A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Legyen egy tanárod

2 hozzászólás

dattatreya

Könyvből és videóról is nagyon sok mindent nagyon jól meg lehet tanulni, tagadhatatlanul. Amikor először kezdtem Ashtanga jógát gyakorolni, egy majdnem egy évig csak video alapján gyakoroltam, és jó is volt, mérhető fejlődéssel. Persze akkor még fiatal és bohó voltam. Azt is gondoltam magamban, hogy majd én úgyis tudok dolgokat magamtól, még jobban mint mások. Az elme, az emberi természet már csak ilyen, ezen keresztül kell esni, mint a tejfogak elhullajtásán.

Aztán jött egy időszak, amikor boldog boldogtalannak az órájára illetve workshopjára elmentem tanulni, persze Ashtanga jógáról beszélünk még mindig. Ebből is rengeteget lehetett tanulni, egyet sem bántam meg utólag, még a legrosszabbat sem. Yogi Bhajan-nak van egy (sok) szuper mondása: ‘We need hundreds of fools not to become a fool. … 100 hulyere van szuksegunk, hogy mi ne valjunk azza…’ Egyébként igazán rossz élmény sehol nem ért, minden tanártól, minden órán vagy WS-on tudtam tanulni valamit, akár egy másik nézőpontot, akár egy apró technikai részletet, stb… Gyakran a tanárok, akik elvileg ugyanazt a stilust tanitják, tejesen és 100%-osan az ellentétét mondták egyazon dologról. Elvileg ez zavaró kellene hogy legyen, de engem sosem zavart a látszólagos ellentmondás. Hiszen ha a jóga olyan mint maga az élet, és olyan, akkor teljesen beleillik hogy valami igaz, és ugyanakkor az ellentéte is igaz. Nem ezen múlik a fejlődés. A legnagyobb feladat és kihivás: a lustaságunk legyőzése. Vannak fanatikusok, akik hajszolják az eredményeket mindenhol és mindenben. Egy idő után azonban ugyis rá kell jönni, ahogy nekem is rá kellett: a fanatizmus ugyanolyan káros, mint a tespedt tétlenség. A jóga valódi gyakorlója nem siet. Nem hajszolja az eredményeket. Persze ezek nagy szavak, de az élet hamar és könnyen tart tükröt a türelmetlen embernek. Egy fájó térd, egy nyilalló derék vagy váll képében az élet, a jóga finom figyelmeztetést küld. Ha van fülünk rá: meghalljuk és változtatunk, tudatosan. Ha nincs: jön az újabb figyelmeztetés. Előbb utóbb felfigyelünk: az Élet, a Sors ötletessége kiapadhatatlan.

Sokszor és sokan kérdezték meg az évek alatt: és Indiában jártál már? Nem. És sokáig nem is gondoltam hogy nekem Indiába kellene menni jógát tanulni. Hiszen India meleg, poros, a WC-k állapota sem mindenhol éri el az európai ingerküszöböt, ugyanakkor a Dharma, a Tanitás már itt van nyugaton: kiváló európai tanárok, akik nem a narancssárga lepleikkel akarják eladni a spirit, hanem a lényükkel, a tudásukkal. És ha már mindenáron tanulni akarsz egy indiaitól: ma már repülővel a nagy indiai tanárok is utazgatnak nyugatra, és tartanak képzéseket. Szóval hosszú ideig igy gondolkodtam, ahelyett hogy gyüjtögettem volna a repülőjegyre és a kinttartózkodásra, megvártam hogy a tudás jöjjön inkább hozzám. egy másik mondás szerint: amint a tanitvány készen áll: megjelenik a mester. És valóban. Amint a saját belső ellenállásaimat és falaimat sikerült lejjebb faragni, megjelent a közelben az én tanárom is. Az ember ezt ugyanugy érzi, mint a szerelemnél: meglátod és tudod hogy dolgotok van egymással. Még nem is tudod mi és hogyan lesz, de már kiváncsi vagy, kapni, tanulni, gyarapodni, ellesni akarsz a tanárodtól. Nem vagyok egy rajongó tipus, ezért ahogy Iyengar bácsi tanácsolja: a saját esetemben is alaposan mérlegre tettem a tanár személyét. Megvizsgáltam és összehasonlitottam az ászanáit. Vizsgáltam az elméleti, filozófiai tudását. De legvégül és legfontosabban: az emberi kvalitását az órán. Ahogy kommunikál, érint, a tekintetét, a hanghordozását, mindent. És átment a vizsgán. Az összehasonlitás nem szép, de hasznos dolog. Akár magamat, akár a többi általam ismert és tiszteletben tartott Ashtanga gyakorlót és tanárt alapul véve egy új, magasabb kvalitásra bukkantam.

Innentől kezdve már nagyon könnyü az ember dolga: rábizza magát a tanárára, mint egy hullámlovas a hullámra, és megy vele, ellenállás nélkül. Itt a Flow. Maga a felszabadult boldogság, a felelősség súlyának átadása. A révbeérés. Ezek persze csak szavakba öntött érzések, de ennél jobban nem tudom az irott nyelv szintjén visszaadni. Ezzel párhuzamosan persze vannak más jellegü élményeim és megtapasztalásaim is, de azok nem tartoznak ide szorosan az Ashtanga gyakorláshoz.

Ami a konkluzió: legyen egy tanárod. Kész passz. Ő majd elhozza amire szükséged van, anélkül hogy kérned kellene. A tanárodnak is van tanára, és ha még szerencsés és hosszú életü: neki is van tanára. Ez a láncolat sohasem szakad meg vagy tünik el. Úgyis mindannyian a lánc szemei vagyunk, minél előbb belátod és elfogadod ezt, annál hamarabb élvezheted a jótéteményeit és előnyeit.
és hogy ki az én tanárom? (szándékosan nem gurut irok, mert ebből a szóból már sokszor kilúgozták a lényegét)
Ez az én privát ügyem, persze nem titok, ha megkérdezed szivesen elmondom… 🙂

Reklámok

2 thoughts on “Legyen egy tanárod

  1. Szívemből szóltál , Csabi! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s