A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

néha nem olyan könnyü…

Hozzászólás

bj

A minap ez járt a fejemben, és persze rá nem sokkal szembe is jött máshonnan is:
‘Sokan úgy tekintenek a spiritualitásra, hogy az csupa kellemes és felemelő élményt tartogat’

A ‘nyúédzs’ szagú és izü könyvek, reklámok, kurzusok, estébé, nem is nagyon igyekeznek kidomboritani, hogy ez a spiri út bizony kőkemény lemondásokkal teli Út, méghozzá nemcsak hétfőn és szerdán 17.30-19h-ig, hanem napi 24 órában NON-STOP! Persze nem szabad a másik végletbe esni, hogy ürügyként használjuk a spiritualitást mazochista hajlamaink kiélésére (arra ott vannak a dominák, feldolgozására a pszichológusok etc.) Vannak az útnak szép, kellemes és örömteli részei is. De az nem lehet spirituális, ami erőltetett, szerepet játszó, vagy nélkülözi a saját megtapasztalást.

Nem teljesen ide tartozik, de a manapság elterjedt jógaoktató-képzések ugranak be. Ezek sokszor arra emlékeztetnek, amikor a háborúban gyorsan kellett sok vadászpilótát kiképezni, és egy gyorstalpalót követően már küldték is őket a csatába harcolni, többnyire a biztos halálba. De akkor ez szükségszerü volt, ahogy ma is, az emberiség kollektiv fejlődésének ezen izgalmas idejében, amit élünk: kellenek a jógaoktatók, persze hogy a szakmányba gyártott ticsörök nem lesznek azonnal 100%-osak, de a legfontosabb, hogy ha jó kezdést kapnak, akkor idővel felnőhetnek a feladathoz. A tanulásnak ugyanis soha nincs vége, és pont ott hal meg az egész, ha valaki a végzettséget igazoló papir kézhez vételével ‘kész’-nek nyilvánitja magát, befejezettnek a tanulmányait, illetve a saját gyakorlását. Oktatóként csak egy újabb tanulási folyamatba kezdünk, ahol minden tanulónk egyben tükörként is funkcionál.

Milyen jó lenne, és szivesen részt vennék egy ilyen ‘kudarc’-szeminárium féle beszélgetésen, ahol kivételesen nem a sikereinket (26-an voltak a tegnapi órámon/egy dédnagymama fejenállt lótuszban etc.), hanem a kudarcainkat, problémás, nehezen kezelhető eseteinket, az órába beletrollkodó önjelölt ‘guru’ résztvevőkkel való bánásmódot oszthatnánk meg egymás épülésére. Nincs ugyanis két egyforma eset, ahogy tanár és tanitvány sincs, a variációk száma végtelen! Tanárként a saját reakciónkból, illetve annak megéléséből tanulhatunk a legtöbbet. Ez nincs benne sem az ősi jóga-szövegekben, sem a modern-kori tankönyvekben, ezt csakis a gyakorlatban lehet megélni.

Ez csak pár gondolat volt, ami hirtelen jött, lezárásként csak annyit tanácsolnék mindannyiunknak: tartózkodni a szélsőségektől. Nemhiába tanácsolta Buddha bácsi a középső utat…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s