A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Játsszani is engedd…

Hozzászólás

Hétfőn, azaz holnap újhold napja lesz, ami az Ashtanga jóga tradicióban hagyományosan pihenőnap. Ha valaki tényleg hetente hatszor gyakorol, az tisztában van vele, mennyire jól esik egy nap kihagyás. Voltaképpen a pihenő, bár arányában elhanyagolható a dolgos napokhoz képest, fontossága mégis azonos súllyal esik latba. Gondoljunk a Yin-Jang szimbólum fehér mezejében lévő fekete pöttyre. Ránézésre úgy látszik, hogy a pötty nélkül az egész belső dinamika megállna.

yin yang moon

Mostanában én is éreztem, hogy kicsit sok a ‘jóból’. Persze ha az ember igazán szereti amit csinál, az nem pusztán egy munkahely, hanem hivatás. Milyen bölcs itt a magyar nyelv: hivatás – valami, amire el vagyunk híva, mégpedig saját sorsunk, legfelsőbb Önvalónk által. Jógaoktatással foglalkozva személy szerint nagyon szerencsésnek érzem magam, mivel azt tehetem, amit tényleg a leginkább szeretek. Ebben a hivatásban mindent megtaláltam, amit szerettem volna, szépséget, filozófiát, életmódot, és emberekkel való foglalkozást. Ugyanakkor ha az ember nagyon szereti amit csinál, hajlamos lehet túlzásba vinni, és a belső könnyen egyensúly megborul.

A jógaoktató figyelme az órán másokra kell irányuljon, ami szerencsés esetben ‘csak’ egy, de nemritkán 10-20 embert is jelenthet. Ha nem képes a maximális odafigyelést megvalósitani, az jelzés értékü: pihennie, töltődni, regenerálódni kell. Ez nem vicc! A keresztény-zsidó hagyományban is nagyon komolyan megvan a helye a heti szigorú pihenésnek, amikor egyáltalán nem szabad csinálni, szinte semmit, pénzt érinteni, takaritani, főzni stb. Pihenni kell. Ha valaki mondjuk a egész héten ül egy irodában a számitógép előtt, annak persze jobb, ha sétál, a természetet járja, vagy sportol. A vallási előirásokat úgy kellene kezelni, hogy nem szabad kiragadni az adott korból és kultúrkörnyezetből. 2000 éve, mondhatjuk, hogy valamelyest mindenki fizikai munkát végzett, még akkor ha értelmiségi volt is. Manapság más a helyzet, az emberek szinte semennyit sem mozognak, tisztelet a kivételnek, igy maga a pihenés fogalma is átértékelődött. A lényeg, hogy abból kapcsoljunk ki, amiből hét közben sok volt, és olyat csináljunk, amiből pedig kevés volt.

Ha hosszú távon nem vesszük figyelembe a pihenés fontosságát, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Nem csoda, ha maga az Úristen, a Teremtő is megpihent a hetedik napon. Tessék?! Hiszen ő Mindenható, hogy lehet szüksége pihenésre? Hát igy.

Érdemes tehát mindig figyelni magunkat, hogy nem tapasztaljuk-e a kimerülés jeleit, akár fizikailag, akár mentálisan, persze a kettő együtt is járhat, és ha igen, akkor megtenni amit kell: elszakadni, kikapcsolódni, leállni. Hát igen, leállni néha nehéz. Korunk rákfenéje a rohanás – most azonnal, gyorsan, gyorsan akarunk mindent. Pedig belehelyezkedve a Flow-ba, a Tao-ba, hosszú távon mérhetetlenül nagyobb eredményeket érhetünk el. Néha nehéz rávenni magunkat a leállásra, néha pedig a külső nyomás (munkahely elvesztésétől való félelem, főnök követelései etc.) jelentik az akadályt. Néha természetesen meg kell hajolni a külső nyomás előtt, de hosszú távon csak úgy érdemes berendezkedni, hogy meg tudjuk teremteni a közeget a szükséges pihenésre (ami egyáltalán nem lustálkodást jelent!), adott esetben munkahelyet váltani, vagy saját magunk urává válni.

Ebben a szellemben kivánok mindenkinek: jó pihenést, és boldog újholdat! 🙂

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s