A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

‘B’ oldal, első szám

Hozzászólás

Ma sem a trikónászana előnyös hatásairól szeretnék irni, különösen azért nem, mert az ilyen jellegü információk garmada elérhető már egy kattintással az interneten. Ahogy telik az idő, egyre inkább a jógagyakorlás azon aspektusa érdekel, hogy mennyire sikerül az eredményeket átültetni a mindennapi életbe. Úgy is mondhatnám (idézet), hogy a gyakorlás sikerének egyetlen bizonyitéka a meditációban elért boldogság foka.

saller

Ennek semmi köze az ászana-gyakorlásban elért sikerekhez. Eleve: az ászana-gyakorlásban nem lehet sikeres valaki, ez magának az ászanának a lényegéből következik. Hogy mire gondolok? A jógagyakorlatokat mint bhakti, azaz felajánlásként kell(ene) végezni, lásd Napüdvözlet. Nem személyes siker, vagy ambició érdekében, hanem egyfajta áldozatként. Ha gyakorló ezt figyelmen kivül hagyja, akkor csapdába kerül: saját egójába fog belebonyolódni: ‘meg tudom csinálni, nem tudom megcsinálni, a szomszéd szőnyegen X.Y. miért lazább mint én, stb’.

Tehát a kulcs az elért boldogság, de vajon mit nevezhetünk boldogságnak? A mai, őrült világban ez a fogalom is zavaros. Tegnap volt a 41.születésnapom, és ez a nap remek alkalom rá, hogy számot vessünk magunkkal, hol is tartunk, merre tartunk, mennyire vagyunk boldogok?

Az biztos, hogy igy a lemez ‘B’ oldalát játszva már másképp látok és értékelek sok dolgot, mint mondjuk az elmúlt 20 évben. Ezalatt az idő alatt sok mindent kipróbáltam, sok sok hibát követtem el, de a mai eszemmel azt kell mondanom, azok a hibák mind tanulságok voltak, és segitettek abban, hogy amikor ma tükörbe nézek, akkor egy elégedett és boldog arc nézzen vissza. Merni kell hibázni! Sokan ott rontják el, hogy annyira félnek a kudarctól vagy a siker elmaradásától, hogy inkább nem is kockáztatnak, maradnak a biztos, ‘langyos’ hétköznapok mellett, és igy élik az életüket. Szabad akarat van, nem az én tisztem eldönteni, hogy jól teszik-e. De például, amikor a villamoson jöttünk haza tegnap Pannival, feltünt, hogy egyetlen igazán vidám arcot sem láttam körülöttünk, csak mi rötyögtük végig az egész utat. Vajon miért van ez igy, és igy kell-e lennie? Egy tegnap olvasott FB-post is alátámasztja ezt az ijesztő jelenséget:

https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Ftengerdyagi%2Fposts%2F10156870574770462&width=500

Hideg depresszió. brrr… Már maga a kifejezés is fagyos hangulatot kelt, és lám, ez a jelenség olyan méreteket ölt össz-társadalmi szinten, hogy már normálisnak tekintjük, ezért aztán észre sem vesszük, és igy ‘lefagyva’, mint egy számitógép élik sokan a hétköznapokat. Hogy jön ide a jóga? A jóga tudatosságot gerjeszt, és az első lépés a problémától való szabaduláshoz, hogy vegyük észre! Azután már lépésről lépésre ki tudjuk vezetni magunkat a lelki mocsárból, és szilárd, életteli mezőn épitkezni tovább az életünkben. Nem szégyen segitséget sem igénybe venni (terapeuta, coach, guru etc.)

Nekem is volt egy ilyen időszak, pontosan 12 éve, a Szaturnusz első visszatérésekor éreztem azt, hogy az utam a semmibe vezet, nem vagyok önmagam, boldogtalan vagyok és nincs célom se. Ez mindenkivel megtörténik, egyszer vagy többször. A kérdés, hogy mit tesz az ember, hogyan kezeli ezt? Változtat, vagy marad a helyén, és reménykedik hogy a dolgok maguktól megváltoznak? Általában nem, a dolgok elsősorban akkor változnak, ha magunk változtatunk rajtuk. A politikusok, a kollégák, a családtagok, a társasház lakói stb. nem fognak olyan változásokat eszközölni, amely megoldja a problémáinkat.

Elmesélem akkor, melyek azok a dolgok, amelyeket sikerült elérnem, és amelyek segitenek a hétköznapokban az esetleges problémák ellenére is fókuszáltnak és  jókedvünek maradni:

Az első a család. Spirituális törvény, és igaz: az embernek felelősséget kell vállalnia másokért. Ennek a legalapvetőbb formája a család. Ez alól a kötelesség alól csak az nyújthat felmentést, ha egy nagyobb ‘család’ érdekében munkálkodik az ember, segitőként, tanitóként. A kettő nem zárja ki egymást, mint azt sok pozitiv példa alátámasztja. Ha gyerek is van, akkor az még nagyobb öröm (és feladat is egyben). Panni nekünk olyan mint egy energia-bomba, mellette egyszerüen nem lehet sokáig szomorkodni vagy morcosnak lenni, mert úgyis kirángat belőle, olyan kedves és vicces, hogy egyszerüen megteremti a jókedv közegét.

– Azt kell csinálni, amit szeretsz, ami valóban neked való. Amikor irodában dolgoztam, még akkor is, amikor szabadúszóként home-office-ban, jól kerestem, mindenem megvolt (lakás, autó, szórakozás) amire vágyni szoktak, mégis ezt a légüres teret éreztem magam körül. Ez egy ijesztő élmény, mert az ember még a saját épelméjüségét is megkérdőjezheti, ha egyszer minden körülmény, ami társadalom szerint szép és jó – adott – és mégsem boldog! Ezt inkább eltitkolja az ember, mert nem érti. Én szerencsére nem problémáztam ezen, tudtam hogy valami más kell és kész, általában van egy olyan jó tulajdonságom, hogy nem érdekel különösebben mások véleménye (persze van amikor, és van akié igen). Az is biztos, hogy változtatás hosszú és fájdalmas folyamat volt. Először is rombolni kellett. A rombolás soha nem jó, de néha szükséges. Aki élvezi, az pszichopata, kivéve ha a rombolásnak tudatosan helyet képez az ÚJ megszületésének. Tehát rombolni kellett: egzisztenciát, kapcsolatokat, életstilust, kb. mindent. Ami megmarad, az biztosan fontos és hasznos volt. A régi életemből csak a könyveim maradtak meg, azoknak is inkább a tartalma a fejemben, lévén azóta sem volt még akkor hely hogy mindet kipakoljam.

Elkezdtem intenziven gyakorolni a jógát, és elkezdtem tanitani is, emberekkel foglalkozni. És ez, mint sivatagnak az eső, újjászületést hozott az élet minden szintjén. Anyagilag nehéz volt, az elején különösen. Egyébként is azt szoktam mondani, hogy jógából élni olyan, mint a kutya vacsorája: vagy van, vagy nincs 🙂 Azt is szoktam mondani: ha az ember jógatanár, lehet hogy megél belőle. Ha jó jógatanár, lehet hogy jól megél belőle. De ha nagyon jó jógatanár: lehet hogy felkopik az álla… 😉 Persze ezt ne szó szerint értésétek, nézzetek a szavak mögé. Az biztos, hogy ha őszinte valaki és nem a profit az elsődleges célja, az Univerzum  fent fogja tartani. Keep up, and you’ll be kept up.

-Leszokni a TV-ről. Már hallom is a nyafogást: de én csak néha nézem, és persze csak az ismeretterjesztő müsorokat, az hasznos, nem?  Hát szerintem nem, de persze ez is mindenkinek szabad döntése. A TV oly módom használja az elmét, mint a száj a rágógumit. Olyan, mintha.. mégse. Üres, haszontalan, sőt káros tevékenység. A tudást meg lehet szerezni más módon, negativ mellékhatások nélkül is. A reklámok, a szüretlen információ, az üresjáratok nem megszüntethetőek. Ugyanaz igaz a Facebook, Instagram, és hasonló közösségi alkalmazások használatára.Persze nem könnyü megszabadulni tőlük (ezt a post-ot is hol láttad?), DE meg lehet próbálni tudatosan használni, csökkenteni a felesleges ezzel töltött időt. Van pl. 1865 ismerősöm Facebook-on. Napi szinten, érdemi kapcsolatot ha tartok (nem FB-on) talán 20 emberrel, nem több. Ez 1%. Ezt csak azért irtam le, hogy lehessen viszonyitani, 1%-99%, azért ez elmond valamit.

– Mozogni kell. A mozgás- élet, a stagnálás – halál. Mindegy hogy jógázol, futsz, úszol, gyúrsz, bármilyen mozgás jó, csak rendszeres legyen és örömteli. Ha nem élvezed, úgysem fogod sokáig csinálni (itt megint visszakanyarodunk az öröm-elvhez amiről a bevezetőben volt szó)

– Meditáció. A testi egészség kiegészitő pólusa a mentális egészség. A mozgás is lehet meditáció, de van sok egyéb meditációs gyakorlat. A legegyszerübb és legjobb, csak ülni egyenes gerinccel, és figyelni a légzést. 10 perc, 30 perc, a fő hogy lehetőleg mindennap találjunk időt az elcsendesedésre. Az eredmények fantasztikusak. A TV, rádió, minden hasonló dolog megakadályozza a meditációt, pont azok lesznek függők ezektől, akik direkt, vagy tudat alatt nem akarják meghallani a belső, csendes de tévedhetetlen hangot. Ez szivás, de erős akarattal ebből a csapdából is ki lehet törni.

Utoljára pedig: vissza a természetbe. A természetjárás is jó, de a legjobb a KERT! Egy korábbi bejegyzésben már irtam erről, de azóta csak még jobban beleszerettünk. Aki a kertben is tud depressziós lenni, az meg is érdemli! Persze nem csak nézni meg ülni kell, a kert pont olyan mint egy gyerek: folytonos figyelmet, gondozást igényel, néha kezelhetetlen, de rengeteg örömet okoz! Itt van pl. az év első salátája, amelyhez a hozzávalók a kertből  származnak, saláta és retek, de milyen izek… 🙂 hihetetlen!

13329884_1047448665362452_1766836923_n

Összegezve tehát, az első 40 év összességében jól zárult. Az irány megvan, az életem/életünk elégedett és kiegyensúlyozott. Ha minden jól megy, a következő 40-ben sikerül maradéktalanul teljesiteni a tervet. Alapvetően ezek, bár ‘dolgok’, részben tárgyi, anyagi eszközök, de részünkről nem a tulajdonlás a cél, hanem az élmény, amelyet adnak, és ez nagy különbség, mert tapasztalatom szerint a boldog emberek inkább az élményekre hajtanak, mintsem dolgok, tárgyak birtoklására. (az ilyen tipusú emberek általában örök elégedetlenek, bármennyi dolgot sikerül is összegyüjteniük, ez tehát nem a boldogság forrása)

13348712_1047448618695790_376732876_n

Bakancslista a következő 40 évre:
– Szeretnénk felújitani a házat, ami a birtokon áll, és odaköltözni. Ez nem olyan hatalmas összeg, de egyben azért mégis jelentős, pláne hogy a már meglévő egy, két, három (autó, ház, jógaterem) hitel mellett kellene kicsengetni. (a jószándékú tanácsadók kedvéért irom, akik szerint össze kellene spórolnunk – hogy majd igyekszünk teszkós kaján élni a piacon vásárlás helyett, köszi az ötletet, 10-20 év alatt összejön, hamar eltelik az… 🙂 )
– OFF THE GRID: persze csak részben: napelemmel termelni az áramot, és azzal hajtani a elektromos autónkat (ami szintén nagyobb egyszeri befektetés lesz)
– Saját FARM. Legyen benne: melegház, kicsi szőlő, olajfaültetvény (!) – mert saját olajat szeretnék préselni.
– Tanulni. Ennek sosincs vége, hál’istennek.

Van még néhány, de ezek a főbbek 🙂 A jóga meg a tanitás nem is kérdéses, ez az alap, amelyre minden más épül.

Kedves Mindenség, most már Te is tudod! Szerető támogatásodban a továbbiakban is reménykedve maradok tisztelőd, P.Cs.
Cheers!

13336434_1047448818695770_1794226920_n

P.S. mielőtt elfelejtem, szeretnénk egy új tipusú óvoda/iskola létrehozásában részt venni, mert amik most vannak, nem egyértelmüen nyerték el az elégedettségünket. Ez fontos lenne, thx%

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s