Kim ő nekem?

Nehéz a diktátor-gyerekek, és a gyerek-diktátorok sorsa. Mivel éppen halálhírét keltik (bár ebben még nem lehetünk biztosak), adja magát a dolog, hogy megnézzük Kim horoszkópját. A születési időben nem lehetünk teljesen biztosak, úgyhogy a mások által is elfogadott képletet használtam. Kim persze a családneve, de a szójáték miatt így viccesebb lett a cím.

Más körülmények között egy ’normális’ gyerek lehetett volna, sok jó képességgel, és idealista szemlélettel. Sajnos viszont oda rakta az élet, ahová nem volt való, nagy volt neki a feladat, így elsodródott rossz irányba.

A bolygók helyzetét a jegyekben és a házakban megvizsgálva egy nagyon is kiegyensúlyozott képet látunk, ami meglepő, ismerve a tetteit. Ami biztosan látszik, hogy nem tűri el a… nagyjából semmit. Mindenért büntetés jár, ha van az alattvalókon sapka, ha nincs. Ő maga viszont mindent elnéz magának, mint az jó diktátorhoz illik.

A Nap az első házban, vagyis ’egós’ alkatról van szó, aki komolyan veszi egyrészt saját magát, másrészt a feladatait. Ő a szorgos munkás is, aki példát mutat kötelességtudásból népének, legalábbis a felszínen. Amúgy is személyével kapcsolatosan sok minden titokzatosságba (Neptunusz) van burkolva, tudatosan építi a saját nimbuszát (Merkúr együttállás Neptunusz), olyannyira, hogy már maga is elhiszi (az egész az Aszcendenssel áll együtt). Amúgy is ő a leg-ek ura (Jupiter). A legbölcsebb vezető, a legbátrabb hadvezér (soha nem harcolt), a legsikeresebb ország vezetője (csak az emberek éheznek), a világ jövendő ura.

Ha az uralmi láncokat vizsgáljuk, látható hogy ketté van szakadva, az egyiknek  végén egy jól pozicionált Jupiter ül, csakhogy a 12. házba zárva. Ebből következik, hogy nincs igazán választása, muszáj követnie kényszeresen a belső ösztökét, amely a legmagasabb dolgokra hívatja, persze ebből nem válik valóra semmi, illetve ami igen, az is nagyrészt csak léggömb (Nyilas), színesre festve(hatalmas építkezések, látszat-pompa és gazdagság). Viszont ezt a látszatot fel lehet használni propogaganda-célokra, a külföld és belföld számára egyaránt. Ezzel is tudja kézben tartani és vezetni védtelen népét (Halak Hold). Amúgy is ezzel a Hold-állással nagyon jól ráérez népe lelki beállítottságára, azaz le tudja nyeletni velük a békát, az eljövendő aranykor és dicső jövő képét felfestve.
(Apropó, ismerünk hasonló működésű mini-diktátort a közelünkben, aki szuper érzékkel használja ki népe naivitását, és szuper propagandával elhiteti velük hogy a szar is svájci csokoládé?)

Vissza Dzsongun-hoz (mert ugye ez a neve). Nem tanulmányoztam részletesen az életútját, leszámítva amit a híradásokból lehet tudni, de azt tudjuk, hogy harmadik az uralkodók sorában, a Kim nemzetségből. Ez felelősség, amit komolyan is vesz (Bak ASC, illetve Szaturnusz mint a Nap ura), talán kicsit túl komolyan is. A Szaturnusz eléggé meghatározó a képletben. Örök elégedetlen, akinek csak a legjobb (sem) elég jó. A beosztottai (azaz mindenki), kis jegyzetfüzettel a kezükben követik, hogy azonnal fel tudják jegyezni a vezér bölcs (Merkúr/Jupiter), valójában értelmetlen (Neptunusz), mindenhez IS értő utasitásait. A külsejére nagyon ad, katonás egyen-frizura, hibátlan szürke szabott öltöny. Önbizalma valójában nincs az egekben, titokban folyton hibát keres magában is. Fehér lovon nyargal a legmagasabb hegy tetejére. (mind mind a Szaturnusz)

Korea a legszebb, a legjobb, a legerősebb. Ezt bizonyítani is kell, ha már jólétet teremtve nem sikerül, akkor hódítással. Jó lenne a világot meghódítani, de addig is beéri a szomszédokkal (Dél-Korea, Japán), Kína kicsit túl nagynak bizonyul, velük inkább szövetségre lép. De még ezek a fránya ’kis’ szomszédok sem adják oda magukat könnyen, szóval addig is marad az örökös készültség, hadgyakorlatok, disz-szemlék, fegyver-fejlesztések, rakéta-tesztek a tengert lövöldözve. Innen nézve nevetséges, de bármilyen bénázás is folyik, a volumen, egy egész ország erőforrásainak egy dologra fordítása még így is valós fenyegetést jelent, lásd atom-bomba, mint elrettentő erő. És be is jön, Trumpot is simán dróton rángatva behülyiti (amihez tegyük hozzá, nem kell túl sok).

Honnan ez a nagy harciasság? A Mars száműzve áll az MC közelében, vagyis bár sikeresnek érzi magát a háborúzás területén, a valóságban nem inkább kerüli az attrocitást, inkább a fenyegetés és elrettentés eszközével operál. Egyvalamit mindenki elhisz neki: egy esetleges támadásra viszont mindent bevetve, totális ellentámadással (bosszú: Plútó X.ház) reagálna, bevetve a nukleáris fegyvereket is, nem kim élve senkit és semmit, beleértve saját népét sem ( Skorpió Plútó kiváló pozícióban). Saját magának persze biztosítaná ilyen esetre is a menekülő útvonalat. Imád minden háborús külsőséget, egyenruhák, felvonulások, disz-szemlék, ő maga viszont fő-fő-parancsnokként polgári ruhát hord: azaz itt is látszik, hogy magát nem szándékozik ’bevetni’ a harcban, kivételt képezhet egy esetleges ’végső öngyilkos roham’, amikor már a lakosságot totális háborúba vezetné. Ahol viszont konkrétan kiéli a gyilkolás örömét, az a hűtlen rokonokon és alattvalókon történő bosszú: vérebekkel tépetni szét, rakétával felrobbantani (aránytalan módszer, kegyetlenség: Skorpió Plútó, szinte már meg-komponálva: Plútó együttállás Mérleg Mars)

A négyes ház, mint a családi háttér jelölője szerint (Kos – Mars) már apuka és nagyapuka is harciasak voltak. Dzsongun viszont megmártózott a nyugati fertőben, és ez árnyalta a személyiségét. Ő már vegyíti a kommunista (harcos népünk győzni fog) vonalat a nyugati, jóléti társadalom dekadenciájával. Szereti a luxust, a kosárlabdát, celeb haverok (Dennis Rodman)  stb. Ebből a luxusból részt ad az országa legfelső, vezető rétegének. Egyedül nem lehet irányi tani egy országot, muszáj egy hü vazallus-réteget fenntartani, sok jóra ők sem számit hatnak – aki kiesik a vezér kegyeiből, az, családjával együtt számíthat a megtorlásra.

Saját magát azonosítja az országgal, azaz ugyanolyan fantasztikusnak képzeli el, mint önmagát. A Klasszikus kommunista rendszerek általános tulajdonsága, hogy ’most’ meg kell húzni a nadrágszíjat (Szaturnusz), a ’majdani’ korlátlan jólét érdekében. A Neptunusz elvakítja a józan ítélőképességét (ASC/Merkúr/Neptunusz együttállás), így a vágyait rávetítve a valóságra, ténylegesen a világok lehető legjobbikában érzi magát.

Figyelmesen tanulmányozva a horoszkópot, egy kissé pszichopátiára hajló személyiség képe bontakozik ki, egy erőszakra hajlamos, örök gyerek, aki képtelen tudomásul venni a valóságot, és a kezébe hullott hatalommal alattomosan visszaélve egy pattanás a nyugati (és az egész) világ hátsóján.

A Kérdés: hogy valóban megtért-e őseihez, vagy más okból tűnt el a nyilvánosság elől? Véleményem szerint nincs ilyen szerencsénk, de ne legyen igazam…;)

örök tavasz?

beugrott ma egy gondolat, úgy is mondhatnám, egy kicsit ‘megvilágosodtam’ a felől, hogy bár már közeledik a karantén vége (én tartom magamat a május végi időponthoz) – utána sem lesz semmi olyan, mint korábban. Mert.

Gondoljunk csak bele. Kihirdetik a korlátozás végét, hurrá! Fel vagyunk rá készülve bármilyen szinten? Dehogyis. Először is, érzelmileg. Végre találkozhatunk régen látott barátokkal, családtagokkal, hosszú idő után megölelhetjük őket… Vagy mégsem? Honnan tudjuk, hogy nem vagyunk e fertőzőek? Ha a görbét sikerült is ’ellaposítani’, a járvány ettől még nem tűnt el, sőt! Hetekig, hónapokig ott lebeg majd a félelem a levegőben, kimondva vagy kimondatlanul: talán most kapom el a vírust, vagy lehet, hogy tünetmentes hordozóként továbbadom valakinek. A láthatatlan, kézzel nem fogható ellenség a legrosszabb. Kívül látszólag minden rendben lehet, miközben a felszín alatt forronghatnak az indulatok, és ez igaz a tudatalattinkra is.

’Elkezdünk visszarázódni a megszokott kerékvágásba, megjön a nyár, és próbáljuk ott folytatni az életünket, ahol abbahagytuk. Eltelik egy hónap… eltelik kettő, és a betegek száma ismét elkezd emelkedni, meredeken. Biztosat erről sem tudunk, ahogyan eddig sem, tesztek ekkor sem készülnek, a rendszer tehetetlensége megakadályozza a hatékony védekezést. És eljő a szeptember, iskolakezdés, minden beindulna ezerrel, csakhogy. Megérkezik a második hullám. Készen állunk rá? Anyagilag? Mentálisan? Megint bezárkózni, maszkkal menni a boltba, etc, etc. ’ Ez persze nem a valóság, csak egy elképzelt forgatókönyv. De van realitása, és valahol mindannyian érzékeljük ezt.

Vegyünk egy másik dolgot. Bár az országot nem bombázták végig, mint a világháborúban, mégis láthatatlan romok hevernek mindenütt. Láthatatlan, mégis jelen lévő dologról van szó. Rengeteg ember máris ott áll, vagy fog állni állás, elegendő bevétel nélkül. Munkahelyek szűnnek meg, tömegével, és semmi garancia nincs rá, hogy minden onnan folytatódik, mint a járványt megelőzően volt. Az ország gazdaságilag kivérzett már most. Hiába a hangzatos szavak és ígéretek, eddig egyetlen olyan értékelhető intézkedés nem történt, ami a szélesebb társadalom számára bármilyen megoldást jelentene a jövőre nézve. Keress másik állást. Takarékoskodj. Okos tanácsok, de ez kevés lesz, nagyon kevés, beindítani a megfeneklett gazdaságot, pláne olyan helyzetben, amikor a szomszédaink, EU-s partner-országaink számolatlanul öntik a pénzt a gazdaságukba. Itt ebből semmi sem valósul meg, illetve a nullával egyenlő, ezt politizálástól függetlenül ki lehet jelenteni. Úgy teszünk, mint a kórteremben az egyetlen beteg, aki nem hajlandó bevenni az orvosságot. Keserű? Igen. De csak ez használna.

Nyaralni megyünk idén? Hová is, Horvátországba? Uuupsz, nem biztos. A turizmus az egyik fő formája egy járvány terjesztésének, ezért a határok lehet, hogy le lesznek zárva. Lehet hogy egy évig is, lehet hogy kettőig? Nagyon sok a HA. A pszichénk meg tud küzdeni a biztos dolgokkal, akár még ha halálra ítélnek, azzal is. De a bizonytalanságot hosszú távon nem lehet károsodás nélkül elviselni. A társadalmunk amúgy is elég beteg, mondhatjuk hogy az immunrendszere, belső önvédelmi mechanizmusai nem működnek már jó ideje megfelelően. Nem vagyunk képesek kollektíven kiállni az érdekeinkért, vagy kitartóan összefogni egy cél elérése érdekében, ezért csúszunk már hosszú ideje minden lehetséges rangsor legutolsó helyére. Ha ’fizikailag’ meg vagyunk roppanva, ez kéz a kézben jár azzal, hogy mentálisan is meg vagyunk. Egy egészséges közösségben a feszültség levezetésének normális szelepei elegendőek, kevés kivétel persze mindig akad. De nálunk a társadalom belső feszültségei már bőven meghaladták a normálisan levezethető határt. Olyan ez, mint egy kuktafazék a tűzhelyen. Csak nő a nyomás, csak nő, és egyszer robban. Egyelőre még nem robbant, de minél később teszi ezt, annál nagyobbat fog szólni, annál nagyobb károkat okoz majd. A családon belüli erőszak, az alkoholfogyasztás növekedése intő jelek a feszültség halmozódására. A társadalmi csoportok egymásnak feszülése, a meglévő belső etnikai és határon túliakkal való ellentétek tudatos szítása is mélyíti a válságot.

Tudom, ezek sanyarú kilátások. De ha nem veszünk tudomást a realitásról, attól még nem lesz jobb a helyzet. Személy szerint alapvetően, ahogy máskor is: optimista vagyok. Van A, B és C tervem a jövőre nézve. És bár nem mindegyik túl vidám, elviselhető alternatívák. Néhai mentorom nehéz helyzetre vonatkozó tanácsát tudom csak ajánlani mindenkinek. Azaz: mérd fel a helyzetet, készíts tervet a lehető legrosszabb, és a lehető legjobb forgatókönyv esetére. Éld bele magadat mind a kettőbe. Elviselhető? A legrosszabb is túlélhető? Igen? Akkor nincs mitől félni. A megoldás biztosan valahol a két szélsőség között lesz. Ez a mentális gyakorlat biztosan segíteni fog kevesebb félelemmel nézi szembe az eljövendőkkel.

Sajnálom, ez a post nem sikeredett túl vidámra. Nekem volt fontos, hogy kiirjam magamból a fenti gondolatokat. Remélem senkit nem zaklattam fel vele, de várom a konstruktiv véleményeket!

Mit várjunk a Bikától?

Ha már a Kos hónapját bezárva, kétségek és szorongatott körülmények között kellett töltenünk, adja magát a kérdés: mire számítsunk az elkövetkező hónapban? A Bika, jellege szerint végre termőre fordítaná Kos-sal berobbant energiákat.

A virágokból lassan termés kezd válni, megjelennek a piacon az első valódi idei termények, kezdve a legkorábbiakkal, új-hagyma, eper, némelyik persze sokszor még csak fólia alól, de akkor is hordozzák már a minőséget, ti. hogy kézzelfoghatóak (föld elem), meg lehet enni, magunkba építeni őket, a friss energiák (Kos) hordozóit. Aztán szép sorjában felzárkózik a többi kedvencünk is, ahogy telik a hónap, spárga, májusi cseresznye, ésatöbbi. Ilyenkor felássuk a kertet, és ültetünk is a földbe, a magok megfogannak, hogy majd a maga idején termést hozva gyarapítsanak bennünket.

Persze a Bika minőség nemcsak az evésről szól, bár arról is, hanem a minden téren való anyagi gyarapodásról is, ami érintheti a pénzügyeinket ugyanúgy, mint a föld- vagy ingatlan tulajdonnal kapcsolatos gyarapodásunkat. Persze nem minden évben veszünk új lakást áprilisban, de érdemes az ezzel kapcsolatos dolgainkat szemügyre venne, átgondolni, átértékelni, hogyan tovább?

A Mars és Vénusz helyzetét és kapcsolatát tekintve (Mars 5.házból trigonban a Vénusszal) sok örömteli (és remélhetőleg kevés nem-kívánt) várandósság is befigyelhet ebben a hónapban. Hiába, a gyerekcsinálás részben technikai dolog, amihez idő kell, és most abból több is jut a kelleténél sokaknak, másrészt a szexet a feszültség levezetésére is fel lehet használni, szolid keretek között természetesen, mértéktartással 😉

A horoszkópban minden bolygó a nyugati térfélre kerül: minden haladás nehézkessé, vontatottá válik (Asc-Desc. tengely földies és vizes jegyben). A születési uralkodó Merkúr az egyesből  a hetedik házba kerül, minden dolgot másokkal való viszonylagosságban élünk meg, a kényszerű összezártságból amúgy is ez következik logikusan, alkalmazkodnunk kell, többet, mint normál esetben. Ez kollektív szinten vezet megtapasztalásokhoz, amelyet nem mindig örömmel üdvözlünk, jó sok vita, összezördülés lehet a partnerrel, de akár a közösségi kommunikációban is. (Merkúr a Kosban, VII.házban). Az összezártság szítja a vitás helyzeteket, érdemes odafigyelni erre és tudatosan a helyén kezelni a dolgokat.
Lássuk a többit. A képlet fő ura a Szaturnusz, amely jó kozmikus helyzetben a IV. házba, a családi otthon területére esik. Sokan a szó szoros értelmében be vagyunk zárva az otthonunk falai közé, és néha támadhat az az érzésünk, mintha a falak, illetve a körülmények  ’összenyomnának’. Mégis, ha hasznosan és változatosan, szórakoztatóan (Vízöntő)  képessé válunk lefoglalni magunkat, akkor nagy eredményekre (Jupiter IV.ház)  juthatunk a bezártság ellenére is, vagyis éppen amiatt. Az újdolgok tanulása nagyon ajánlott, legyen az egy új nyelv, vagy hobbi tanulmányozása, illetve az erőteljes, kimerítő mozgásokat se hanyagoljuk el, levezetendő az energiákat.

Szaturnusz szomszédokat is kap a Jupiter és Plútó személyében, amelyek teljesítményre sarkallnak (bizonyos értelemben a család gyarapítása is egyfajta teljesítmény), de úgy is érzékelhetjük a hatásukat, hogy nekiállunk ’idegből’ dolgozni, szünet és pihenés nélkül, önmagunkat hajszolva. Ennek oka lehet a bizonytalan egzisztenciális (Bika) jövőtől való szorongás, a ’de mi lesz holnap?’ érzése (Plútó).

A fő energiaforrás, a Nap a 8.házba kerül, ami utal a helyzet kényszerű, elkerülhetetlen voltára. Az Uránusszal együtt állva számíthatunk a rendszeresen bejelentett rossz hírekre (lásd egészségügy, kórházak kiürítése miatti tragédiák). Az eddigi aszályos időjárás valószínűleg tovább folytatódik, viszont számíthatunk váratlan anomáliákra (Uránusz), felhőszakadásokra, árvizekre. A mezőgazdaságba az időjárás váratlan fordulatai nehezíthetik meg a munkálatok időben történő elvégzését.

Végezetül: a Hold és a Neptunusz együttállását szeretném megemlíteni, akik relatíve jó kozmikus helyzetben vannak ugyan, de ahol a Neptunusz megjelenik, pláne a Halak jegyével kombinálva, ott felmerül mindenféle tudatmódosító szer használatának a lehetősége. Elsősorban a túlzott alkohol-fogyasztás lehet a veszélyes, illetve annak rendszeressé válása, de bármilyen más, a tiszta tudatunk elködösítésére szolgáló szer, tevékenység használata. Intenzív álom-életet tapsztalhatunk, igyekezzünk a helyén kezelni a dolgokat, hogy ne keveredjen össze a tiszta, tudatos működésünk a belső illúziók világával, ahová most jól eshet elmenekülni a hétköznapok rideg valóságából.  Vegyük észre a körülöttünk lévő rengeteg valódi szépséget, a természet buja és termékeny kiteljesedését. A hatos házhelyzet miatt ismételten valószinüsitem a vízzel való problémákat, időjárási anomáliákat, aszályt és heves esőzéseket, váltakozva, amelyek fennakadásokhoz vezethetnek a földművelés területén (Hold félkvadrát Bika Nap a VIII.házban), de nem katasztrofális mértékben.

A Karma-tengely együtt áll az MC-IC tengellyel a Rákban, ez is megerősíti, hogy mindent tömeg-szinten kell most átélnünk, a tágabb ’család’, a társadalom szintjén. Egy csónakban evezünk, ha tetszik ha nem, és nem ér billegetni a csónakot, mert mindannyian a vízben találhatjuk magunkat. Ha mindenki szépen végzi a saját feladatait, és gondoskodik mások szükségleteiről is, akkor mindannyian tanulhatunk valamit, aminek hasznát vehetjük majd a válság elmúltával, hosszabb távon is.

a választás szabadsága

Talán láttátok, hogy mostanában elég sok horoszkópot nézek meg, erről szerettem volna írni egy keveset, mert időszerű a dolog. Hogy hogyan is kerültem kapcsolatba a csillag’jóslással’, és hogy mit jelent a számomra.

Ha valakinek megnézem a horoszkópját, a legelső dolog, amit elmondok neki, hogy számomra a horoszkóp nem jóslás. Persze arra is lehet használni, és ember lévén sokszor meg is próbálunk bekukucskálni a jövőt rejtő függöny mögé, de erről az a véleményem, hogy ez puszta kíváncsiskodás. A teremtő nem véletlenül rejtette el szemünk elől az eljövendőt, és nem is származik belőle előnyünk, ha tisztában vagyunk a jövőnkkel. De akkor mire is jó az asztrológia? Az én olvasatomban: önismereti út. Mégpedig olyan összetett önismereti módszer, amely a lehetséges végtelen kombinációs lehetőségek által (12 állatövi jegy, 12 horoszkópház, 10 planéta, a hold-csomópontok, kiegészítő pontok, és számos állócsillag) valóban lehetővé teszi az ember egyéni pszichéjének leképzését a szimbólumok nyelvére. Ez egy olyan univerzális nyelv, amelyet mindenki meg tud tanulni, ha rászánja az időt és a gyakorlást, persze sok embernek extra veleszületett érzéke is van hozzá.

Hogy miért kezdtem el asztrológiát tanulni, egyszerű a válasz: egész egyszerűen abban az időben, amikor tizenéves voltam, tele kíváncsisággal, még a rendszerváltás ideje előtt, elég szűk volt az elérhető keresztmetszet, hogy milyen ezoterikus, ‘keleti’ tudásanyaghoz lehetett hozzáférni, és ezek egyike volt az asztrológia, mint ‘megtűrt’ ‘tudomány’. Mindkét szó idézőjelben, mert a kommunista rezsim, bár megtűrte, de csak azért, mert igazából ártalmatlan babonának tekintette, amivel úgymond le lehet foglalni az emberek fantáziáját, valójában ártalmatlan butaságnak tartotta az egészet. Persze korántsem az, de a kommunista rendszer a keményebb, kezdeti időszakában nem tűrte az ilyesmit, és teljes mértékben tiltotta a korábban Magyarországon magas szinten művelt tudományt. Tudjuk, ugye, a jógát is Haich Erzsébettel és Selvarajan Yesudiannal (a Sport és jóga c. könyv szerzője és a magyar Hatha-jóga élet elterjesztője) együtt elüldözték az országból, és asztrológusok is hasonló sorsra számíthattak volna, ha nyíltan mertek volna praktizálni. Ha valakit érdekel az asztrológia magyarországi története itt bővebben tud olvasni róla.

Visszakanyarodva, tizenévesként tele voltam kérdésekkel a világról, magamról, Istenről, és nem igazán kaptam megnyugtató válaszokat sehonnan. Ez viszont arra ösztökélt, hogy mindenféle hozzáférhető ’ezoterikus’ könyvet elolvassak. Az ezotéria nem az a rózsaszínű ’spiri’ bullshit, amit a ’kozmó’ magazin ezo rovatában olvashatunk. Az ezotéria szó eredeti jelentése ’belső kör’, ami a kiválasztott kevesek számára hozzáférhető tudásra utal. Ezért a tudásért meg kell dolgozni, nem adják ajándékba, és pénzért sem megvehető. Így én is rengeteg érthetetlennek tűnő könyvön kellett átrágjam magamat, amíg bármi fogalmam lett róla, hogy mi is asztrológia valójában, és hogyan működik. És persze a könyvek nem helyettesíthetik az élő tanítót, úgyhogy személyes tanításban is volt, és van is részem.

Hogyan néz ki egy horoszkóp elemzése velem? Először is, személyesen, vagy jelen helyzetben élőben, Messenger-en, mivel látnom kell, akinek a horoszkópját elemezzük. Ez egy interaktív dolog, ahol néha kérdezek is. Ezért nem csinálok, és hiába is kéri valaki, nem küldök írott horoszkópot. Akit érdekel, szánja rá az időt. Egy ilyen beszélgetés, elemzés legkevesebb egy óra, de minimum addig tart, amíg mindent el nem mondtam, amit látok. A végén persze lehet még kérdezni is, konkrét dolgokról. Amikor úgy érzem, már csak ismételjük a korábbiakat, és nem ’jön’ már új dolog, akkor lezárjuk az aznapi eszmecserét. Másnap, vagy amikor sikerült megemészteni a dolgokat, átértékelni, és felmerül még kérdés, azt természetesen ér feltenni, és szívesen válaszolok is, ha tudok.

Ez a HA TUDOK, fontos szempont, mert nincs nálam a bölcsek köve, és nem biztos, hogy minden kérdésre mindig maradéktalanul tudok válaszolni. Egy horoszkóp néha hamar ’megnyílik’, mesélni kezd magáról, és élvezet foglalkozni vele. Néha kicsit nehezebb, nyögvenyelősebb a dolog, és meg kell vele küzdeni, nem adja magát könnyen, titkolózik. Ritkán az is előfordul, és be is szoktam vallani, hogy semmit nem mond a horoszkóp, nem értem, nem találom meg a kapcsolódási pontokat, és inkább visszaadom a megbízást. Ez vajmi ritka, de általában ilyenkor is nagyon jót szoktunk beszélgetni, és néha valami katarzis is születik belőle.

Minden ’kényes’ témát érinthetünk, és érintünk is. Ami fáj, ami akadályoz, amitől szenvedünk. Ez nem sétagalopp, se teadélután. A diszkréció nagyon fontos, hogy ami elhangzik, ugyanúgy köztünk marad, mint egy orvos vagy egy pap esetében. És hogy mire jó ez az egész, az önismeret, lényünk mélyebb rétegeinek boncolgatása? Felismeréseket, perspektívákat nyerhetünk általa. Pszichológia is, mert a tudatalatti motivációinkról is árnyalt képet ad, ráadásul tükörként funkcionálva, azaz nemigen lehet becsapni, elsiklani a dolgok felett.

Mivel az asztrológia felfogásában minden lélek egy meghatározott feladattal születik, az ehhez a feladathoz szükséges készségeket, testi-pszichés adottságokat hozza magával. Emiatt a horoszkóp segíthet meg találni és pontosítani az életben a feladatunkat, hogy mire vagyunk elhivatottak. Konkrét karmikus tendenciákat is megmutat, úgy, hogy közben meghagyja szabad akaratot, a választás szabadságát. Képletes példával élve: ugyanazzal a konstellációval lehet az emberből hentes, vagy agysebész is…

Male butcher holding meat in butcher shop, closeup

‘vezér, nem irigyellek’

Még a diktatúra hivatalossá tétele előtt néhány nappal, feltámadt bennem a kíváncsiság, hogy ki is valójában ez az ember, ’vezérünk’, akinek a legeslegnagyobb marhaságokat is üdrivalgással hisszük el, és a legnagyobb bénázása előtt is levetett kalappal adózunk. Már aki. Én ugyebár nem, az köztudott. Édesanyám, aki ott volt személyesen meghívottként (mivel a családunk konkrétan adott mártírt, nagyapámat, Pórffy György altábornagyot a kommunista rezsimnek), már Nagy Imre újratemetésén megmondta: na, itt az új ‘duce’. Nagy Imre szobrát nemrégiben eltávolították a régi helyéről.

Ha az asztrológiát nem is tekintjük, pszichológiailag szerintem érdemes hallgatnunk Popper Péter szavaira: https://24.hu/belfold/2015/04/23/utokozles-popper-peter-orban-viktorrol/

Elolvastam, és találónak találtam egy róla készült asztrológiai elemzést is. De ami a legjobban megdöbbentett, és ezt csak nemrég tudtam meg: a vezér horoszkópja szinte ugyanaz, mint az enyém! Ez már döfi, gondoltam! Vár engem is a siker és a strómanok hada! Vagy mégsem?

Annyi a hasonlóság, hogy mindkettőnk horoszkópja Ikrek, Oroszlán ascendens-sel. Ez elég sok mindent meghatároz, de most már inkább a főni képletéről írnék. Születési uralkodója, a felkelő jegy (Oroszlán) ura a Nap. Tehát ő ezen a módon nyilvánul meg, ahogy egy valódi oroszlán, minden fenségével, ragyogásával egyetemben. Nézzük meg: a város legmagasabb, legdicsőbb pontján a Királyi várban építtetett ’puritán’, kolostori egyszerűségű (Karmelita kolostor volt eredetileg) dolgozószobáját. Az engedély nélkül építtetett erkély (az oroszlán sziklája, ahol jóllakottan elhever a bőséges zebra (Gundel) ebéd után. És a 12-es horoszkópház, ami a kolostori létre utal, nagy része szintén az Oroszlán jegyébe esik. Hosszú út vezetett idáig.

A vezér valóban vezető alkat, bár egy kicsit rá is játszik, színészkedik. Sokszor bizonytalankodik, ezért inkább papírból felolvasva szeret beszélni, és nem nagyon csípi, ha kellemetlen kérdéseket tesznek fel neki, ezeket általában csípős riposztokkal, hatalmi pozíciójának teljes tudatában válaszolja meg (lásd parlamenti kérdések). Vagy emlékezzünk az ominózus szavazásra, amikor az arcába sípoltak a ’rabszolga-törvény’ elfogadásakor. A slepp, testőrök és a ’sereg’ törzsgárdája testével fedezte őfelségét, aki erősen igyekezett leplezni zavarát. Ez a felállás, a király, a hadsereg, és támaszai, a hivatalnok-réteg a klasszikus királyságra jellemzőek, ezért nem nagyon hasonlít, hazánk politikai berendezkedése mondjuk egy nyugat-európai demokráciáéra. Magyarország, hagyományosan Nyilas jegyébe sorolt ország lévén imádja a látványos, hangzatos, a hagyományos értékeket megjelenítő propagandát (lásd ’nemzeti’ lózungok, zéró valódi tartalommal). És a király, a nemzet ütőerén tartva ujját, pontosan ráérez a néplélek igényeire, és precízen (Szűz Hold) azt adja nekik, amit éppen kívánnak, megtisztelve őket (látszat-konzultáció). Tehát ő a király. minthogy egy személyben uralkodik, a trónhoz, hü hivatalnoksereg, és a hadsereg (és TEK) támogatására támaszkodva. Most, hogy határozatlan időre kér teljhatalmat a válságra hivatkozva, lassan a korona is előkerülhet majd a vitrinből.

A Nap ura a képletben a Merkúr. Ez egy okos csávó, arról senkinek ne legyen kétsége. Hogy ördögien okos-e, az nézőpont kérdése, de egy biztos: mindenáron eléri, amit akar. Ha nem, akkor jön a sértett, és gyakran kicsinyes (hiúság/oroszlán) bosszú. Ezt önmagának sem vallja be (Neptunusz mint a káosz bolygója az IC-n, a Skorpió jegyében). Aki az útjában áll, azt szereti egzisztenciálisan is tönkretenni (Plútó a 2. ház csúcsán, szextilben az IC Neptunusszal). Ez a büntetés a hűtlen családtagoknak szól, hiszen Oroszlánként ő a Pater Familias, mindenki atyja is egyben. Néha viszont szeszélyesen és kiszámíthatatlanul ugyan, de nagylelkűen el is tudja engedni a büntetést (lásd Áder visszafogadása a hatalom pártfogásába), persze nem szívjóságból, kizárólag önmagáról alkotott képét fényezendő.

A fiatal fiú, aki egy falusi vályogházból indult, legnagyobb célkitűzése a hatalom megszerzése mellett a vagyon, a pénz gyarapítása, persze nem a saját nevén, hanem családtagok, strómanok nevén, illetve titkos svájci, és offshore számlákon.  Ez a titkolózás, hogy vagyonát még felmérni is lehetetlen, szintén összefügg az IC-n trónoló Neptunusszal.  Persze, így lehet nagyon gyorsan nagyon sokat veszíteni is majd, ha eljön a bukás pillanata, ha eljön egyáltalán.

Ami a legjobban feltűnt, és a legérdekesebbnek találom, hogy miért imádják őt ennyire az emberek? A magyarázat Merkúr, és rajta keresztül a Nap és az Ascendens uraként megjelenő, uralomban lévő Vénusz, együttállásban az MC-vel. Ez az ember, lényével (mint egyszemélyi vezető), megjelenésével (mint méltóságteljes vezető) boldogságot, jólétet (Vénuszt) ígér az erre áhítozó tömegeknek. Ebből az élvezetből persze a tömeg, a Nép soha nem részesül, de nem is ez számit, hanem hogy elhiszik, még ha csak meg is vannak vezetve olyan hangzatos dolgokkal, mint a CSOK, vagy a családtámogatás (ami semmit nem emelkedett a valóságban, megint itt a nagy porhintés a népnek, Neptunusz az IC-n). A nép szemét (Plútó) hályog fedi, de ha egyszer ez a hályog lehull, a gyilkos bosszú vak áradatát fogja elindítani (Plútó, mint a Neptunusz ura). Tehát amennyire szerették (Vénusz), a megcsalt szerelmes bosszúálló indulatával fordulnak majd ellene.
Hogy ez mikor következik be? Szerintem nem egyhamar, de az elkövetkező évben még inkább megszilárdulni látom a hatalmát. Ki tudja milyen intézkedések hatására, elképzelhetőnek tartom, hogy született hullámlovasként a járvány okozta válságot meglovagolva (és abból is anyagilag jócskán profitálva) végre kénytelen lesz juttatni a népnek is, és ezzel továbbra is a maga oldalán tartani a híveit. Pl. rengeteg EU-s támogatás szétosztása a vállalkozások és a családok között, ez is benne van a pakliban. Lehet ő a Mikulás is egyszer, neki már úgysem kell aggódnia a megélhetése miatt, az eddig elsíbolt pénzt tíz élet alatt sem tudná elkölteni. Még ha kényszerhelyzetben így is kellene cselekednie, ne felejtsük el, hogy nagy játékossal (Merkúr) van dolgunk, és agyafúrt diplomatával.  De ha nem is ad semmit, megint beválhat a régi recept, a nagy propaganda-gépezet el fogja ismét hitetni az összefüggő gondolkodásra képtelen tömegekkel, hogy minden világok legjobbikát teremti nekik vezetőjük, és hogy valójában remekül élnek, remek egészségügyi és szociális körülmények között, még akkor is, ha valójában NEM. Egy marha nagy, narancs szinüre fújt lufi lebeg népünk feje felett. És jó ez így.

ibolyaszörp

Ma, vasárnap és sziporkázó időjárás lévén – kiszabadultunk egy kicsit a városból, persze nem a népek által gyakran látogatott célpontok egyikére, hanem be az erdőbe, illetve patakpartra. Túránknak, a D-vitamin raktárak feltöltése mellett két konkrét célja is volt: ibolyát, és friss csalánt zsákmányolni…

A kölykök persze imádták az erdőt, még egy őzikét is láttunk elfutni, de volt pufók dongó is (akkora, hogy csodálkoztam, hogy bír repülni), pókok, amelyek Manót paráztatták, de mostanában mindentől parázik: ‘hangya: csiiip, pók: csiiip, jáááj..’ 🙂

Egy jó óra cserkészés után megfáradva, és éhesen ledobtuk magunkat egy patak partjára piknik-rendszerben uzsonnázni, retek, uborka, a gyerekeknek szendvics, nekünk zöldséges wrap volt a menü, amit facsart narancslével öblítettünk le. A két legkisebb el is hevert egy kicsit a napfényben, én pedig szorgalmasan gyűjtöttem tovább az ibolyákat, a csalánt pedig Zsuzsi, kesztyűben. Találtunk egy állati koponyát is két kis szarvval a fején, hát én nem tudom biztosan, ki fia borja volt éltében, de talán borjú lehetett, szóval volt izgalom is.

Biztos izgultok, mire kell nekünk az ibolya meg a csalán? Hát kérem, az csalánból nemcsak tea lesz, hanem főzelék is (lehet spenóttal is vegyíteni), az ibolyából pedig: szörp! Bizony, nemrég találtam a receptet, és be voltam sózva hogy kipróbáljuk, márpedig ibolya most van, szóval nem halaszthattuk tovább a dolgot. Mellékelem a receptet is: itt találjátok 😉

Amint hazaértünk, azon frissiben el is készült, a mellékelt fotók a bizonyíték! Ha lesz csalán-főzelék, arról is rakok majd ki képet!

Vigyázzatok magatokra és mossatok kezet! 😉

új utakon

Ahogy egyre jobban telik-múlik az idő a kényszerű visszavonultságban, jó néhány emberrel, barátokkal beszélek telefonon. Az a különleges, hogy ezek az én barátaim nem sopánkodnak, nem érzik rosszul magukat a kialakuló helyzetben. Talán azért, mert az évek alatt olyan emberekkel gyűltünk egymás köreibe, akik folyamatosan dolgoznak magukon.

Mindegy is hogy milyen módszerekkel, ha pszichológia, ha harcművészeti, jógi, sámán, gyógyító ésatöbbi, ésatöbbi vonalon… de mindenkinek van egyfajta belső bizonyossága, hogy ami történik, az voltaképpen a javunkat szolgálja, és arról is van elképzelés, hogy milyen irányba próbál kollektíve terelni bennünket ez a válság. Mert persze ez válság, egészségügyi, pénzügyi, gazdasági. Hosszú távon tekintve viszont ezeknek a dolgoknak a jelentősége csökken. A gazdaság helyre fog állni, és az emberek meggyógyulnak, persze kivéve, akik távoznak most a játék mezejéről.

Szóval jól vagyunk, ezt mondják a barátaim, és ezt mondom én is. A kényszerű bezártság jó dolgokat szül, ha hagyjuk. Bizonyos vagyok benne, hogy rengetegen, akik tartós stressz szindrómában szenvedtek már jó ideje, most van ideje utolérni magukat, és fellélegezni testileg-lelkileg, hormonálisan. Ez csak akkor működhet jól, ha tudatosan, tudatosítva történik. Ha kényszeríteni akarjuk magunkat a további rohanásra, a megszokott taposásra, érdek-érvényesítésre, bevétel-növelésre: kudarc lesz a vége, legalábbis önmagunk szempontjából. ’ Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?’

Minél jobban siettetjük: ‘ó, jaj, meddig tart még? Legyen már vége, legyen úgy megint, mint azelőtt’ – annál később lesz vége. Előtte meg kell történnie a változásnak, belül, és ehhez idő kell. Minimum 40 nap, de inkább több. Amíg megszokjuk az új működést. Elmondom, én mit csinálok, amivel lefoglalom magamat a napi teendők mellett:

Horoszkópokat készítek, azoknak, akik megkérnek rá. Persze már korábban is csináltam elemzéseket, de főleg közeli ismerősöknek, barátoknak, és sohasem véka alá rejtve, hogy én nem vagyok ’végzett’ asztrológus, inkább ‘csak’ műkedvelő. De most úgy hozta a sors, a körülmények összejátszása, hogy az emberek érdeklődése is jobban kinyílt az ilyen dolgok irányában, idejük is van magukkal foglalkozni, és ezt ráadásul online is lehet csinálni. Fontosnak tartom verbális kommunikációt, illetve hogy lássam a másik arcát, reakcióit, illetve hogy ez egy oda-vissza dolog legyen, nem csak egy leirt elemzés, amit átküldök email-ben. Terápia, amelyben mindketten fejlődünk, mindketten többé válunk általa.

Így az a szerencsés helyzet állt elő, hogy most sorban állnak a naptáramban a nevek és a születési adatok, és jelentkezési sorrendben naponta egy, kivételes esetben két online elemzést meg tudok tartani. Amire szükség van, a születés pontos időpontja, és helye. Az asztrológiát, amilyen szellemben tanultam: önismereti útnak tartom, és nem jóslási módszernek. Ember lévén, kíváncsi természetünk folytán persze szívesen lebbentenénk fel a fátylat az eljövendő dolgokról, de alapvetően a horoszkóp tükröt tart elénk, amelyben lényünk minden tudatos, és nem tudatos működése láthatóvá válik.

A jelen helyzetben természetes, hogy mindenkinél előkerül a mostani konstellációk hatása az egyéni élete tükrében, ezeket is megvizsgáljuk természetesen mindenkinél. Minden szakács egy kicsit másképp főz, és van, akinek az íz világa közelebb áll hozzánk. Az én asztrológiai megközelítésemre nyilvánvalóan rányomta a pecsétjét a sokszínű önismereti munka, a harcművészeti és jógás tapasztalataim, önismereti felfedezőutam. Úgy tapasztalom, hogy azok fordulnak hozzám, akik valamiért együtt képesek rezegni, azonos ’hullámhosszon’ vagyunk, ezért az én megközelítésem, kommunikációs módom megfelel nekik, tudunk együtt dolgozni, gondolkodni. Új utakra mindannyiunknak szüksége lesz az elkövetkezőkben, szóval nem árthat több oldalról is begyűjteni az információkat… J

Ha érdekel a leírtak alapján a saját horoszkópod, illetve szívesen elbeszélgetnél róla (kb. 60-90 percet lehet rá számolni átlagosan), akkor írj, keress bátran! 😉

Tavaszi megtisztulás

Talán nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy az idei év rendesen egy gyümölcs-facsaróra emlékeztet, azzal az árnyalatnyi különbséggel, hogy mi magunk vagyunk a gyümölcs. Két dolog a végeredmény: önmagunk legjava, legjobb énünk, legkiválóbb teljesítményünk, illetve a különváló felesleges dolgaink, amitől jobb szabadulni. Élethelyzetek, emberek, túlhaladott gondolati és érzelmi sémák, röviden: kuka mind!

A csillagok állása is tükrözi a fentieket, legalábbis szerintem, a Szaturnusz és a Plútó együttállása: a Küszöb Őre, és megtagadott, tudatunk küszöbe alá gyűrt részeink közös küzdelme egy jobb önmagunk érdekében. Ez a küzdelem embert próbáló, és a hosszú távú jövőnk áll, vagy bukik azon, hogy milyen felismeréseket sikerül tudatosítani, illetve milyen hosszú távú pályára sikerül állítani életünket. Ez megtörténik a tömegek szintjén is, és egyéni életünkben is. Ahogy én látom a csillagok állását (ami persze nem jelent garanciát), az év első két hónapja inkább azzal telt, hogy hullottak kifelé a csontvázak a szekrényből, felismerések és szembesülések történtek arról, hogy mi a felesleges, és a most kezdődő Nagyböjti időszak már a konkrét változtatásokról, irányvételről, és a hosszabb távú jövőnk kialakításáról fog szólni. Amikor Jézus böjtölt a pusztában, ő maga is válaszút elé került (a kísértés). Egyéni szinten mi is válaszúton vagyunk most, ahogy társadalmi szinten is.

Miről is szól ez a választás? Többek között arról, hogy ne hazudjunk többet – se másnak, se saját magunknak. És hogy mi ennek az akadálya? Saját magunk, berögződött szokásaink (pl. fogyasztási szokások), kényelmünk féltése (pl. a közlekedésben, nagy fogyasztású autónkkal pöfögni a csúcsforgalomban etc.), és a saját magunkról alkotott idealizált kép (ilyen meg olyan jó ember vagyok, dacára annak, hogy…)

A szembenézés fájdalmas lesz, már most az. Ami meg tudja könnyíteni, az a Tapasz, a jógikus értelemben vett aszkézis. Ez lehet akár a saját ászana-gyakorlásunk is, de akkor valóban rendszeresen, és panaszkodás nélkül! Vagy lehet bármilyen önként magunkra kényszerített korlátozás, ami érintheti az étkezést, beszédet (mauna), vagy a kütyük nyomkodását különösképpen. Kinek, mi, ez úgyis belülről kell fakadjon, mindenki érzi belül, hogy mire van a leginkább szüksége.

Nem is szaporítom tovább a szót, azt hiszem, akinek füle van rá, ennyiből is megérthette a lényeget. Korábban már írtam (itt meg itt) a böjti időszakról és a megtisztulás jelentőségéről, de talán soha még nem volt ez ennyire fontos, mint a mostani évben.

Akit a tisztulási folyamatok mélyebben is érdekelnek, és szívesen csatlakozna egy 30 napos, közösen végzett tisztítókúrához, azoknak szeretettel ajánlom Ayurvédikus tavaszi megújulás programunkat Hana vezényletével. Ez a program most szombaton kezdődik, és 30 napon keresztül tart, ahol hetente ( mindig szombatonként találkozva) megkapjuk az instrukciókat. Jelentkezni Hana-nál lehet és kell: http://akozpont.hu/ayur-vedikus-kezelesek/
+36 70 947 74 19

Egy szem rizs

Amikor a Krisna-tudatos mozgalom alapítója, Srila Prabhupáda az akkori Szovjetunióban járt, rögtön egy követőre lelt egy fiatalember személyében. Erre azt mondta: az orosz föld készen áll a Krisna-tudat befogadására. Amikor megkérdezték, honnan tudja, azt felelte: ha rizst főzöl, elég egyetlen szemet megvizsgálni, és tudni fogod, hogy a többi szem is készen van-e.

Sokszor eszembe jutott ez a kedves, de mélyenszántó történet az elmúlt években, az ehhez hasonlók valahogy megmaradnak a fejemben, és jól teszik, mert ha szükség van rá egy élethelyzetben, bölcsességet lehet meríteni belőlük, kéznél vannak.

Én is úgy szoktam a jógázókra tekinteni, ahogy egy szem rizst vizsgálunk meg főzés közben. És azt kell mondjam, gyakran elégedettség tölt el, amikor egy-egy jógázót nézek óra közben. Különösen a reggeli órákon, ilyenkor jelenik meg a ‘kemény mag’. Egy ilyen óra más, mint a többi. Egy nagyobb létszámú vezetett jógaórán a tanár jó, ha a gyakorlók nevét tudja, esetleg, ha nagyon ott van a szeren, akkor tudja kinek-kinek az esetleges sérüléseit, fájdalmait. De a reggeli gyakorlások résztvevőivel ennél sokkal mélyebb kapcsolat alakul ki. Ez az a közeg, ahol valahogy létrejön az a közeg, amelyben megnyílunk egymás felé egy mélyebb szinten, ami a gyógyulás feltétele, egyben közege.

Ezért van az, hogy akik rendszeresen járnak reggeli gyakorlásra, azok biztosan fejlődnek, és nemcsak az ászanákban. Így, a 45. életévem felé már kevésbé esek hasra egy-egy nehéz és látványosan kivitelezett póz előtt. Ahogy ma olvastam egy David Swenson-nal, egyik kedvenc Ashtanga oktatómmal készült interjúban: a jóga-gyakorlás előkészíti a talajt, de hogy mit vetünk bele: az számít igazán. A külsőségek sokszor elviszik a fókuszt a belsőről, a lényegről. A ‘Két pápa’ c. filmben, amely kötelező darab szerintem, a régi pápa azt mondja: egyikünk sem mentes a spirituális gőgtől. Ha ‘kapunk’ egy új ászanát, vagy új sorozatot, persze, nagy az öröm. De a fejlődés nem akkor következik be, amikor szárnyalunk, hanem akkor, amikor nehezen mennek a dolgok. Például megsérülünk, ami hónapokra, vagy akár évekre visszavet a fejlődésben, persze csak kívül.

Ilyenkor dől el a belső csata: ki tudunk-e tartani, a nehézségek ellenére? Pattabhi Jois így fogalmaz: mind-capacity-control. Megerősödik a belső erő, az akarat. 20 vagy 30 év múlva valószínűleg nem fogjuk tudni a nyakunkba tenni a lábainkat, és talán ez nem is lesz fontos szempont. De ha kitartunk a gyakorlásunk, sadhanánk mellett, akkor remélhetőleg jobb emberré válunk általa. De erre semmi garancia nincs.

Éppen ezért nem a szuper-jógikat keresem a jógaszőnyegen. Azokat keresem, akik közel állnak hozzám, akiknek ismerem ügyes-bajos dolgait, problémáikat, fájdalmaikat – és persze az örömeiket is. A mi jógaiskolánkban nincsen semmi különleges, egyvalamit kivéve: azok, akik ebből a műhelyből kerülnek ki, azt hiszem, magukkal viszik ezt a minőséget, ezért akárhol is tanítsanak, az jógázók megszeretik őket, mert ez a mélyebb dolog átüt a felszínen.

Om Tat Sat

 

Képek a falon Vol.1.

Talán már észrevettétek, hogy néhány kép lóg aKözpont falain. Némelyik már 15 éve kísér helyszínről helyszínre, de vannak újabbak is. Számomra minden egyes képnek története van, amelyek számomra nagyon személyesek. Megosztok néhányat ezek közül, és ha legközelebb megállsz valamelyik előtt egy percre, áll meg, csendesedj el egy pillanatra, és próbáld átadni magadat a képből áradó rezgéseknek. Ha bármi kérdés, vagy megosztani való érzés felmerül, nagyon szívesen venném a visszajelzéseket, illetve hogy melyiket szereted a legjobban, és hogy miért? Tehát:

A nagy Shiva kép, ami most az öltöző falát ékesíti, egy bhakta (Krisna tudatú) festőművész alkotása, amelynek minden apró részlete a sásztrák (szentírások) leírásai alapján, meditatív állapotban készült el. A kép amúgy reprodukció, mindössze 1000 db sorszámozott példány készült belőle, szóval igazi ritkaság a maga nemében. Úgyis mindenki tudja, de azért fixáljuk: Shiva a legelső (Ádi) jógi, minden jógi védelmező istensége. Minőségei és képességei felfoghatatlanok, de érdemes hozzá fohászkodni, különösen most február 21-én lesz Shiva ünnepe, amelyet mantrázással és speciális gyakorlással is ünnepelhetünk!

Következzen egy olyan kép, amelyet még nem is láthattatok. mert jelenleg nincs kifüggesztve, de hamarosan ki lesz (újra szeretném kereteztetni), és nekem a gyógyító minőséghez kapcsolódik. Az érdekessége, hogy eredetileg a nagyapámé volt, majd a szüleim idejében is ott függött a falon, abban a helyiségben, ami anno orvosi rendelőként funkcionált, és misztikus módon kezdi visszavenni a helyét: gyógytornász rendelőkén és ayurvédikus kezelések helyszíneként. Ezt az irányvonalat nagyon fontosnak tartjuk a jógaórák kiegészítéseként, mivel sokan már eleve sérülten, illetve különféle egészségügyi problémával küszködve érkeznek jógaórára, és ilyenkor nem árt minden lehetséges plusz eszközt bevetni a javulás érdekében. A képre visszatérve: magáról beszél, szerintem nem is érdemes szavakat fűzni hozzá, elég csak átérezni azt a szerető gondosságot, ahogy a két gyógyító a készülő szere fölé hajol. Ez a kép mindig néhai apukámat juttatja eszembe, aki orvosként, fehér köpenyében, méltóságteljes megjelenéssel, olyan megnyugtató, gyógyító minőséget képviselt, amely azóta is meghatározó az életemben.

Érdekes, hogy a mellékhelyiségben is van kép: ezt szerintem még több mint 15 éve készítettem egyfajta éber meditációban. Számítógéppel készült, többféle grafikai program segítségével. A központi motívum könnyen felismerhető, de ez az a kép, amelyet kontemplációs célokra javasolok, ezért nem szeretnék kommentárt fűzni hozzá, ki-ki saját intuíciójára bízom, hogy mit lásson ’bele’, illetve hogy milyen jelentést hordozzon a kép. Én nagyon szeretem, mindenesetre, sajnos már nincs meg az eredeti fájl, szóval ebből ez az egy nyomtatott verzió maradt fenn.