Valamilyen emléke biztosan szinte mindenkinek van a Balatonról, gyerek és/vagy felnőttkorából. Nyári gyerek lévén (’75. június 1-én születtem) már 0 évesen lehoztak a szüleim nagyapám nyaralójába, Révfülöpre. Ez a hely azóta is meghatározza az életemet, mindig vissza kell, hogy jöjjek, mert igazából itt szeretek élni a világon a legjobban!
Ennek a helynek varázsa van, és akit egyszer megfog, azt nem ereszti! Az elmúlt évek alatt sikerült másokat is ’megfertőzni’, persze kölcsönös megelégedésünkre! ’Balatonon még akkor is jó, ha rossz’ – tartja a mondás, amit egy ilyen októberihez hasonló időjárással megáldott hétvégén át is érez az ember, amikor június legvégén pulóverben vacog a parton, bár aki kemény, az ilyenkor is strandol…
De ki lehet találni ilyen időjárás esetén is programokat, például lehet horgászni, megalkudni Jenő bácsival a cseresznyefája termésének leszüretelésére (egy üveg bor fejében), és rengeteg érdekes és csodaszép helyet felfedezni. Ma történetesen megnéztem egy eladó szőlőt Révfülöptől nem messze, mert több barátom is kérte, hogy ajánljak eladó telket jó helyen, hál’istennek van választék. Az egyik legértékesebb dolog a balatoni telkeknél a panoráma. Nincs nagyobb élmény, mint amikor az ember saját teraszán ücsörögve, egy jó kávé mellől elmélázik az élet dolgain (a kávé szabadon behelyettesíthető házi szörpre, neadjisten’ egy balatoni borból készült hosszúlépésre), és közben a szeme megpihen a hatalmas, az azúr ezer árnyalatában játszó víztükrön.
A nagy meditációs mesterek közül is sokan, köztük Paramahamsa Rámakrisna is azt ajánlotta sokszor, hogy menjünk vízpartra meditálni. A nagy víznek van egy olyan mágikus tulajdonsága, hogy a hétköznapi ember elméjét is a meditáció állapotába juttatja, kisepri az elméből a felesleges gondolatokat, és elűzi a hétköznapok stresszét. Ha van egy telked Balatonon, akármilyen kis házikóval rajta, a kerted is sok öröm forrása lehet, eheted a saját salátádat, hagymádat, epredet, fűszerkertet ültethetsz, de a paradicsom, paprika, vagy cukkini és padlizsán sem ördöngösség megtermelni. A bolti cuccok íze soha nem lesz olyan, mint amit a saját kertedből szedsz! És éppen erről IS szól ez a Balaton dolog, a minőségről, a mennyiség rovására! Itt lent egy kis kert, egy mégoly’ kis házzal, aminek a fala akár repedezik egy kicsit, nekem többet ér, mint egy hiper-modern wellness-el felturbózott lakóparki lakás a fővárosban. Nem látszat kell az ember lelkének, hanem mélység, tartalom! Érzések, hangulatok, illatok. Itt tennék egy rövid kitérőt a Balatonnál gomba módra szaporodó lakóparkok témájához. Akinek tetszik, ám vegye. Szerintem viszont többnyire ide nem illő, tájidegen épületek, és semmilyen módon nem illeszkednek a hely hangulatához, tisztelet a kivételnek.
Ha balatoni búvóhelyet keresel magadnak, inkább szánd rá az időt, és keress egy bájos kertben megbúvó régi házacskát, kisebbet vagy nagyobbat akár, ahol a falak között érezni azt a semmivel sem összekeverhető illatot, ahol érezni, hogy a falak generációk mindennapjainak voltak tanúi, jó és rossz időkben, háborúkon át… Nálunk a kertben most a 4. generáció játszik ugyanúgy, mint anno gyerekkorunkban tettük, ugyanabban a homokozóban, és csak azt kívánom, hogy láthassam egyszer a saját unokáimat is ugyanúgy, ugyanott játszani, mert a generációkon átívelő állandóság az élet sója!
A yogi's Blog 