A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Janmastamí a Krisna-völgyben

Végre itt!
A fű rissen nyírva, a Nap ragyog, bhakták mindenütt. Krisna szülinapja van ma, egybeesik szabadságom első napjával. Már az autótól a templomig vezető néhány lépés alatt úgy érzem, mázsás sziklák potyagnak le a vállamról. A város ajándékai. Fogalmam sincs mi lesz, hogy lesz. Mohan barátom intézett szállást éjszakára, bár egy egész hetet szeretnék maradni. Mekkora a kontraszt! Szegény városlakók, azaz mi, észre sem vesszük mennyi feszültséget hordozunk. Munkahely, közlekedés, tömegnyomor mindennap. Én még szerencsésnek mondhatom magam, majd’ mindennap jógázom, ami egyrészről levezeti a feszültséget, másrészt érzékennyé is tesz mindenféle rezgésre. A metrón az emberek energiája, a szempillantásaik mind ingatják az egyensúlyomat, sok a negatív emóció, bármilyen pozitívan is állok hozzá. A Krisna-völgybe pihenni és feltöltődni jövök. Ma egész napos böjt van, én is tartom, és nem is érzek éhséget. Azt gondolnánk a böjtről, hogy milyen rossz (egyéb önmegtartóztatásokkal egyetemben), pedig éppen ellenkezőleg, áldásos. A mai napon Krisna kedvteléseit idézzük fel, sok énekléssel együtt, és éjjel egytől lakoma, ha jól értettem. Általában nem csípem a szülinapi bulikat, de ez más, transzcendentális. Nem is akar mást az ember, jó minden, csak úgy magától.

Hamarosan összefutok Gaurangával, viccelődünk kicsit hogy ez egyre gyakrabban történik. Hasonló a hasonlót vonzza” – mondja ki a Vonzás Törvénye. Egészséges verseny persze előfordulhat, de az is felhasználható a fejlődés érdekében. Aki az Ashtanga jógát választja, szinte kivétel nélkül rendelkezik azzal a bizonyos hősi jellemvonással, amit Paramahamsza Rámakrisna is megemlít. Beszélgettem 2 idősebb bhaktával is, olyan hatvanasok lehetnek. Csupa érdekesség. Egyikük házas, de a felesége nem teljesen Krisna-tudatú, vegyespáros. Érdekes lehet így élni. A másik egy veszprémi bhakta, ott nincsen templom, de bhakták vannak.

Hogyan lettem ’prabhu’?
Bent a templom zsúfolásig van tele. Én is leültem a Maha-Mantrát énekelni (Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare). Kis idő elteltével egy leckét hallgattunk meg, utána tűzijáték következett. Az ég alja még éppen hogy nem sötétedett el teljesen, mély lilás árnyalatot vett fel. Nagyon jó kis tűzijáték sikeredett, jobban tetszett mint az aug. 20-i szokott. Arra gondoltam, hogy a lelki világban, ahol állítólag minden csupa ragyogás, milyen lehet egy tűzijáték? Természetesen Rádha és Krisna múrtija is kijöttek a templomból hogy megnézzék a tűzijátékot. Mikor visszavitték őket utána, egy különleges fürdetési szertartás következett, amilyet még soha nem láttam élőben, úgy hallottam hogy évente csak néhány alkalommal van. A brahmanák majdnem egy órán keresztül fürdetik a múrtikat. Különféle értékes anyagokat használnak: tejet, ghít, gyümölcsök levét, és még további titokzatos anyagokat amiket nem ismerek. A fürdetés után tehénszőrből készült ecsettel és rizsporral szárítgatják a múrtikat. A szertartás után újabb lecke következik. Egy idősebb Prabhupada tanítvány tartja. Nem minden swami szokott különösebb benyomást tenni rám, de ez a lecke valóban különleges volt. Nemcsak azért ami elhangzott, bár az is nagyon értékes volt, a Premá, vagyis az Isten iránti szeretet elérésnek módjáról és jellemzőiről. Ami igazán megragadott, az az előadó volt. Nagyon erőteljes jelenléte volt, mégis mentes minden rájátszástól vagy színészkedéstől. Hitelesnek tudnám egy szóval leírni. A sima márványpadlón ülve már órák óta megfájdult mindenem ami lehet, derekam, térdeim, hátam, csípőm. A jóginak Ez a fájdalom is hasznos lehet. Felfoghatjuk apró figyelmeztetésnek, ami felhívja a figyelmet az anyagi lét berendezkedésére, amelyben a szenvedés elkerülhetetlen. Idekívánkozik néhány vers a Gítából:

48. vers
Légy rendületlen a yogában, óh, Arjuna! Végezd el
kötelességed, és válj meg minden olyan köteléktől, amely a
sikerhez és a kudarchoz fűződik! Az ilyen kiegyensúlyozott
elmeállapotot hívják yogának.
49. vers
Óh, Dhananjaya, szabadulj meg minden gyümölcsöző
cselekedettől az odaadó szolgálat által, s hódolj meg
teljesen az ilyen tudat előtt! Szánalomra méltóak ők, akik
élvezni akarják a munkájuk gyümölcsét.
50. vers
Az odaadó szolgálatban élő még ebben az életben megszabadul
a jó és a rossz tettektől egyaránt. Ezért, óh, Arjuna,
törekedj a yogára, az összes munka művészetére!
51. vers
Az odaadó szolgálatban cselekvő bölcsek az Úrnál keresnek
menedéket, s kiszabadítják magukat a születés és halál
körfolyamatából azáltal, hogy lemondanak a tetteik
gyümölcséről ebben az anyagi világban. Ily módon érhetik el
azt az állapotot, ami túl van minden szenvedésen.

Vagyis az egy helyben ülés okozta fájdalmat is fel lehet ajánlani Krisnának. Általában jó a megfigyelőképességem, a részletek sem szokták elkerülni a figyelmemet. Néhány bhakta nem figyelt annyira a leckére, volt aki a mobiljával szórakozott, de olyan is, aki egyetlen moccanás nélkül ülte végig a leckét. Aki már próbált hosszú ideig mozdulatlanul ülni így, az tudja hogy ez nem kis teljesítmény. Az elején közel ültem le a fiúkat és lányokat elválasztó képzeletbeli vonalhoz, egy matají-tól rögtön megkaptam az intést: a prabhuk arrébb ülnek. Hát így lettem prabhu  A lecke után újra kirtana, jó sokáig. A leckét tartó swami pár perc után felállt, és lassan lépegetni kezdett, felemelt karokkal, méltóságteljesen mozogva. Több se kellett, mindenki talpra állt, és elkezdődött a tánc előre-hátra, jobbra-balra lépegetve az ének ütemére. Lassan az oltárt eltakaró függöny is félrehúzódott, felfedve a gyönyörűen feldíszített oltárt és a múrtikat. A Krisna-tudatban gyakran említett extázis kézzel foghatóan tapasztalható: a mantrázás, az egész napos böjt, az ének és tánc megteszik a magukét. Nem én voltam az egyedüli aki jólesően elfáradt a végére. Az elnyert tudatállapot azonban igen kellemes.

A lakoma
Éjjel egy órára elérkezett a lakoma ideje. Egy nagy sátorponyva alatt hosszú sorokban ültünk a földön, a sorol között ügyes ételosztók jártak fel-alá és adagolták a prasadamot. A menü krumpli-főzelék szerű étel, valami spenót-szerű, kissé kesernyés de finom leveles zöldség, paradicsomos-zöldséges sabji sajt(?)-kockákkal, gyömbéres-citromos ital, és tápiókapuding, amiről eddig csak a Rain Man c. filmben hallottam. Persze meggondolatlanul kértem repetát mindenből, úgyhogy a végére már alig bírtam megenni a tányéromon lévő ételt. De azután eszembe jutott Bhíma ,a Pándavák egyik hőse (aki megevett egy egész szekérnyi rizst együltő helyében, hozzá egy egész bivalyt sütve, ami után a Vrikódara, Farkasgyomrú nevet kapta), így az utolsó morzsáig megettem mindent, pukkadásig. Nem szívesen hagyok ott prasadamot hogy ki kelljen dobni. Zárójelben hozzáteszem, az Ashtanga jóga az emésztésre is kiváló hatással van, gyakorlás után félóráig nem tanácsos, de utána muszáj enni, mivel a tűz elem a gyomorban is érezteti a hatását. Így jóllakottan, némi szervezkedés és telefonálgatás után elindultunk szállásunk felé, egy Bp-i bhakta házához. Az emeleten szinte minden talpalatnyi helyen feküdt valaki. Érdekes, félig éber, félig transz-szerű állapotban aludtam el 3 egymásra helyezett jógaszőnyegen egy pokróc takarásában. Nagyon színes, intenzív álmom volt, ráadásul egy swamival, hatalmas szökőár-hullám kapott fel és ragadott magával, úgyhogy belekapaszkodtam a karjába, ő pedig biztatóan mosolygott, amitől egyből elmúlt minden félelem. 4 óra alvás után frissen ébredtem a többiekkel. A feeling kicsit a seregre emlékeztetett, sorbanállás a zuhanyhoz, azzal a különbséggel hogy itt volt meleg víz, meztelenkedés viszont nincs, még a férfiak között sem.

Sríla Prabhupáda születésnapja
Mindenesetre gyorsan végeztünk, és fél 8 körül már újra a templomban vagyunk. A 4.30-as Áráti szertartást kicsit így is lekéstük. Sebaj, egész nap lecke lecke, program program hátán lesz. Ma Sríla Prabhupáda születésnapját ünnepeljük. Állítólag 15(!) fogásos lakoma várható. Azt hiszem jógázom is egyet előtte. Az egyik tó partján találok egy jó helyet, a Khaliya-Ghát-nál. Gyönyörű, árnyékos, a szellő mozog kissé, ideális. megcsinálom az Első Sorozatot, jólesik. A szabadban sok a prána, viszont vannak bogarak is, zümmögve mászkálnak. Így kissé nehezebb befelé figyelni, de megoldható, hamar elsodor a jól ismert tudatállapot, az idő sebessége megváltozik, és minden kívül álló dolog jelentéktelenné zsugorodik. Utána visszamegyek a templomba, zsúfolásig van megint, be se férek, inkább kiülök a padra élvezni az időt és a kilátást. Ugyanúgy Krisnát próbálom meglátni minden fában és felhőben, mint bent az oltáron múrti formájában. Mivel vendég vagyok itt, igyekszem alkalmazkodni a szokásokhoz, még ha némelyik furcsának is tűnik. Az én világomnak kicsit sok itt a külsőség, hasonlóan egy hadseregéhez. Saját egyenruhák, köszönés, kifejezési mód, de jól van ez igy. Ha az átlagemberre egy hadsereg katonájaként tekintünk, a Krisna-tudatúak hasonlítanak egy speciális alakulathoz, amelyik töri az utat a csapatok számára. Megvan a létjogosultsága a saját megkülönböztető apróságoknak, ráadásul ha egy ausztrál vagy indiai bhakta kerül ide, akkor is egyből megtalálja a helyét, ismerős körülmények várják. Kicsit irigykedem is mennyire fesztelenül viselkednek egymás közegében. Ugyan soha nem küzdöttem beilleszkedési problémákkal, de a a kívülállókkal szemben érezhető a távolságtartás, bár nagyon kedvesek. A Hare Krisna mantra soha nem szünetel, mindenki szorgosan rója a köreit. Helyeslem a mindennapos spirituális gyakorlást, de ilyen korán reggeltől egész nap késő éjszakáig így elsőre kicsit sok nekem. Beszélgetni sem nagyon lehet másról mint Krisnáról és a vele kapcsolatos dolgokról. Mondjuk Krisna modern szóhasználattal élve tök szuper fazon, imádta a vadászatot, a háborúskodást, a rafkós cseleket és a lányokat. De őt nem lehet emberi mértékkel megítélni.

Hallottam egy jó szöveget: Srí Chaitanya (Krisna inkarnációja) mint spiritális hacker. Vagyis nagyon szerette volna ha a Krisna bensőséges kedvtelései iránti odaadás extázisa széles körben mindenki számára hozzáférhetően elterjedne, szóval úgy csinált mint egy mai hacker, aki feltöri és masoknak is hozzáférhetővé teszi a védett programokat. Sikerrel is járt, tegyük hozzá.

Más. Kicsit eltöprengtem rajta, hogy a látványos külsőségek mögött mennyi a valódi spirituális tartalom? Persze kívülről ezt szinte lehetetlen megítélni. Biztos hogy van itt néhány fejlett önmegvalósítással rendelkező személy, és az átlag sokkal magasabb mint odakint a civil életben. Van aki SMS-t ír japázás közben, de Krisna ezt biztosan elnézi, ahogy szerintem is természetes dolog. Én úgy látom, néha pont a külsőségek azok, amik visszatartják az embereket a Krisna-tudattól, mert az az ami először feltűnik. A ruhaviselet, az egzotikus külsőségek azt is jelezhetik: mi mások vagyunk. Ahogy a ’világi’ emberek között is találunk spirituális óriásokat, a Krisna-tudatú közösségen belül is találhatunk negatívumokat emberileg. Létezik a bigottság, felsőbbrendűség-érzés, elfojtások. A Káli-yugában a negatív tulajdonságok dominálnak. Félreértések elkerülése végett, szeretem a bhaktákat, és minden elismerést megérdemel amit létrehoztak. A célom mindössze annyi, hogy ráébredjünk: egy képzeletbeli kerítés mindkét oldalán ugyanolyan emberek vagyunk, Isteni lényeggel, és minden különbség csak a felszínt érinti. Mind egy nagy közös lelki áttörés küszöbén állunk, zsidók, muzulmánok, Krisna-tudatúak, keresztények, és materialisták. Amíg a különbségeket hangsúlyozzuk ki, fenn is tartjuk őket.

Azt hihetné valaki, nem végeztem a templomban semmiféle szolgálatot. Pedig igen, virágokat cipeltem le az alagsorba, ahol a szertartásokhoz használatos kellékek vannak tárolva. 5-6 fordulóval megvolt az egész, ketten egy bhaktával karöltve. Kaptunk utána Maha-prasadam-ot, ha valaki nem tudná ez az oltáron a múrtiknak felajánlott étel maradéka. Amikor kiléptem a farm kapuján, egyből megrohant a hétköznapi sietős tudatállapot. Egyfajta belső türelmetlenség, ami akkor is érezhető, ha csak nyugodtan fekszel, hogy az elme valami mást akar. Mindegy mit, csak azt nem ami éppen Van. A Krisna-tudatban elsajátítható hogy az ember ne akarjon mást, mint mantrázni, prasadamot enni és szolgálatot végezni. Ezzel jórészt meg is lehet szabadulni a civilizált világ pörgésétől, amit stressznek is hívhatunk.

3 thoughts on “Janmastamí a Krisna-völgyben

  1. Krisna valóban tök szuper fazon 🙂 , de sosem hallottam, hogy vadászott volna… Igaz ami igaz, megölt jó néhány démont, akik terrorizálták a lakosságot, de azért ezt nem hasonlítanám a mai vadászokhoz, akik azért ölnek ártatlan állatokat, mert megtehetik… És persze attól, hogy valaki háborúzik, még nem feltétlenül szereti csinálni.

    Ettől függetlenül élmény volt olvasni a beszámolót. Kedves, nyitott és amennyire meg tudom állapítani, elég objektív.

    • Piroska, Köszönöm! Krisna bizony vadászott, olvashatsz róla a Mahabharata-ban (amelynek ‘csak’ egy fejezete a Bhagavad Gítá), pl. amikor Arjunával vadásztak, és Agni segítségére siettek, hogy felemészthesse az erdőt. Az isteni harcosok fegyverei visszakergették az erdő vadjait a lángok közé…
      Abban természetesen nagyon igazad van, hogy minden amit Krisna tesz, nem mérhető emberi mértékkel, mivel ő Abszolút 🙂

    • pedig vadászott 🙂 http://en.wikipedia.org/wiki/Arjuna#Burning_of_Khandava_Vana
      Krisna mindent szeret csinálni amit csinál, legalábbis a Védák szerint. Ő SatCitAnanda.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s