A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Gyáva népnek nincs hazája

Hozzászólás

Sértődés ne essék, igy tartja a mondás. Ja, én is igy gondolom… Korábban irtam, hogy egy mentális nagytakaritási folyamatban vagyok, ilyenkor időszerü is, hogy a félelmek, illetve ehhez kapcsolódva a bátorság/gyávaság témáját feszegessük kicsit. (illetve a húsvéti időszakban is időszerü)

flower

“én semmitől sem félek” – szerintem aki ezt igy kijelenti, az vagy megvilágosodott, vagy elmebeteg. Mivel megvilágosultak kevesen szaladgálnak odakint, inkább valószinü, hogy a hülyék vannak többen 🙂

A félelem  – ebben a világban, ahová meghalni születünk,- a legtermészetesebb dolog. Akinek csak van önazonossága, egója, személyisége, annak máris van veszitenivalója. Pannit szoktam figyelni, ő nem fél tényleg semmitől, az egója még nincs ‘készen’ – boldog teremtés, érdemes tőle tanulni.

A jógaórákon el szoktam mondani, hogy én azzal vagyok, aki okos, és fél. A félelem lehet a barátunk is, egy jó eszköz. Csak azt nem szabad hagyni, hogy átvegye az uralmat a cselekedeteink felett. Feldmár Andrástól idéznék: lehet hogy félek, de akkor is azt csinálom amit akarok. a veszélyeket fel lehet és kell reálisan mérni, és ha egyszer döntöttünk, akkor tüzön-vizen át ragaszkodni ahhoz amit eldöntöttünk, akkor is ha nehéz, ha fáj. Jézus például annyira rettegett, hogy véres(!) veriték verte ki, amikor tudatosult, min fog keresztülmenni. Emberfeletti ereje abban állt, hogy nem tért ki a küldetése elől, holott megtehette volna, hatalmában állt.

A legveszélyesebb a félelmeknek hátat forditani, számüzni a tudatalattiba, nem szembenézni vele. A jóga (meditáció) hosszadalmas gyakorlása alatt a tudatalattit felszámoljuk.Hallom lelki füleimmel, ahogy a pszichológusok felszisszennek, és joggal. LOL! Még hogy felszámolni…Hamvas Béla irja, hogy a mestere (vajon kire gondol?) egyszer kisérletet tett a tudatalattija felszámolására: “Az alvilág felkeltése, újabban tudatalattinak hívják, szólt egyszer Mesterem, nem ajánlatos. Ami a sötétben van, maradjon a sötétben. Hatalmas kéz takarta le, büntetlenül hozzá senki sem nyúlhat. Mesterem elbeszélte, hogy alvilágát fel akarta számolni. De már pusztán a szándéktól olyan válságba került, hogy ép elméjét is alig sikerült megmentenie.

Hát igy állunk a tudatalattival. Létezik, ide számüzzük azokat a dolgokat amelyekkel nem óhajtunk szembenézni, és ezektől meg lehet szabadulni. A jógát azért találom zseniális rendszernek, mert szabályozott és ellenőrzött folyamat. A szabályozás maga a metódus, ahogyan gyakorolunk. Erre minden tradiciónak megvan a saját, bevált rendszere. Ezek a módszerek, előirás szerint végezve biztonságosnak tekinthetők, mivel fokozatosan, önmagukat szabályozva visznek előre a fejlődés útján.

Az ellenőrző szerepet a tanár/tanitó/guru végzi, a személye a biztositék. “nem nagyobb a tanitvány a mesterénél” – szintén Jézustól származik az idézet.Aki vezetőnek ajánlkozik, jó, ha maga is meggyőződik róla, meddig jutott a befelé vezető úton, és csak addig ajánlkozzon vezetőnek, ameddig maga is eljutott. Saját magamat legszivesebben egy spirituális érdeklődéssel áthatott testnevelő-tanárnak aposztrofálnám, mintsem bármiféle tanitónak. Néha előfordul, hogy sikerül valakit elkisérni addig a pontig önmagában, ahol átél valamiféle katarzist, például felismer egy addig nem tudatos félelmet, és elkezd vele dolgozni, hogy ne akadályozza többé az életében. Ez a legnagyobb siker, amit el tudok képzelni.

Nézzük meg a félelmet az egyénivel analóg – össz-társadalmi szinten, itt is igazán jó, átfogó képet kaphatunk a tudatalatti folyamatok minőségéről. Éppen a minap olvastam egy cikket, mely szerint a TV és a sorozat-függők sokkal többet szoronganak, illetve depressziósabbak a többieknél. Mivel a népesség többségének nincsen igazán hobbija, komoly elköteleződése valamiféle önfejlesztő tevékenység iránt és inkább tévézik a szabadidejében, nem csoda, hogy sokan televizió, intenet stb. függőkké válnak. Csupa olyan tevékenység, amely kilúgozza az agyat ahelyett, hogy minőségi tartalommal töltené fel, és minőségénel fogva erősiti a hajlamot az érzelmi elfojtásokra.

Előre bocsátom, hogy ebben az irásban semmilyen politikai jelleg nincsen, még ha úgy is tünik, csak próbálok társadalmi folyamatokat vizsgálni. Március 15., nemzeti ünnepünk.Kicsit fonáknak érzem a helyzetet, a múltban a zsarnokság ellen küzdőket ünnepeljük, velük szeretnénk azonosulni, miközben… pont a MA elnyomói és zsarnokai állnak ki a szószékre nemzeti szinekbe öltözve, és hüséges (megvásárolt) alattvalók és őrök védőgyürüjében osztják az észt. Márait idézném:

Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám: „Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítlek, hogy szeresd önmagadat.” A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.
Hazaszeretetre nem tudlak megtanítani: őrült az, aki önmagát tagadja. Hazád a történelmi méretekben megnagyított és időtlenített személyiség. A haza a végzet, személyesen is. Nem fontos, „szereted”-e, vagy sem. Egyek vagytok. De úgy látom és tapasztalom, hogy te – szóval, ünnepélyesen, írásban és a dobogókon – inkább az államszeretetről teszel bizonyságot és hitvallást. A hazától ugyanis nem lehet várni semmit. A haza nem ad érdemrendet, sem állást, sem zsíros kenyeret. A haza csak van. De az állam ad finom stallumot, csecse fityegőket szalonkabátodra, príma koncot, ha ügyesen szolgálod, ha füstölővel jársz körülötte, ha – férfiasan, kidüllesztett mellel megvallod a világ előtt, hogy te szereted az államot, akkor is, ha kerékbe törnek. Általában nem törik ezért kerékbe az embert. Éppen ezért, minden államszeretet gyanús. Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret. Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon és melled vered.

Őszintén gondolom, hogy ha a társadalom egészét nem hatná át nagy mértékben a félelem, a butaság és a közöny, akkor nem lennénk ebben a helyzetben, amelyben sajnos vagyunk. A probléma nem a rezsim, nem OV, nem habonyárpi, lehetne még sorolni a neveket, de felesleges. Ők, mint minden, csak kivetülése a társadalom belső zürzavarának.Amit nem akarunk meglátni és megharcolni saját magunkban, az előbb-utóbb megjelenik a külvilágban. Mint fent, úgy lent, mint kint, úgy bent. Természetes, hogy a hatalmon lévők is félnek. Ezért kell a TEK, személyi őrség stb. nekik is rossz, hogy nincs valódi belső ellenálló-képesség a társadalomban, igy történhet meg, hogy az őrült harácsolás megállithatatlanul zajlik, egészen az összeomlásig.

Mit lehet tenni? Mivel a társadalom egyénekből áll össze, a problémát is az egyéni szinten lehet a leghatékonyabban kezelni. Kapcsold ki a TV-t, végezz meditációt, tárd fel a belső világodat, tanulj önismeretet. Az erős elmével rendelkező embert nem lehet vezetni, birkaként terelni, immunis a tömegpszichózisra. Az erős elméjü, önismerettel rendelkező egyén meg tudja különböztetni a jót a rossztól, és nem hajlandó rossz kompromisszumot kötni. Én csak remélem, hogy egyre több tudatos, és erős elmével rendelkező szabad lélek születik, és az őrület amely jelenleg lépten-nyomon látható a világban, hamarosan eltünik.

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s