A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

játszani is engedd…

Hozzászólás

Az év eddig nagyon pörgősen telt, ezért már kiéhezve vártuk Zsuzsival a három napot, amikor teljesen ki tudunk kapcsolni a snowboard túrán, amit már tavaly beterveztünk a fő szervező-zsenivel, Lalával. És igen, annyira de annyira jól sikerült! Szuper időjárással, gyönyörü környezetben, szuper jó fejekkel!
10001317_10201596384133406_1899864134_n

Egy ilyen túra mindig sok tanulsággal is szolgál, a szórakozás mellett, emellett jó alkalom arra, hogy kikapcsoljunk a napi rutinból, és egy más lelkiállapotban, más szemszögből lássuk az otthoni dolgokat. Elvben úgy volt, hogy mindennap jógázunk is, de aztán úgy alakult hogy bár jógaóra volt, de nem vettünk részt egyiken sem. Erről két dolog jut az eszembe. Felmerülhet a kérdés, hogy ’tessék? nem jógáztatok Zsuzsival?! Hát ez meg hogy lehet? Pont ti, akik amúgy mindennap…’ – nos igen. Igaz, hogy itthon, hétköznap általában minden reggelt jógával kezdünk (Ashtanga), azután napközben és este órát tartunk, és a napot is (Kundalini) jógával zárjuk, még akkor is ha 11-kor érünk haza az esti óránk után, hetente hatszor, hétfőtől szombatig.

Szóval úgy alakult, hogy 3 napig semmilyen formális jógagyakorlásra nem került sor a részünkről, bár én titokban mantráztam egy kicsit a sifelvonón. Valahogy egyszerüen nem jött a motiváció, belülről egy hang arra intett, hogy most pihenjünk, töltődjünk, engedjünk ki. Mert ez nagyon fontos! Emlékezzünk a Yin-jang szimbólum nagy fehér mezejében a kis feket pöttyre. Enélkül nem megy, nem forog, nem áramlik az energia. Néha pont azt kell csinálni, amit általában nem csinálunk, ez egy olyan általános alapelv, amelyet mindenki vonatkoztathat a saját életére. És bár formális gyakorlást nem végeztünk, de mégis nagyon koncentrált, meditativ állapotban töltöttük a napokat, ébredéstől az elalvásig. Az embernek folyamatosan koncentrálnia kell a hegyen: figyelni a csúszásra, hogy mikor kanyarodik az ember, mikor pihen, figyelni a többiekre, bevárni egymást, tanácsokat adni és kapni stb.

A HEGY maga: Guru. Megmutat olyan dolgokat, amelyeket a városi, otthoni létben nem olyan könnyü észervenni, tudatositani. Egyrészről tükröt tart: megmutatja mennyire törpék vagyunk fizikai, emberi mivoltunkban. A hatalmas méretek, a levegő kristálytisztasága, a távolságok, az arányok erőteljes hatást gyakorolnak a tudatunkra, és a tudatalattinkra, akár észrevesszük, akár nem. Már az odaúton felhivtam az utitársak figyelmét, hogy figyeljék meg a folyamatokat, és megjósoltam, hogy lesz hiszti és sirás a hegyen. Nem hitték el, de lett. Amikor a sirás és a hiszti már lezajlott, azt kértem hogy majd figyeljék meg este a változást, és azt a nyugalmat ami ez után jön. Nem hitték el hogy úgy lesz, de úgy lett.

Nem azért mondom el ezt, hogy magamat valami mindentudó varázslónak állithassam be. Nem, ez arról szól, hogy mivel ezeket a folyamatokat már saját magamban átéltem, tudatositottam és megjegyeztem, ezért könnyen látom másokon. Ez a tanitóvá válás folyamata mindenkinél: élmény, tudatositás, felismerés, és változtatás, nemcsak a jógában, hanem bármilyen életterületen.

Hogy miért a sirás? A hegy, akár egy nagyitó, megmutatja a gyenge pontjainkat. Pont oda tapint, ahol blokk van, ahol fáj. És akárcsak a jóga, fel is oldja az érzelmi, energetikai blokkokat. Technikailag amit tanulunk és gyakorlunk: a flow, a siklás, érzelmileg pedig a bátorság, a félelem, a tériszony legyőzése, az ELRUGASZKODÁS élménye. Ez nem könnyü folyamat, ezért nem szabad lenézni és megmosolyogni a kezdőket, akinek esetleg először van léc a lábán, és először áll ott a több ezer méteres meredély tetején. Minden tiszteletet megérdemelnek, mert nekik van a legnehezebb dolguk. Aki gyerekkora óta csúszik, az már talán el is felejtette az érzést, de én emlékszem az első alkalomra amikor léc volt a lábamon 17 évesen, amikor az utolsó felvonóval egyedül értem fel a lassan már alkonyba boruló hegy tetejére, és egyedül kellett leküzdenem magamat az aljáig.

A hires japán iró, Eidzsi Josikava igy ir: „ahelyett hogy ilyenné vagy olyanná akarnál válni, változtasd magad csendes, mozdithatatlan óriássá. Ezt jelenti a hegy.” A jógában is, a hegy-tartás, a tadászana az a legfontosabb póz, amelyből az összes ászanát és alapelvet le lehet vezetni. Ránézésre könnyünek látszik, sőt mintha nem is lenne igazán ászana, csak egy előkészület a többi ászanára. Mégis, ahogy mélyül a gyakorló megértése az ászana – mint alapelv belső összetettségére és harmóniájára, úgy válik minden egyes póza tökéletesebbé és kiegyensúlyozottabbá. Ahogy a Tao Te King tanitja: a nehéz a könnyü alapja, és a nyugalom a mozgás elinditója. Aki ezt megérti és átülteti a hétkönapi élet minden pillanatára: az már a Tao-ban van, vagy nevezhetjük szüntelen meditációnak, szamádhinak is.

Visszakanyarodva a formális gyakorlásra, amelyben ugyan nem vettünk részt, de mégis nagyon nagy öröm volt az érzés, hogy olyan társasággal vagyunk, ahol mindenki tolerálja a másik igényeit, és mindig akad egy szuper ember, aki szivesen vezet egy levezető gyakorlást a nap végén, amely néhány embernek esetleg az első ilyen tapasztalata életében. Ilyenkor az jut eszembe, hogy jó kezekben van a Dharma, és egy percig sem jut eszembe hogy bármi ne úgy történne, ahogy az a legjobb a gyakorlóknak, illetve a gyakorlást vezető tanárnak. Utolsó este még elalvás előtt összegyült a csapat apraja nagyja, videót nézni, bandázni, és ahogy végignéztem rajtuk, eszembe jutott hogy a szobában lévők nagyobbik része talán pont nálam kezdte el a jóga hosszú és igazából vég nélküli útját legelső alkalommal, és ma már többen tanárok maguk is, és ami még ennél is sokkal fontosabb: remek emberek, igazából még jobbak is nálam, és ez az amire egy tanárnak törekedni jó és érdemes. Abban is biztos vagyok, hogy akikkel újonnan kötöttünk ismeretséget és barátságot, hamarosan feltünnek a jóga-órákon, illetve a következő nagy durranáson: a nyári elvonuláson ahol szintén lehet majd wakeboard-dal siklani, flow-ban lenni, meditálni, töltődni, nevetni, sirni, és megvilágosodni!

köszönetnyilvánitások:
– az útitársaknak, akik elviseltek az oda-vissza tartó hosszú autóúton, Eszti, Kata, Tamás
– akik kölcsönözték a felszerelésünk fontos darabjait: Bir Akal, Ági néni, Samu Lajos
– Lalának nagyon nagy LIKE és köszönet a szuper szervezésért, oktatásért, tanácsokért, ruháért, szerszámért, szerelésért mindenért!!!
– Miklóséknak a házigazdáéknak a finom ételekért, pozitiv személyiségükért (a pálinkáért nem, mert az orvosság, és azt nem illik megköszönni) Like-olni itt lehet!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s