A yogi's Blog

Pórffy Csaba jóga blogja

Találkozás

16 éves lehettem, amikor a Széna téren, ahol a 3 sávos úton jönnek lefelé az autók, 2 bhakta (lány) könyvet osztott. Már olvastam néhány zseb-méretű könyvet a Krisna-tudatról, ekkor még szkeptikus voltam, kis belső mosollyal nyugtáztam mások hiszékenységét, ezzel leplezve tudatlanságomat. Ugyanakkor tetszett az a derűs odaadás, amivel a könyveket osztották. Természetesen engem is megszólítottak, szépen elbeszélgettünk, közben igyekeztem jólértesültségemet fitogtatni, ami persze elég korlátozott volt. Végül adomány fejében ’megalkudtunk’ egy Eredeti Bhagavad Gítára. Gyönyörű, vastag könyv volt, még szebb képekkel, ezek különösen tetszettek, a borító, ahogy Ardzsuna és Krisna a harci szekéren a csatába sietnek és a többi. Néha elővettem, bele-bele-olvastam, de főleg a magyarázatok egy részével nem tudtam egyetérteni, az egóm erősen ellenállt. Próbáltam magukra a versekre koncentrálni a magyarázatot kihagyva, de úgy meg alig értettem belőle valamit. Mégis – vonzott a dolog. Titokzatos volt, és valahogy annak ellenére meggyőző, hogy nem voltam hajlandó elfogadni. Talán ellentmondásosnak tűnik, de ahogy az elmém (ego) éveken át támadta ezeket a tanításokat, próbálva rést keresni rajtuk, tévedést, hiányosságot – rendre kudarcot vallott. Bár mindent megpróbáltam, igyekezetem kudarcot vallott, kénytelen voltam megadni magam az Igazságnak. Közben peregtek az évek, elolvastam szinte minden Krisnás könyvet, egyre nagyobb örömet találva bennük, ahogy a tanítások összefüggései kezdtek összekapcsolódni a fejemben. A külsőségeken túl (borotvált fej, indiai viselet stb.) sikerült meglátni a valódi spirituális tartalmat, amely független kortól, kultúrától, nemtől, bőrszíntől. Mindenkinek szívből tudom ajánlani hogy ismerje meg ezeket a tanításokat, baja biztosan nem lesz tőle, de rengeteg kérdést segíthet megválaszolni a léttel, születéssel, halállal, az élet értelmével és céljával kapcsolatban.
2007-ben a Bhaktivédanta főiskolára, és elvégeztem egy évet a Vaisnava (Visnu-hívő) Teológus szakon. Minden tantárgyat szerettem, még a szanszkrit nyelvet is, amelybe azonban kis híján beletört a bicskám, pótvizsgára kényszerültem, az utolsó vizsganap utolsó vizsgáján sikerült csak átcsúszni. A szanszkrit tanárunk mindig nagyon kedvesen és hozzáértéssel okított minket. A vizsgákra készülve kétszer annyit tanultam szanszkrit nyelvtant mint az összes többi tantárgyat összesen (!), mégis nehezen sikerült átcsúszni. Egyébként a szanszkrit gyönyörű nyelv, a Gítá verseit könnyen megjegyeztem hallás után, de a nyelvtan, ó jaj.. J Végeérhetetlen táblázatok. A filozófia viszont elég könnyen ment, köszönhetően a sokéves előtanulmányoknak.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s