A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Tantra

A tantra történetisége

A tantra gyökerei egészen az i.u. 2. századig nyúlnak vissza, kibontakozása az 5-8. század közötti időkre tehető, s virágkorát a 12-15. században éli. Szellemisége olyannyira átitatta India vallásos kultúráját, hogy a késő középkortól kibontakozó modern hinduizmus gyakorlati aspektusát tekintve mind népszerű, mind ezoterikus formáját tekintve alapvetően tantrikus jellegű. A tantrizmus nem kötődik egy meghatározott vallási hagyományhoz, hanem szinte valamennyi indiai eredetű valláson belül megjelent, így kialakultak sajátos saiva, vaisnava (megjegyzés: legjobb tudomásom szerint az Ashtanga jóga is a vaisnava vonalhoz kötődik), ganápatja, buddhista, dzsaina formái. Nincs egységes filozófiája sem szimbólumrendszere. Lényegét tekintve sokkal inkább az általa képviselt szemléletmód és módszertani elvek képviselik. … Az Indiából Tibeten keresztül Belső-Ázsia irányába terjedő gyémántút (vadzsrajána) buddhizmus például teljes egészében a buddhista ’középső út’ és ’csak tudat’ filozófiai iskolákra épül, miközben meditációs módszereit széles körben a tantrikus jóga eszköztárából kölcsönözte. …
A tantra szó nemcsak e sajátos szellemi vonulatot, hanem annak hivatkozási alapjául szolgáló szent iratokat, gyűjtőnéven ágamákat is jelenti. Az indiai hagyomány a tantrikus szövegeket kifejezetten a szellemileg hanyatló, „sötét kor” számára szolgáló útmutatásként kezeli. … A kali yugában meggyengült szellemi képességekkel az aranykor számára kinyilatkoztatott jógikus utak nagyrészt járhatatlanná váltak. A sötét kor jellegzetessége a testünktől való nagyfokú függőség, valamint a világi életbe való belefeledkezés, a szétszórtság, a tudat állandó, sürgölődőd tevékenységében kifejeződő rendkívüli nyugtalansága. A létet teremtő elemi energiák kicsúsztak az emberi ellenőrzés alól, s örvénylő alsóbb erők szabadultak el. A bomlás és szétesés megszemélyesítő, eddig szunnyadó Kálí istennő éberéé és aktívvá válik. Miután az ember nem képes többé a tudatát megkötő és tendenciák megfékezésére, egyetlen esélye hogy megtanulja ezeket az energiákat irányítani. Ebben az értelemben szokták a tantrikus utat a „tigris meglovaglásához” hasonlítani. A tantra módszereket ad a testi működésekben munkáló rejtett energiák megismeréséhez és transzformálásához. A rítus, a mantra és a mozgáson alapuló jógatechnikák révén a tudat stabilizálására képtelen ember számára lehetővé teszi a mozgás közben történő összpontosítást és meditációt. …

A tantra gyökerei
tantra szó a „kiterjeszteni, folytatni, fejleszteni” jelentésű szanszkrit tan gyökből származik. … „Kiterjesztés” értelemben a tantra tágabb értelmezési keretbe helyezi a klasszikus indiai szent iratok, a Védák, bráhmanák, upanishadok és puránák tanításait, a kali yuga embere számára is hozzáférhető formába öntve azokat. A tantra másfelől abban az értelemben is kiterjeszti a hagyományos spiritualitás kereteit, hogy a szellemi gyakorlás körébe vonja az élet és a tapasztalás korábban világinak vagy egyenesen a szellemi fejlődés akadályának tekintett területeit. Ez a tantrizmus ún. „balkezes” irányzatában (vámamárga) olykor szélsőséges formát öltött, s előfordult pl. szexuális praktikák, alkohol vagy drogfogyasztás, húsevés rituális alkalmazása is. Jóllehet utóbbiak a tantrán belül elszigetelt, saját környezetükben speciális jelentőséggel bíró események voltak, hozzájárultak ahhoz, hogy sokak szemében a tantra kétes megvilágításba került. A „kiterjesztés” valódi értelme azonban inkább abban rejlik, hogy a szádhaka a tudatosabb jelenléten és a rituális átértelmezésen keresztül megtanulja mindennapi életét az abban munkáló mélyebb igazságok és isteni energiák kifejeződéseként szemlélni. Ezáltal maga a hétköznapi élet válik a meditáció nyersanyagává, a szellemi gyakorlás terepévé. …

Egy másik hasonlat a természetet kápráztató fátylakba öltözött táncosnőhöz, a purusát pedig a nézőhöz hasonlítja, akit a táncosnő mozgásával és játékával elbűvöl. A purusa (lélek) annyira belefeledkezik a prakriti (anyagi természet) játékába, hogy azzal azonosulva a jelenségek játékát saját gyönyörének és szenvedésének hiszi. Ezen a gondolati modellen alapul a klasszikus jóga módszertana, melynek vezérfonalát a Patandzsali-féle Jóga-szútrák adja meg. A karma kötelékéből való felszabadulás kulcsa a purusa önmagára eszmélése, s aprakriti játékával való téves azonosulás leleplezése nyomán az attól való elkülönülés (kaivalja). A klasszikus jóga technikái a purusa öneszmélését az érzékekbe való belefeledkezés megszüntetésével igyekeznek elősegíteni. Etikai gyakorlatai (jama és nijama) lefékezik a prakriti „előadását” mozgató karma dinamikáját. A jógi élete ezáltal leegyszerűsödik és harmonikussá válik, csökken a purusa figyelmét magára vonó cselekmény. A tartások és légzőgyakorlatok (ászana és pránájáma) a testi folyamatok elnyugtatására és kontrollálására szolgálnak. Jóllehet a testi gyakorlást egyoldalúan előtérbe állító modern jóga legtöbbször Patandzsalira hivatkozik, az ászanák és pránájámák manapság használt gazdag választéka jórészt a tantrikus jógából származik. A klasszikus jóga viszonylag kevés testgyakorlási technikát tartalmazott, s ezek célja inkább abban állt, hogy hogy a testet a hosszú és zavartalan meditációra alkalmassá tegye.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s