A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Illúziók

Hozzászólás

A megvilágosodás legeslegnagyobb akadálya az életben az, hogy az illúzió eltakarja a szemünk elől az igazságot. A Bhagavad Gitában maga Krisna is kijelenti:“Az anyagi természet három kötőerejéből álló Isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.”

Persze mindannyian megvilágosodottak vagyunk állandóan, csak ennek nem vagyunk tudatában. A múlt héten több beszélgetésben is előkerült ez a téma. Arról is szó esett, hogy előfordul, maga jógát gyakorló személy teszi magát a legnagyobb illúzióba.Hiába gyakorol spirituális technikákat, mégis valahogy ‘elmegy’ az igazság mellett. Ennek sok oka lehet. Ami viszont emlitést érdemel: az a megoldás. Ha valaki illúzióban van, a legjobb ami történhet vele: egy jó pofon. Kedvező esetben maga választja ezt a pofont, ha ez nem történik meg, a nagybetüs Élet előbb vagy utóbb gondoskodik róla, hogy felrázza valahogy. Ilyenkor szoktunk szükölni, hogy jaj de igazságtalan az élet, pedig mi ilyen spirik vagyunk, olyan spirik vagyunk.

Az elmúlt kb 10 év alatt sok emberrel találkoztam, aki igy járt. Elkezdett járni egy spirituális utat, majd hamarosan úgy érezte, felsőbbrendü ember vált belőle, több, jobb lett. OK. Az is megtörtént, hogy mégmielőtt akár csak az alapelveit megtanulta volna egy jógatradiciónak, átváltott egy másik, ‘magasabbrendü’ módszerre. LOL.

Azt gondolom, hogy 10 év a legkevesebb, mindennapos gyakorlással töltött idő, ami után kijelentheti valaki, van bármi fogalma az adott útról, jógáról, meditációs technikáról. De kinek van manapság 10 éve bármire? Vedd el (meg), használd, élvezd, dobd el – ezek a mai kor, erősen illuzórikus jelszavai. Sok a guru, szóval lehet válogatni.

Én is többfajta jógát kipróbáltam, de a napi szintü gyakorláshoz nem találtam olyat, amely jobban megfogott volna, mint az Ashtanga Vinyasa jóga. Az Ashtanga jógának a szemére szokták vetni, hogy unalmas, mert ‘kötött’. Kötöttségen a gyakorlatok fixen meghatározott sorrendjét értjük. Úgy unalmas, mint a mindennapi kenyér ize, mindennap ugyanaz a kenyér, mégis valamiért a szivhez szól, és nem cserélnéd el egy McDonalds menüre. Unalmas, mint egy tükör: nézd meg magadat benne szépnek, betegen, 10 év múlva, 20 év múlva. Ugyanaz a tükör, de mindig Téged fog megmutatni.

Természetesen nem vagyok ellene más technikák alkalmazásának, pláne ha valami konkrét cél, vagy probléma megoldásáról van szó! Én is tanulok és gyakorolok egyéb technikákat is. De a gerinc, a napi Ashtanga gyakorlás megmarad alapnak.

Amiről viszont eredetileg akartam irni, az illúzió elkerülése, az hogy az elménk megmaradjon a realitásban, és ne szálljon el. Erre már gyerekkorom óta a Kung-fu gyakorlását találtam a legjobb módszernek. Direkt nem küzdősportot irok, vagy harcmüvészetet, mert nem az.

A stilus amelyet van szerencsém gyakorolni, ennél letisztultabb, egyszerübb. Ütsz, vagy téged ütnek meg. Hol itt a müvészet? Hol a lehetőség elméletek gyártására? Erre esély sincs. Ha gyakorolsz, ügyesedsz, és ha jobb leszel, eltalálod a célt. Ez nagyon fontos mondat, mert a céltudatosság hiánya, amivel a leggyakrabban találkozom problémaként a hozzám forduló törekvőknél. Szépen, elméletekkel körülbástyázva gondolkozunk azon, hogy mennyire nem jó az, ami Van. De kérdezem én, mit akarsz elérni? Hogyan akarod elérni? Csinálod-e minden nap, beleadsz-e mindent?

A jógában nem mindig kapunk egyértelmü visszajelzést ezekre a kérdésekre. Ülsz, meditálsz, azt hiszed hogy történik valami, sőt emelkedettebbé válsz (minél?). Eltelik 10, 20 év, és még még mindig nem változott semmi. Ugyanazt problémakört lehet kerülgetni éveken át, de az elmúlt évek nem jönnek vissza – még az elmúlt perc sem. Aztán egy pont után már túl késő, a ma problémáját már tegnap el kellett volna kezdeni megoldani! Ehhez viszont szembe kell nézni a problémával, nem elmenni mellette. Ehhez ad segitséget a Kung-fu gyakorlása: úgy szembesit, hogy esélyed sincs elmenekülni előle, olyan tükröt tart, ami mellett nem lehet elmenni. Ha találsz egy jó mestert, ki merem jelenteni, hogy lehet, többet fog változtatni rajtad, mint jógatanárok egész serege. Fájni fog, nehéz lesz, utálni fogod. De müködik.

A Kung-fu egy módszer, egy technika, amelyet kizárólag egy avatott kezü tanártól lehet elsajátitani, szemtől szemben, aki szintén a tanára kezéből kapta meg a módszert. Sem könyvből, sem videóról nem lehet megérezni azt, ami technikát élővé, igazivá teszi. Nincsenek kerülőutak, sem rövidebb út. Át kell magadat vágni, évek alatt, rengeteg kudarc, és relative kevés sikerélménnyel. A tanárod nem fog sokszor megdicsérni, annál többet kritizálni, amig csak él – jó esetben. Soha, egy percig sem fogod tudni azt gondolni, hogy jó vagy, ügyesebb vagy. EGÓ? Spirituális fellsőbbrendüség? Felejtsd el! Itt mindig tanitvány maradsz, mindig tudni fogod, hol a helyed 🙂

Nagyon kevés az az ember, akit ez vonz, de akit mégis, az biztosan fejlődni szeretne.Most az a szerencse ért, hogy az Egyesület, amelyben már évek óta gyakorolok, edzést indit aKözpontban. A részleteket itt találjátok.

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s