A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Ma teljesült az álmunk és hááázasok vagyunk!!!

Hozzászólás

Ha már Zsuzsival eljöttünk ide a csodák szigetére, Mallorcára jógaretreat-elni (Fórizs Andi és Bir Akal Ági jóvoltából), megragadtuk a lehetőséget arra, hogy ripsz-ropsz megtartsuk az esküvőnket is.

IMG_7628

Eredetileg úgy terveztük, hogy tavasszal megvesszük álmaink kis parasztházát, a nyáron felújítjuk, és ősszel tartjuk az esküvőt az összes rokonok és barátaink társaságában. Ember tervez – Isten végez, és mivel a házat végül nem adták el (a tulajdonosok meggondolták magukat), az elképzelés meghiúsult. A jóga elvileg megtanít rá, hogy rugalmasan viszonyuljunk az élet hozta változásokhoz, így nem dőltünk a kardunkba, de nem is örültünk annyira az esküvő elhalasztásának.

Végső soron nem mindegy hogy mikor esküszik az ember? Erre nincs pontos recept, ahány pár, annyi féle a megoldás. Van, aki akkor esküszik, amikor elkészül a családi otthon, van, aki akkor, amikor már úton van az első poronty, van olyan is, aki még egy kis időt a jegyességnek, majd egyszer eljön az esküvő napja is… Nem mondanám egyikre sem hogy jó vagy rossz, de magát a házasságot fontosnak tartom, és általában igyekszem nem halogatni semmit, mert később minden csak még nehezebb.

A házasság szimbolikus belső jelentése: az elköteleződés. Jóban-rosszban. Amíg a fiú meg a lány ’együtt járnak’, a kapcsolat nagyon könnyű. Ha valami nem jól jön össze (és a dolgok természetéből fakadóan előbb-utóbb ez bekövetkezik), vagy csak ráunnak egymásra, megfakul az izgalom, a szexben is kevesebb idővel az újdonság, természetessé válik az igény a partnerváltásra, és nincs is különösebb érv ellene, hiszen nincs elköteleződés egymás iránt.

A jógából, akár az Ashtanga, vagy éppen a Kundalini jógából azonban tudjuk, hogy az elköteleződés nagyon fontos. A jógában ez úgy néz ki, pl. egy teljesen kezdő esetében: ’, Ok, egy hónapig rendszeresen heti két jógaórán részt veszek, és megnézem, változik e valami, utána majd eldöntöm hogyan tovább.’ Haladó gyakorló így gondolkozik: ’Ok, 40 napig, ha esik, ha fúj, minden nap gyakorolni fogok’. Egy jógi viszont azt mondja: ’életem hátralévő részét a gyakorlásnak szentelem, minden nap.’ Ezek az elköteleződés fokozatai. Az életben ugyanúgy működnek a dolgok, mint a jógában, ezért szeretem, sőt rajongok ezért a szemléletért, mert a változások követhetőek, van visszajelzés az élet minden területéről: egzisztencia, párkapcsolat, stb. Ennyit elöljáróban a miértről, most lássuk a hogyant.

Amint megérkeztünk, már az érkezés napján megsúgtam őrangyalunknak, Andinak, a Breathspiration életre álmodójának a tervemet. Legnagyobb örömömre nem nézett azonnal teljesen hülyének, sőt. Azt sem rejtette viszont véka alá, hogy a feladat nem ígérkezik könnyűnek, tekintetbe véve, hogy közben egy hétig még a kis jógás csapatot is gardírozni kell az órákon és a fennmaradó időben a szigeten, ami tekintetbe véve a csapat nemzetközi mivoltát, egyáltalán nem könnyű feladat (azért hál’ istennek jól sikerült). Listát írtam a szükséges dolgokról, úgy, mint: időpont, helyszín, eskető pap, ruha, virág, vendégek, kaja/pia, torta. Az időpont adta magát, amint véget ért a retreat szombaton reggel, vasárnap estét tűztük ki. Azt még elfelejtettem emliteni, hogy egész dolgot titokban, Zsuzsi tudta nélkül kellett abszolválni, hogy utolsó pillanatos meglepetés legyen.

A helyszínre 2 helyet tudtam elképzelni: fehér-homokos tengerparton mezítlábas esküvő vagy valamelyik itteni gyönyörű templomban/szentélyben/kolostorban a százezerből. A helyzet azonban az, hogy egész Mallorcán a fent említett millónyi templomban/szentélyben/kolostorban van összesen kb. 5, azaz öt pap, aki foglalkozik esketéssel, és mint kiderült, ők már a jövő évre is be vannak táblázva. Hm. Alkalmazkodni kell a helyzethez, ez is a jógából egyenes ágon következik. Nem pánikba esni (ugyanis ha már egyszer eldöntöttem a dolgot, meg kell lennie akkor is, ha katalán gyerekek potyognak az égből.) Maga az esküvő ötlete egyébként a Velencei-tavi jógaelvonuláson (hol máshol) ugrott be az egyik erőteljesebben kiütő Kundalini meditáció utóhatásaként, relaxáció közben. Az ilyenkor jövő gondolatokat és ötleteket az általános tapasztalat szerint érdemes komolyan venni és kezelni, én is így tettem. Hol is tartottunk, ja, a papnál… Pap nincs. Ha nincs pap, nincs helyszín, ha nincs helyszín, akkor nincs kaja se, se… se… Egy ponton elérkeztem oda, hogy minden mindegy, se ház, se esküvő, Isten biztos pikkel rám/ránk, és hagyjuk az egészet a p.. ba! Ezt csak azért írom le, mert az életben minden helyzetben egyformán működünk, akár kis dologról legyen szó, akár nagyról. Az ember hajlamos feladni a jóga-gyakorlását is, ha már 2 éve minden nap gyakorol, és még mindig nem megy be a lábfeje a nyaka mögé a teknős pózban. A különbség abban rejlik, hogy hogyan reagálunk az ilyen helyzetekben. Az ászana-gyakorlást illetően könnyű a válasz: tenni magasról a teknős pózra, csak gyakorolni tovább minden nap, amíg egyszer majd sikerül, vagy ha nem, az se baj. Ami az esküvői szituációt illeti, annyit csináltam, hogy egyszerűen elfogadtam a helyzetet, beletörődtem a megváltoztathatatlanba, abbahagytam a görcsölést. Ehelyett belül rábíztam magunkat a Gondviselésre, hogy jöjjön, ami jöhet, és az úgy jó lesz. Mint amikor az ember csak fekszik a tenger vizén, és a hullámok ringatják, amerre csak akarják. Vízparton élő emberek szerintem 1000x többet tudnak az életről, a boldogságról, a Flow-ról, Istenről, mint városi ezoterikusan kiművelt társaik. Az egyik nap csak feküdtem a tengerben, a hullámok ringattak, a felhőket láttam a fejem felett az égen, és azt kérdeztem magamban: Istenem, vajon mikor láthatlak már meg végre, túl a véges fizikai látáson túl, szemtől szemben és zavartalanul? A válasz azonnal meg is érkezett, egy hullám talpra állit ott, és egyszer csak Zsuzsi mosolygó arcát láttam magam előtt. Annyira igaz és szimbolikus volt: Isten nem kívánja tőlünk, hogy templomokban hajlongjunk, vagy szöges ágyra feküdjünk, csak azt, hogy bánjunk a lehető legnagyobb szeretettel, azokkal, akik közel állnak hozzánk, a környezetünkben lévő többi élőlénnyel, emberekkel, állatokkal, növényekkel, és végül, de legutolsó sorban saját magunkkal.

Visszatérve az esküvőre, a Gondviselés jelen esetben Andi volt, aki az utolsó pillanatban megtalálta nekünk az isteni álom-helyszint, Spanyolország legrégibb és legszebb, tökéletes állapotban lévő vitorlását, amelyet 1841. április 15-én bocsátottak vízre. A hajó kb. max. 60 személyt tud magával vinni kényelmesen, mi voltunk rajta a személyzeten kívül 4 fő plusz egy kisebb termetű kutya, Pihe. A szombati napot a táborzáró Ashtanga-gyakorlása után rövid strandolás után a sziget fővárosában, Palma-n töltöttük, kényelmes helyi mediterrán tempóban odaérve, hogy aztán rövid 3 órás vágtában beszerezzük a szükséges ruhaneműket a ceremóniához (Zsuzsinak azt füllentettem, hogy elegáns fehér ruhás Party-ra vagyunk hivatalosak.) És végre eljött a vasárnap 🙂 Relatíve korai ébredés után a sziget leghíresebb strandjára (van jó pár belőlük), Es Trenc-re mentünk, mert ezt nem szabad kihagyni a legtöbb hozzáértő szerint. Tényleg szép, fehér-homokos strand, a kék és türkiz ezer színében játszó tengerrel, és szép nagy hullámokkal, az odavezető úton egy gigantikus só lepárló üzemmel (vannak fotók).
Itt beach-eltünk, érkezés után egy Kundalin jóga Kriyával indítottunk, a korai órában még csak lassan szállingózó közönség örömére (viccesek lehettünk, ahogy 11 percig ugrándoztunk a homokban). A strand büféjében minden minimum dupla áron kapható a német turisták örömére, őket nem zavarja. Azért ittunk egy-egy pohár sört csak a hely hangulata kedvéért, aztán jót sziesztáztunk a homokon. Otthon tusi, készülődés a ’Party’-ra, fél 8-ra felsorakoztunk a kikötőbe. Andiék már mindent előkészítettek, Isabel fél napig fabrikált egy menyasszonyi csokor féleséget papirból, mert itt ugye vasárnap nincs nyitva egy virágüzlet sem. A személyzet 4 főből állt aznap, a kapitány és a felesége, illetve két 14 év körüli matróz-lány, és egy kis fekete kutya, aki Jack Sparrow-ra emlékeztet. Behajóztunk! A kikötőből kifelé elhaladtunk a megboldogult APPLE vezér, Steve Jobs luxusjacht-ja mellett, egyöntetűen megállapítva hogy ízléstelenül ronda (belül azért valószínűleg ultra-luxus). A nap is kisütött, és mi hajókáztunk az öbölben, valahogy egy üveg vörösbor is kinyílt, és a hullámzás meg szervezett összmunkánk segítségével sikeresen ráömlött Zsuzsi ruhájára, szerencsére csak az aljára. A dolgok már mentek a maguk útján, visszakanyarodtunk az part felé és horgonyt vetettünk a székesegyház mellett, amelyet eredetileg a mórok építettek, később a katolikusok költöztek be (mellette áll a király hivatalos rezidenciája). Felsorakozunk a fedélzeten, Zsuzsi megkapta a papírból készült csokrot, ami mosolyt varázsolt az arcokra, és bevallotta, hogy már jó ideje rájött mi készül. Persze úgy tett mintha nem, ami szerintem nagyon kedves dolog. Igazi japán módja az ügyek intézésének: mindkét fél udvariasan játssza a hülyét, mintha fogalma sem volna mi a pálya.

A kapitány anyanyelvén ismertette velünk (Andi fordított) a tudnivalókat, mely szerint jogában áll összeadni minket, sikeres és boldog életet kívánt, majd feltette a kérdések, amelyre mindketten IGEN-nel válaszoltunk. Előkerültek a bazárban aznap vásárolt hippie-gyürük, a helyükre kerültek, és egy csókkal pecsételtük meg hogy mostantól házaspár vagyunk. Szimbolikusan meghaltunk mint kétszer egy-egy külön világ, és újraszülettünk, mint egy új. Persze ezt is lehet jól csinálni, rosszul, illetve közepesen. A jógában is pontosan ez történik, vagy kellene történnie: az elkülönült én (ego) meghal, hogy azonnal feltámadjon egy végtelenül nagyobb és szabadabb EgyÉn-iségben. Szép, nem?

Vissza az esküvőhöz. A szertartás után picit eszegettünk, helyi, tradicionális apró kis falatokat, sajtot, olivát, finom bort hozzá. Végül torta következett: extra finom volt, fogalmam sincs, hogy hívják, de a kutyusok is szívesen nyalogatták le a krémjét az ujjunkról (egyébként is derekasan segítettek végig az étkezésben). Az esküvői tortához felbontottunk egy üveg magunkkal hozott Sauska Tokaji Aszút, amit még a matróz-lányoknak is meg lehetett kóstolni (még nem töltötték be a 15. évüket), és titokban magyarul pusmogva egymás között Andival és Zsuzsival nyugtáztuk, hogy még a legjobb helyi bor sem hozza be a magyar legjobb bort. Ezek után lassan felszedtük a horgonyt, és visszahajóztunk a kikötőbe. Partra szállás után levezetésként még elfogyasztottunk egy italt a jachtkikötő fancy bárjában. Az egész cécó nem vett többet igénybe 5 óránál. Andi mondta is, hogy szerinte ez volt a legjobb esküvő, amin valaha részt vett (naná, hiszen ő szervezte), és mi egyetértettünk vele. Jut eszembe, a kapitányné meg is dicsért minket, hogy a szertartás után nem rohantunk vissza azonnal a partra valami menő étterembe vacsorázni. Hát nem is, ennél sokkal romantikusabbak vagyunk 🙂 Hazaérvén tengerparti apartmanunkba, természetesen átemeltem Zsuzsit a küszöbön, és nagyon örültem, hogy a derekam nem húzódott meg. Az est többi része, nem publikus, mindenkinek a fantáziájára bízom, mit csináltunk… 😉

Nászút (nap)
Ha az embernek a hazautazás előtt már csak két napja van hátra, akkor azt okosan kell eltölteni. Hogy ne maradjon ki azért egy kis fancy-zés sem, másnap estére asztalt foglaltam a sziget egyik legjobb tengerparti éttermébe, a sziget északi, legtávolabbi végébe (1,5 óra autóút). Napközben pedig strandoltunk a sziget leggyönyörűbb helyén, a csak kiválasztott kevesek által ismert Cal de Moro-n, a mórokról elnevezett partszakaszon. Ez a hely egészen hihetetlenül szép, el sem tudtam képzelni, amíg nem értünk oda. Olyan, mintha a Kék lagúna és a Part legszebb forgatási helyszíneit gyúrták volna egybe, csak néhány embernek jut hely a homokra rakni a törülközőjét, a többiek a sziklákon ücsörögnek. Mi szerencsések voltunk, mivel egy csoport épp akkor ment el, amikor érkeztünk, így lett helyünk azonnal. Strandolgattunk, néztünk ki a fejünkből kora estig. Otthon lezuhanyoztunk és autóba ültünk, elindultunk Port de Pollenca felé. Kb. jól kalkuláltuk ki a menetidőt, mert alig 10 perces késéssel sikerült is megérkezni. A vacsora minden képzeletet felülmúlóan jó volt, én választottam mindkettőnknek, gazpachot, mindenféle tengeri herkentyüt, és végül katalán krémet. Ezek mind helyi, hétköznapinak számitó fogások, de a minőség a lehető legkiválóbb volt, akárcsak a kiszolgálás. Ittunk egy-két pohár bort is, itt ugyanis egy pohár bor után még lehet vezetni. Vacsora után sétáltunk még az esti kikötőben, azután indultunk hazafelé egy kis kitérővel – el akartunk zarándokolni a Lluc-i kolostorba, meglátogatni a híres helybéli Fekete Madonnát. A Fekete Madonna sztorija nagyon érdekes. Egy pásztorfiú talált rá, ha jól emlékszem a 13-14.század táján. Elvitte a paphoz, de a szobor másnapra titokzatos módon eltűnt, és ismét ugyanott találtak rá, ahol először. Ez megismétlődött még kétszer, utána ahelyett, hogy elvitték volna a szobrot, kegyhelyet építettek köré, később egész kolostort. A Fekete Madonnákat mindig is nagyon érdekesnek találtam, mert szoros közelséget mutat szimbolikájuk a hindu istennővel, Káli-val, akit Rámakrisna Paramahansza, a megvilágosodott mester is imádott a Daksinésvar-i templomban. Az ő tanítványa volt a híres jógi, Szvámi Vivékánanda, akit Paramahansza Yogananda is megemlít önéletrajzában.

El kell mondanom, kemény túra volt! Hihetetlenül kanyargós, meredek éjszakai vezetés a keskeny hegyi utakon, sehol egy autó, csak a sötét erdő. Hosszas autózás után megérkeztünk. Behatoltunk az elvileg zárva levő kolostor területére, de persze a Fekete Madonnát nem találtuk (biztos mert sötét volt), így csak egy gyertyát gyújtottunk, fohászkodtunk kicsit, és elindultunk hazafelé. Kb. hajnali 3-ra már ágyba is zuhantunk, nem kellett ringatni egyikünket sem.

Kb. ennyi a sztori, képek az albumban, a többit majd otthon személyesen 🙂

ps. ja hogy miért kötöttem turbánt az esküvőre? Mert mindig is turbános esküvőt szerettem volna. Hogy miért? Csak.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s