A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Aki kezdő az Ashtanga jógában

Hozzászólás

“Aki még csak kezdő a nyolcfokú yoga gyakorlásában, annak a
munkát ajánlják; a yogát már elért személynek pedig az
összes anyagi tettről való lemondást.” BG 6/3

Si Krishna.png

Nem tudom, ki van úgy vele, hogy néhanapján úgy ébred reggel, hogy egy Bhagavad Gitá idézet kering az elméjében. Velem néha megesik, ma is igy történt, pont a fenti vers ugrott be. Megvannak az okaim…

Az elmúlt hét végén költözködtünk családostól – babával, cicával. Sok barát is ajánlkozott hogy segit, de a ‘ne tedd felebarátoddal, amit magadnak nem kivánsz’ szellemében (némi családi segitséggel) jobbára magunk intéztük a pakolást, a dolgok selejtezését, elajándékozását, eladományozásást. Majd’ 4 év alatt rengeteg ruha, tárgy etc. gyült össze, és még a legerőteljesebb selejtezés után is maradt vagy 4 kisteherautónyi(!) cucc. Na ezeket kellett szortirozni, bedobozolni, és Vácról Bp-re szállitani, Vácon egy emeletet lefelé, Pesten 3 emeletet felfelé. Kb. csütörtök reggel elkezdtük, és vasárnap kora estére fejeztük be a hurcolkodást, és aznap este még az új lakásban is kellett rendezkedni, bútorokat tologatni, takaritgatni. Egy szó mint 100, vasárnap estére zombiként estünk össze. Legközelebb 100% hogy profi költöztető céggel nyomulunk, mert úgy érzem, az én testem inkább jógára van hitelesitve, mintsem cipekedésre… 🙂 valahogy igy:

De a lényeg, hogy ha már dolgozni kell, akkor nem mindegy hogy hogyan? 1-2-3 néhány napig ki lehet birni a legrosszabb dolgokat is, de mi van akkor, ha évekig kell az embernek olyan munkát végeznie, amit utál csinálni? Ráadásul, napi 8-10 óra ilyen munka után garantáltan nem lesz már energiája senkinek érdemben azzal foglalkozni, ami valóban neki való. És még ráadásul, a mai uniformizált világban hogy jön rá valaki egyáltalán, hogy mi való neki igazából? Az iskola erre volna való, de a jelenlegi okatási rendszer, hogy is mondjam csak finoman – nem igazán tölti be ezt a szerepét.

A Védikus időkben, a Kali yugát megelőző korszakban jobban a helyükön voltak ezek a dolgok: a kasztok határai és feladatai világosak voltak, ha valaki adott helyre (kasztba) született, akkor jó eséllyel olyan természettel is lett megáldva, amely az adott kaszt minőségéhez passzolt. A harcos védte az országot és igazgatott, a szellemi réteg őrizte a spirituális fényt, és tanácsokat adott a világi és lelki ügyekben egyaránt, a szántóvető müvelte a földet, a kereskedő kereskedett, a kétkezi munkás megcsinálta, amit meg kellett. Egyensúly és elégedettség lengte be az életet, mert ezek a kategóriák isteni elrendelésre alakultak ki.

De vajon a mai időkben mit lehet tenni azért, hogy az ember megtalálja azt a munkát, amelyik igazán neki való? Nem arra gondolok, hogy cégről cégre járva keressünk alkalmazást, hanem inkább arra, hogy mindenki függetlenedjen a nagy vállalatoktól, és kicsiben – de a maga útját járva – teremtse meg a körülményeket ahhoz, hogy azt csinálhassa, amit a legjobban szeret, és amiben a legjobb. Kizárólag a havi bérért egy taposómalomban őrölve nehéz lesz boldogságot találni.

Ami segitségünkre lehet a fentiekhez: a meditáció. Azt szokták mondani, a meditáció megtisztitja az elme tükrét a szennyeződésektől. Ha ezt a folyamatot követjük (mindegy hogy a meditáció melyik fajtáját választjuk hozzá), akkor a felsőbb tudatosságunk pontosan a megfelelő irányba fog terelni, illetve fejlődő intuiciónk segiteni fog benne, hogy felismerjük a megfelelő támogatókat illetve lehetőségeket. Ha viszont nem vagyunk hajlandóak, lustaságból, vagy egyéb okból meditációs gyakorlatot folytatni, akkor fennáll a veszélye annak, hogy újra és újra, mókuskerék-szerüen újra és újra ugyanabban a helyzetben találjuk magunkat, amelyből már eleve szabadulni akartunk. A hires spirituális tanitó, Vivékánanda azt tanácsolja, hogy ha választanunk kell a szivünk sugallta út, és az agyunk tanácsolta racionális döntés között, még akkor is hallgassunk a sziv diktálta belső hangra, ha azt teljesen kudarcra itéltnek gondoljuk. Ennek a hátterében az áll, hogy ha az elménk nem is, de az univerzális felsőbb tudatosság tévedhetetlen, és ha ráhangolódván követjük a tanácsait, akkor misztikus módon úgy alakul majd minden körülmény, hogy segitsék az előrejutást a cél irányába. A mérlegelő, óvatoskodó racionális elme képtelen erre, önnön korlátait nem képes áthágni, és inkább visszafog, semmint motivál. Tehát a legfontosabb, hogy tegyük félre az elmét, amikor rá akarunk jönni, hogy mi az amit a legjobban szeretnénk magunknak, és ez igaz úgy a munkára, mint a családra, párkapcsolatra, illetve az élet mindegyik területére egyaránt.

Feldmár András hires tanára, R.D.Laing azt mondta:az ember egyik legfontosabb döntése életében az, hogy nekifog e komolyan meditálni, avagy sem.

Láthatjuk, hogy sok nagyszerü személyiség egyöntetüen a meditáció mellett teszi le a voksot. Nyugodtan hagyatkozhatunk rájuk tehát, meditáljunk rendszeresen, minden nap legalább egy keveset. A rendszeresség nagyobb eredményt hoz, mint a ritkán, de hosszú ideig végzett gyakorlás. Practice, practice, practice, and All is coming… – mondja Pattabhi Jois. A jóga bármely formája és ága elvezet ugyanoda: a belső, tévedhetetlen tudatossághoz. Gyakoroljunk tehát állhatatosan, és egyre nagyobb belső és külső szabadság lesz a jutalmunk!

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s