A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Nemzeti összefogás a FÉNY-ért

Hozzászólás

A minap olvastam egy vitriolos cikket, hát nem kenyerem a politizálás, de nem kell ahhoz túl nagy ész, hogy valaki belássa a sorok mögötti valóságtartalom magasabb, mint a Hohes C narancslében a narancs-tartalom. Ugye érthető? Egy másik, még sokkal jobb irást is olvastam a minap, BirAkal Tengerdy Ági tollából, ezt nem tudom linkelni, ezért inkább bemásolom:

‘REGGELI MAGANYOSAN…
Neha Sadhana helyett korai kelest es rogvest utnak indulast valasztok. Szeretek mantrazni, nezni a felkelo napot vezetes kozben. Ma is a kormany mogott ebredt ram a nap. Nirinjan Kaur From Within albumara tudatositottam, hogy a termeszet resze vagyok.
Tudom a kiindulasi pontot es a vegcelt, de a ketto kozott adok szabadsagot a lelkemnek. Megallok majd egy friss narancslere, esetleg tejeskavera valahol. Tankolni is benso indittatasra szoktam, nem feltetlenul, amikor teljsesen kiurul a tank. Varok, amig jelt kapok, ugy erzem; itt van dolgom es behajtok. Nem agyalok, nem akarom a logikammal felulirni a szivem gondolatat.
Ma reggel egy Mol/Marcheban ultem le nezni a velem egyutt ebredezoket. Latszolag itt is minden ugyanolyan, mint barhol mashol a vilagban. Emberek, reggelizohely, kassza, pult, penztaros, bederengo nap, csendes sorbanallas…. Behunyom a szemem es valami belul pontosan jol korvonalazta, hogy nem az Usaban vagyok, sem Angliaban vagy Spanyolorszagban. A tejeskave es a narancsle ize is mindig mas, de nem errol van szo. Valami mas…ami sokkal karakteresebb. Meg akarom fejteni. Befele figyelek. Keresem az okot.
Minden a legnagyobb rendben es megis…Erzem, hogy valami hianyzik. Bekuszik egy kifejezes: KOZJO. Koz jo ?? kerdezek vissza. Milyen regen ejtettem ki ezt a szot es felhangosan kicsuszik a szamon. Mi is az a KOZJO ? Es akkor leesik… A kozjo, az az entitas, amit mindannyian EGYUTT hozunk letre. Amin fennmarad mindenki, amin egymast segitjuk. At a nehezsegeken es nem erezzuk ugy, hogy maganyosak vagyunk. A kozjo, az a leny, aki szol hozzank egy jo szot sorban allas kozben, leemel nekunk valamit egy magasabb polcrol, aki viccelodik, mosolyog ismeretlenul vagy maga ele enged. Az a fogalom, amit csak mindenki tud egyuttesen letrehozni. A kozjo, az ahol Neked es nekem is JO. Amikor nincs kozjo, akkor a kave, kave; a narancsle, narancsle, de a LELEK hianyzik belole.
Magam iszom, magam fogyasztom es nem tudom megosztani. A KOZJO az, amikor en azt szeretnem, ha Neked is finom lenne a reggeled. A KOZJO a lelek hullamhossza.
Itt mindenki magabafordulva eszik, iszik. Gepiesen. Komor arccal. Vagy legtobben kimennek dohanyozni a Marche ele es szivjak egymas mellett allva, neman, eltorzult arccal a fustot. Keszulnek a NAPRA…de milyen nap is lesz igy ebbol, ami ennyire maganyosan, szeparaltan indul ?
Ahhaaa… feelingem van. Ez az. Itt az izbeli kulonbseg. Nem epitunk KOZJOT magunk koze. Ez a gond. Nincs egyuttesen megelt LELKUNK. Nem lelegzunk egyutt, hanem mind kulon kulon a sajat pici eletunkre koncentralunk es nem osztunk meg. A terhunkhoz ragaszkodunk es az ajandekainkat is magunknak vindikaljuk. Mi akarunk nyerni es vesziteni is. Legalabbis azt hisszuk, hogy igy majd jo lesz es ez igazsagos. Elfeledkezunk a kozos hullamokrol, amit egyutt vagyunk hivatottak meglovagolni. Elfeledkezunk az Univerzum hatalmas kepernyojerol, amin mindannyian foszereplok vagyunk. Nemtol, munkatol, anyagi helyzettol fuggetlenul.
Minden szerepet magunknak osztunk: Magunkat akarjuk megszulni. Magunk akarunk elni, termelni, enni, meghalni es ha lehetne meg sajat magunkat is temetnenk el. Eszunkbe sem jut a forgoszinpad. Hogy minden torta szeletbol all, akar fel van vagva akar nincs. Mindenki szerepe kiegesziti a mienket. Egyutt jon letre a FILM.
Emberek, nekem soha nem lesz finom a reggelim, ha igy kell elfogyasztanom NELKULED. Egeszsegemre SEMMI sem lesz, amig maganyosnak hiszed magad. Ha nincs egeszseg, akkor jon a betegseg. En VELED akarok megoregedni. Ulj mellem, Szep napot !’

akkor most jöjjön a kettő ötvözete: hogyan (nem) lesz egy szuper elképzelésből valami?
Úgy érzem, ennek az okát a magyari néplélek sajátos voltában kell keresni: ‘balsors akit régen tép’. Hát ezért. Lehetne jó is, amennyi erőfeszitéssel hozzuk össze a rosszat, még csak többlet energiát sem kellene befektetni, DE…

A ‘de’ után számtalan apró akadály bukkan fel a semmiből, és a változás máris hamvába hal. Életből vett példa: évek, ha nem évtizedek óta idegesit, ellenzem, utálom: az ÓRAÁTÁLLITÁST. Miért? Mert értelmetlen, logikátlan, ember-ellenes, és mert többnyire mindenki más is utálja. Itt egy remek kezdeményezés ennek az avitt baromságnak a beszüntetésére. Én aláirtam, hátha. Ha ez a kezdeményezés sikert arat: félig megnyertük a csatát a egy jobb világért. Mert a kicsiben ott a nagy, amint fent, úgy lent is. Ha még egy napos/világos órát tudunk szerezni magunknak, akkor minden más jóra is képessé válunk. De ahhoz nem elég akarni, legalább egy gombot nyomjunk már meg!
Imádunk a múlt dicsőségén lovagolni, hogy a magyarok igy meg ugy, az őshazától a mai szent napig. Ám ha honfoglaló őseink restek lettek volna nyeregbe szállni és megfesziteni az ijukat, akkor… ma nem héderelnénk itt a Föld szivcsakrájában. Jó lenne, ha nem a vérrög, hanem az életető oxigén lennénk ebben a virtuális szivben, igaz? hajrá! (klikk és minden jobb lesz)

milla

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s