A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Mozduljon minden szegmens

Hozzászólás

A gerincben és az életben egyaránt! Gyakran lehet hallani, hogy az ászana-gyakorlás kihatással van a hétköznapi életünkre, illetve hogy a fizikai gyakorlás megváltoztatja a tudatosságunkat. A fenti kijelentés annyira igaz, hogy néha egyszerüen észre sem vesszük, illetve nem tudjuk átültetni saját magunkra. Pedig ez az, ami az Ászana-gyakorlást megkülönbözteti a jóga-gyakorlástól.

segment

Egy tanár legyen tökéletes. Ugye? Ezt várjuk el, hogy akitől tanulunk, az emelkedjen felül a kicsinyes emberi problémákon, és legyen egy szuper-lény, mindentudó, és mindenható, alacsony testzsir-százalékkal, és szép, hullámos hajjal. Csakhogy az élet nem igy müködik. Nem attól lesz jó tanár valaki, hogy tökéletes, hanem attól a mindig friss látásmódtól, amelynek segitségével képes felismerni a saját életében a változtatások szükségességét és irányát. A fizikai test úgy müködik ebben az esetben, mint egy térkép: a feszülés, a fájdalom helye és módja, a deformálódás természete az egész testen, illetve az egyes testrészekben mind információval szolgálnak. Ezt a tudást minden jógagyakorló csak a saját testén, saját életén, sorsán átszürve, évek alatt szerezheti meg. Rengeteg ászana-tanár van, akiktől meg lehet tanulni az anatómiát, a helyes tartást a pózokban, hogy mikor mit feszits, mit lazits el az adott ászanában, ami hasznos, de ha az ilyen megszerzett információt nem ültetjük át a gyakorlatba évekig tartó gyakorlás alatt, akkor az a tudás haszon nélkül, pusztán információ marad a fejünkbe.

Minél nagyobb a tüz, a lendület a gyakorlás kezdeti fázisában, annál hamarabb és gyorsabban tartja elénk az Élet a tükröt, akár fizikai sikon: húzódás, sérülés formájában, akár az emberi kapcsolatainkra, vagy a hétköznapi élet bármely területére vonatkoztatva. A jóga egyensúlyt jelent, nemcsak az egyes területeken belül, hanem az összes terület között.

A gyakorlás során nem elég ha laza a csipő és a gerinc, a vállnak is lazának kell lennie. Ugyanigy: nem elég ha kiváló egzisztenciával rendelkezik valaki és a legmegbizhatóbb barát: jó szülőnek is kell lenni EGYidőben. Ezeket a problémákat azért kell felismerni, mert a felismerés a változtatás kulcsa, és első lépcsőfoka. És a fent vázolt, önismereti folyamat soha nem ér véget, ezért müvészet a jóga, mert egyre finomabb és mélyebb szinteken hozza el a felismeréseket, a fejlődést igy tartva folyamatos és végtelen folyamatban, akár több inkarnáción keresztül. Ez az igazi Vinyasa, ez a FLOW, ezért éri meg ászanát gyakorolni éveken keresztül.

Nem könnyü folyamat. Esetleg valaki már 10, vagy akár 20 éve foglalkozik a jógával, gyakorol. Ilyen esetben sokkal nehezebb objektivnak lenni magunkkal szemben, sokkal nehezebb az ego-nak beismernie: ‘nem vagyok tökéletes’. Hiszen tanitványok sokasága veszi körül az embert, akik felnéznek rá, tanácsot kérnek… Ilyen háttérrel hogy ismerje be az ember, hogy “bassza meg, 10 év alatt nem vettem észre azt, ami itt volt az orrom előtt!” Az ászana-tanárnak könnyü a dolga, nem kell ilyen felismerésekkel megküzdenie önmagában. A jóga-tanárnak viszont nem szabad elsiklani az ilyen felismerések felett, saját hibái és tökéletlensége felett. És ezeket a felismeréseket meg is kell osztania másokkal, amennyire lehetséges, mert ez az ami meghozza és életben tartja a BIZALMAT a tanár és a tanitvány között. A tanár és tanitvány viszony: csak átmeneti és viszonylagos szerepek. A valóságban mindenki tanitvány, az igazi Guru pedig nem emberi formában nyilvánul meg: hanem a saját felsőbb természetünk, amelyet a meditációban keresünk. A belső Guru nem ad módszert, nem ad ászanát és pránájámát, nem küld az erdőbe meditálni. Inkább elküld az ÉLET sürüjébe, tapasztalni, szeretni, harcolni, elengedni, és közben halkan arra int, hogy legyünk közben tudatosak afelől, hogy minden átmeneti dolog csak arrafelé visz, hogy egyszer megismerjük a valódi belső természetünket.

Ami a legfontosabb a tanárnak: az őszinteség a saját hibáit illetően. Mert azok vannak, és elfogadni őket nem baj, hanem a fejlődés legelső feltétele. A személyes sztorik a leghitelesebbek, ezért most én is megosztok egy ilyet. Már korábban észrevettem, hogy hmm, a gerincem alsó része nem hajlik. Éveken keresztül azt gondoltam, hogy ez egy alkati adottság. Időközben megfordultam rengeteg jógatanárnál, de senki nem vette észre, igy aztán senki nem adott semmilyen tanácsot ezzel kapcsolatosan. Miért is tették volna? Ha egyszer állásból könnyedén le tudok menni hidba, és onnan felállni, akkor biztosan minden rendben van, nem? Igen, ez az ego megközelitése. A problémát addig kicsinyiti, bagatellizálja, ameddig az szinte eltünik, láthatatlanná válik. De attól még ott van. Igy aztán egy szép napon arra ébredtem, hogy meg sem mozdul a derekam, kb. 3 cm-nyi előrehajlás után hihetetlen fájdalom sugárott szét a környező területen. Ugye, ahol nincs mozgás, nincs rugalmasság, flow – ott a halál. Hát nekem is a gerincemen keresztül jött a jelzés, a fizikai sikon át: hogy valami nincs rendben. Itt kezdődik a kutatás: mi a probléma oka, és hogyan lehet orvosolni, megoldani? A kutatás sok-sok hónapot vett igénybe, és sok szakembernél megfordultam, jógásoknál, terapeutáknál, misztikusnál, gyógytornásznál. És mivel mindig a legegyszerübb megoldás amelyik müködik: a gyógytorna volt, amelyik felnyitotta a szememet és felismerést, megoldást hozott, ami a fizikai testet illeti. De ne feledjük el: minden a fizikai sikhoz kötődik ebben a világban, vagyis a kötéseket ezen a legmélyebb rezgésü sikon is fel kell oldani, hogy a magasabb, energetikai és tudati sikon is megtörténjen a gyógyulás.

A gyógytorna-gyakorlatok a legnehezebbek a világon. Hogy miért? Mert nem adnak sikerélményt, legalábbis elég sokáig nem. Olyan izmokat próbálunk erősiteni és mozgásra birni, amelyek megszokták a tétlenséget, és átadták a munkát inkább más izmoknak, olyanoknak, akiknek nem ez lenne a munkája, de kénytelenek megcsinálni, saját maguk túlfeszitése által is. Hát ez nem jó. A gyakorlás kezdeti fázisában rá kell venni a ‘lusta’ izmokat, hogy vegyék vissza a feladatukat a ‘stréber’ izmoktól. Utálatosan nehéz feladat. Ha a patak már egy jól kivájt mederben folyik, még ha rossz irányba is, temérdek munkát igényel átirányitani egy másik, hasznos mederbe. A jó hir hogy megéri!

Hát ezen dolgozom én mostanában. Hogy ezek a fizikai szinten megjelenő élmények és felismerések hogyan és miként hatják át az élet egyéb területeit, az nagyon bonyolult és hosszú sztori, illetve nagyon személyes is. A lényeg inkább az, hogy magát a folyamatot szerettem volna megvilágitani. Lehet hogy 10 évig, 20 évig úgy tünik, minden rendben van, és akkor jön egy olyan élmény, amelyik elvezet a felismeréshez, és – később a változtatáshoz. Az éberség viszont nem lankadhat, mert az ego, az illúzió sem alszik, minden pillanatban küzd.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s