhez, P.Jois a légzés és a mozgás egységbe hozását emelte ki egyébként lényegében megegyező rendszerében.


Ők már mindketten ahhoz a 2.generációhoz tartoznak egyébiránt, akikre a tanítások széles körben való elterjesztése volt bízva a gurujuk által. Ezen tanítványok első sorában kell említeni Paramahamsa Yoganandát, aki az ’Egy jógi önéletrajza’ c. (kötelező) kötetében bemutatta a nyugati közönségnek Lahiri Mahasaya és Babají életét, és aki Amerikában és nyugaton széles körben elterjesztette a Kriya-jóga meditáció módszerét.
Korábban Rámakrisna híres tanítványa, Vivekananda már felszólalt Amerikában az 1938-ban Chicagóban tartott Vallások Világparlamentjében, ezért ők szinte ugyanazt az utat járták be, talán nem véletlenül. Fontos tradíció még a nyugatra érkezettek közül a Sri Mahaprabhují tanítványi láncához tartozó Paramahamsa Swami Maheswarananda, aki a ’Jóga a mindennapi életben’ rendszerével a nyugati átlagember számára igyekezett elérhetővé tenni a jógameditációt, az alapoktól építkezve.


Kicsit más megközelítésnek tűnik, de ugyanazt a szellemi-lelki tudást terjesztő mozgalom a Krishna Tudat Nemzetközi Szervezete, amely az 1960-as évek végén érkezett a Nyugatra, Sríla Parabhupáda, egy Vaisnava (azaz Visnu-hívő) tanító személyében. A ’Krisnások’ valóságos lelki forradalmat robbantottak ki világszerte, amelynek a központjában a Bhakti (odaadó szolgálat), a védikus írások lefordítása és széles körben való terjesztése állt, és templomok, önfenntartó farmként működő vallási közösségek létrehozása. Magyarországon talán a legismertebb a Somogyvámosban található Krisna-farm és templom.


Szintén a 60-as évek végén érkezett Amerikába a Vízöntő-kor Tanítója, az ’Aquarian Teacher’: Yogi Bhajan. A Szikh vallási tradíció alapos ismerőjeként és pszichoterapeutaként ő is világméretű mozgalom alapját fektette le, Guru Nanak, a Szikh vallás tanítójának nyomdokait követve. “Those who a re seeking the path of truth, Iwant to give them a little, humble warning. This is the Aquarian Age.  It is coming in.  The people who a resaintly, who want to live in higher consciousness, they can’t
a fford to fool a round for a little bit.  This little bit thing has to be taken care of, because if you take a one hundred gallon pot and put milk in it, and you put one drop of acid in that, you can never get the milk back.”   
Yogi Bhajan,  December 25, 1969″

Tovább is van, mondjam még? Azt hiszem felesleges, és lehetetlen is volna az összes szellemi irányzatot és tanítót felsorolni, a cél az volt: rámutatni arra, hogy ilyen méretű és hasonlóságokat felmutató változások egyidejű megjelenésnek a valószínűsége a világban: nem lehetséges. Az Isteni tervben nincsenek véletlenek, az emberiség most jutott el arra a szellemi szintre, hogy képes legyen újra befogadni és tartalommal megtölteni a felsorolt és fel nem sorolt örök szellemi utak bármelyikét, illetve felismerni a mögöttük láthatatlanul meghúzódó közös gyökeret, és megszüntetni a rivalizálást és kirekesztést az egyes irányzatok között. Közhely ugyan, de igaz: minden folyó ugyanabba az óceánba ömlik. A lényeg a folyás iránya: a lelki értékek felé, vagy attól ellenkező irányba haladunk e. Ez a kérdés ma már globális problémákat vet fel, az emberiség túlélése a cél. Tízparancsolat, vagy Ashtau-angá (8-fokú) jóga létra, ugyanazt az utat követik: az anyagi javak értelmetlen felhalmozása, a hatalomvágy kiélése, másokon való uralkodás helyett a szeretet, elfogadás, és a közösen végzett szolgálat iránti elkötelezettséget, amelyben ki-ki megtalálhatja a saját helyét és dolgát. A Bhagavad Gítá tanítása szerint: ’jobb az embernek a saját munkáját végeznie tökéletlenül, mint valaki másét tökéletesen’. Pattabhi Jois tanítása szerint pedig: ’csak gyakorolj’.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s