A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja


Hozzászólás

A kritikus tömeg – belső alkímia

Sok kicsi sokra megy – tartja igen helyesen a népi bölcsesség, és semmire sem igazabb ez, mint a jógagyakorlásra. A jógaórákon éveken át van szerencséje a tanárnak megfigyelni a gyakorlók fejlődését, sok áttörésnek is boldog tanúja lehetünk. Az ilyen sikereknek még jobban örül az ember, mint a sajátjának. Épp a mai napon lehettem tanúja, hogy egy évek óta szorgalmasan gyakorló, és immár maga is tanárrá avanzsált tanitványom egyedül kézen áll, és onnan segitség nélkül leereszkedik hidba. Nagy dolog? Attól függ, honnan nézzük, kivülről talán lényegtelennek tünhet, de belül forradalmi változások kezdeteivé válhatnak az ilyen sikerek.

mass

Elmondom, hogy ki az, aki valóban képes áttörést, illetve sorozatos áttöréseket elérni a gyakorlás során: az aki Gyakorol. Nem csak hetente egyszer, vagy kétszer, hanem rendszeresen, azaz mindennap (illetve az Ashtanga jóga rendszerében ászanákat heti hat napon, egy pihenővel). Ha túl ritkán gyakorolunk, akkor az apró kis fejlődések nem tudnak összeadódni, és egy magasabb szintre emelni minket a fejlődésben. Ha minden nap csak egy milliméterrel jutunk mélyebbre egy ászanában, az egy hét alatt már kb. fél centiméter, egy hónap alatt már 2 cm, fél év alatt több mint 10 cm. Ez csak igy müködik, nincsenek gyors eredmények. Még ha valaki a legkötöttebb testtel is, de megingathatatlan elszántsággal és kitartással veti magát a gyakorlásba, amelynek egy-egy alkalommal azonban nem szabad túl intenzivnek lennie, akkor az eredmények nem is maradnak el. És ami a legfontosabb, ez az attitüd úgy átitatja az embert, hogy az élet minden más területén is megjelenik, és segit egyről a kettőre jutni, és ez megerősiti az önbizalmat, egyfajta pozitiv spirálba kényszeriti életünk folyását. Ez a gyakorlás mélyebb értelme, amely jócskán túlmutat a puszta fizikai eredményeken, valód belső változások elinditója.

Aki csak hetente-kéthetente, illetve rendszertelenül gyakorol, az tudat alatt lemond a valódi fejlődés lehetőségéről, és csak a belső frusztrációját növeli. Fék-gáz, fék-gáz, igy müködik az ilyen gyakorlás. Amit estére felépitettek, reggelre leomlik, azaz amennyi fejlődést sikerül egy adott gyakorlás alkalmával elérni, az pont elvész a következő alkalomra, amikor is újra a kezdő körben találja magát az ilyen gyakorló. Voltaképpen ehhez a tipusú gyakorláshoz hosszú távon aránytalanul sok akaraterő szükségeltetik, mivel elmaradnak a természetesnek számitó áttörések és az ezzel járó sikerélmény. Mivel a jógagyakorlás a személyiségbe kódolt, rejtőzködő akadályokat is hivatott megszüntetni,  az nem elégséges gyakorlás pont a forditottját éri el, és a negativ vonásokat éppen hogy elmélyiti, megerősitve a gyakorlót a kudarcaiba vetett hitben. Ez egy negativ spirál.

Balsors, akit régen tép. A magyar embereknek amúgy is meghatározó jellemzője a pesszimizmus, ezt minden statisztika és kutatás alátámasztja. De ha van is ilyen hajlamunk, ez nem jelenti azt, hogy vereségre lennénk itélve az életben. A negativ spirálból is van kiút, kitörési lehetőség. Az első lépés a tudatos felismerés, az egész folyamat megértése, az erős elhatározás, és a következetes végrehajtás. Olyan könnyü, és mégis, ez a legnehezebb: felelősséget vállalni a saját boldogulásunkért, ahelyett hogy magunkba roskadva a gonosz külvilágot okolnánk. Mit lehet ehhez még hozzátenni?

A jógaszőnyeged vár!

mat.jpg

Reklámok


Hozzászólás

mozgás – terápia

Pantha rei – minden mozog. Amig élünk, minden folyamatos áramlásban, mozgásban van körülöttünk, és bennünk is. Áramlunk a térben, az időben, és áramlik a testünkben is a levegő, a vér, és minden. Ez alapján kijelenthetjük, hogy az élet = mozgás. Ameddig mozgunk, élünk, és ha távozik belőlünk az élet, akkor a mozgás is megáll.

Ez igy nagyon filozofikus, de igazából csak az a filozófia ér valamit, amely képes jobbá tenni az életünket, amelyik nem, az voltaképpen felesleges. Egy kicsit tovább-gondolva a fentieket: több mozgás = több élet(erő) = nagyobb boldogság. Elképzelhető olyan is, aki nagyon keveset mozog fizikailag, mégis szuper-kreativ, az ilyen tipusú embereknek az elméje mozog többet az átlagnál. Nem szeretnék pesszimistának tünni, inkább megmaradva a realitás talaján: a mai magyar emberek nagy többsége sajnos nem mozog eleget (tisztelet persze a bőséges kivételnek). Szeretem megfigyelni az embereket, az utcán, a piacon, különösen a tömegközlekedési eszközökön, megnézem az arcukat, a szemüket – vajon mennyi energia és életöröm sugárzik át? Maradjunk annyiban, hogy lehetne több is.

Vizsgáljuk meg a dolgot korosztályokra lebontva. Már az egészen kis gyerekeknél probléma, hogy hihetetlen mozgásszükségletük nincs kielégitve. Sok kisgyerekes szülőt hallok panaszkodni, hogy a igy nem eszik a gyerek, meg úgy nem alszik a gyerek… pedig a megoldás egyszerü lenne: addig kell fárasztani, amig magától ‘összeesik’, és alszik mint a bunda, és persze éhes is lesz, mint a farkas. Tenni mindezt a jó levegőn, a hegyen, a parkban, ez a minimum, ha már városban kényszerül élni a család. A gyerek alapból nem azt csinálja, amit mondanak neki, hanem amit lát. Ha a szülők rendszeresen esznek gyümölcsöt, a gyerek is kedvet kap majszolni belőle, de ha a szülő csipszet eszeget és kólával öbliti le, akkor a gyerek is ezt a mintát kapja, és utánozni is fogja. A testmozgással ugyanigy állunk, a szülő(k)nek nem szabadna a kanapén ülve a TV-t bambulni, legalábbis napközben semmiképp, akkor ki kell menni a szabadba, és mozgatni a gyereket. Ha a szülők rendszeresen és örömmel mozognak, akár sport, akár a jóga is nagyon jó, akkor a gyerek is nemcsak kedvet kap, hanem keretet is ahhoz, hogy – hangsúlyozzuk még egyszer – szinte kimerithetetlen energiáját levezesse. Saját magunk is meggyőződhettünk erről, amikor Panni, a kung-fu edzést lelkesen figyelve, miután mindenki kiment a teremből, elkezdte utánozni amit látott, guggolásokat csinált, és egy jógaszőnyegre hanyatt fekve felüléseket, még nyögött is hozzá, mindezt másfél éves korában!

 

A gyerekekkel tehát nincs nehéz dolgunk, de mi a helyzet a tinédzserekkel? Ez már kicsit nehezebb dió. Egyfelől a kamaszok alapból lázadók, szóval csinján kell bánni velük, a fő az, hogy ne nézzük őket hülyének. Az ‘igazán mozoghatnál már valamit’, meg a ‘szomszéd Pistike bezzeg milyen jól sportol’ tipusú beszólások nem fognak célt érni. Ami müködhet (talán egyedüli megoldásként), hogyha látja a tinédzser, hogy a szülő jól érzi magát attól, amit csinál, ÉS ugyanakkor nem szabad tukmálni, vagy unszolni bármire, ez esetben van rá esély, hogy kedvet kapjon kipróbálni Ő is. De erre nincs 100%-os recept, néha nem marad más, mint rábizni a kamaszra, hogy majd kitalálja magának, mi az ami jó neki, és remélni a legjobbakat.

Ugyanakkor, az iskolai kötelező testmozgás, a naponta kötelező testnevelés óra nem csoda, ha idejekorán kiöli a kedvüket a mozgáshoz. Nap mint nap látom, hogy kihajtják ‘szerencsétlen’ kölyköket a térre, és persze ‘futás körbe indulj!’. Cooper teszt és társai. Az ilyen kőkorszaki módszerekkel bombabiztosan lehet megutáltatni a sportnak még a fogalmát is egy tinédzserrel. Ahhoz, hogy a mozgás szeretetét elérjük náluk, olyan élményeket kellene kapjanak, illetve olyan formában kedvet csinálni a mozgáshoz, amely az Ő képi és verbális világukhoz, kommunikációs csatornáikhoz passzol. Pl. a közösségi kommunikációs oldalak, videók, etc. erős hatást tudnak kiváltani, ráadásul tömegesen. Ha én tinédzserként megnéznék egy ilyen videót, biztosan több kedvet kapnék a jógázáshoz és/vagy a küzdősportokhoz, mintha a tornatanár kislabda-dobással kedveskedne nulladik órában. És ha valóban kedvet kap egy tinédzser a rendszeres mozgáshoz, akkor le sem lehet majd állitani, hiszen az energiájuk még nekik is szinte kimerithetetlen. És ha egy fiatal neadjisten’ megszabadul a túlsúlyától (ezzel együtt egy csomó gátlástól, pl. hogy trendin felöltözve/kisminkelve jól mutat, de a strandon fürdőruhában már szégyellne mutatkozni), ezen keresztül önbizalmat épit, és az élet minden területén könnyebben tud majd érvényesülni. Nem lebecsülendő előny!

Vegyük a ‘felnőtteket’, de itt is életszakasz és életkor alapján muszáj különbséget tenni. azt gondolnánk, hogy minél fiatalabb valaki, annál többet, könnyebben, és szivesebben mozog. Érdekes, de nem 🙂

A jógaórákon pont azt figyeltem meg, és nincs ez másképp egyéb mozgásformák esetében sem, hogy a 20-30 éves generáció kevésbé kitartó, hajlamosabbak feladni a gyakorlást, mint a 30 felettiek. Vegyük figyelembe, hogy ez egy szubjektiv megfigyelés, egyébként boldog lennék, ha ez nem igy lenne, de mégiscsak a saját tapasztalatom ezt látszik alátámasztani. Gondolkodtam is rajta, hogy miért van ez igy, és a logika segit: a fiatalabbakat még elviszi a ‘lendület’. Nem fáj még semmijük (jó esetben), a testük még ad olyan jelzéseket, amelyek már az elhasználódást, öregedést vetitenék előre, őszülő haj, fájós izületek, nehezebb mozgás. 30 éves kor után ez változik. Hoppá! Hát nem 100 évre lett tervezve a testünk? Én hajlok rá, hogy a mai korban 100 év lehet kb. az életkor végső határa, ideális esetben. Az ideális esetbe beleérjük a megfelelő egészséges táplálkozást, testmozgást is. A jóga nagy ‘öregjei’, Krishnamacharya, Pattabhi Jois, és B.K.S. Iyengar is 90 éves koruk után még aktivan tanitottak, a 30 éves kor ezért még nagyon korainak tünik az öregedés szempontjából. Mivel a többség nem fektet figyelmet a testmozgás és a táplálkozás egészséget fenntartó voltára, amiben a lustaság is jókora szerepet kap, éppen ezért hamarabb szembesülnek a negativ hatásokkal. Ez azonban másrészről jó, mivel éppen ez a felismerés adhat, és ad is sok esetben lökést az esetleges életmódváltáshoz. Aki 30 éves kor táján kap észbe, viszonylag könnyen formába tud még lendülni. kb. 40 éves korig a test még közel csúcsteljesitményt tud nyújtani, kivételek persze mindig akadnak, pro és kontra is.

A legeslegnehezebbnek tehát a 20-30 év közötti korosztályt találtam megmozditani. Egyrészt rengeteg elfoglaltságuk van, iskola, egyetem, első munkahely, karrierépités, bulizás etc. Másrészt, ahogyan észrevettem, ez a korosztály túl gyorsan szeretne eredményeket elérni (amire a külvilág is presszionálja őket, mindenféle területen), és ezért nehezen maradnak meg a gyakorlás mellett évekig, akár évtizedekig, márpedig a jógában például csak évtizedekben érdemes mérni a fejlődést, ami életfogytig tartó gyakorlást kiván. A leghálásabb ‘közönség’ a 30 feletti korosztály, felső határt nem is szabnék, mivel akár 50-60 éves korban is óriási fejlődést lehet produkálni, de igazából bármilyen késői életkorban jelentős életminőség-javulás érhető el a megfelelő gyakorlással. 30 éves kor felett kezd el sok ember spirituálisan is nyitottabbá válni, érdeklődni a létezés nagy kérdései iránt. Talán az is szerepet játszik ebben, hogy ekkorra már a többség megtapasztalja az élet napos, és kevésbé vidám oldalait is. Az védikus irodalom szerint, az egyik tipus, aki spirituális érdeklődést mutat az, aki szenvedést élt át, és a 30 éves kor olyan határszakasz általában az emberek életében, amelyben ilyen vagy olyan módon szinte mindenkit megsújt kicsit az ‘Élet’, ilyenkorra az ember általában már túl van egy-két fájdalmas szakitáson, esetleg váláson, esetleg tönkremegy a vállalkozása és újra talpra kell állni, ezek mind segitenek elgondolkodni az életünk célja felől.

 

 

 

 

 

 

 


Mysore style

Mysore Ashtanga jóga-gyakorlás. Ez a szó sok, jógát egyébként gyakorló számára ijesztő. A tapasztalat azonban az, hogy aki veszi a bátorságot hozzá, és egyszer kipróbálja: 10-ből kilencen úgy nyilatkoznak, hogy ‘életük legjobb jógagyakorlása volt’, meg hogy ‘miért is nem próbáltam ki már korábban?’ Be kell vallanom, nekem is furcsa volt eleinte, de egy idő után szükségletté válik.

index

Az elmúlt 10 évben az Ashtanga jóga annyira elterjedt, hogy Budapesten hirtelen 6 vagy 7 helyet is fel tudnék hirtelen sorolni, ahol rendszeres mysore stilusú Ashtanga órát tartanak, és helyek száma hál’istennek csak bővül. Azok kedvéért, akinek új a fogalom: a mysore stilusú gyakorlás Sri.K.Pattabhi Jois jógastilusának eredeti, autentikus formája, amely heti 6 gyakorlást ir elő, amelyből általában 5 alkalom egyéni gyakorlás (egy pedig ún. vezetett óra), amelyet azonban csoportosan végeznek, a vezető tanár pedig azzal a gyakorlóval foglalkozik, akinek éppen szüksége van rá. Ezáltal válik ez a fajta gyakorlás individuálissá, azaz olyan lesz, amilyenre éppen akkor, fejlettségi szintje, aznapi erőnléte, mentális állapota éppen alkalmassá teszi. A csoportban végzett gyakorlás ugyanakkor segit kihozni magából a gyakorlónak a jó értelemben vett maximumot.

Sokan azonban, főleg azok akik nagyon hozzászoktak a vezetett, csoportos jellegü jógaórákhoz – gyanakvással viseltetnek ezen gyakorlási mód iránt. A fő ellenérvek ezek szoktak lenni (szép sorban meg is cáfoljuk őket):

– Érv 1: ‘Nem birok felkelni olyan korán’
pfff, ezt szerettem volna utolsónak, mert az erre adott válasz a leg-…, őszintébb: ha nem birsz felkelni, akkor egyszerüen lusta vagy. Kivételek persze akadnak, ha valaki pl. éjszaka dolgozik, akkor teljesen más a napirendje, de ha valaki rendes, pláne nem fix munkaidőben dolgozik, akkor 8 vagy 9 óra előtt már végezni is tud a gyakorlással, még az egész nap előtt, és friss energiával, koncentráltan tudja végigtolni a napot. Az is igaz, hogy időben le kell feküdni aludni, de 6 óra alvás, ha az ember napi szinten jógázik, általában elég kell legyen, pl. este 11-től reggel öt óráig. Ha a munkakezdés időpontja nem szempont valakinek, akkor kezdheti a gyakorlását később is, 8, 9 körül, és utána még akkor is elég termékeny napnak nézhet elébe. Pattabhi Jois szerint a jóga: elme-kontroll, illetve akaraterő-kontroll. Ez egyfajta viz-választó: ha nagyon akarod – meg tudod tenni, mint annyi más ember is! Ha nem akarod nagyon, akkor inkább keress valami mást, amit képes vagy megtenni. De sosincs késő elkezdeni, vagy akár újra-kezdeni! De ha tényleg-tényleg nem képes valaki felkelni, akkor még mindig gyakorolhat napközben, vagy estefelé, csak akkor általában nincs mysore óra, szóval marad a self-practice, rosszabb esetben vezetett óra… 🙂

– Érv 2: ‘Nem tudom fejből a sorozatot’

Nem is kell. A tanár mindig ott van és figyel, a kezdőket különösen, és minden új pózt, gyakorlatot elmagyaráz, és ki is javit. 2-3 hónap után a legtöbben maguktól is tudják már a sorrendet, illetve a heti vezetett órának is az a célja, hogy a résztvevők elsajátitsák a pontos metódust.

-Érv 3: ‘Nem birok 1,5-2 órát gyakorolni’
Nos, ezt sem kell. Az Ashtanga jógában a fejlődés fokozatos, és nem kell túlterhelnie magát egy-egy alkalommal a gyakorlónak. Fontos, hogy a gyakorlás inkább legyen örömteli, amit napról napra vár az ember, mint félelmetes – aki élvezi, az hosszabb távon is megmarad motiváltnak a gyakorláshoz. Mivel a gyakorlás végtelenül individuális, a gyakorló módosithatja azt, ha kezdőbb, vagy idősebb, sérült, esetleg várandós. Pattabhi Jois szerint, a lusta emberen kivül mindenki képes gyakorolni. Még ha valaki valamely okból egy ászanát sem végezhet (ilyen persze nincs, de tételezzük fel), akkor is gyakorolhat légzőgyakorlatokat, pránájámát, mantrázhat, ezek mind a metódus részét képezik, és el is tudja ezáltal érni ugyanazt a hatást, feltöltődhet mentálisan és energetikailag egyaránt, mivel a jóga felsőbb ágai amúgy sem a fizikai testhez köthetők elsősorban.

– Érv 4: ‘Még soha életemben nen jógáztam’
A mysore órát egyenesen Neked találták ki! Úgy tapasztaltam, hogy akik igy találkoznak a jógával, a legnagyobb arányban maradnak meg a gyakorlás mellett hosszabb távon! Megvannak az okai. Talán a legfontosabb, hogy ez a mód a legkiméletesebb, hiszen pont annyit csinál az ember, amennyit kényelmesen bir. Ez legelső alkalommal lehet akár csak néhány Napüdvözlet. A gyakorlás jótéteményeit igy is maximálisan érezni fogja, anélkül hogy extrém módon kimerülne, vagy túlhajszolná magát. Aki mondjuk egy vezetett órára esik be életében első alkalommal, lehet hogy keresztülpréselik a testét rengeteg pózon, de a helyes alapok, nyugodt, mély légzés hiján ez akkora sokk fizikailag és az idegrendszernek is, hogy sok embernek talán jó időre elveszi a kedvét a jógától, holott épp a legelső alkalomnak kellene felébreszteni a kedvét a további rendszeres gyakorláshoz.

Manapság jónéhány embert az tart vissza a jóga elkezdésétől, hogy túl sok ún. szuper-jógit lát/néz a közösségi média oldalakon, olyan fotókat, videókat, amelyek esetenként 10-20 év kemény gyakorlás után készülnek, és olyan extrém ügyességet igényelnek, hogy a kezdőnek esetleg nem motivációt ad, hanem inkább kedvét szegi. Tudatositsuk ezt, illetve azt is, hogy nem a mennyiség és a gyakorlatok nehézségi foka teszi a gyakorlásunkat, hanem a RENDSZERESSÉG!

Ha próbát tennél (mit veszithetsz?), H-Cs minden reggel mysore gyakorlás aKözpontban, érkezni 6-8h között lehet, ha pedig az alapoktól szeretnél indulni, 4 alkalmas kezdő tanfolyamunk rendszeresen indul Itt az év eleje, most érdemes lendületet venni!


Hozzászólás

Ambíció nélkül

A gyakorlás legnehezebb része nem maga a gyakorlás, hanem egyáltalán eljutni nap mint nap a jógaszőnyegre, és elvégezni a kötelező penzumot, legyen az akár ’csak’ 5 Napüdvözlet, a teljes Első Sorozat, vagy valamelyik még haladóbb, mindez nem fontos. Hiszen előfordulhat, hogy az ember aznap nincs csúcsformában, mert alig aludt éjjel a gyerekétől, vagy hosszan elhúzódó sérüléssel küzd, esetleg fogorvosnál járt, és igy tovább…

mysore 01

A lényeg azonban az, hogy azért ne hagyjunk ki egyetlen gyakorlást sem, mert aznap jobban esett még szundikálni reggel egy kicsit. Kinek nem esik jobban, nem igaz? Azok a gyakorlók, akik eredményeket tudnak felmutatni, kivétel nélkül mind elvégzik a házi feladatot. ’Yoga is simple’ – ahogy Manju Jois fogalmaz, és minden nap tudunk gyakorolni, legalább egy keveset. Ez a lényeg, mert ha csak egy keveset is gyakorol valaki, de azt naponta, mulasztás nélkül, akkor hamarosan az eredmények és maga a gyakorlás öröme automatikusan oda vezet, hogy többet fog akarni gyakorolni.  Idáig azonban el kell jutni, és ezért jó, ha van tanára az embernek, illetve csoportban gyakorol, mert az csoport és tanár húzóereje képes túllenditeni a kezdeti akadályokon. Az akadályok pedig mindig belső akadályok, mentális blokkok. Az elme mindig résen van, amikor kifogást kell keresni és találni, hogy aznap éppen miért ne gyakoroljunk. A legjobb ezért teljesen figyelmen kívül hagyni, és akaratunkat megfeszitve elkezdeni a gyakorlást. A többi, ahogy Pattabhi Jois fogalmaz – már jön magától!

A jóga: elme-kontroll. Akaraterő-kontroll. Könnyü abba a hibába esni, hogy a látványos fizikai gyakorlatokban véljük felfedezni a jógában való jártasságot, de ez csak a felszin. Vannak olyan gyakorlók, akik a legelső gyakorlás alkalmával könnyedén a nyakukba teszik a lábukat, míg ugyanez másoknak évek alatt sem sikerül. Sokan küzdenek évekig a hátraugrással illetve előreugrással a pózok között, van akinek elsőre sikerül. Semmi jelentősége, mivel a jóga nem elsősorban fizikai gyakorlás, hanem mentális, és energetikai.

Fontos meghatározni a célt: az elmét eljuttatni a meditáció állapotába. A szamádhi majd egyszercsak megtörténik, vagy sem, de a meditációban minden nap tudunk fejlődni, mélységben, időtartamban. A fizikai gyakorlás ennek eszköze, semmiképpen sem maga a cél.

Mind-controll, és ellen-mind-controll

Az elme-erő, és elme kontroll egyben azt is jelenti, hogy képesek legyünk ellenállni a külső, elménket célzó támadásoknak. Az elme sikján a média, reklámok, propagandák azok, amelyek észervétlenül annyira behálózzák egész tudatosságunkat, hogy idővel már fel sem merül bennünk, hogy megkérdőjelezzünk dolgokat. Olyan dolgokat is, amelyek egész életünk, boldogságunk kulcsaival kapcsolatosak. Például: jó-e nekem napi 8-10 órát dolgozni olyan fizetésért, amely éppenhogy csak lehetővé teszi a külső életfeltételek megteremtését (lakás, ruha, étkezés)? ugyankkor az ilyen tipusú élet táplálja-e, vagy éppen elsorvasztja a kreativitásomat?  A televizó, reklámjaival, primitiv ösztönökre ható ’valóság (!) show-ival, sorozatival, a virtuális kommunikáció, Facebook, Instagram és hasonlók, vajon javitják-e emberi kapcsolataim minőségét, avagy sem? Esetleg éppen ellenkezőleg?!

Tudatosnak lenni, és maradni azt jelenti, hogy feltesszük ezeket a kérdéseket, és hiteles választ adunk rá magunknak , és ha úgy itéljük meg, akkor változtatunk is, nem csak sodródunk a tömeggel, az árral.

Még fizikailag, a test szintjén sem mindegy, hogy McDonalds-féle ’szemét’ kajával tápláljuk a testünket, feldolgozott mü-ételekkel, vagy friss, életteli táplálékkal. AZ elme kontrollja – életünk irányitását jelenti, és mindezeken a szinteken, a fizikai, gondolati- és érzelmi szintünkön meg KELL jelennie, és tartóssá válnia. Ehhez ad kulcsot a napi szintü gyakorlás. Aki erre nem képes, ennyire sem tudja legyözni a belső ellenállását, az veszitett, biztosan nem fog tudni ellenállni a külső, folytonos és erőteljes nyomásnak. ’a sötét oldal erősebb?’ –kérdezi az ifjú Luke Skywalker a mesterétől. ’Nem. Csak lengébb. Könnyebb. Csábitóbb.’ Bekapni egy hamburgert sült krumplival, egy sör és chips a TV előtt. Nem az ördögtől való, félreértés ne essék. Néha, mert mindennek megvan a maga helye és ideje – tudatosan, mindent lehet. De csak mert könnyebb, és nincs erőnk/kedvünk ellenállni ennek a csábitásnak – úgy már gyilkosan romboló ereje van. Ilyen apróságokon múlik sokszor az egész életünk. ’Vigyázz a fillérekre, mert akkor a forintok vigyáznak önmagukra!’, int Jézus is, hogy egy másik tradicióból is alátámasszuk a mondanivalót.
Az elme kontrollálása szempontjából nincsenek kis- és nagy dolgok: ugyanaz az elv érvényesül.

Ha mostanában érlelődött meg az elhatározásod, hogy elkezdesz rendszeresen jógázni, szeretettel várunk aKözpontban a reggeli mysore órákra, az esti vezetett órák bármelyikén, illetve, ha az alapoktól szeretnéd kezdeni, a pénteken induló 4 alkalmas Ashtanga tanfolyamunkon!


Hozzászólás

‘Sankalpa – szankalpa: szándék, elhatározás, cél’

Küszöbön az új esztendő, és nem is akárhogyan, két nappal az évváltás előtt egy jó kis újholddal. A Bak jegyében a Hold nem érzi különösen jól magát, sőt, hiszen a poláris Rák jegyének az uralkodó planétája, a Bakban tehát rangvesztést szenved. Mindazonáltal megpróbálhatjuk a legtöbbet, illetve a lehető legjobbat kihozni ebből a konstellációból.

willpower

Az újhold általánosságban a növekedés, gyarapodás, új dolgokba kezdés időszaka. Az új évben is biztosan sokunkban felmerül a pozitiv változtatás, a fejlődés igénye, sokan ilyenkor tesznek fogadalmakat, amelyek aztán vagy betartásra kerülnek, vagy sem.

Fogadkozás szerint jobban járunk, ha inkább szankalpát teszünk, azaz kitüzünk egy pozitiv célt az elménkben, és próbáljuk az energiánkat ennek a szolgálatába állitani. Hogy kinek mi a célkitüzése, az nagyon személyre szabott, de általános tanácsként nagyon megszivlelendőnek tartom Paramahamsa Prajnanananda újévre szóló szavait:

“Az idő úgy áramlik, mint egy folyó. A víz a folyóban édes. Ha ezt a vizet nem használjuk, végül visszaáramlik az óceánba és sóssá válik. Az idő értékes és nem vár senkire. Ha nem használjuk ki az alkalmat, ki fog csúszni a kezünkből. A mi szeretett Sri Gurudev-ünk gyakran mondta: „A lehetőséget nem szabad elszalasztani, mert lehet, hogy soha nem tér vissza.” De valójában mit is teszünk minden nap? Az értékes időnket és tehetségünket, az elménket és memóriánkat, habár értékesek, használjuk-e ezeket a fejlődésünkre? Ez az értékes idő nem fog visszajönni újra hozzánk. Visszaáramlik az időtlen szellembe vagy a halál állapotába.

Mi választjuk az életeink és kapcsolataink minőségét. Van szabadságunk, hogy használjuk az Isten adta lehetőségeket azért, hogy az életünket számunkra és mások számára is hasznossá tegyük. Sajnos sokan közülünk becsmérlik ezt a kincset. Egy szép vers szanszkritul egy gyönyörű hasonlattal írja le az emberi természetet:
sadgunah gunamicchanti doshamicchanti pamarah
makshikah vranamicchanti madhumicchanti bhramarah

„Ahogy a legyek piszkos dolgokra repülnek, és a méhek a méz forrását keresik a virágban, az emberek vétkeik miatt keresik a hibákat másokban, míg a nemes és jó emberek mindig jóságot látnak másokban.”

Gondolkozzunk el a saját életünkön és derítsük ki, hogy milyen emberek vagyunk. Jók vagy rosszak vagyunk-e? Milyen az elménk – légy vagy méh? Másokban hibákat próbálunk keresni vagy jóságot látunk mindenben?

A válaszból majd kiderül, hogy milyen életet élünk. A hibakereső természet egy nagy hiányosság és fel kell számolnunk ezt. Ez egy vírus, ami számos nyomorúságot hozhat az életbe. Jót látni másokban az ajtó ahhoz, hogy mindenben Istent lássuk Ez csak akkor lehetséges, amikor jóvá válunk és jót cselekszünk másokkal.

Ebben az évben, 2017. január 5-től 2018. január 5-ig, a mi nagyszerű Gurudev Paramahamsa Yogananandajink születésének 125. évfordulóját fogjuk ünnepelni, aki mindig hangsúlyozta, hogy szabadnak kell lennünk a hibakereséstől. Ennek az évnek a kezdetével át kell alakítanunk az életünket.

Kezdjük ezt az újévet a szeretet és együttérzés új fényével, a jót látni és jót cselekedni új megértésével. Legyen ez az újév az életünk fordulópontja. Használjuk mindannyian az értékes időnket ahhoz, hogy istenivé tegyük magunkat és végül tegyük ezt a gyönyörű világot igazi paradicsommá.

Kívánok mindannyiótoknak egy sikeres és spirituális Új Évet.

Szeretettel
Prajnanananda”


Hozzászólás

Rúzs? van!

Az élmény friss: tegnap késő éjjel sikerült megnéznem a StarWars univerzum legújabb részét. A film kapott már mindenfelől hideget és meleget, magasztaló és lesújtó kritikákat. Ezzel nem lehet mit kezdeni, immár annyira szerteágazó a nézők korosztálya, izlés-,  képi-, és lelkivilága, hogy lehetetlen volna olyan mozit késziteni, amely mindenkinek egyöntetüen beüt, mint pl. a trilógia első két része, amelyeken egy nemzedék nőtt nemcsak fel- de rajta is maradt, egy életen át. Vajon miért?

index

Előre kell bocsátanom, hogy nekem az új rész nagyon bejött, egy-két apróságtól eltekintve szerintem a trilógia óta a legjobban sikerült rész. De nem ez a lényeg, mindenkinek magánügye, mi tetszik és mi nem.

Inkább azt szeretném körüljárni, hogy miért lett olyan és akkora nimbusza ennek a sagának, hogy még 2-3 csapnivaló, siralmasan gagyi rész után IS tódulnak a rajongók (köztük én is) a moziba?

A sztori adná el? Hadd válaszoljam meg a kérdést ily módon: ma reggel találtam az interneten ezt a zseniális albumot, amely nem kevesebb mint 15, rövid leirással ellátott rajzon át elmeséli a IV.epizód történetét, kissé magyarositott-népiesitett formában. Zseniális és sirva röhögős egyúttal. A IV.epizód egyébként a ‘kapu-drog’ az életfogytiglani és gyógyithatatlan StarWars fertőzéshez (mivel ez készült el legelsőnek), éppen ezért jó, hogy pont ennek a sztorija lett igy kissé karikaturázva leegyszerüsitve, de persze várjuk a többit is! Az egész recept csupán ennyi, egy combosabb magyar népmesék epizód komolyan meghaladja a történet bonyolultságát. Varázslat van itt, kérem!

12362694_1000862256637042_1277350712998140051_o

A közkedvelt eposzok, mint amilyen pl. a MadMax sorozat, a StarWars, vagy a science-fiction korszak ikonikus darabjai (pl. Asimov robot- és Alapitvány univerzuma), olyan forrásból táplálkoznak, amely az összes generációt képes ugyanúgy elvarázsolni. Ez azért van – de ez csak az én véleményem -, mert olyan tisztán és elemi erővel jelenitik meg az emberiség fejlődésének meghatározó archetipusait, ami alól egyszerüen nem tudja magát kihúzni a néző/olvasó. Ezekből az archetipusokból nem olyan sok van, úgyhogy ezek az emberiség mitikus és mondavilágában újra és újra ismétlődnek, korszakokon át. Ha már a jógánál járunk, az egyik ilyen, ha nem a legjobb eposz a Mahabharata is (amelyről tudni illik, hogy egyik kis fejezete a jóga filozófiai alapmüve, a közismertebb Bhagavad Gitá is), de az Odüsszeia, a Kalevala, és minden nép és korszak meghatározó eposzai ugyanúgy extázisba ringatták, és ringathatják a mai napig azokat, akik veszik a fáradtságot elmélyedni bennük.

Az elmélyedés fontos szempont, mert a mai fiatalok, akik egyébként nem különböznek lelki alkatukat tekintve a múlt század, vagy 1000-2000 évvel ezelőtti fiataloktól, sokkal kevésbe hajlamosak elolvasni egy adott esetben sok-száz oldalas könyvet, mint megnézni egy kétórás mozit. Mikor is olvasnák el? Egyszerüen annyira felgyorsult a világ, hogy ‘normális’ embernek erre nincs is ideje. A Vizöntő Uránuszi korszakába lépve, amely az elektronika, az új technológiák és a hirtelen változások korszaka is, a mozi sokkal nagyobb tömegre képes hatást gyakorolni, mint az irott sztori.

Az ilyen történetek a kollektiv tudattalanból táplálkoznak, és számomra remekül adják vissza az adott korszak meghatározó kérdéseit, problémáit. Ami a legjobban megfogott ebben az epizódban, hogy karakterről karakterre, helyzetről helyzetre a fejemben egymás után ugrottak be a hétköznapi világgal teli analógiák: ‘aha, Habony’. ‘aha, Putyin’. ‘aha, Juhász’. ‘aha, globális felmelegedés’ etc. etc. Kiváncsi vagyok, csak nekem volt-e ilyen élményem? Érdekes, egyben hátborzongató is meglátni a látensen szunnyadó kor-szellemet egy történetbe csomagolva, a mozivásznon tükröződve. Egyben ez egy komoly figyelmeztetést is tartalmazott: (vigyázat, spoiler!) a film végére MINDEN POZITIV SZEREPLŐ MEGHAL! Győzelmet aratnak ugyan, de az áldozat hatalmas. Nekem ez egy komoly figyelmeztetést jelent: hiába van egyre több tudatos, rendes, a világot jobb hellyé tenni kivánó és ezért áldozatot hozni is hajlandó ember, ha a másik oldalon a mohóság, és a mindenáron való hatalom megtartására szövetkezett sötét erők pusztitása (ld. esőerdők kiirtása, rablógazdálkodás, nukleáris szennyezés, fajok tömegének kipusztitása stb) aránytalanul hatalmasabb. És ez igy van. Igaz, hogy a változás mindig kicsiben, az egyének szintjén indul el, de ha meg is marad ott, akkor globálisan még mindig megmaradnak azok a problémák, amelyek végül akár az emberi faj teljes pusztulását hozhatják el. Ezt alátámasztandó még egy spoiler a film nyitójelenetéből: (nem szó szerint, csak ahogy bennem megmaradt)
– Itt a nagy lehetőség, hogy először a történelemben békét és szabadságot teremtsünk a Galaxisba!
– Nekem inkább úgy hangzik, hogy rabszolgaságba akarjátok dönteni…
– Kezdetnek megteszi, nem?

Az is gyönyörüen megjelenik, ahogy a zsarnok oldalán rendre a hatalomért marakodva egymást sem kimélik, mert a zsarnok a sajátjaitól sincs biztonságban (‘aha, Putyin, Orbán, Lázár-Rogán’ soroljam tovább?) Hát úgy vigyázzunk! Ami kint, az bent, és ami lent van, ugyanaz mint ami odafent. Ha próbálunk mindig a felszin mögé nézni, egy gyerek szemével nézni a világot, akkor könnyen fel tudjuk fedezni a hamisságot, és a ‘sötét oldal’ csábitását. És amikor jönnek értünk, hogy szabaddá tegyenek, akkor majd tudjunk nemet mondani. Ha már most is nem kurvára késő…

rogue-one-03

 


Hozzászólás

Varázsszőnyeg

‘A yoga gyakorlásához szükséges, hogy az ember szent és
elvont környezetet keressen magának. Terítsen kusa-szénát a
földre, amit előbb őzbőrrel, majd ruhadarabbal fedjen le. ‘

A Bhagavad Gitá legalábbis ezt tanácsolja, más helyeken tigrisbőrt irnak elő az irások. Mivel az őzek és a tigrisek rossz néven vennék, ha az emberek lenyúznák a bőrüket jógázás előtt, más megoldás után kell néznünk.

A kérdés az, hogy legyen-e saját jógaszőnyege az embernek, és ha igen, akkor milyet teritsen le? Ezt általában úgy tanuljuk meg, hogy kipróbálunk néhányat, mire megtaláljuk az ‘igazit’. A jógaszőnyeg anyaga, szine, mintája, vastagsága, mind fontos lehet a kiválasztásnál.

Egy gondolat erejéig arról is irnék, miért jobb, ha saját jógaszőnyeget használunk a stúdióban közösen használtak helyett. Nagyon egyszerü oka van, gyakorlás közben mindannyian többé, vagy kevésbé izzadunk, és amit ilyenkor kiizzadunk, azok a testben lerakódott méreganyagokkal van teli. Gyakorlás után jó esetben letöröljük a közös matracot, és annyi. Képzeljük ezt el vagy ötvenszer, és utána álljunk rá egy ilyen matracra jó érzéssel… ugye? Jó, talán annyira nem horror a helyzet, hiszen elvileg le is kéne takarni (törülközővel, pamut-szőnyeggel) a közös matracokat gyakorláskor, Ashtanga, vagy más izzasztó stilus esetén pláne, de azért mégis…

first-yoga-mat

Mivel a jóga gyakorlása egy életre szól, ezért nem olyan nagy befektetés egy saját szőnyegre beruházni. Kb. 8-10 ezer Ft-os nagyságrendtől már rengeteg féle és fajtájú minőségi szőnyeg közül választhatunk. A felső határ 20-30 ezer Ft körül mozog, ezek már a jógaszőnyegek Cadillac-jei, de ha nagyon szeret bennünket valaki, akkor ajándékba is kaphatunk akár egy szép darabot. Ha egyáltalán ajándékozunk, vagy kapunk tárgyakat az ünnepek alatt, akkor a jógaszőnyeg egy olyan értéket képvisel, amelyet nyugodt szivvel bevállalhatunk, akár adjuk, akár kapjuk 🙂

happy

Látjátok? Ő már kapott egyet… 🙂