A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Ego – az elme paradoxonja

Hozzászólás

Dobd el az egót! – hirdeti sok New-Age-es tanitó és mozgalom. Ez persze jól hangzik, és milyen könnyü is lenne az élet az ego-nak nevezett alkatrész nélkül! Ez majdnem olyan jó ötlet, mintha mondjuk azt mondanák nekünk: dobd el a végtagjaidat, könnyebbnek fogod érezni magadat tőle 🙂

ego

Súlyra nyilván, de az élet nemhogy könnyebb nem lenne ettől, hanem még nehezebbé, majdhogynem lehetetlenné válna. Ego nélkül egyáltalán nem tudnánk létezni ebben a világban. A hinduk Ahamkára, vagyis én-csinálóként hivják. Egója még (urambocsá’) Istennek is van, sőt! Mózeshez az égő csipkebokorból igy szól az Úr:
– Ha kérdezik, hogy mi a neved, mit mondjak nékik?
– VAGYOK, AKI VAGYOK – ezt mondd nékik! A VAGYOK küldött engem tihozzátok” (II.Móz. 3:7-14)”

A kisgyereknek még nincs kifejlett egó-ja, ahogy nő, lassanként felismeri a saját tükörképét, pontosabban a testének a képét, mert az egó, illetve a tudat más rétegei láthatatlanok. A baba éhes, a baba szomjas – mondja: nem érzékeli az elkülönült létezés örömét, és persze fájdalmát sem. Amig egy szép napon kimondja a varázsszót: ÉN. Enyém. Innentől vesznek fordulatot a dolgok. Az egó tehát nincs ott kezdettől, hanem létrejön. Aham-kára: Én-csináló. A sofőr. AZ isteni Egó kis méretben való tükröződése az emberi egó. A vizcsepp és az óceán hasonlatát emliteném itt: bár minőségre megegyeznek, nagyságrendileg mégis különböznek.És mig az Isteni ÉN teljes és tévedhetetlen, az emberi egó illúzórikus, mivel nincs önálló, saját léte, kizárólag a külső világhoz való kapcsolatából táplálkozik.

A félreértés ott keletkezik, hogy nem megölni, vagy eldobni kell az elmét, mivel ez nem lehetséges amig a tudatosság a fizikai testhez kapcsolódik. A teljes megvilágosodást elért mesterek is kénytelenek voltak megtartani az egó egy bizonyos formáját, mivel a test és az elme az egó segitségével tud megnyilvánulni ebben a fizikai valóságban.

Nem elpusztitani kell tehát a fenevadat, hanem kontroll alá vonni, ellenőrizni. A jógában az a nagy csapda, hogy az elme-erő a gyakorlás által megerősödik. Ugye amit eldobtunk, az nem erősödik, szóval ez is bizonyitja hogy az elme nélkülözhetetlen eszköz a spirituális fejlődésben. A Patanjali-féle jóga szutrák magyarázata szerint a jóga az elme kontrollját jelenti. A gyenge én-erővel rendelkező ember nem sok vizet zavar a világban, de a meditáció által megerősitett elme hatalmas energiák felett nyer uralmat. Ahogy az egyéni tudatosság egyre inkább visszatalál a forrásához, a meditáció és szamádhi egymást követő fokozatain keresztül, úgy nő meg a jógi hatalma a külső világ történéseinek befolyásolását illetően. Ezt az erőt, mint mindenfajta energiát, jó és rossz célokra egyaránt fel lehet használni.Minél nagyobb az erő, a hatalom, annál nagyobb az egyén felelőssége is.

“A tökéletesség szintjét samadhinak, vagy transznak hívják.
Ilyenkor a yoga gyakorlása által az ember elméje minden
anyagi szellemi tevékenységtől mentes. Jellemzője, hogy a
yogi ebben az állapotban tiszta elméje segítségével
megláthatja önvalóját, s örömet, élvezetet tud meríteni
abból. Ezen az örömteli síkon az ember kötetlen, lelki
boldogságban él, s transzcendentális érzékszerveivel élvezni
tudja azt. E szilárd helyzetben az igazságtól sohasem tér
el, s érzi: ennél nagyobb nyereségre soha nem tehet szert.
Ezt a fokot elérve kiegyensúlyozott és rendületlen még a
legnagyobb nehézségek közepette is. Ez a valódi szabadság,
mely felold az anyagi kapcsolatok okozta szenvedések alól.” BG

A jógában az elnyert erők helyes, azaz rendeltetésszerü használatát a szabályozó elvek, a jamák és nijámák biztositják. De akárcsak a keresztény vallásban a 10 parancsolatot, úgy lehetséges a jóga szabályozó elveit is félremagyarázni és eltorzitani. Sajnos nincs 100%-os recept arra, hogy valaki valóban helyesen értelmezi és tartja be a szabályozó elveket. Az önfegyelmezés, amely elengedhetetlen a spirituális gyakorlás minden fajtájánál, kétélü fegyverré válhat, amennyiben a fegyelemből aszkézis, a magasztos tanitásokból dogma válik, és alázat helyett a gyakorlóban spirituális hiúság üti fel a fejét.

“Az embernek törhetetlen elszántsággal és hittel kell
gyakorolnia a yogát. Kivétel nélkül meg kell válnia a hamis
egóból eredő összes anyagi vágytól, s elméje által minden
oldalról, egytől egyig szabályoznia kell érzékeit.” BG

Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a gyakorlás célja Isten elérése. Ezért éberen meg kell figyelnünk magunkat a gyakorlás évei alatt. Nem szabad hagyni, hogy olyan külső dolgok tereljék el a figyelmet, mint a hirnév, mások elismerése, vagy a túlzott anyagi haszon.

“Az embernek emelkednie kell elméje segítségével, nem pedig
degradálódnia. Az elme barátja, vagy ellensége is lehet a
leigázott léleknek.

A legyőzött elme a legjobb baráttá, a nem fegyelmezett pedig
a legnagyobb ellenséggé válik.

….

Amikor a yogi komoly eltökéltséggel hozzáfog, hogy még
jobban előrehaladjon, akkor a sok-sok életen át tartó
gyakorlat után megtisztul minden szennytől, és végül eléri a
legfelsőbb célt.

A yogi jobb az aszkétánál, az empirikus filozófusnál és a
munkája gyümölcseiért dolgozónál is. Óh, Arjuna, ezért légy
yogi minden körülmény között!

Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, s Engem imád
transzcendentális szerető szolgálatában, az a
legmeghittebben egyesül Velem a yogában, s az összes yogi
közül ő a legkiválóbb.”

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s