A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

zarándoklat

Hozzászólás

Úgy érzem, a tegnapi Krisna-völgyi búcsúba tett kirándulás nem maradhat említés nélkül. Vagy 7 év eltelt azóta, hogy utoljára arra jártam. Amikor először szerveztem ugyanezt a túrát, mindössze ketten jöttek velem, most pedig 3 teli autóba sem fértünk be.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Magáról a helyről annyit el kell mondani, azok számára, akik még soha nem voltak, hogy egy kb. 20 éve fejlődő közösség, iskolával, saját tehenészettel, biogazdasággal, az egész közösség a Védákban leirt szabályozó elvek alapján működik, a központban természetesen a Krisna-templommal, és a templomi élet megannyi feladatával. A Krisna-tudat nagyon egyszerű dolgot tűzött ki céljául világszerte: visszahozni az eredeti, Isteni tudatosságot a társadalomba. Erre a nagyon egyszerű, mindenki által könnyen és egyszerűen végezhető mantrázás folyamatát használja. Isten szent nevének, illetve neveinek éneklése nem egy vallás központi eleme, illetve több vallás szerint a mostani világkorszak Dharmája, azaz kijelölt gyakorlási formája. Az emberiség jelenlegi tudatossága két irányba válik szét: az egyik a nagyon tudatos, a másik pedig a nagyon materiális, földhözragadt, csak anyagi dolgokhoz kötődő. Ez utóbbi olyan túlsúlyban van, nagyrészt az oktatás, a média, a világot kizsákmányoló profit-orientált hatalom által, hogy a legtöbb ember számára elérhetetlen a bonyolult meditációs gyakorlatok végzése. Ahol nagy a baj, ott közel a segítség is, ezért ennek a kornak az a szerencséje, hogy mindössze az egyszerű éneklésen, vagy recitáláson keresztül a magas spirituális rezgéseket hordozó mantrák fel tudják szabadítani a gyakorló tudatát és magasabb, Isteni tudatosságot ültetni a zűrzavar helyére. Most lássuk a tegnapi nap eseményeit:

A korai indulást reggel 7-re terveztük, mi már 5-kor ébredtünk Zsuzsival, hogy odaérjünk Bp-re a találkozási helyre. Negyed órás késéssel sikerült is kis 3 autóból álló karavánunknak elindulni. Siófokon még megálltunk felvenni ’zenészeinket’, Andikát és Ádámot. Kb. 10 óra után érkeztünk meg Somogyvámosba, szerencsére még nem voltak sokan, pedig a hőség már nőtt rendesen. A parkolóból felsétáltunk a búcsún át a templomig, és kerestünk egy árnyas fát. A diófa tövében letáboroztunk körben, és Eszti nemrég végzett Kundalini jógatanárként tartott nekünk egy rövid légzőgyakorlást, hogy lehűtsük a testünket és az elmét a hőségben. A mindössze negyedórás gyakorlat is erőteljes hatású volt. Ebből is látszik, hogy nem a gyakorlás mennyisége, hanem az a fontos, hogy rendszeresen végezzük, ha lehet minden nap, kihagyás nélkül. Annyi féle gyakorlat, módszer, légzés és meditáció áll a rendelkezésünkre, csakis a lustaság az, ami visszahúzó erő tud lenni.

10306477_929539353738903_1809167423559579314_n

Gyakorlás után a magunkkal cipelt, az út mellet vásárolt görögdinnyét eszegettük, az Év Dinnyéje díj várományosát, édes és friss volt. Pont végeztünk időben, hogy elsétáljunk a nagyszínpadhoz, ahol egy hagyományos esküvői ceremónia kezdődött. Itt sok okos dolog elhangzott a házasság, az emberi kapcsolatok, és magának az emberi életnek az összefüggéseiben. amikor az áldozati tűz már égett, lassan elszivárogtunk az ebédlő-sátor irányába. Mint utóbb kiderült okosan tettük, mivel utánunk néhány perccel, tömegével kezdtek sorban állni az emberek ebédért. Mi nagyon finom sabji-t ettünk rizzsel, többféle pakorát és paradicsomos csatnit, limonádéval. Lassi sajnos nem volt, de később mangó-fagyival vigasztalni tudtuk magunkat és háborgó belsőnket. A háborgást pedig Tamás házilag termesztett világbajnok csilipaprikájának segítségével idéztük elő. Amikor világbajnokot mondok, nem költői túlzásból mondom, a 2011 és 2013-as év világbajnok fajtáiról beszélünk, amelynek magjaihoz mag-bankon keresztül lehet jutni. Apró, ’hétköznapi ’ csilivel melegítettünk be, azután jöhetett a Bajnok! Mellékelem a fotókat a fejekhez. Tamás előrelátó gondossággal 100-as papirzsebkendőt is bekészített, amelynek hamarosan jó hasznát vettük, mindenki zokogott, könnyezett, taknya-nyála egybefolyt (volt, akinek csak a röhögéstől)… Jonathan szeme olyan vörös lett, hogy bízvást szerződést ajánlottak volna neki egy vámpír-filmben, Tamás jó gazdához méltóan csendesen izzadt, én nem tudtam, hogy, egyek-e, igyak-e, mivel tudnám a lángokat eloltani a fejem környékén. Büszkén jelenthetem, hogy a lányok közül egyedül Zsuzsim is megkóstolta, kép itt is mellékelve 🙂 még több fotó itt!

IMG_8390

Ebéd után picit sétáltunk, Ilkó Petinek hála megtaláltuk életünk olivaolaját és bogyóit, (este már egy 10 literes olivaolajos hordóval távoztunk), elsétáltunk az istállókhoz, ahol almával kínálhattuk meg a tehénkéket. Nagyon kedves állatok, de ahogy láttuk simán félretolják a kisebb méretű társukat és elveszik az almáját. Nem baj, jutott mindenkinek! Ilyentájt már akkora forróság volt, hogy hamarosan kedves diófánk árnyékában hevert a társaság, és pár perc alatt mindenki a szieszta és az emésztés örömeinek hódolt, az elfogyasztott Csili persze nagy segítségünkre volt ebben. Volt, aki még horkolt is egy kicsit, egy cseppecskét.

IMG_8406

5 óra körül kezdett lassan éledezni a csapat. Sütivel és fagyival próbáltunk lelket verni magunkba. 6 körül lesétáltunk az autóba a hangszerekért, illetve illegálisan fel is autóztunk a templom közelébe, hogy ne kelljen cipelni a nagyméretű hangszereket a melegben, felfelé… Találtunk egy szuper parkoló-helyet az árnyékban, amikor éreztem, hogy valami történik. Az ebédre fogyasztott csili egész eddig elfogadhatóan viselkedett, de lassan mintha egy vulkán kezdett volna megmozdulni, mélyen legbelül. Társaimat hátrahagyva a templom felé szaporáztam a lépteket, közben Krisnához fohászkodva, és IGEN! A templom jobb oldalán nyitva volt a mosdó, és miközben Shiva hatalmas bosszúja elért, mellettem egy jókedvű bhakta teli torokból énekelte a Haré Krisnát. Boldogság!

Erről ennyit, következzen a nap fénypontja, amelyért voltaképpen jöttünk, a templomi közös mantraéneklés, vagyis a Kirtan. Ilyen napokon, mint a búcsú is, több ’külsős’ is szokott csatlakozni, mi vagy tízen még időben érkezve jó kis központi helyre telepedtünk az oltárral szemben, a templom közepén, ahonnan látható a bejárat, illetve a lemenő Nap sugarai. A mantrázás olyan, mint a biciklizés, csak még egyszerűbb, nem lehet elfelejteni, de megtanulni egy perc az egész. Andiék töprengtek, hogy beszállhatnak-e hangszereikkel a ’műsorba’, illetve hogy mikor. Javasoltam, hogy a Most a megfelelő pillanat. A körben ülő bhakták elmosolyodtak amikor amikor meghallották a Hangdrum illetve a Cajon hangját, amely erősítés nélkül is markáns mély rezgéseket küldött. Ez egy ütős hangszer, voltaképp egy doboz, amelyre ráül az ember és úgy játszik rajta. Szóval sikerült bekapcsolódni rövid úton. A lány, aki aznap vezette az éneklést, nekem nagyon hozzáértőnek tűnt, bár nincs óriási összehasonlítási alapom.

IMG_8418

Egy pillanatra meg kell itt állnom, és magáról a templomi folyamatokról tenni említést. Az oltár el van függönyözve, azaz az éneklők, a hívek nem látják a Múrtikat, az isten-szobrokat, és úgy énekelnek teljes odaadással és extázisban. Megesik, hogy akik először vesznek részt ilyenen, eleinte kissé gátlásosak, illetve furcsállva nézik ezt a ’spiri-diszkót’, aztán többnyire mindenkit elkap a hév, és magával sodorják a Szent Név rezgései, az ütemes taps és a közösségi élmény. Kihagyhatatlan.

IMG_8422

Kedvenc szentemnek, Paramahamsza Rámakrisnának egyszer feltették a kérdést, hogy meddig kell a spirituális gyakorlatokat végeznie valakinek. Ő így válaszolt: amikor Hari (Isten) nevének hallatán könnyek ömlenek a szemedből, akkor már tudhatod, hogy közel jársz a megvilágosodáshoz. Nem szó szerint idéztem, de a lényeg azt hiszem, átjön. Nem tudom, hogy velem hogy áll a helyzet, de amint leültünk a padlóra és becsuktam a szememet, azonnal elkezdtek folyni a könnyeim, a szívemet mintha vizes törülközőként facsarta volna egy kéz. Csukott szememen keresztül elképzeltem magam előtt az oltárt, és tudatosult az elmémben Maya, azaz az illúzió lényege: hiába van az orrunk előtt, illetve bensőnkben, a szívünkben Isten lélekként, illetve a szeretet megnyilvánulásaként, mégsem látjuk. Ha azonban erőfeszítéseket téve sikerül megpillantani akárcsak egy pillanatra, az megváltoztatja az életünket mindörökre. Az Út csak egy irányba, vezet, haza, vissza Istenhez. Ő türelmes és az örökkévalóságig várja vissza az eltévedt lelkeket, azaz bennünket. Bármelyik ösvénye a vallásnak, a spirituális gyakorlásnak elvezet haza, ha őszintén és kitartóan végzi valaki. Személy szerint én nagyon hálás vagyok azoknak, akik eljöttek velem és Zsuzsival tegnap, vagy már ott találkoztunk: akárcsak egy utazás, nem olyan örömteli, ha nincsenek az ember mellett ott a barátai is, egyedül is lehet utazni, de az sokkal kevésbé szórakoztató. Itt egy video is akit érdekel…

A templomból kijövet beültünk a mikrobuszba (vagy tizenegyen), és lementünk a parkolóba a többi autóhoz. Hazafelé még megálltunk Siófokon megint, és fürödtük, palacsintát ettünk, volt, aki fröccsözött. Éjfél után nem sokkal már otthon is voltunk, jó kis túra volt. A Balaton parti bandázás annyira bejött mindenkinek, menten el is határoztuk, hogy lejövünk két hét múlva SUP-olni egy kicsit Siófokra. Akit érdekel, vagy szeretne csatlakozni, csatlakozzon az EVENT-hez, vagy hívjon!

SUP1

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s