A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

2015/2016 váltás

Hozzászólás

Hát ez az év is eltelt. Ami nekem érdekes, és értékes tapasztalás jött ebben az évben, abban jó része van Panni érkezésének. A világ eléggé megváltozik akkor, amikor szülővé válsz, legalábbis gondolom hogy más is igy van ezzel..

sagizsuzs_924769_426722037535362_998442936_n

A legelső dolog ami feltünik, hogy megváltozik az idő minősége. Ez persze várható volt, de át kell élni ahhoz, hogy igazán átérezd. Az idő minősége kétféle módon változott nekem: egyrészt az értéke felértékelődött, hiszen a kis ember érkezésével az ún. szabadidő fogalma, hát hogy is mondjam.. eltünik? 🙂 Na persze ez igy túl, drasztikus, végső soron nem tünik el, csak annyira lecsökken, hogy ami megmarad, az szinte az érzékelési küszöb alatt van. Az is igaz persze, hogy Zsuzsi ebből sokkal többet vállal, az a helyzet, ha őszinte akarok lenni: én képtelen lennék ennyi türelemmel lenni, talán nem véletlen hogy a gyerekekel ebben az időszakban elsősorban nők foglalkoznak. Ezzel nem amolyan vakkomondoros-ákosos-házmesteres módon szeretném kifejezni magam, amire gondolok: az hogy a nők valójában erősebbek, mint a férfiak, pszichésen és akaraterő szempontjából is, de erről elég ennyi, nem akarok ebbe az irányba elkanyarodni, mert messzire vezetne, és mostanában amúgy is túl sokat foglalkozunk ezzel a témával minden fórumon.

Az idő másik módon való megváltozását főleg akkor tudom megtapasztalni, amikor ketten vagyunk Pannival, és mondjuk játszunk, vagy megmasszirozom (mert azt imádja, azonnal tudja miről van szó, kiterül mint a Nagyalföld, és kedvesen röhögcsél közben). Ilyenkor az idő másképp telik, ha minden jól megy akkor átcsap egy mély-meditációs flow állapotba. Hogy a jógás vonalat is ide tudjam keverni valahogyan – Pattabhi Jois mondása volt (állitólag), hogy a családi élet az Ashtanga jóga hetedik sorozata. Ha mögé próbálunk hatolni a szavak jelentésének, én most már kezdem látni, mire gondolt a Guru. Egyrészt az első 6 sorozatot teljesiteni olyan nehéz, hogy talán csak egy pár ember van a világon, aki mindegyiket gyakorolja, mert minden sorozat nehezebb mint a megelőző. Ezt a logikát követve a hetedik sorozat (lenne) a legnehezebb. Az is, már abból a szempontból, amit a szabadidőről az elején fejtegettem. Yoga is mind-controll – mondta szintén Pattabhi Jois. Vagyis meditáció. Evés, ivás, alvás, járás közben – folyamatos Jelen-lét. A gyerekek azért nem fáradnak el a tevékenységük közben, mert folyton Jelen vannak. Amikor pedig elfárad, akkor azonnal átvált pihenő-üzemmódba. Ezért mondja Jézus is, hogy legyetek olyanok mint a gyerekek. Van ez a vallások közti huzavona, hogy kinek van igaza és kinek nincs, ha egy kicsit a dogok mögé nézünk, akkor kiviláglik, hogy mindegyik ugyanazt mondja, csak egy kicsit másképp megfogalmazva.

Szóval a gyerekektől lehet a legjobban tanulni. Ők az igazi mesterek, mi felnőttek pedig a tanitványok. Meg kell figyelnünk őket, hogyan müködnek, cselekszenek, milyen abszolút egyhegyü tudatállapotban vannak szüntelenül, és nekünk is vissza kell térnünk ehhez. Hacsak olyanok nem lesztek, mint egy ezek közül, bizony mondom nektek: nem mentek be a mennyországba – mondja szintén Jézus. Voltaképpen egy világi, materiális érdeklődésü ember elsősorban a gyerekein keresztül juthat lelki fejlődéshez, még akkor is, ha ez nem tudatosul azonnal. A másik oldalon pedig, ha valaki nagyon spirituálisan fejlettnek tartja magát, tudása és gyakorlatai által, az ilyen tipusú embernek is tökéletes tükröt tart a gyereke. Hiszen minden pillanatban, amikor nincs jelen, az elméje elkószál, vagy elvesziti éberségét – a gyerek visszarántja: ha kell akkor sirással, ha már nagyobb akkor rászól, hogy ugyan játszana már vele valamit. A gyerekek folyton játszanak! Mindig móka van, és Pannival is állandóan röhögcsélünk. A gyerekeknek, akárcsak némelyik háziállatnak – kiváló humorérzéke van, még akkor is, ha ez nem verbálisan, Hofi módra nyilvánul de, de megnyilvánul, onnan lehet tudni, hogy nevetsz-e, vagy sem.. Savanyú-Jóskáknak nincs jó dolga a kölykök körül, ezt lefogadom, ők egyszerüen predesztinálva vannak a jókedvre. Összegezve: amikor Jelen vagy – meditálsz. A gyerekek mindig jelen vannak, és mindig jókedvüek, ergo: amig meditálsz, jókedved van. Ezzel máris kitágitottuk a hagyományos, egyhelyben-ülős, orrhegyre kancsalitós meditáció fogalmát. Ez a legvégső szint, és egy guru sem ezzel kezdené gyakoroltatni a kezdő tanitványt. Kezdetben lehet gyakorolni a mosogatás-meditációt, ha kéznél van egy gyerek akkor az ‘öltözzünk fel téli ruhába’ meditációt, estébé..

De miről is akartam irni legelőször..? Áá, megvan, az év-váltásról! Olvastam mostanában néhány asztrológiai elemzést itt-ott az interneten a jövő évre nézve, az egyik igazán jól telibe találta a lényeget. Nem tudom és nem is szeretném hosszan idézni, ami nekem megmaradt a hosszú elemzésből 2016-ra, egyetlen mondat: 2016 a CSELEKVÉS éve lesz, pont. Ennél több nem is kell. Ha mindenáron általánositani akarok, és most kivételesen igen: a magyar az olyan (magamat is beleértve, csak hogy sértődés ne essék), hogy mindig tele van nagy tervekkel (Nyilas minőség: majd ezt meg meg azt a nagyszerü dolgot fogom végrehajtani, HA..). És a ‘ha’ után jönnek a szuper kifogások, mert a célok és ötletek csakugyan magasztosak kis hazánkban, és egyénileg is (mint fent úgy lent), de valahogy VÉLETLENÜL mindig közbejön valami váratlan vagy éppen várt akadály, a csillagok állása, derékfájás, migráns-veszély, a sor tetszés szerint folytatható, de az is bizonyos hogy mindig van BÜNBAK: a kormány, az EU, aZemberek, a hold és a csillagok állása… De most komolyan, nem erről szólt 2015? Komolyan mondom, az egyetlen dolog ahol valódi tettrekészséget és állhatatos végrehajtást tapasztaltam az országban, az a FOCI volt (Isten segits meg, hát kimondtam). A stadionok megépültek, az EB-re kijutottunk… Isten látja a lelkem, én utálom a focit (illetve nem a játékot, azt fantasztikusnak találom), hanem a cirkuszt ami körülveszi, illetve azt az agressziv szurkolói magatartást, amely cirkusszá silányitja az egészet. Na mind1, nem a fociról akarok beszélni, hanem arról, hogy ha ugyanazzal a vehemenciával és erőfeszitéssel fejlesztenénk a közlekedést, az egészségügyet, az oktatást, a szociális rendszereket mint a focit, akkor itt kánaán lenne 5 éven belül. Vagy egyéni szinten az egészségünket, táplálkozásunkat, mentális higiéniánkat: ugyanaz lenne az eredmény: egy boldog, szép új világ (mert a mostani az inkább hasonlit Huxley-éra).

A feladat 2016-ra tehát egyszerü: nem dumálni, nem végtelen terveket szőve álmodozni, hanem cselekedni, lépésről lépésre, óráról órára. Visszakanyarodva a jógához: csak még egy ászana. Csak még egy légzés. Még egy… Ha igy tesz valaki, szinte észre sem veszi, és a hegycsúcson találja magát. Ezt kivánom mindenkinek, mindannyiunknak!

mysore 01

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s