A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

A.A. Milne

– Micimackó vagyok – mondta Micimackó.

– Tigris vagyok – mondta Tigris.

Tigris

– Aha – mondta Micimackó, mert effélét még soha nem látott életében. – Tud rólad Róbert Gida?

– Természetesen – mondta Tigris.

– Akkor jó – mondta Micimackó. – Csak azt akartam mondani, hogy éjszaka van, és ez az idő nagyon is alkalmas rá, hogy az ember aludjék. Reggelre kelve majd reggelizni fogunk, egy kis mézet fogunk reggelizni. A Tigrisek, remélem, szeretik a mézet.

– Mindent szeretnek a Tigrisek – mondta a Tigris lovagiasan.

– Hát ha a Tigrisek azonkívül szeretnek szőnyegen aludni, a magam részéről bebújok az ágyamba – mondta Micimackó. – Majd reggel aztán mindenfélét lehet csinálni.

Ezzel visszabújt az ágyába, és menten el is aludt.

Reggel, ahogy felébredt, az első dolog, amit meglátott, a Tigris volt. Ott ült a tükör előtt, és nézte magát.

– Jó reggelt! – mondta Micimackó.

– Jó reggelt! – mondta Tigris. – Találtam itt a szobában egy másik Tigrist. Pedig azt hittem, hogy csak egyedül vagyok.

Micimackó kiugrott az ágyból, és magyarázni kezdte, hogy tulajdonképpen mit kell érteni egy tükör alatt, illetve benne a tükörben. A legérdekesebb résznél tartott, amikor Tigris megszólalt.

– Bocsáss meg, egy pillanatra – mondta -, de úgy látom, valami felmászott az asztalodra. – Ugyanekkor a Tigris hangos kurrogással és morgással rávetette magát az abrosz lecsüngő végére. Lerántotta, a földön hempergett vele, többször körülcsavarta magán, aztán vad tusakodás után kidugta belőle a fejét, és csak ennyit kérdezett értetlenül:

– Nyertem?

– Ez az én abroszom – mondta Micimackó, igyekezvén kigabalyítani Tigrist az abroszból.

– Nem tudom, hogy hívják – mondta Tigris.

– Ez arra való, hogy az asztalra tegyék, és rárakjanak mindenfélét – mondta Micimackó.

– Akkor miért akart megharapni, mikor elfordultam? – kérdezte Tigris.

– Nem hinném, hogy meg akart harapni.

– Csak szeretett volna – mondta Tigris -, de én fürgébb voltam.

Micimackó visszatette az abroszt az asztalra. Jókora mézescsuprot tett rá, és leültek reggelizni. Alighogy leültek, Tigris teljes pofára való mézet hörpintett fel… aztán hátrahajtott fejjel darabig a mennyezetet nézte, közben jobbra-balra lefetyelt a nyelvével jó hangosan, a fogát is csattogtatta, mindez nagy lármával történt. Végre megszólalt, igen határozott hangon.

– A Tigrisek nem szeretik a mézet – mondta.

– Csodálom – mondta Micimackó, igyekezvén, hogy a hangjából sajnálkozást lehessen kiolvasni. – Azt mondtad, a Tigrisek mindent szeretnek.

– Kivéve a mézet – mondta Tigris.

Micimackónak titokban tetszett a dolog, megreggelizett, és közben megnyugtatta Tigrist, hogy majd átmennek Malackához, akitől kapnak finom kukoricát.

– Köszönöm, Micimackó – mondta Tigris hálásan -, a Tigrisek ugyanis legjobban a kukoricát szeretik.

Így hát reggeli után átmentek Malackához. Útközben Micimackó elmagyarázta, hogy Malacka aránylag kicsike állat, nem is szereti az olyan vad ugrásokat, és arra kérte Tigrist, ezeket a Nagy Ugrásokat mellőzze eleinte. Tigris, aki útközben a fák dereka mögé bújt, s onnan hirtelen nagyokat ugrott, rávetve magát Micimackó árnyékára, mikor az nem figyelt oda – egyszóval Tigris megnyugtatta Micimackót, hogy a Tigrisek csak reggeli előtt szoktak ilyen nagyokat ugrani, és hogy kellő mennyiségű kukorica élvezete teljesen nyugodttá és átszellemülten finommá varázsolja őket. Így elérték Malacka kuckóját, és bekopogtak.

– Szervusz, Malacka! – mondta Micimackó. – Látod, ez itt Tigris.

– Ú… ú… úgy – mondta Malacka óvatosan, és átment a szoba túlsó felébe. – Én eddig azt hittem, hogy a Tigrisek valamivel kisebbek.

A nagyobbacskák már nem olyan kicsik – mondta Tigris.

– És nagyon szeretik a kukoricát – mondta Micimackó pártolóan. – Ezért jöttünk. Szegény Tigris még nem reggelizett.

Malacka rögtön odatolta a kukoricával megrakott tálat Tigris elé, és udvariasan azt mondta:

– Szolgáld ki magad, Tigris! – Aztán Micimackó közelében helyezkedett el, amitől rögtön bátrabb és elfogulatlanabb lett.

– Úgy, úgy, szóval te vagy a Tigris – mondta könnyedén és előkelően, de Tigris nem felelt, mert a pofája tele volt kukoricával.

Hosszú rágás és csámcsogás után váratlanul megszólalt:

– E… be… ne… kő…

S mikor Malacka és Micimackó megkérdezték, mit mondott, csak azt felelte:

– Heő… fu (talán kínaiul beszélt) – s egy pillanatra kiment a szobából. Mikor visszajött, igen határozottan kijelentette:

– A Tigrisek nem szeretik a kukoricát.

– De mikor azt mondtad, hogy a Tigrisek mindent szeretnek, kivéve a mézet – mondta Micimackó.

– Kivéve a mézet és a kukoricát – mondta Tigris határozottan. Ezt hallva Micimackó megjegyezte, hogy hm, hm!

Malacka pedig, aki tulajdonképpen örült a dolgok ilyetén fordulatának, megkérdezte:

– No és a bogáncsot?

– Bogáncs? – mondta Tigris örömmel. – Leginkább a bogáncsot szeretik.

– Akkor keressük fel Fülest – ajánlotta Malacka.

És így hárman elindultak. Mentek, mentek, míg el nem érték a liget szélét, ahol Füles lakott.

– Szervusz, Füles! – mondta Micimackó. – Biztosan nagyon fogsz örülni – tette hozzá bizonytalanul. – Bemutatjuk neked Tigrist.

– Kicsodát? – mondta Füles, és nem is örült.

– Ezt itten – mondta Malacka és Micimackó egyszerre. Tigris egy szót se szólt, csak nagyon kedvesen mosolygott. Legalább ő úgy hitte.

Füles lassan megkerülte Tigrist, aztán megfordult, és még egyszer megkérdezte:

– Mit mondtatok, hogy mi ez?

– Tigris.

– Vagy úgy – mondta Füles.

– Éppen most érkezett – magyarázta Malacka.

– Értem – mondta Füles.

Sokáig gondolkodott, aztán így szólt:

– És mikor megy el?

Micimackó elmagyarázta, hogy Tigris jó barátja Róbert Gidának, hogy eljött az erdőbe, itt akar maradni. Malacka elmagyarázta Tigrisnek, hogy ne törődjék Füles barátságtalan viselkedésével, mert mindig ilyen “érzelmes”, mire Füles biztosította Malackát, hogy ellenkezőleg, ma reggel neki különösen jó kedve volt. Végre Tigris az egész társaságot értesítette, hogy nagyon érdekes, amit beszélnek, de viszont ő még nem reggelizett.

– Na igen – mondta Micimackó -, tudod, a tigrisek nagyon szeretik a bogáncsot, azért jöttünk hozzád, Füles.

– Szót sem érdemel, Micimackó.

– Nem azért mondom – tette hozzá Micimackó bűnbánóan – különben is nagyon akartalak már látni…

– Tudom, tudom. De ami a… izé… kedves barátotokat illeti… hát ő persze reggelizni szeretne. Hogy is mondtátok, hogy hívják?

– Tigris.

– Hát errefelé jöjj, Tigris!

Füles egy bogáncsoktól viruló ösvényre vezette Tigrist, és kinyújtotta a patáját.

– Ezt az ösvényt a születésnapomra tartogattam – mondta -, de hát, istenem, mi az, hogy születésnap, nem igaz? Ó, nem tesz semmit. Egy ilyen születésnap jön és megy, mint a többi nap. Szót sem érdemel. Parancsolj, szolgáld ki magad, Tigris.

Tigris megköszönte, és egy kicsit aggodalmasan nézett Micimackóra.

– Ez igazi bogáncs? – suttogta.

– Igazi.

– Amit úgy szeretnek a Tigrisek?

– Az bizony!

– Látom – mondta Tigris udvariasan. Beleharapott vitézül a bogáncsba, és rögtön csuklani kezdett.

– Hu! – mondta Tigris.

Leült, és mindkét mancsával belenyúlt a szájába.

– No mi az? – kérdezte Micimackó.

– Fovvó… – dadogta Tigris.

Nem értették, hogy forrót akar mondani.

– A barátotok – jegyezte meg Füles – talán darazsat kapott be.

De Micimackó barátja csak a fejét rázta, töviseket szedegetett ki a szájából, és kijelentette, hogy a Tigrisek nem szeretik a bogáncsot.

– Pedig nagyon jó bogáncs – mondta Füles.

– De hiszen azt mondtad – jegyezte meg Micimackó -, hogy a mézen és a kukoricán kívül mindent szeretnek.

– És a bogáncson kívül – mondta Tigris, miközben körben szaladgált, és a nyelvét lógatta.

Micimackó bánatosan tűnődött.

– Mit tegyünk? – kérdezte Malacka.

Rögtön eszébe is jutott a válasz. Meg kell kérdezni Róbert Gidát.

– Kangáéknál van – mondta Füles. Aztán odalépett Micimackóhoz, és a fülébe súgta:

– Nem volnál szíves megkérni a barátodat, hogy ezeket az izé… ezeket a gyakorlatokat ne itt hajtsa végre? Éppen én is reggelizni akartam, és nem ragaszkodom hozzá, hogy az asztalomon akkorákat ugráljanak. Nem nagy eset, furcsa is, hogy megemlítem, de mindenkinek megvan a maga bogara.

Micimackó komoran bólintott, és odaszólt Tigrisnek:

– Tarts velünk, Tigris, elmegyünk Kangához. Nála biztosan remek reggelit kapsz.

Tigris befejezte az utolsó kört, és csatlakozott hozzájuk.

– Forró volt – magyarázta barátságosan mosolyogva. – Mehetünk! – kiáltott, és vadul előreiramodott.

Malacka és Micimackó lassan követték. Malacka gondolataiba volt elmerülve, ezért nem szólt egy szót se. Micimackó se szólt, mert ő viszont egy költeményen törte a fejét. S már el is kezdte:

Mit tehetünk veled, te kis tigrismacska?
Ha nem eszöl, sose leszöl nagyobbacska.
Nem kell néked lépes, se bogáncs, se tüske.
Túlságosan szerény vagy, vagy túlságosan büszke.
Minden Jó Falat, mit szívesen nyelünk.
Mi lesz veled, Tigris, ó jaj, s mi lesz velünk?

Malacka türelmesen végighallgatta, aztán csak ennyit jegyzett meg:

– Tényleg elég nagy ez a Tigris.

– No nem olyan nagyon.

– Legalábbis úgy hat, mintha nagy volna.

Közben Tigris nagyokat ugrott hol jobbra, hol balra, folyton ki-be fordulva, hogy betartja-e az irányt. Végre meglátták Kanga házát. Csakugyan ott volt Róbert Gida. Tigris egyenesen hozzá futott.

– Te vagy az, Tigris? – kérdezte Róbert Gida. – Tudtam, hogy megérkeztél.

– Ó, olyan érdekes az Erdő! – rajongott Tigris. – És mi minden van benne! Találtam már Mackót meg Malackát meg Fülest, de sajnos még nem reggeliztem.

Addigra Malacka és Mackó is odaérkeztek, és elmesélték, mi történt.

– Nem tudod véletlenül, mit eszik a Tigris? – kérdezte Micimackó.

Róbert Gida gondolkodott.

– Tudtam, de elfelejtettem – mondta végre Tigris nagy bánatára, aki mohón figyelt. – Azt hittem, Tigris tudja.

– Tudom is – mondta Tigris gyorsan. – Mindent a világon, kivéve mézet és kukoricát és izé… mi is volt az a forró dolog, amit etettetek velem?

– Bogáncs.

– Igen, és kivéve bogáncsot.

– Nagyon helyes. Majd Kanga ad neked jó kis reggelit.

Bementek Kanga házába, és Zsebibaba örömmel felkiáltott:

– Jé, Micimackó! – és – Jé, Malacka! – Aztán kétszer is mondta: – Nini, Tigris! – Csak mert most látta először. Elmondták Kangának, mi járatban vannak. Kanga nagyon kedvesen azt mondta:

– Nézz körül, Tigris fiam, az almáriumban, és válaszd ki magadnak, ami jólesik! – Mert Kanga rögtön tudta, hogy Tigrissel éppolyan kedvesen kell beszélni, mint Zsebibabával, akármilyen nagy növésű is Tigris.

– Segíthetek? – mondta Micimackó előzékenyen, mert olyan tizenegyóraizhatnékja támadt. Találtak egy üveg kondenzált tejet, de valami azt súgta, hogy a tigrisek nem szeretik a kondenzált tejet.

És hiába szaglászott Tigris, hiába dugta bele az orrát, a különféle edényekbe, egyre csak olyan ételeket talált, amiket a tigrisek nem szeretnek. És mikor mindent végigszaglászott az almáriumban, Kangához fordult, és azt mondta:

– Na most mi lesz?

De közben Kanga és Róbert Gida és Malacka és Mackó körülülték Zsebibabát, aki éppen a mindennapi erősítő csukamájolajat szedte be. Zsebibaba nyafogott.

– Muszá…á…j? – kérdezte, és Kanga azt felelte:

– Zsebibaba, drágám, emlékezz rá, mit ígértél.

– Mit ígért? – suttogta Tigris Malackának. – És mi ez?

– Erősítő orvosság – mondta Malacka. – De utálja szegény.

Tigris közelebb jött, könnyedén odatámaszkodott Zsebibaba karosszékének a támlájára. Aztán hirtelen kilökte a nyelvét a szájából, ho…o…oip! – mondta -, és nagyot nyelt. Kanga meglepetve félreugrott, de közben elkapta a kanál nyelét, s a nyelénél fogva kirántotta a kanalat Tigris torkából. A kanál megvolt, de a csukamájolaj hiányzott belőle.

– No de Tigriském! – mondta Kanga szemrehányóan.

– Lenyelte az orvosságot, lenyelte az orvosságot! – énekelte Zsebibaba boldogan. Meg volt győződve róla, hogy ez valami remek tréfa.

Tigris pedig felbámult a mennyezetre, behunyta a szemét, és a nyelve úgy forgott a szájában, mint egy cséphadaró. Még az ajkát is megnyalta. Aztán mennyei mosoly ömlött el az ábrázatán.

– Ez az, amit a tigrisek szeretnek – mondta.

Így magyarázható, hogy ettől fogva főként Kanga háza körül tartózkodott, és csukamájolajat evett reggelire, ebédre és vacsorára. Néha pedig, ha Kanga azt gondolta, hogy egy kis erősítőre van szüksége, egy evőkanál húskivonatot se sajnált tőle étkezés után vagy előtt egy fél órával.

– Csak attól tartok – mondta Malacka Micimackónak -, hogy már nagyon is megerősödött.

One thought on “A.A. Milne

  1. Visszajelzés: Az álom legyőzése « A yogi's Blog

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s