A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

A csapból is jóga foly’…

Hozzászólás


Meg ezo, meg spiri. Nehéz ügy. Ha valamit ennyire tolnak, reklámoznak és hype-olnak, az ember önkéntelenül is gyanakodni kezd: hol az átverés, nem igaz? Az alapelv ugyanaz mint minden reklámnál: mindegyik azt ígéri hogy JÓ LESZ NEKED. Valahogyan. Szebb leszel, karcsúbb leszel, szeretni fognak, vagy ami még jobb: irigykednek majd rád. Egyszóval: SIKERES leszel.

A sikeresség volt néhány napja az egyik Kundalini Jóga-workshop témája. A siker nagyon tág fogalom. Van aki a munkájában sikeres, van aki a hobbijában, megint más a párkapcsolatában. Ok, de vajon boldog is-e? Yogi Bhajan tanítása szerint nem elég az élet egyik vagy másik területén sikeresnek lenni, mindegyik területen sikeressé kell válni a boldogsághoz. Logikus, gondoljunk csak egy sikeres menedzserre, akinek nincs egy perc nyugta sem, nincs szabadideje, nem jut ideje a hobbijára, családjára, etc. A stressz megöli, csírájában folytja el a boldogságot. Minél kevesebb a stressz, annál nagyobb az esélye annak, hogy belekerülünk a flow-ba, az áramlásba, és belső harmóniába kerülünk. Minden összeesküvés-elmélet nélkül is láthatjuk, hogy a mai ‘modern’ világ mintha éppen a stressz növelésére törekedne, a csökkentése helyett. Nem lenne jobb egy nyugodt, belassultabb világban élni? Dehogynem, már most visszasírjuk az akár csak 10 évvel ezelőtti nyugalmunkat. És hogy miért van ez a tendencia a világ fejlődésében? Egy szóval leírható: ÜZLET. A stresszes ember üzlet, profit, fogyasztó. A nagyon stresszes ember még jobban az. Vásárolj, fogyassz, vedd igénybe ezt vagy azt a szolgáltatást és jobb lesz, jobban leszel… ígérik. Csakhogy az egész egy ördögi hazugság spirál, melynek soha nincs vége. Vagy mégis? Van kiszállás a mókuskerékből? Bizonyosan. Ennek csak egy feltétele van: meg kell változtatni a világhoz való belső hozzáállásunkat. Ez a legnehezebb a világon. Hamar egyedül találhatjuk magunkat, a barátaink is furcsán fognak ránk nézni ha “nem egy divatos wellness hotelban, vagy egy bortúrán töltöm el a hosszú hétvégét, nem is partikra járok esténként, hanem lelki gyakorlatot végzek, fél 4-kor kelek, lélekemelő mantrákat énekelek, Kundalíni és Ashtanga jógát gyakorlok, meditálok.” (idézet forrása)

Emlékszem, amikor kb. 7 évvel ezelőtt egyszer csak elegem lett, Az irodai munkából, a főnökökből, és abból hogy nem azt csinálom ami belülről jön. “Jógából akarsz megélni? Te nem vagy normális” – hallgattam. Először türelmesen, azután idegesebben. Miért ne? Hát nem az a legfontosabb hogy azzal keresse az ember a megélhetésre valót, amit a legjobban szeret? A világ ‘szerencsésebb’ felén különösen jutalmazzák ha valaki kiemelkedik a hobbijában.
Másfajta kommentárokkal is szórakoztattak. “Aha, nem akar dolgozni, csak jógázgat..” Öhöm. Mintha lehetne csak úgy jógázgatni, amikor már két kihagyott hét is erőteljesen érződik a gyakorlásban, erőben, hajlékonyságban, komfortban. 37 múltam, a múltkoriban valaki 25-26-nak nézett. Hát, van abban meló, ha egy kicsit körülnézek a kortársaim között, van aki inkább a szüleimre emlékeztet. Ez persze jó, de nem csak ez a lényeg, hanem a friss szem, amellyel úgy tudsz ránézni a dolgokra mint egy kisgyerek. Olyan lelkesen, olyan előítéletmentesen. ‘Kuruc kell ahhoz’, mondja Csák Máté a Tenkes kapitányában. Azért nem lehetetlen. Mindenki képes rá, csak kicsit akarni kell.
A munkát persze nem hagyhatja abba mindenki hogy ‘jógatícsör’ legyen. Ahányan csak vagyunk, annyifélék, mindenkinek megvan a maga rendelt sorsa, végzete. Az Univerzum csodálatos hely, azért van hogy teremthessünk, hogy kreatívak legyünk, hogy megmutassuk magunkat és örömet szerezzünk másoknak és magunknak is, nem megfeledkezve mindeközben arról, hogy mindent amit kaptunk, egyszer vissza kell adnunk. Hogy honnan jöttünk, hová tartunk, mi a rendeltetésünk az életben, ezek a azok a lényeges kérdések, amelyekre való válasz keresés el tud sikkadni miközben a divat-trendeket hajszoljuk, a Tv-t vagy az internetet bámuljuk. A megvilágosodáshoz ki kell jönni egy kicsit a komfort-zónából. A siker ott van, éppen a kényelmesen túl. Ha a McDonalds-ban vagy Tescoba dolgozik is valaki, ha utálja a munkáját, bármikor felállhat és festhet olyan képeket, hogy az emberek versengjenek érte. Egy félkezű ember egyszer elutazott Hong-Kongba hogy ő legyen a legjobb Kung-fu mester a világon. Az lett. A határok csak a fejünkben vannak. A kreativitás, a teremtő energia határtalan, végtelen, kimeríthetetlen. Ébredjünk, jöjjünk rá, higgyük végre el, közösen, globálisan. Csak egy szempillantás választ el tőle.

A meditáció, a jóga megadhatja a választ a mélyebb kérdésekre. Hogy mi a jóga, a meditáció, a legjobb meghatározást a napokban hallottuk a Kundalíni elvonuláson Yogi Bhajan tanításaiból: jóga, amikor azt csinálod amit éppen csinálsz. Akkor középre kerülsz magadon belül, akkor követed a belső hangot. Sokszor nem könnyű. Szent Pálról azt mondta az Úr: majd Én megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért. De az Igazság fel is szabadít, az Igazság = szabadság. SatNam – az Igazság Te vagy!

Tanulságul itt egy történet Yogi Bhajan-tól: (ha nem tudod angolul elovasnil, kérj meg valakit akivel együtt elolvashatjátok)


“A student asked Yogi Bhajan the following question:
“Is giving an act of God?”
Yogi Bhajan replied, “No, no, no, no. Not at all. It is a perfectly selfish act. Have you heard about when I became rich? Listen to this. It is true. Verbatim, this is exactly true.
I taught a class at the East-West Cultural Center. And I did a wonderful job. There were three hundred and some dollars collected at class. I do not know exactly how much. But I definitely know one hundred fifty and some cents were given to me in an envelope as my fifty percent of that lecture. This is what they do. You go. They advertise you. You teach in that center. And whatever money comes in on that day, fifty percent is given to the lecturer and fifty percent goes to the center.
I did that. Then the director of the center takes the speaker out to dinner. Now this lady, the director, was more spiritual, well-read with the scripture and much wiser than I was. I was very happy with her and she was extremely happy with me, because when she would talk scriptures, somewhere along the line, I’d give her the understanding of the scripture. I’m not very good with all this bookish knowledge but certain things I just know.
She said, “Today your lecture was so pleasing. I just want to take you to eat. Please come with me.” She was just overwhelmingly joyful.
I said to her, “Well, there seems to be a storm behind the sunshine.”
“What can it be?”
“We’ll see.”
When we came to the restaurant, on the side there was a pole. Standing beside the pole was a very beautiful, well-dressed black man. And he was saying, “I do not want to beg, and I don’t want you to help me, but I have children. I have a life, and I have a family. I am selling these pencils. You can buy these pencils for any amount, because I am blind and can’t see it. But I hope by the end of the day there will be a profit and I can take care of my family.”
When I heard that I handed over my envelope to him and I took one pencil out. She saw me doing that and God, that divine woman became a living fire. She said, “What have you done? You know, that’s what Indians do. You have encouraged beggary.” She was so rude.
I said, “Ohhhhh!” That was my first experience, awakening the mind to encounter the bitchiness of an American woman. Up until then I was fine.
I said, “What have I done?”
“You took one pencil for one hundred and fifty dollars. Do you know that you can get a truckload of them?”
“I don’t need a truckload of pencils.”
“Why did you take one pencil?”
“I want this one pencil to write my own fortune.”
“And you paid one-hundred and fifty dollars for it?”
“No. I paid much less. I paid nothing.”
“I don’t understand you. You don’t like money. You don’t love money.”
I said, “I love money more than you like it. I love money. Don’t worry about that. I just wanted this pencil to write my fortune. I paid the money you gave to me.”
She said, “I can’t believe it.”
Meanwhile, we entered the restaurant. Then you know what she said? She said, “All right. I’ll teach you something practical.”
“Sure.”
“I’m not going to pay for your dinner.”
“Sure.”
“That will show you what happens when you don’t have money.”
I said, “Sure. It’s okay.”
So I took my plate to the place where you pick up your salad, and you pick up this and that and I picked up everything I wanted to eat. I walked to the tables and the lady at the check-out counter said, “Thank you, sir.” She never says that. I just went up there, took the things of the tray, and put them on the table. We were about three or four people and when the director came, the counter clerk told her, “Thank you, ma’am. You can pass.”
She said, “Who paid for it?”
The clerk said, “It is all paid for.”
So, she felt a little small and she came and sat down next to me. Meanwhile, the counter girl came and brought sixty-some dollars and gave it to me. Imagine. I didn’t have a pocket. I didn’t have a dollar. I didn’t have a penny. She told me that she isn’t going to pay and I said to the counter clerk, “Give it to her.”
The clerk said, “No, no. It is for you, sir. It is for you.”
“Why for me?”
“There was a student of yours sitting here. He left me with a hundred dollars and he said, ‘My teacher is coming. All the people with him should be paid for, and the balance given to him.’ So I am just doing what he said.”
I looked at the director. I said, “You didn’t pay for it?”
“No.”
“You got paid for, too?”
“Yes.”
I said, “See how God works?” And I pulled out ten dollars and I gave it to the waitress.
She said, “O my God. Thank you. Thank you. Thank you.”
And I gave the director the fifty-some remaining dollars.
She asked me, “What for? I don’t understand. You seem so happy.”
I said, “Today, my Guru and my God have made me a giver. Before this, I was a taker. I was at your mercy. And when you tested it, Guru came through. He saved me at the last minute. I am very mad at Him for that. But because He always does it, I am very grateful. I have seen my Guru. I have seen Him in action. I am grateful.”

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s