Nyári szünet lévén kicsit nehezebben találom a helyem, kiesve a megszokott rutinból. Így a feszültséget levezetendő felkerekedtem, és elmentem Hot Ashtanga órára. Ilyenkor már útközben úgy érzem hogy ’inkább ne’… Ráadásul kicsit többet ebédeltem a kelleténél, jóga előtt általában egész nap egy nem eszem többet egy müzliszeletnél és egy joghurtnál. De mondom, hirtelen jött az ötlet.
Az óra
Gaurangát leszámítva egyedül képviseltem a férfiúi nemet. Szerencsére sikerült az egyik fűtőalkalmatosság előtt helyet találnom, ha netán fáztam volna. Hát nem. Az elején mint rendesen, dzsesszesen abszolváltam a Napüdvözléseket. A kézenállós változatot nem próbálgattam, nehogy véletlenül rádőljek valakire, ki tudja? Az álló sorozatokkal nem volt gond, nagyon jól nyújtható a test ilyen melegen. A légzés kielégítő volt, a bandhák is működtek. Nem tudom miért, de az ülő sorozatokra elhagyott az erőm java. Az előrehajlások jól mentek, csak a légzés lett egyre nehezebb, és a pulzusom is szaporodott. A Marichyasana D-t is könnyen meg tudtam csinálni, hidegen nem mindig sikerül ha kicsit merevebb a testem. Éredekes, hogy a vinjásza mozdulat is könnyebben megy melegben, valaki mondja meg miért? A csónaknál kidőltem, az izmaim még lazán bírták volna, de a szufla elfogyott. Kár, mert a Bhujapidasanat ki is hagytam, pedig az egyik kedvencem. A Supta Kurmasana elég jól sikerült magamhoz képest, a Garbha Pindasana szintén. A hátralévő részben kicsit lógtam, próbáltam levegőhöz jutni. Azt hiszem a Setu Bandhasana-nál adtam fel, és kitámolyogtam kicsit. Szégyenteljesen teleittam magam hideg vízzel, amit nem nagyon javasolnak Ashtanga közben, még a fejemet is a csap alá tartottam, és fohászkodtam a túlélésért. Kis enyhítő körülmény, hogy elfelejtettem vizet bevinni magammal, ami nem árt, mert ezer liter vizet izzadtam ki. Tudjátok milyen érzés amikor minden sejted külön lángolva sikoltozik vízért? Gyertek el és próbáljátok ki… Így feltöltve a tartályokat a híd nem is volt olyan kényelmes, reménykedtem hogy a víz bent marad és a hagyományos úton távozik. Viszont Gauranga segített egy hátrahajlást kivitelezni, ami jól sikerült, csak a felállásnál kevertem össze a légzést, de jó volt. A többi a szokásos, levezetés vége, relaxáció, stb. A Tolasana-nál 25-ből 10 légzésig sikerült eljutnom, pedig normál hőmérsékleten nem okoz problémát. Ebből 100 légzés lenne a cél, David Swenson szerint. Nagyon jó volt a segítség néhány póznál, és néhány olyan apró igazítás, amit magamnak nem tudok megtenni, lévén nem látom magadat. Utána még elbeszélgettünk kicsit, jógás közegben általában mindig akad jó téma, és nem kell az időjárásról csevegni. Azóta már 2 és fél óra eltelt, és még mindig csak iszom, csak iszom.
Kicsit továbbfúzve a gondolatokat, az ilyen szélsőséges körülményeknek kitett test és elme nyilván sokkal könnyebben elviseli az átlagos körülményeket. Belegondoltam, hogy már (hál’Istennek) nincs katonaság, de sajnos más olyan élethelyzet sem – a legtöbb fiatalnak – ami növelné a teherbírását, az önbizalmát, és az önismeretét. Ezek a dolgok a természeti népeknél még magától értetődőek voltak, jutalmul nem küszködtek annyi testi-lelki nyavalyával, mint mi. A tanulság amit szeretnék levonni, ha önként erőfeszítést teszünk és gyakorlunk, minden szinten fejlődni fogunk. A karma ég, a tudatosság nő, az elme elnyugszik. Kell ennél jobb?
„Practice and all is coming!”
K. Pattabhi Jois
A yogi's Blog 