A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Rólam

Ezt az oldalt írom a legrégebben. Mi fenét mondhat az ember saját magáról?

Gyerekkoromban ment egy reklám a TV-ben, talán az OTP-nek? A szöveg ez volt: van aki azért, mert otthon is ezt látta. Van aki azért, mert otthon nem ezt látta…

Mindkettőnek megvan a maga előnye. Paramahansza Jogananda szülei jógik voltak, a nagy Lahiri Mahasaya tanítványai. Ő otthon is ezt látta. Mi öten laktunk egy lakásban, és az időt, amit nem egymás szekálásával töltöttünk, próbáltuk úgy átvészelni, hogy minél messzebb kerüljünk egymástól, amennyire a szobák mérete és elhelyezkedése lehetővé tette. Külön szobája csak a testvéremnek volt, egyébként intim szféra zéró, egy átjáróházban éltünk. Ez már korán kifejlesztette bennem a pratyahára képességét (az érzékek befelé fordítása). Általában egy könyvvel a kezemben, fordított testhelyzetben, feltett lábakkal leledzettem. Szüleim anti-spirituálisak voltak, illetve nem tudni biztosan, mert ilyen dolgokról egyáltalán nem esett szó. Templomba soha nem jártak, de nekem muszáj volt hetente hittanórára járni és misére, meg ministrálni. Húsvétkor és karácsony előtt gyónni. Ennek a kötelező lelkigyakorlatnak annyi haszna lett, hogy megtanultam mozdulatlanul ülve elfoglalni magam a gondolataimmal. Ez pedig a dhárána és dhyana előszobája (koncentráció és meditáció). Azóta is meggyőződésem hogy a katolikus lelkigyakorlat fontos alkatrésze az unalom. Működik.

Apai nagymamánk aki velünk élt, igazi karma jógi volt. Mindenki szerette, olyan légkör vette körül ami bizalmat ébresztett az emberekben. Tökéletes példája volt a Bhagavad Gítában felsorolt emelkedett lelkek tulajdonságainak. Tinédzser lázadóként gyakran fárasztónak találtam az intelmeit, utólag be kell látnom hogy mindig igaza volt. Egy példát szeretnék kiemelni vele kapcsolatban: ahogyan főzött. Soha nem felejtette el a kenyeret megszentelni és az ételt felajánlani fogyasztás előtt. Krisna-tudatos mozgalom? Hol volt még akkoriban? Ne higgyük hogy van bármi új a Nap alatt, nagyim évtizedekkel korábban megvalósított minden lényeges alapelvet.

Mellette szívtam magamba a főzés szeretetét és örömét. A mai napig a legnagyobb örömöm ha főzhetek másoknak, például jógázás után. Ahogy Paramahansza Rámakrisna mondta: a vallás kézzelfoghatóbban átadható mint bármi más. Így jártam én is. Akarva-akaratlanul belém ivódott ennek a spirituális erőműnek a példája. Mint Yoda, olyan volt. Kis kertjében megtermett minden, olyan növények is, amik akkor még nem voltak ismertek Magyarországon: padlizsán, okra. A kertészkedés szeretetét is eltanultam tőle, máig hiányzik a föld és a növények. Úgy távozott a fizika síkról, ahogy csak keveseknek adatik meg: este megvacsorázott, sétált még egyet elalvás előtt, és nem ébredt fel többé. Hiányzik.

Reklámok

2 thoughts on “Rólam

  1. Kedves Jógi,
    sajnálom, hogy nem tettél fel képet magadról… viszont olyanok az írásaid, hogy kedvem lenne meglátogatni bármelyik órádat, pedig a vinyásza jóga szinte biztos, hogy nem nekem való!

    • kedves Szilvi, szinte biztos hogy való Neked is a vinyasa jóga, mint mindenkinek 🙂
      képeket özönével találsz rólam a FB-on, de nem lényeges a külsőm.. üdv, Csabi

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s