A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

60 perc naponta

Hozzászólás

Nem olyan sok idő, csak alvással naponta 6-8-szor több időt töltünk el. A minap egy nagyon jó eszmefuttatást olvastam arról, hogy mi tesz egy jóga-gyakorlót haladóvá? A látványos ászanák kivitelezésének képessége? Mivel az elme a látványos dolgokra van alapból fókuszálva, külső szemlélő számára úgy tünhetik, a jógában való elmélyülés látható és mérhető. Pedig nem.

marsellus

Hozz egy balett-táncost, vagy egy akrobatát, és meg fog csinálni, sőt, szebben-jobban minden testhelyzetet, mint egy jógi. De a jóga eredményei nem a látványos pózokban, hanem a hétköznapi életünkben mérhetők le, a belső nyugalomban és kiegyensúlyozott lelkiállapotban. A személyiség stabilitásában és annak fejlődésében, az önismeret elmélyülésében.

Ami az ászanákat illeti, ezek fontos eszközök a gyakorlásban, de nem képezik a gyakorlás célját. Olyan kiemelkedő tanitók, mint Sri Krishnamacharya, vagy B.K.S. Iyengar a késő öregkorukig megtartották elképesztő fizikai képességeiket az ászanák bemutatása terén. Egy átlagos gyakorlónak viszont ez nem feltétlenül szükséges, mármint a nehéz és látványos pózok gyakorlása vagy végrehajtása. Sokszor meg ‘akarunk’ csinálni egy ászanát, ez teljesen hibás hozzáállás, és sok sérüléshez illetve kudarc-élményhez vezet. A jóga gyakorlása ezzel teljesen ellentétes kellene, hogy legyen: könnyed és kiegyensúlyozott – stiram és sukham.

adv

A mai nyugati, verseny-orientált civilizáció rányomja a bélyegét a jóga gyakorlására is. A csoportos órákon, ha valaki megcsinál egy pózt a melletted lévő szőnyegen, biztos hogy te is meg fogod próbálni utolérni, hiszen belénk van nevelve, és mélyen ivódva a versengés. Már a kisiskolásokba is belesulykolják, hogy győzni kell, elsőnek kell lenni, ha elfogadást szeretnének kapni. Ez a hagyományos, poroszos rendszerü oktatás, aminek eredmények szempontjából lehet létjogosultsága, de a személyiség és érzelmi intelligencia szempontjából pont ellentétes hatása van. Hiszen az a gyerek, aki lassabban fut, vagy gyengébben számol a többieknél, folyamatosan azt éli meg, hogy ő NEM ELÉG JÓ. És az az egy is, aki győz a versenyben, belül szorong attól, hogy a többiek mind rá irigykednek, illetve hogy mi lesz akkor, ha legközelebb nem ő fog a legjobban teljesiteni.

comp

Egy jó tanár egyben jó tanitó is kell legyen: nem magát a technikát átadnia, empátiával kell a tanulók felé fordulnia, hogy mindenkiből a saját, egyéni szintjén hozza ki a legjobbat. És a legjobb nevelési eszköz (ha nem az egyetlen), a jó példával való elöljárás. Elöljáró, már maga a szó rejti magában a mélyebb értelmét. Az Ashtanga jógában az a jó, hogy a mindennapos gyakorlás folyamatos tükröt tart a tanár elé is. Ha én nem gyakorolok nap mint nap, akkor hogyan várhatnám el ezt a tanitványoktól? Ez erős belső motivációt ad a gyakorlásra, vagyis a tanár-diák viszony egyformán fontos és hasznos mindkét félnek, oda-vissza.

Az egyik reggel például nagyon fáradt és álmos voltam, semmi kedvem nem volt megmozdulni sem. Mégis valahogy rávettem magamat, mert tudtam hogy ha ERŐT VESZEK magamon, akkor jobb lesz. Az érdekes az volt, hogy bár mentálisan erős belső ellenállást kellett legyőzni, a gyakorlás mégis az egyik legjobbra sikeredett. Hogy miért? Mivel fizikailag gyengébb, merevebb stb. állapotban kezdtem neki, ezért a szokásos elmebeli teljesitmény-centrikusság eltünt. Mivel még a legalapvetőbb ászanák is nehezen mentek, ezért teljesen sikerült közömbös, neutrális tudatállapotba kerülni. Nem érdekelt, hogy elérem-e a lábujjamat, vagy bent marad-e a lábam a nyakam mögött. És pont emiatt, az ELENGEDÉS minősége miatt az egyik legjobb gyakorlásom lett, amire vissza tudok emlékezni. Általában persze arra emlékszünk, amikor először sikerült valamilyen kihivást jelentő póz végrehajtása, pl. alkartámasz, vagy szupta-kurmászana, de az igazi eredmények nem ezek, hanem pont az ellentéte: amikor nem érdekel siker vagy kudarc, csak sikerül ott maradni a gyakorlásban, megélni a jelen pillanatot – ez az igaz FLOW, amiről mindenki beszél, de nem biztos hogy meg is valósitja, már ami a mélyebb szinteket illeti.

Hogy mi teszi tehát a haladó jóga-gyakorlót? Az, hogy minden nap odaáll a szőnyegre, és elkezdi a gyakorlását, amelynek nem kell sem nehéznek, sem kimeritőnek lennie. Aztán, eltelik 10-20 év igy, hipp-hopp haladó gyakorlóvá válsz! 😉 Csak kitartás! És ahogy Marsellus Wallace mondja a Ponyvaregényben: ‘basszál a becsvágyra!’

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s