A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Jógázni, de minek?

Hozzászólás

A minap olvastam a BandhaWorks blogon egy jó kérdést, mely szerint divat lett manapság az Ashtanga jógát más mozgásstilusokkal keverni. A kérdés jó, és érdemes körüljárni. A legelső tisztázandó kérdés, hogy vajh miért gyakoroljuk az Ashtanga sorozatokat heti 6-szor, napi akár 2-3 óra hosszát is? Hát ezért, nem másért:

GurujiPadmasana-858x1024

Magyarázatra szorul-e a dolog? Szerintem nem, de azért lássuk tisztán: az Ashtanga sorozatok gyakorlása nem öncélú dolog abban az értelemben, ahogy sokan végzik őket. Ha túlságosan leragadunk magánál az Ászana-gyakorlásnal, akkor csak annyi lesz a jutalma a gyakorlásnak, mint ami egy sportnak: egészség, rugalmasság, fizikai erő, friss energia. Mindez nagyon jó, de maga az ászana-gyakorlás ezt nyújtja, és nem többet. Amitől a ‘külső’ gyakorlás ‘belső’ gyakorlattá válik, az jóval túlmutat azon, hogy keresztülpréseli az ember a testét jónéhány ászanán, ami még csak a jóga előszobája. Ahogy a kis herceg mondja: ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Nem szabad, hogy ászana-automatákká váljunk a gyakorlás évei alatt. Ahhoz hogy ezt elkerüljük, 3 dologra kell különösen ügyelni.

1. A metódus összes aspektusának az egyidejü megvalósitása, leegyszerüsitve ez a tristhana: az ujjay (légzés), az ászana (bandha) és a dristhi. Ha ezek közül egyik is hiányzik, akkor a gyakorlás már nem nevezhető jógának, csupán gimnaszika. Napjaink jógatanfolyamain és vezetett óráin sokszor nem helyeznek megfelelő hangsúlyt ezekre az aspektusokra, ezt biztosan tudom, mert azonnal feltünik amikor figyelek egy gyakorlót. Vagyis: a legtöbb jógaóra valójában nem jógaóra, hanem ászana-óra. Nincs ezzel sem baj, de érdemes tisztában lenni vele, ahogyan azzal is, hogy vezetett jógaórán elvileg nem lehetséges a pratyahara megvalósitása (a befelé figyelés), mivel a tanárra kell figyelni. A vezetett jógaóra az Ashtanga vinyasa rendszerben csupán a mozgássor és a vinyasa-rendszer megtanulására szolgál, ami ugyan fontos, de nem a végső cél. Az igaz jóga-gyakorlás az Ashtanga rendszerben a mysore tipusú óra, illetve az otthoni, egyedül való gyakorlás, ez utóbbi a legnehezebb valamennyi közül.

2. A tudatos figyelem fenntartása az egész gyakorlás alatt. Ez egy olyan belső tanulási folyamat, amelynek csak a kezdete is évekig eltart. Hiába gondolja a gyakorló, hogy egy-két év intenziv ászana gyakorlás után, amikor már látványos pózokat is meg tud csinálni, magas fokra jutott a jógában. Ez semmi. Egy balettos vagy egy táncos sokkal többre képes, de nem mondhatjuk hogy ők a legfejlettebb jógik, sőt, általában éppen ellenkezőleg, tisztelet a kivételnek.

Ez a belső éber figyelem az, amely elvezet a legeslegfontosabb aspektushoz a gyakorlásban, hogy a megszerzett felismeréseket átültetve a gyakorlatba

3. változtatni tudjunk az életünkön, a személyiségünkön, a viselkedésünkön. Itt visszakanyarodunk a yama-khoz és a niyamak-hoz. Sri T.Krishnamacharya és Sri K.Pattabhi Jois is hangsúlyozta, hogy a yama-k és niyama-k megvalósitása nélkül nem helyes a jógát gyakorolni. Leegyszerüsitve a dolgot: ha valaki nem ‘jó’ ember, akkor ne kezdje a jógát gyakorolni, mert csak a saját negativ személyiség-jegyeit fogja felerősiteni, azaz: még ‘rosszabb’ ember lesz. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal is, hogy senki nem úgy kezd a jóga-gyakorláshoz, hogy makulátlanul tiszta ember, hibáktól teljesen mentes. Sőt! A gyakorlás során elszenvedett kudarcok, a merevség és a saját határok felismerése, gyakran azáltal hogy ‘túlfeszitjük a húrt’ – vezet el azokhoz a felismerésekhez, amelyek által tisztul a személyiség, fejlődnek a jó tulajdonságok és viselkedésmódok, azaz a yama és a niyama. Egyidőben, oda-vissza csatolva, folyamatos figyelemmel és tudatossággal, a belső fejlődésre való elszánt kitartással: a siker nem marad el. Még akkor sem, ha valaki nem képes végrehajtani minden egyes ászanát, a belső fejlődése zavartalan lehet, és megforditva is igaz: hiába teszi valaki kézenállásban lótuszba a lábait: attól még jócskán lehet sérült a személyisége.

Ja, el ne felejtsem: az Ashtanga sorozatok célja a meditációra való felkészülés. Maguk a sorozatok jelentik az utat, amely elvezet az ülő meditáció gyakorlásához, amely lótuszülésben történik, órák hosszat tart, ezért a testnek alapos felkészülésen kell keresztülmennie, mielőtt képes lenne rá. Amig a fizikai testben feszültség, vagy fájdalom jelentkezik, addig a tudat nem lesz képes lenyugodni, és belépni a meditáció állapotába. Próbáljuk ki nyugodtan, csak 10 percet ülni mozdulatlanul lótusz-tartásban. Mi történik? Mik a testi érzetek? El tudunk e lazulni teljes mértékben, és magunk mögött hagyni a testi érzeteket? Ugye nem könnyü? Pontosan ezért gyakoroljuk az Ashtanga sorozatokat, hogy a test engedelmes eszközzé váljon, és ne akadályozza a meditációt. De a cél nem maga az ászana gyakorlás, amely csupán eszköz, a meditációhoz vezető út fontos része, de nem szabad leragadni az ászana szintjén. Sri T.Krishnamacharya alapvetően kisérletező tipus volt, ami az ászana gyakorlást illeti. Amikor látta a nyugati emberek tornagyakorlatait, beépitette őket a gyakorlásba, igy került be pl. a kézenállás a rendszerbe. Gondoljuk át: mi szüksége van egy jóginak, aki a szellemi megvilágosodásra törekszik arra, hogy kézen álljon? Buddha nem állt kézen, a Pándavák nem álltak kézen, nem sok szentről tudunk, aki kézen állt valaha is… 🙂 A kézenállás: tornagyakorlat.

VorfuehrungMaharadja
Szintén Krishnamacharya kihangsúlyozta, hogy az ászana-gyakorlás és a spirituális, vallásos gyakorlás nem szükségszerüen járnak kéz a kézben. Spiritális fejlődéshez a mantrázást, és a bhakti gyakorlását ajánlotta a leginkább. A jógarendszeréhez, amely nagyrészt fizikai gyakorlás volt, több helyről is meritett, a hindu birkózás gyakorlataiból ugyanúgy, mint a nyugati tornászok gyakorlataiból. Visszakanyarodva a legelső kérdésünkhöz, hogy szabad e más testgyakorlást végezni az Ashtanga jóga mellett? Miazhogy! Pont ezért lett a rendszer éppen igy megalkotva, hogy erős, rugalmas, egészséges testtel ajándékozza meg a gyakorlókat. Mindenféle sporthoz kiváló alapot ad az Ashtanga gyakorlás, fizikailag és mentálisan is. Úszás, futás, kerékpár, erősitő gyakorlatok, különösképpen a harcmüvészetek – mind gyakorolhatóak a jóga mellett. Kisérletezzünk bátran, mert nincs olyan recept, amely mindenkinek egyaránt tökéletesen müködne, ahány ember, annyi az Út is!

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s