A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Orvosi ló

Hozzászólás

Nem a legtalálóbb cim, de valamiért ez jutott eszembe, szóval marad. A témánk, amiről ez a rövid bejegyzés szólni fog, a következő: egy jógatanárnak mindig makk-egészségesnek kell lennie, különben nem lehet egy jó tanár.

horse
Legalábbis ez az uralkodó álláspont sokak szemében. Szakitsunk ezzel a szemlélettel, itt és most! Egyrészt, a jógaticsör is ember. Ugyanúgy megvannak a problémái az életben, a testével és a lelkével (pszichéjével) mint bárki másnak, sőt!!!

Azért sőt, mert az intenziv és folyamatos önmagán történő munkálkodás évei, évtizedei alatt egyre mélyebb és mélyebb rétegeibe jut el önnön lényének, és minden ilyen rétegben bizony akadhatnak, és akadnak is blokkok, akadályok, elfojtások. A különbség ‘csak’ annyi a jógagyakorló (tehát nemcsak azok, akik effektive oktatnak is) és mások között, hogy a jógi tudatosan megy bele, és oldja ki, dolgozza fel az emlitett blokkokat, csomókat, illetve hogy ehhez megvan az eszközkészlete illetve remélhetőleg a megfelelő, intuicióval átitatott tudása is! Az eszközök a jóga széles tárházból kerülnek ki: fizikai gyakorlatok, ászanák, légzések, meditációk, kontemplációk, kriyák (tisztitó gyakorlatok), energetikai gyakorlatok, mantrák, pszichoterápia stb.

Emlitést érdemel még, hogy a segitő foglalkozást üzők, azaz a jógaticsörökön kivül minden masszőr, terapeuta, ápoló, orvos is ugyanúgy érintett benne, hogy megfelelő védelmet biztositson saját maga, egészsége megőrzése érdekében. Ahogy az orvos a fertőző beteggel való kontaktus után fertőtleniti magát, a jógatanárnak/terapeutának is figyelmet kell forditani energetikai és lelki egyensúlya megőrzésére. Ennek a gyakorlati lehetőségeibe most nem megyünk bele, széles a skálája a módszereknek, amelyek segithetnek, attól függ, milyen jellegü a terhelés.
A nehéz élet az Isten bókja – idézi Popper Péter valahol. Aki erős elmével rendelkezik, a hozzá illő nehéz, embert próbáló feladatokat is megkapja hozzá. Ebből következik, hogy az eltökélten és helyesen gyakorló jógi útja során nagy nehézségekkel fog találkozni. A mágia alapvető formulája is figyelmezteti a Tanitványt: senki a titkos tudományok útjára könnyelmüen ne lépjen! A befelé vezető út diadalmas bár, de akadályokkal és fájdalommal kikövezett. Hamis az a guru, aki a könnyed siker lehetőségével kecsegteti a tanitványt. (Onnan lehet őket még felismerni, hogy a könnyünek igért sikerért egy kicsit (vagy sokkal) többet kell fizetni a delikvensnek, de ez megintcsak mellékvágányra terelne, szóval erről ennyit.)

Hogy az elmebéli folyamatoknak milyen ereje van, azt magam is megtapasztalhattam ma, amikor vese-görcs tört rám a derült égből, váratlanul. Hozzá kell tenni, hogy évek óta orvost sem láttam, és az utóbbi évben még egy könnyü megfázás sem lepett meg, szóval nem vagyok egy gyakran betegeskedő alkat. Honnan akkor a mai élmény? Ha még nem éltél át vese-görcsöt (én nem, és remélem többé nem is fogok), akkor elmesélem: hétrét görnyedve, időnként hangosan nyöszörögve töltöttem el vagy 2 boldog órát, mire úgy-ahogy visszatértem a normális állapotba, azaz elmúlt a görcs. Kórházba nem mentem, mert nem lelkesedem érte, csak ha már nincs más lehetőség. Amúgy nagyon tanulságos élmény volt ezt a fájdalmat átélni (a szülési fájdalmakhoz szokták hasonlitani, de erről nincs tapasztalásom). A lényem felszinesebb része a fájdalommal volt elfoglalva, hányt, vergődött, nyöszörgött, mig egy másik, mélyebb része ott volt és mindent megfigyelt, felmért, konstatált, illetve belül nevetett (kivül ebből semmi sem látszott). Számomra is túlzónak tünik, de az is felmerült gondolati szinten, hogy esetleg meghalok. Végül is, mit lehessen tudni? Van valakinek élet-biztositása? Soha, egyik percben sem lehetünk biztosak abban, hogy mennyi időnk van hátra, és mikor csengetnek ki végleg. Most amikor jól vagyok ismét, persze már nevetek rajta, de a fájdalom legrosszabb pillanataiban minden gondolat meglódul mint a szélvész, és lássuk be, nem minden alap nélkül. Nekem ebből az a tanulság, hogy még jobban megbecsüljek minden egyes pillanatot és apró örömöt az életben, magát az emberi létformát, mint ajándékot és a fejlődés utánozhatatlan lehetőségét. Szerintem mindenkinek érdemes felmérni hogy mit tart fontosnak az életben, úgy értem VALÓBAN fontosnak, utána minden idejét és energiáját arra koncentrálni, mert minden pillanat értékes, és ha tév- és mellékutakra tévedünk, az elmúlt pillanat nem jön vissza soha. Ennyi.

Még egy záró-gondolat, visszautalva arra, amit az elme hatalmáról és a gyakorlatok erejéről elkezdtem: a mai eset olyan közegben történt, hogy egy erőteljes tisztitó folyamatot kezdtem el a húsvéti nagyböjt ideje alatt, amiben benne van az étkezés terén végzett megtartóztatás, a gondolati nagytakaritás (ld. a korábbi bejegyzésben), illetve egy megtisztulásra irányuló konkrét szándék, sankalpa. Szóval úgy tünik, a technikák müködnek. Persze lehet az egész véletlen egybeesés is, de én nem nagyon hiszek a véletlenekben 🙂

Mára ennyi, a hétvégén még tervezek egy komolyabb szétcsapós bejegyzést, ha valakit érdekel… 🙂

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s