A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

A “lótusz-helyzet”

Ez a leggyakoribb ülésmód, amelyben a jógik szoktak elmélyedésükbe merülni. Szilárd támaszt ad a testnek, nem borulhat fel, ha a jógi mély révületbe esne. A lótusz-helyzetben a lábak egybefonódnak, s a testet nyugalmas, szilárd egyensúlyban tartják. A nyugtalan és izgatott test a szellemet is nyugtalanná teszi, de a lótusz-helyzet önuralmat és benső egyensúlyt biztosít. Ebben az ülésmódban könnyebb elérni az elme összpontosításában rejlő erőt.

A Kriya jóga tanulásakor rengeteget kell ülni. Persze nem lótuszban, eleinte fél-lótuszülésben (Sziddhászana), vagy amikor már zavaróvá válik a fájdalom, simán törökülésben keresztbe tett lábakkal. A kétnapos ülés (reggel-este 2-2 óra) után a bokáim, a csípőm, de legfőképpen a térdízületeim nagyon sajogtak. Rendszeres gyakorlással azonban már egy hónap után jelentősen kilazultak a megfelelő szalagok, és egyre könnyebben ültem végig egyre hosszabb időket. Néha megpróbálkoztam a lótusz-üléssel, és bár sikerült, nem tudtam a koncentrációt elég sokáig fenntartani benne. Az Ashtanga jógában rengeteg ászana elősegíti ennek a póznak a végrehajtását. Kb. fél év alatt még a merevebbeknek is sikerül, persze ha mindennap gyakorol valaki, még hamarabb is. A térdeket és bokákat erőteljesen igénybe veszi a lótusz-pozíció lábtartása. Ha fájni kezdenek, olivaolajjal szoktam bedörzsölni őket, hamarabb elmúlik a fájdalom. Mandulaolajjal még jobb.

Idevágó idézet Paul Brunton könyvéből (érdemes elovasni):
http://mek.niif.hu/00100/00114/html/index.htm

“Brahma maga is elismeri:
– Tizenkét éven át nap nap után keményen gyakorlatoztam, csak így sikerült elsajátítanom azt a hatvannégy helyzetet, amelyet tudok. S még így is szerencsém volt, hogy aránylag fiatalon kezdtem, mert az érettebb korú ember még kísérletet sem tehet e gyakorlatok legtöbbjével anélkül, hogy erős fájdalmakat ne érezzen. A felnőtt emberben a csontok, izmok már kialakultak és megmerevedtek, ezért sok kínnal jár, ha rendjüket meg akarjuk változtatni. De még ilyen esetben is meglepő, mennyire elsajátíthatók a helyzetek, ha valaki szüntelen erőfeszítéssel gyakorol.

Nem kételkedem Brahma állításában, hogy kitartó gyakorlással bárki elsajátíthatja ezeket a testtartásokat, de a tagoknak, ízületeknek és izmoknak lassú hajlékonnyá tétele bizonnyal hosszú évek igyekezetét követelné. Brahma abban az előnyös helyzetben volt, hogy még huszadik éve előtt kezdhette a gyakorlatokat, s ennek a korai kezdetnek az értékét nem lehet eléggé túlbecsülni.

Mint ahogy a legkiválóbb akrobatákat is már kisgyermek koruk óta nevelik mesterségükre, ugyanúgy nyilvánvaló, hogy a testen való uralom jógájának sikeres követői is korán kell, hogy kezdjék a gyakorlást, amikor még testi növekedésük nem fejeződött be, vagyis huszonöt éves koruk előtt. Nem tudom, miként vállalkozhatna valamely felnőtt európai arra, hogy bonyolult testtartásokkal megpróbálkozik anélkül, hogy a kísérletezés közben egy-két tagját ki ne ficamítsa vagy el ne törje. Amikor ezt kifejtem Brahma előtt, ő csak részben fogadja el nézetemet, és makacsul kitart állítása mellett, hogy a szakadatlan erőfeszítés, ha nem is mindig, de sok esetben sikerrel járhat. Annyit azonban elismer, hogy e tekintetben az európaiak sokkal több nehézséggel találkozhatnak.

– Nekünk keletieknek nagy előnyünk, hogy gyermekkorunk óta megtanultunk keresztbe tett lábakkal ülni. Vajon egy európai kibírná-e, hogy két óra hosszat mozdulatlanul üljön ilyen helyzetben? Pedig a keresztbe tett lábakkal s összefont bokákkal való ülésmód csupán a kezdete legtöbb helyzetünknek. Általában a leghelyesebb testtartásnak tekintjük. Megmutassam?

Erre Brahma azt a testtartást veszi föl, amelyet mi nyugatiak is jól ismerünk a Buddhát ábrázoló képekről vagy szobrokról. Teljesen kiegyenesedve ül, jobb lábát visszahajlítja úgy, hogy lábfeje a bal lágyékához simul; ekkor bal lábát is behajlítja, s keresztülfekteti jobb combján, míg bal sarka hasának jobb alsó részéig ér. Talpai fölfelé vannak fordítva. Művészi hatású és tökéletesen kiegyensúlyozott testtartás ez. Kedvem kerekedik, hogy magam is megpróbálkozzam vele.

Kísérletet teszek, hogy utánozzam az ülésmódot, de jutalmul csak annyit érek el, hogy kegyetlen fájdalom hasít a bokáimba. Panaszkodom, hogy még egy pillanatra sem tudom felvenni ezt a helyzetet. Milyen festőien egzotikusnak találtam a múltban a Buddha testtartását, ha egy-egy szép bronzszobron láttam! De milyen természetellenesnek találom most itt Indiában a végtagoknak ezt a kicsavarását, amikor a magam személyén igyekszem kipróbálni! Brahma mosolygó bátorítása sem nyugtat meg. Kijelentem, hogy el kell halasztanom erőfeszítéseimet.

Ízületei merevek – jegyzi meg. – Dörzsölje be olajjal a bokáit és térdeit, mielőtt újból gyakorolni próbálna. Ön annyira hozzászokott a székben való üléshez, hogy az ilyen helyzet nagyon megerőlteti tagjait. De ha mindennap gyakorol egy keveset, akkor lassanként a nehézségek is megszűnnek.

– Nem hiszem, hogy valaha is boldogulnék vele!

– Ne mondja, hogy lehetetlen. Hosszú időt igényel, de bizonyosan meg fogja tanulni. A siker váratlanul fog beköszönteni egy napon, hirtelenül lepi majd meg.

– De olyan fájdalmas, mintha kerékbe törnék a lábamat!

– A fájdalom is meg fog szűnni, bár ehhez talán még hosszabb időre lesz szüksége, mint az ülésmód elsajátításához. De aztán majd eljön az idő, amikor minden fájdalomérzet nélkül ülhet ebben a helyzetben.

– De az eredmény vajon megéri-e a fáradságot?

– Minden bizonnyal. A “lótusz-helyzet” – mert így nevezzük – olyan fontos, hogy kezdő tanítványainknak kivétel nélkül meg kell tanulniuk, noha más helyzetek alól felmentést nyerhetnek.

Ez a leggyakoribb ülésmód, amelyben a jógik szoktak elmélyedésükbe merülni. Szilárd támaszt ad a testnek, nem borulhat fel, ha a jógi mély révültségbe esne, ami gyakran előfordul, noha a beavatottak akkor merülnek révültségbe, amikor akarják. Láthatta, hogy a lótusz-helyzetben a lábak egybefonódnak, s a testet nyugalmas, szilárd egyensúlyban tartják. A nyugtalan és izgatott test a szellemet is nyugtalanná teszi, de a lótusz-helyzet önuralmat és benső egyensúlyt biztosít. Ebben az ülésmódban könnyebb elérni az elme összpontosításában rejlő erőt, amelyet mi olyan nagyra becsülünk. S végül, lélegzetgyakorlatainkat is rendesen ebben a testtartásban végezzük, mert az ülésmód és a lélegzetszabályozás együttes hatása fölébreszti a szellemi tüzet, amely a testben szunnyad. Amidőn ez a láthatatlan tűz fölébred, a vér egészen új módon oszlik szét a testben, míg az idegerő árama nagy nyomatékkal irányul bizonyos nagy fontosságú pontokra.”

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s