A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Szabadság, szerelem…

Hozzászólás

Egy bölcs embertől hallottam nem egyszer, hogy az emberek azt hiszik, szabadságra vágynak, holott valójában csak egy kényelmes ketrecet szeretnének. Az eltelt idő tapasztalatai ezt látszanak megerősiteni.

koltozo

Egy hasonló idézetet is olvastam ma: az emberek napi 10 órát is dolgoznak, azért hogy 40 év alatt kifizessék a házat amelyben laknak. Horror, de tényleg igy van, és nemcsak Mo-on, hanem pl. a fejlettnek mondott USA-ban is.

Szerintem – szabadság az, ha rájössz, mi az amiben te vagy a legjobb, és azt csinálod. Abban a dologban, bármi legyen is az – valóban te leszel a legjobb, és az emberek előbb utóbb hajlamosak lesznek pénzt fizetni érte, hogy csináld. Igy még többet tudsz majd foglalkozni vele, mivel nem leszel rákényszerülve hogy napi 8-10-12 órát gályázz egy munkahelyen, azért hogy valaki más(ok)nak töltögesd a bukszáját. Az emberek sokasága talán egész életében el sem gondolkodik ezen, annyira magától értetődik számukra ez a rendszer, mert már a szüleitől is ezt látta, ami persze a legkevésbé sem jelenti azt hogy ez igy jó. Igy aztán gyorsan lepereg az a 40-50 munkával töltött év, ami után a szerencsésebb (német) nyugdijasok mediterrán tájakon és társasutazásokon múlatják a hátralévő időt, kevésbé szerencsés kelet-európai társaik pedig egyéb, olcsóbb hobbikban élik ki a kreativitásukat, mert ki mondja hogy kis pénzből nem lehet mulatni? 🙂

Kicsit elkanyarodtunk, inkább azzal szeretnék foglalkozni, hogy milyen kivételesnek és irigylésre méltónak találtam világéletemben azokat, akik tényleg komoly dolgot hoznak létre a saját világukban, és müvészi szintre emelik a tevékenységüket. Az ilyen emberek általában jóban vannak magukkal és a világgal is, nem frusztrálja őket annyi dolog, hiszen azt csinálják amit szeretnének. Persze odáig el is kell jutni. A legelső, hogy egyáltalán felmerüljön a kérdés, a második hogy megtalálja-e valaki a helyes választ. Lehet valaki kalapácsot kap az élettől, de soha egy árva szeget sem talál egész életében. Szóval okosnak is kell lenni. Saját példámból tudom azt, hogy a fenti 2 dolog mennyire nehéz, mennyi belső és külső akadályt, ellenállást, kritikát, negativ kommenteket. Ezért a legjobb idejekorán elkezdeni, mert az időnk korlátozott, és aki kb. 30 éves koráig nem jön rá, mit akar az élet tőle, az jó eséllyel már nem is fogja, illetve 58-60 kora táján lehet hogy igen, de addigra sokszor már túl késő irányt váltani, pl. zenész vagy atléta, neadjisten balett-táncos nehezen válik valakiből ennyi idősen (bár mindig akadnak kivételek). A fő, hogy nagyon kell akarni, motiváltnak kell maradni, és nem hagyni hogy a rutin, az idő múlása bedarálja az embert.

Nekem a jóga és kung-fu az a két dolog, amely az évek alatt megmaradt. 28 éve gyakorolok, és ez az idő arra volt jó, hogy felismerjem, mennyire kezdő vagyok még mindig, és mekkora távlatok vannak még előttem a fejlődésben. A jógáról különben is azt tartják, hogy több élet gyakorlása kell ahhoz, hogy ember elérje a végső célt. A jógi következő születésében viszi magával az előző életei gyakorlásának eredményét, ahogy ezt a Bhagavad Gitá is megerősiti:

Ebben a törekvésben nincsen veszteség vagy hanyatlás, s ezen az úton már egy kis fejlődés is megvédi az embert a félelem legveszélyesebb fajtájától.
BG 2/40.

Amikor a jógi minden szennyeződéstől megtisztulva őszintén törekszik a további fejlődésre, a sok-sok életen át tartó gyakorlás után tökéletessé válik, s végül eléri a legfelsőbb célt.
BG 6/45.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s